Elhallgatott jelentés

Szépművészeti Múzeum bővítésének terveztetésével kapcsolatban folytatott vizsgálatról.

Május 14-én az alábbi hír jelent meg a Budapesti Építész Kamara honlapján:

A Budapesti Építész Kamara elnöksége 39/08 sz. határozatában elrendelte, hogy Szakmafelügyeleti Bizottsága Szász László építész bejelentése nyomán a tárgyi tervezéssel kapcsolatban a szükséges vizsgálatot folytassa le.

A rendelkezésnek megfelelően az érintett budapesti tagságú építészeket, Balázs Mihályt, Ferencz Istvánt, Vasáros Zsoltot, Reimholz Pétert, Eltér Istvánt, Rostás Zoltánt, Klobusovszki Pétert személyesen meghallgatta, míg távollétük miatt Janáky Istvántól és Mányi Istvántól írásos válaszokat kért, és a nem budapesti tagságú, de kulcsszerepű Szécsi Zsoltot szintén meghallgatta a BÉK Szakmafelügyeleti Bizottsága.

A meghallgatásokon Benczúr László, Kruppa Gábor, O. Ecker Judit, Mónus János képviselte a Bizottságot, de jelen volt dr. Enczi János és Sára Lászlóné is.

A meghallgatások, illetve az írásos válaszok tematikáját a bejelentő kérdéseit is magukba foglaló kérdések jelentették. A meghallgatások során természetesen még újabb kérdések is adódtak, melyek ugyanúgy rögzítésre kerültek, mint az adott válaszok.

A BÉK Elnökségének határozata értelmében a beszélgetéseket, írásos válaszokat majdnem teljes terjedelemben az alábbiakban közre adjuk (csupán a bizottság helyszíni magyarázatai, esetleges véleményei nem kerülnek közlésre).

Közreadjuk továbbá (a meghallgatási textusokat követően) a vonatkozó rendelet, jogszabály idézeteket (mellékletként), és ajánlásainkat is (az esetleges további eljárásokhoz).

Csakhogy a teljes meghallgatási anyag, noha elkészült írásos formában, mégsem jelent meg a honlapon. Egy kollégám személyes, írásbeli kérésére, mint kamarai tagnak elküldték a jegyzőkönyv szövegét, ami némi kerülővel végül nálam landolt.

Epikus méretű anyag – a kivitelezői gyakorlatot leszámítva – gyakorlatilag teljes keresztmetszetet ad a hazai tervezési állapotokról. Ez a szöveg talált tárgy, az első néhány oldalt stilizáltam, de aztán abbahagytam, az eredeti kiemeléseket néhány érdekesebb résznél megtoldottam.


A MEGHALLGATÁSOK KÉRDÉSEI

1. A tervezésben, a tervezést előkészítő munkában nincsenek 100%-os helyzetek, a megbízót, az építési programot, a tervezés körülményeit, saját képességeinket (lehetőségeinket) illetően. Hogyan ítéled meg részvételedet ebben a terveztetésben, tervezésben: hogy érzed, miben kötöttél kompromisszumot, miben nem, támadtak-e kétségeid, vagy sem, milyen információk (esetleg szabályzati, jogszabályi ismeretek) alapján döntöttél a részvételben?

2. A körülmények ismeretében (részvételed elő – és utóéletét illetően), most hány százalékos helyzetet regisztrálsz magadban, ha újra kezdődne, most is a részvétel mellett döntenél?

3. Milyen módon lett a nyilvános tervpályázat mellőzve?

4. Ki, és milyen módon kért fel kamarai tagokat tervváltozatok készítésére?

5. A tervváltozatokat ki és hogyan bírálta el?

6. Milyen módon került a tervező kijelölésre?

7. Folyamatban lévő, lezáratlan tervezéshez kapcsolódik véleményed szerint az új terveztetés, vagy nem? Erről mi a véleményed?

8. A korábbi tervezővel való kapcsolatot meghatározta-e a felkérés?

9. A jelenlegihez hasonló kényes szakmai helyzetekben a résztvevők „farkasvakságát” érzékeljük általában: az építész máskor, másokkal szemben érzékeny, éles kritikáját ilyenkor saját magával szemben felfüggeszti. Hogy látod most magadat?

10. A benyújtott tervek színvonala, a tervek koncepciója a várakozásnak megfelelő volt, vagy csalódást keltett? Nyílt, országos pályázat megtartása indokolt lett volna?

11. Mi volt az oka annak, hogy a nyílt tervpályázati verseny evidenciáján (a hely, a fejlesztés tárgya, a pályázati legitimációs igények teremtette szükségen) átlépő megbízói kezdeményezést támogattál?

Felmerült benned, hogy e helyszínen megjelenő bármilyen építmény bármilyen esztétikája a társadalom számára csak akkor fogadható el, ha az nyitott verseny eredménye?

MEGHALLGATOTTAK VÁLASZAI

Balázs Mihály

Minden válasznál jobb válasz volna, azt hiszem az, ha – ha ugyan ez nem így van –, ha ismernétek a felkérés szövegét… ismeritek?

Odaadni természetesen nem tudom, mert mi ezt egy szerződés keretében kaptuk, adatszolgáltatásként. De szívesen megmutatom, és idézek is belőle, mert az ebben lévő szövegrészek azok a kérdések zömét megválaszolják. A legjobb volna, ha felolvasnám.

A tervezési feladatra a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat elnökét, az ÁRMK–t 2005-ben a Kulturális Miniszter bízta meg a feladat kijelölés keretében. Tervezési munkálatokat Szécsi Zsolt az ÁMRK vezetőjével, irányításával kezdték meg a központ munkatársai, felelős tervezője Szécsi Zsolt. 2007-ben a Nemzeti fejlesztési terv keretében a már elvégzett tervezési munkának is köszönhetően elfogadásra került a múzeum pályázata, és azt a kormány a kiemelt beruházások közé sorolta 2007. júliusában. Ezzel újabb lendületet kapott a tervezés és az ÁMRK jogutódja a KÖSz, szintén Szécsi Zsolt vezetésével, elkészítette a térszín alatti bővítés engedélyezési terveit, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a fejlesztési szerződés létre jöjjön a kormány és a múzeum között. A terveket 2007. novemberében beadtuk engedélyezésre, mármint a kiíró, vagy az ajánlatkérő, és az I. fokú építési hatóság, a KÖH Hivatala felé. Az építtető kész módosított építési engedélyezési kérelem benyújtására. A tervezési folyamat jogilag rendezett. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat szakszerűen, gyorsan és szakmailag magas színvonalon végezte a tervezési munkákat és a tervdokumentáció összeállítását. Mivel a feladat egy kiemelt, építészetileg egyedi és nagy jelentőségű intézmény létezését, arculatát hosszú időre meghatározó bővítése, amely az Európai Unió és hazánk művészeti közvéleményének érdeklődésére is joggal tart számon, ezért a Szépművészeti Múzeum vezetése egyetértésben a tervezési feladattal megbízott KÖH, bocsánat KÖSZ, vagyis a Szakszolgálat vezetőivel úgy határozatott, hogy a tervezési feladat megoldásához javaslatokat, ötleteket kér az építész szakma hazai képviselőitől is. Ennek irányítására a tervezési munka …. felügyeletére a múzeum egy öttagú, művészeti tanácsadó testületet hívott létre. Mivel az Uniós és a hazai szabályozásban előírt határidő követelmények egyaránt ellehetetlenítik a nyílt nemzetközi, tervpályázat kiírását, valamint a tervezés feladatát a KÖSz jogszerűen és szakszerűen látta el eddig is, ezért a tanács egyik, a már hazánkban is elfogadott versenyformát – az úgynevezett párhuzamos megbízás keretében tervjavaslatok kérésére eljárást – kezdeményezett; neves hazai építészeket kért fel a javaslatok kidolgozására.

A kiíró szervezetek között együttműködésről van még egy idézet:

A Szépművészeti Múzeum és a KÖSz együttesen társkiíróként kéri föl a tervezőket javaslataik megtételére. Az elkészült engedélyezési terveket jegyző Szécsi Zsolt vezető tervezővel és a régi épületrészben tervezési feladatot ellátó Mányi István vezető tervezővel egyeztetésre került a tervezés továbbvitelének koncepciója, a művészeti tanács felállítása és a társtervező építész kiválasztására vonatkozó tervezői verseny. Részükről a verseny résztvevőivel szemben etikai kifogás nem merült fel. Sikeres pályázat esetén a kiválasztott tervező a KÖSZ-el kötött megbízási szerződés alapján Szécsi Zsolttal és a régi épület átalakítási tervét készítő Mányi Istvánnal társtervezőként jegyzi majd az épületet; a továbbtervezést hárman együttesen végzik.

Itt vége az idézetnek, de ennyit tartottam én fontosnak ebben. Ebben legalább kettő, de leginkább négy, vagy még több kérdésre benne van a válasz.

Én leírtam egy szöveget, aminek egy rövid része még ehhez tartozik.

Az első pont, hogy az új terveztetés, a már folyamatban lévő tervezéshez kapcsolódik. Ez lényeges. A második, hogy egy generál tervezőnek – aki a KÖSZ, és azon belül Szécsi Zsoltnak – megítélésem szerint jogában áll, legtöbbször szükséges is altervezőket megbíznia, akár építészeti témában is. Jogában áll az is, hogy a számára megfelelő partnert egyidejű párhuzamos megbízás útján beszerzett tervjavaslatok alapján válassza ki. Itt szerintem ez történt.

Harmadik: a korábbi tervezővel való kapcsolatot a felkérés pontosan meghatározta, ez az utolsó mondat, vagyis az, hogy alvállalkozó kerestetik. Nem tervező, nem generál tervező.

Most az utolsó kérdés következik. Az, hogy, hogyan érzem most magam, de azt inkább a végére hagyom jó? Utána már csak javaslataim vannak, de az nem biztos, hogy most érdekes lesz. Mert a felkérés – mármint a megbízás az elnökség részéről – arra vonatkozik, hogy a kivizsgáláson túlmenően javaslatokat is fogalmazzon meg a bizottság. Ahhoz volnának most javaslataim, de az tényleg a legvége. Tulajdonképpen ennyi.

Mónus János.: Hogyan érzed magad?

B.M.: Köszönöm jól. Úgy, mint tavaly.

M. J.: Egy sikertelen pályázaton való részvétel nem jelent konklúziót, hogy esetleg nem kellett volna mégse részt venni?

B. M.: Ilyen konklúziót nem jelent. Nem a sikertelenség miatt. Azért nem, mert egy ilyen fajta megkeresést – akár tervpályázat, akár egyenes megbízás – én kizárólag csak azért vállalok el, mert azt gondolom, hogy valaki kíváncsi a véleményemre. És ha én elmondom a véleményemet, és arra azt mondják, hogy tetszik nekik, akkor örülök. Ha azt mondják, hogy kevésbé tetszik, akkor pedig nyugodt vagyok, hogy elmondtam a véleményemet; az unokáim majd nem kérdezhetik meg, hogy miért nem mondtad el a véleményedet?

Tehát nincs bennem semmiféle rosszérzés azzal kapcsolatban, hogy elmondtam a véleményemet, és azzal sincs semmiféle rosszérzés bennem, hogy nem az én tervem tetszett a legjobban. Ez már a megbízó magánügye, hogy mit kezd a tervvel. Ez egy szerződésen alapuló megbízásos viszony. Amit kérdeztetek, arra én válaszoltam, és a válasszal ők is kezdtek valamit, fölhasználták a céljaikra. Egyébként pedig, még a közérzetemhez: én az elmúlt több mint húsz évre, a magánszemélyként végzett közéleti ténykedésemre mindig is kis kérdőjelekkel és kételyekkel néztem. Annyi változás történt, hogy ezekhez most még egy kérdőjel hozzá adódott. De ez nem lényegi, abszolút nem érdemi változás. A következtetések azok lassan levonhatók. Elég lassan persze, mert már tíz év után is levonhattam volna, de most, húsz év után elég biztosan tudom levonni a következtetéseket. De nem ez a meghívásos dolog, vagy ennek a tervnek az elkészítése az, ami ebben meghatározó volt.

Kruppa Gábor: Ismerted –e Szécsi Zsolt tervét, mielőtt a felkérés beérkezett hozzád, illetve utána megismerted –e azt hogy ő mit tervezett?

B.M.: Egyrészt látványképeket ismerhettünk belőle, ti is ismerhettétek, hiszen kint volt az interneten, valamikor 2007 augusztusában. Olyannyira érdekes ez a kérdés, hogy 2007 augusztusának végén én írtam egy levelet Bálint Imrének, ami a pályázat nélküli egyenes megbízásokról és a külföldiek tervezéséről szólt. Az elnökségi tagok emlékezhetnek rá. Egyébként elhoztam mellékletben. Annak konkrétan az egy egyik kiváltó oka a Szépművészeti Múzeum látványtervei voltak, sok más egyéb mellett. Tehát ismertem igen. Az egy másik történet, hogy mi történt azzal a levéllel.

K.G.: Tehát valamiféle elégedetlenséget jeleztél a Szépművészeti kapcsán?

B.M.: Igen

K.G.: Ismerted, hogy mit adtak be engedélyezésre?

B.M.: Az a megbízás melléklete volt.

K.G.: Nagyjából azokat adták be, amiket a látványtervekben ismertesek lehettek?

B.M.: Feltételezem

K.G.: Amire titeket felkértek, az mennyiben változtatta volna a terveket?

B. M.: Ennek a programnak az alapját Szécsi Zsolt terve képezte, valójában a felkérés arra vonatkozott, hogy Szécsi Zsolt terveinek funkcionális programját meg kell tartani, és egy elfogadható építészeti koncepció keretében, jobbára a belső teret és a feljáratot át kell dolgozni. Egyébként biztosan látni fogjátok Zsolt tervét, és láthatjátok a terveket, éppen ma 6-kor nyitják meg a kiállítást. Lényegében arról van szó, hogy nem volt új program, hanem azt várták a tervektől, hogy a Szécsi Zsolt által rajzban is rögzített tervezési programot valahogy fazonírozzák.

K.G. Ha egymásra tennénk Szécsi Zsolt meg a te alaprajzodat, bizonyos szerkezeti vonalak akkor egymásra esnének?

B.M.: Nem. Sok tekintetben azonosak, mert nyílván az embernek mérlegelnie kell, és ez már egyéni habitus, szakmai fölkészültség, bátorság kérdése, hogy mit változtat egy ilyen helyzetben. Én a magam részéről pl. a műtárgykiszolgálás, közmű kapcsolatok kérdését nem piszkáltam, hanem elsősorban a közösségforgalmi terekre koncentráltam. Persze akár azokat is piszkálhattam volna.

K.G.: Szakmai szempontból mennyiben lett volna új terv, vagy Szécsi Zsolt terveinek a folytatása?

B. M.: Erre nem tudok neked válaszolni. Szécsi Zsolt benne volt a tervet véleményező társaságban szakértőként, tehát első kézből értesült a tervek milyenségéről, nyilván meg tudta ítélni, hogy melyik az a terv, amelyik az övéhez a legközelebb áll. Nem tudom. Az biztos, hogy nem arról szólt a történet egyik terv esetében sem, hogy a pályázó kicserélte a padlóburkolatot pirosról zöldre. Hanem mindenki terekben gondolkozott, mégpedig új terekben, és ha az kérdezed, hogy egy építészeti tervnek mi a legfőbb sajátossága, akkor valószínűleg nem a gépészeti kiszolgálása, hanem a téri koncepciója. Ennyiben szerintem az új tervek teljesen önállóak.

M.J.: Két probléma…

B.M.: Hogy Szécsi Zsoltot kényszeríttették, vagy nem kényszeríttették, azt soha nem fogom megtudni. Ha az ember kap egy felkérést, és abban ott szerepel a megbízók oldalán Szécsi Zsolt maga, akkor joggal feltételezheti, hogy ők egy véleményt képviselnek. A másik az, hogy viszonylag törvénytisztelő állampolgár vagyok, és én állati nehezen viselném, hogyha mindig olyan dolgokat kéne kérnem, hogy egy állami szerv, sőt több állami szerv, mondjuk állami intézmény, a múzeum maga, a KÖSZ maga, a KÖH maga, az országos főépítész maga, tehát a legfelsőbb színtű szakmai képviselet ott áll egy ügy mellett, és ad egy megbízást, párhuzamos megbízást sokaknak, akkor én azt gondolom, hogy joggal feltételezhetem, hogy ez az egész dolog még szabályos is. Ráadásul ez benne van a megbízásban.

K.G.: Jónak tartod –e, hogy van egy terv és nem azt valósítják meg? Miért nem azt akarják megvalósítani?

B.M.: Erre nem tudok válaszolni.

K. G.: Érzed, hogy van valami feszültség?

B. M.: Érzem, meg nem is érzem, mert ez ennél százszor bonyolultabb kérdés, azt hiszem. Egyrészt azért, mert erre a mai megbeszélésre, mint SZFB hívtatok, és nem etikai bizottság. Így azt gondolom, hogy abba a hibába nem fogok beleesni, hogy most etikai kérdésekről nagyon mélyen beszélgessek veletek, ezért az etikai vonatkozás másodlagos. Mindamellett meg állati fontos, hogy egy ilyen engedélyezési tervnek milyen a sorsa, vagy miért akarják, és miért nem akarják megvalósítani, arról szintén írtam egy hosszú bekezdést, de ez már az ajánlások köre. /átadta/ Ez azért állati probléma, mert a programokat társadalmi szinten sosem beszéljük ki, magyarán nem tudjuk, hogy mit akarunk. Ezért odadobják a tisztelt kiírók a gyeplőket a lovak közé, vagyis az építészekre bízzák a dolgot, és amikor az építészek jól kiölték magukat, és csinálnak szép terveket, amiben semmi pejoratív sincs, akkor utána szembesülnek az eredménnyel, és elkezdenek finnyáskodni, nekem ez se jó, az se jó. Két példát említek a levélben…

Nagyon könnyen megtörténhet, hogy a Szépművészeti Múzeum bővítése is hasonló, vagy ilyen módon került ebbe a helyzetbe, hogy valaki nem is gondolta komolyan, csak gondolta rá, hogy milyen jó lenne egy bővítés, és mikor nyert rá pénzt, akkor elkezdte komolyabban gondolni, és meglátta, vagy megnézte újra a terveket, és abban a pillanatban, mikor már komolyan kellett gondolni, túlhaladottá váltak a korábbi tervek. Ez egy teljesen életszerű helyzet. Nem mondom, hogy jó, csak hogy életszerű. Ma szerintem így működünk, a legtöbb munkánk ilyen. Tudnék erről mesélni…

K.G.: A program a megbízó részéről konkrétan, egy engedélyezési terv szintjén meg volt fogalmazva, és majdnem két évük volt rá.

B.M.: N. Nem tudom, hogy miért nem tud valaki két év alatt egy funkcionális programból egy építészeti programot csinálni. De a kettő közti különbség is van. Leírják, hogy hány négyzetméter kell ebből, vagy abból: ez a programnak egy része. De egy építészeti koncepciót kell kitalálni, vagy esetleg sugallnia a tervezőnek. Ez most már megint helyzetfüggő. Ez szerintem itt nem volt meg. Ha látod a tervet, akkor azt is látni fogod, hogy építészeti koncepció valójában nem létezett. Pont ez tűnt fel valakinek, és pont ezért bíztak meg néhány építészt azzal, hogy próbálkozzanak egy kerek történet megfogalmazásával. Egy dolog rettenetesen zavar, de ez benne van az ajánlásban…Megbízó levél: 2007. december 20. (szerezzétek be)

O. Ecker Judit.: EU-s pályázat van –e?

B.M.: Nem tudom, de ez a terv pályázathoz készül, de hogy milyen pályázathoz...

Ferencz István

Én köszönöm, hogy elhívtak, el is jöttem volna, bármilyen körülmények között, mert egy rangos társaság informálódni akar. Én a következőt mondom el.

Karácsony előtt a főigazgató úr, akit én korábban soha nem ismertem, fölhívott, hogy lenne–e kedvem részt venni a Szépművészeti Múzeum továbbtervezésében. Hát természetesen. És azt is megmondom, hogy miért mondtam rögtön, hogy igen. Én féltem a Hősök terét. Nekem a Hősök tere nem egy tér Budapest terei között, nekem a Hősök tere egy három elemből álló végtelenül értékes építészeti egység, de elsősorban a honfoglalási emlékmű: nekem az szent. És tudtam, hogy ha én ezen a pályázaton, ha bármely pályázaton ebben az ügyben részt veszek, akkor csak valami méltó dolgot fogok csinálni. És azt is tudtam, hogy ehhez a feladathoz partnerül fogom meghívni Schikedanz Albert urat, sikerült is őt meghívni a csapatunkban. És akkor még karácsony előtt jött egy papír, amin összehívták a tervezőket. Mi leültünk, és én azt kérdeztem a főigazgató úrtól, hogy nem értettem a felkérésben, hogy mi az, hogy továbbtervezés. Akkor ő mondta, hogy tervezés folyik. És mondom nincsenek megelégedve, azért hívtak minket? Mondták, hogy igen, szeretnék, ha jobb lenne. Ebben a pillanatban, amikor én ezt megkérdeztem, akkor máris szétosztottak egy titoktartási nyilatkozatot. Én azt aláírtam, hogy a projekt végéig semmilyen információt nem adunk ki, na itt fejezem be.

M.J.: És a projektnek mikor lesz vége?

F.I.: Na ezt én sem tudom. Először is azt sem tudom, hogy mi az, hogy projekt egy ilyen esetben. Másik esetben nem tudom, mert előtte szó esett, hogy EU-s pénzekről volt szó, és én nem akarok ilyen hibernált EU-s ügyvédek és bíróságok előtt megjelenni, mert ezek kíméletlen emberek… Aláírtunk egy titoktartási nyilatkozatot, így befejeződik a mesém. Kész.

K.G.: Titoktartási nyilatkozatnak mi volt a tartalma?

F. I.: A projekt befejezéséig semmilyen információt nem adhatunk ki.

K.G.: De maga a terv kikerült a nyilvánosság elé.

F. I.: Az már mindenki másnak a dolga.

Vasáros Zsolt

Decemberben egy telefonos megkeresés, majd januárban egy konkrét írásos megkeresés érkezett. Elolvastam a kiírást és nyilvánvaló volt, hogy ezt nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Azt igazából egyikünk sem értette, hogy miért nem hívtuk ezt az egészet tervpályázatnak, egy meghívásos tervpályázatnak. Hol így, hol úgy lett ez feltüntetve. Én végigolvastam a kiírást, és az abban foglaltakat. Leginkább azon voltam fennakadva és ha jól tudom, ugye Klobusovszki Péter részben ezért utasította vissza ezt a felkérést; én egy valamiben nem hittem, hogy a nyertes együttes, a tudtommal már két évvel korábban megbízott Szécsi Zsolttal és Mányi Istvánnal hogyan fog egy közös alkotás létre hozni? Ha úgy alakult volna – persze, nincsenek ha ügyek – én biztos, hogy elképzelhetetlennek tartottam volna velük együtt dolgozni. Nem az ő személyük miatt, hanem mert egyszerűen ilyen nincs.

Amennyire én ismerem – lehet hogy az én ismereteim hiányosak – de a kiírás, ahogyan abban ez a dolog fel volt vezetve, abban kivetnivalót nem találtam. Nyilván ezért mondtam a meghívásra igent. A telefonos megkeresésre nem mondtam igent. De ennek nyilván nincs nyoma…

M.J.: Kételyeidet eloszlatta maga a megbízás?

V.Zs.: Nem volt azért megbízás, úgynevezett tervezési verseny volt, és erre való felkérés. Ritkán kap az ember olyan lehetőséget, hogy részt vehet egyáltalán pályázatokon.

M.J.: Na jó, de ez nem pályázat…

V.Zs.: Hát ez nem pályázat volt, pontosan ezért, viszont úgy gondoltuk, hogy ezt meg lehet csinálni.

K.G.: Nyilvánvalóan ellentétes az elképzelésed azzal, amire a felkérés vonatkozott, te úgy képzelted el, hogy ha téged választanak, te javaslatodat választják a legjobbnak, akkor te igyekeztél volna Szécsi Zsolt kötelmétől megszabadulni, és ezt saját külön engedélyezési eljárásban, saját tervként végig vinni.

V.Zs.: Igen, mint ahogyan Karácsony Tamás is ezt tette.

M.J.: Nem ezt tette.

V.Zs.: Hát, de az ő terve köszönő viszonyban nincsen a Szécsi-féle tervvel.

M.J.: Az lehet, de mint tervező a tervtanácson úgy jelentek meg…

V. Zs.: Nyilván szükséges. Persze ez nyilvánvaló, csak hogy ez nem ugyanaz, hogy együtt tervezik, és a Szécsi-féle terv alapokon. Mert itt ez is elhangzott a tájékozatón, hogy a kolléga épp úgy kikelt mind mindannyian.

M.J.: A te éles koncepciód, ha megnyered, akkor csak úgy vagy tovább tervezni, hogy egyedüli felelős tervezőként, és kéred a lezárását az eddigi tervezőkkel való viszonynak?

V.Zs.: Igen.

M.J.: Most hogy gondolod, így utólag?

V.Zs.: Most mondok valami nagyon csúnyát, én azt gondoltam, hogy ha a zsűriben az építész kamara elnöke, és az országos főépítész helyet kapott, nekem nem lehet kételyem, az egésznek a tisztességessége felöl.

M.J.: Nem az egész tisztességesség. Az ember csak magának kell elszámoljon.

V.Zs.: Nem tudom, hogy ha mondjuk 500 kamarai tag, vezető tervezőt meghívtak volna erre, vajon százalékosan mennyien mondták volna erre azt, hogy nem. Tavaly nyáron volt egy meghívásos tervpályázat a komáromi csillagerődre, ott 30 építész volt meghívva, 20-an elfogadták, ott senki sem apellált, vajon miért nem, lehet hogy ez a nyolc építész ez kevés volt. Lehet, hogyha 12 lett volna, akkor már lett volna súlya. Hány olyan meghívásos meghívás van, Önök is nagyon jól tudják, hány olyan tervpályázatnak csúfolt közbeszerzési eljárás van, ahol egy meghívott van, és véletlenül ő nyeri? Ha nekem ez fontos, semmiféle lelkiismeret furdalásom nincs ebben az ügyben, mert én úgy éreztem, ha kapunk egy ilyen lehetőséget, a zsűri tagjai garanciát jelentenek a tisztességességben, akkor ezen igenis el kell indulni. Nem reméltük, hogy megnyerjük, ezt azért hozzá teszem, mert a mezőnyben nyilvánvaló, hogy nem feltétlenül mi voltunk itt a legerősebb nevek, de végül is ez lényegtelen.

K.G.: Mostani ülésnek nem az etikai felelőssége vizsgálata a célja, hanem csak a körülményeké, volt –e szakmai indoka annak, hogy itt nyilvános tervpályázatot mellőzték. Arról van –e valamiféle információd, hogy a megbízó konkrétan milyen szándékkal kérte fel a tervezőket; megfogalmaztak –e például valamiféle elégedetlenséget a rendelkezésre álló Szécsi Zsolt féle tervvel kapcsolatban és mi volt az ami miatt nem azt a vonalat folytatták, és bevonták ezt a nyolc tervezőt?

V. Zs.: Szerintem, miután ezek a felkérések megtörténtek, nyilván volt egy elég hosszas beszélgetés, ahol Szécsi Zsolt nem volt jelen – amit meg is tudok érteni. Szerintem ezek az aggályok – nagyon diplomatikusan ugyan – de a pályázati felhívásban, vagy ebben a nem tudom miben, felkérésben egy bekezdés erejéig nagyon tisztán látszanak.

K.G.: Nem tudjuk mik is ezek, nekünk nem küldték el.

V.Zs.: Én nem tudom, hogy mire vonatkozik a titoktartás, valóban alá kellett írjuk, de csak a tervek saját célú publikálására vonatkozólag, addig az időpontig, amíg a múzeum ezt nem mutatja meg, de ez azt hiszem érthető, ilyet máskor is szoktak csinálni. Két hete hétfőn volt már egy megnyitó a Szépművészeti Múzeumban, egy sajtótájékoztatóval kísérve már kiállították a terveket, úgyhogy most már lehet beszélni róla.

Amikor volt a pályázatnak egy értékelése, ezen többen felháborodtak, hogy ez milyen. De ez máskor is így van, tehát amíg a pályázat eredményét ki nem hirdetik, és a kiíró nem rendelkezik arról, hogy ezeket, mint a saját web lapunkra feltegyük, addig eszembe nem jut.
Ez teljesen jogos volt. Szerintem én nem tudom, hogy most erre vonatkozik –e a titoktartás, ha már ketten ezt mondták, akkor én sem merem ezt most itt. Én elhoztam magammal.

M.J.: Az a nyilatkozat van itt nálad?

V.Zs.: Nem, a felkérés, a felkérő levél van itt nálam, meg a pályázati, nem tudom milyen dokumentáció, amiben a kiíró részletezi az igényeit. Szerintem abban semmi titok nincsen. Ugyanúgy nézett ki, mint egy pályázati dokumentáció, tervezési verseny lefolytatására irányuló dokumentációnak hívta a kiíró. Ehhez volt még csatolva annak a Workshopnak a kérdés-válasz dokumentációja, amit a Szécsi-féle tervek kapcsán a múzeum érintett szakemberivel, műemlékvédőkkel, restaurátorokkal, képtárak igazgatóival, kb. ötven emberrel vitattak meg. Ennek a beszélgetésnek a rezüméjét is a kiíráshoz csapták. Mondjuk abból, ha másból nem, mindenfajta emocionális ellenérzés nélkül legalábbis nekünk már teljesen nyilvánvaló volt, hogy valahogy nagyon nem stimmel az a terv. Túl sok volt a kritika.

K.G.: Tehát elégedetlenek voltak a tervvel. Adtak –e valamiféle utasítást arra, hogy hogyan kell javítani?

E.J.: hogy kell megtartani a Szécsi féle tervet.

V.Zs.: A Szécsi féle engedélyezési tervdokumentáció az eleve része volt a pályázat mellékletének. Azt mindenkinek a tudomására hozták, mert különben…

M.J.: De ez informatív jelleggel volt, vagy valamilyen elvárásokat is mellé megfogalmaztak…

V.Zs.: Erre most nem emlékszem, hogy ennyire szigorú lett volna. Én azt gondolom, hogy és ha jól emlékszem, a felhívás, talán a második oldalán annyi szerepel, ahol a múzeum gyakorlatilag summázta, hogy mit szeretne, hogy az elvégzett munka ellenére, bár funkcionálisan és esztétikailag is számos értéket hordoz a Szécsi féle terv, mégsem felel meg egy korszerű és mai múzeum építészeti minőségnek. Tehát magyarul ezzel nem lesz a címlapján egyetlen egy 2008-as vagy 2010-es építészeti évkönyvnek sem. Holott én ezt így fordítottam le magamnak, és nagyjából, amikor volt a szóbeli tájékoztató, akkor azért ez hangzott el, tehát magyarul nem hordozott az a terv, és ezt én is aláírom, olyan építészeti kvalitásokat, amik miatt ez méltó lenne arra a helye. Azt hiszem, hogy ez a szó szerepelt, hogy nem méltó építészeti kialakításában.

M. J.: Eddigi meghallgatásoknál, két bizonytalan dolog volt, az egyikre válaszoltál (régi tervezővel milyen volt a kapcsolat), a másik, az maga a nyílt országos tervpályázatnak a léte, hogy az nem merült –e föl, hogy ez egy olyan helyszín hogy hitelesen csak ilyen módon lehet működni, ezzel egyetértesz?

V.Zs.: Persze, igen. De ennek az egésznek a felvezetése, ugye miről szól? Az hogy itt, és én maximálisan egyetértek, bár a stílusával az építészfórum című nem tudom, akárminek nem akarom minősíteni, nem értek egyet, és azoknak a hozzászólásoknak végképp nem, azt én kérem ki magamnak, ami ott szerepel. Persze ez így van, csak erről nekünk miért lenne tudomásunk. Tehát ott volt, van egy projektmenedzser, van a múzeumnak egy főigazgatója, még a minisztériumot képviselő nem tudom kicsoda is megjelent két perc erejéig, és közölte, hogy itt most ezek a feltételek, sajnos elment két év. Azt vajon firtatja –e valaki, hogy milyen alapon kapott a Szécsi Zsolt és a Mányi évtizedeken keresztül erre közvetlen megbízást, szerintem ilyen közbeszerzés és ilyen keretszerződés meg szerintem nem létezik. De mindegy, de Szász Laci példáját lehet, hogy követni fogom, mert nekem is számos sérelmem van fiatal korom ellenére, viszonylag. Én azt gondolom, amikor ezek a peremfeltételek, hogy sajnos eltelt két év, és 2010-ben választások lesznek, Hiller miniszter úr szalagot szeretne átvágni, és az uniós forrásokat 2010-ig fel kell használni, ehhez 2009 tavaszán, ill. nekünk még azt mondták, hogy 2008 augusztusában gödröt kell ásni a Szépművészeti előtt. Azt mindannyian tudjuk, hogy egy nyílt, ráadásul nemzetközi tervpályázat átfutása minimum 6 hónap, de inkább 8 hónap. De hát ez nem az én dolgom, a múzeum visszaszámolt egy határidőtől, ameddig a 3,8 milliárdot elkölti és abból ez jött ki, legalábbis nekünk ezt mondták. Most mi ebben miért ne …. Ha ezek a peremfeltételek, nyilván lehet erre ezt mondani, hogy ez kamu és ez nem így van, de van ennek egy projekt menedzsere, Rostás Zoltánnak hívják, ő neki vannak ilyen fantasztikus táblázatai, hogy mikor köt meg a beton, engem ez a része egyáltalán nem érdeket soha az építészetnek. Ő ezt tudja. Én azt gondolom, de ez a pályázati felhívásban gyönyörűen le van vezetve, hogy mit miért kell. Ami persze úgy kell, hogy tűnjön, hogy ez egy magyarázat, de szerintem ez a része így van.

M.J.: Kicsit az előző tervezővel való viszony esetleg gennyes lehet, tudja, érzi azt hogy országos nyílt pályázatnak kéne lennie. Hogy van ez, hogy érzed? Hogy kell eljárni.

V.Zs.: Én nem tudom, hogy, hogy kell eljárni, de a mi, vagy az én cégemnek, én pontosan tudom, hogy, hogy működik a minisztérium, és a miniszter úr, nekünk van – nem ebben a léptékben, tehát semmiféle közbeszerzési értékhatárról nincs szó – szóval nekünk vannak közvetlen megbízásaink, nem építészeti munkánk, a minisztériumtól, és ezt pontosan tudom, hogy, hogy működik micsoda hihetetlen ultimátum jelleggel, és a Szécsi Zsolt és az akkori ÁMRK, most már KÖSZ ultimátum jelleggel ki lett jelölve erre a feladatra. Én ezt nem értem. Egy mondatot, ha megengednek ezzel kapcsolatban, egy normális országban egyébként, én azt gondolom, hogy pontosan a műemlékes munkák azok, amikre igazán jó tervpályázatokat írnak ki, és a legjobb építészek azért versengenek, Ezeket a munkákat ötven éve blokkolja az egykori OMF, az ÁMRK, most pedig a KÖSZ, és ebből meg nekem van elegem, hogy ilyen munkákhoz gyakorlatilag hozzájutni lehetetlen. És itt is ez történt. Ez nem volt titkos, hogy ezen két éve a Szécsi dolgozik, és tizenhét éve meg a Mányi István. Ebben semmi titok nem volt, és én azt gondolom, hogy ezt valaki nyilván előbb is, csak ez most kapott egy olyan nyilvánosságot, és most derült ki, de szerintem itt nem ennek az elmúlt egy-két hónapnak a történése itt a lényeg. Itt maximum mi mérlegelhettük volna, azt hogy ez most igazából jogszerű meg etikus, ez a két fogalom lehet-e egyszerre igaz, vagy mondjuk csak az egyik igaz. Én ettől egy szemét állat vagyok, hogy ezen elindultam, és etikai vétséget követek el. De senki nem mondta volna erre, hogy nem.

K.G.: etikai állásfoglalásra nem vagyunk hivatottak. Szakmai minőséget az nem pozitívan befolyásolja, hogyha a dolgok így zajlanak. Ez, amit most körül kell járnunk. Elégedett vagy –e a rendelkezésre álló idővel, születhet volna –e ennél jobb eredmény?

V.G.: Abban biztos vagyok. Ehhez hozzá kell, hogy tennem, hogy én sem tartom normálisnak ezt. December 20-án fölhívnak, hogy ha lesz egy ilyen, akkor elvállaljuk –e. Mondtam, hogy ha lesz egy ilyen, és látjuk hogy mit, akkor elvállaljuk, ha olyan, és erre január 4. és 6.-án, nem tudom mikor jött az írásos felkérés, és hát gyakorlatilag először nem is négy hét, hanem 3 hét volt az egészre, tehát január húszon valahányadikára kellett volna beadni. Utána négy hét lett volna a zsűrizés. És amikor rá pár napra volt az a személyes tájékoztató, amin mindannyian ott voltunk, mikor este onnan kijöttünk, Janáky, Karácsony Tamás, Klobusovszki, Ferencz István, meg én, öten álltunk ott a nyolcból, mert Mányi nem volt ott, Szécsi sem volt ott, Bán Feri meg már elment korábban, gyakorlatilag ezt mi is ugyanúgy mérlegeltük, hogy akkor ez most mi? Pontosan ez az, ami fölmerült, hogy három hét alatt lehet –e valamit csinálni, és ugye lehetett kérdezni, nagyon rövid határidővel, és ez volt az első amit mindenki beírt, hogy minimum egy héttel toldják el, mert ez nem normális dolog, hogy három hét alatt itt terveket várnak el, vagy négy hét alatt terveket várnak el. De ezen ugyanígy fennakadt mindenki. Csak most, ha egyszer van egy ilyen kérdés, most is azt tudom mondani, hogy az ember vagy félreáll, mint a Klobusovszki, és azt mondja, hogy ő ebből nem kér, meg van rá az oka, vagy ha lesz lehetősége, biztosan elmondja, sejtem hogy miért, vagy az ember belemegy ebbe is. Ezt én sem tartom normálisnak. Tehát én ez megmondtam.

M. J.: …Az cél, hogy tudatosítsuk saját magunkkal, hogy általában ez a dolog az így szokott végződni, és ilyen lesz. Egyszerű, ha ezen senki nem vesz részt, nincs probléma. Persze ez megint etika, amivel mi nem foglalkozhatunk… Porszemek etikájával foglalkozik.

V.Zs.: Igen, csak ezen most senki nem vesz részt, teszem azt, az nem tudtuk volna úgy sem elérni, mert Mányit úgysem tudtuk volna meggyőzni, hogy ne vegyen részt, akkor nem Szécsi, hanem Mányi tervét, más …. Akkor viszont ez van. Most akkor ez is fölmerülhet azért, tehát most ha azt firtatjuk, hogy, most kollektívan azt mondjuk, hogy ezen mi nem veszünk részt, akkor Szécsi tervéra már építési engedély van.

M.J.: Akkor, egyszercsak jó az a terv, ami nem jó?

V.Zs.: Nem.

M.J.: Akkor azt mondja a megbízó, hogy hát akkor ez mégis jó?

V.Zs.: Lehet. Ő előtte egy cél lebeg, hogy a 3,8 milliárdot, amit az összes többi múzeum

M.J.: hogy az oda be legyen a betonba öntve a 3,8 milliárd.

V.Zs.: ott be legyen. Hogy ő és a Szentendrei skanzen, a másik kiemelt projekt a hülye kisvasútjával, már bocsánat, széles nyomtávú vasútjával, meg a replika vasútállomásával, 3,5 milliárdért szintén megépüljön.

M.J.: Tehát van egy ilyen olvasata a szemedben, a dolognak hogy ez egy utolsó esély volt arra, hogy ne a Szécsi féle betontömbökre legyenek elköltve.

V.Zs.: Pontosan. Igen, valóban, nem csak nekem, ez másban is nyílván csak ez merülhetett föl, mert…

M.J.: Én azt gondolom, hogy a hivatalos tisztségviselőknek is ez lebeghetett a szemük előtt, hogy ez még a kisebb rossz, vagy a viszonylag jó….

V.Zs.: Nincs abban semmi titok, ill. nyílván ez egy publikus dolog, én, vagy a mi irodánk, részben azért került bele ebbe a társaságba, mert Szász László ezt is firtatja, nem volt ilyen kérdés, de majd én ezt is megválaszolom neki, hiszen együtt dolgoztunk éveken keresztül. Mi a Szépművészeti Múzeumnak kiállításokat szoktunk tervezni nem mindig, hanem elég gyakran. És érdekes, hogy mondjuk 2005 óta kb. 10-15 kiállítást, már megterveztünk, és még csak nem is hallottunk arról, hogy ez a tervezési folyamat megy. És ez mondjuk azért érdekes, mert én úgy gondolom, hogy a múzeumban dolgozó kollégák sem tudták, és a jórészük most sem tudja, hanem a Népszabadságból tudta meg, hogy úristen micsoda üvegkocka lesz a bejárat előtt. Ez szerintem ez is egy elég súlyos dolog, de ez a múzeumnak belügye, amit kezel, ahogy kezel, de összefügg szorosan ezzel a két kialakult helyzettel. Én valahogy úgy látom ezt, hogy október november körül megjelentek az első ilyen hírfoszlányok, hogy itt mi készül, és akkor hirtelen ezt, ezt fel kellett tárja a múzeum, én akkor hallottam először, hogy egyáltalán itt bővítés lesz, azt lehetett tudni, hiszen a sajtóban ez megjelent, hogy itt már tervek vannak, sőt kész tervek, sőt hát ki más mint az ÁMRK, mint kijelölt tervező, ezzel ő évek óta dolgozik. Az ekkor vált valamennyire publikussá. Én nem láttam a terveket, én akkor láttam amikor a mellékletben kiadták.

E.J.: És Mányinak ennek az új tervezési folyamatban van szerepe, vagy csak a …

V.Zs.: Hát én nem tudom, szerintem Mányinak évekkel ezelőtt volt ugyanerre a területre egy bővítési javaslata, és szerintem őt cserélték le most ilyen csúnya szóval a Szécsire. De Mányi továbbra is a Szépművészetinek a (én nem tudom, de a) főépítésze, minden rekonstrukciós munkát ő végez. Nyilván nem tudom, ’88 vagy ’90 óta.

E.J.: Ebben a megkeresésben a Szécsi tervhez való viszony milyen volt, nem a jog része, hanem építészeti szempontból hogyan kellett kezelni.

V.Zs.: Úgy emlékszem úgy volt meghatározva, hogy az abban, a Szécsi féle tervben szereplő funkcionális igények kiegészülve azzal a kritikai analízissel, amit már említettem, hogy ott a múzeum kollégái összeírták, hogy nekik mi nem jó, azzal együtt kell ezt tervezési programnak tekinteni. Én azt hiszem nem volt külön, úgy emlékszem nem volt külön egy részletezett tervezési program, ki volt egészítve jó néhány dologgal. Hogy a kiállító tér pl. azonos belmagasságú, két nagyon fontos dolog van, amire itt szeretnék utalni viszont, ami engem roppantul bosszant. A kiállító térnek egyforma belmagasságúnak kell lennie, és a múzeum fő homlokzatához nem lehet nyúlni. Ehhez képes Karácsony Tamás szétbarmolja a múzeum főlépcsőjét és csinál egy ilyen kiállító teret, amelynek ez csak a hosszmetszete (mutatja a lépcsős vonalat a kezével), alaprajzát nem akarom minősíteni. Na most engem pedig ez háborított föl, amin Dávid Ferenccel kellőképpen össze is szólalkoztunk ezen, hogy ez most megint mi? Az nyer aki bátor és olyat csinál ami végképp nem felel meg a múzeum igényeknek. Nagyon pontosan meg volt határozva, hogy 1:1,5 oldalarányú 1200 m2 –es kiállítóteret szeretne a múzeum, aminek legalább 6 méter és egyenletes a belmagassága. Ehhez képest készült egy 80 m hosszú, ilyen alakú tér, én ezt minősíteni sem tudom. Nem a Karácsony Tamást, mert nagyon jó barátságban vagyunk egyébként. De a zsűrit ez minősíti. Lehet, hogy gyönyörű az a terv, csak nem értem.

E.J.: Ki lehet az jelenteni, hogy Szécsi féle tervhez való viszonyulás az egy formai dolog volt? Végeredményt tekintve ez tulajdonképpen nem valósult meg.

V.Zs.: Igen, hát, ha most a nyertes tervet nézzük, annak szerintem nem sok köze van a Szécsi féle tervhez, ha azt kiindulásnak tekintjük. Valószínű ezért nyert, mert nagyon más lett.

E.J.: Ti meghívásotok nem ezt tartalmazta.

V.Zs.: Nem volt ez ennyire deklarálva. Ugye én csak azt éreztem a kiírásból, hogy nincs azzal olyan jellegű gond, tehát most funkcionálisan működik a Szécsi féle terv is, csak egyszerűen nem olyan amitől az ember felszisszenne a Hősök terén, hogy hű de jó.

E.J.: Szécsit benntartják. Ha nincsen a terv köszönő viszonyban a Szécsi féle tervvel, akkor minek tartják benne?

V.Zs.: Miniszteri kijelölés alapján.

E.J.: Azt nem értem, ha a Karácsony terve nincsen köszönő viszonyban a Szécsi féle tervvel, akkor miért tervező társa a Szécsi?

V.Zs.: Én ezt ezért nem tudtam elképzelni, én ezért mondtam az elején, hogy egy ilyen helyzetet biztosan nem tudtam volna fölvállalni.

E.J.: Te terved volt köszönő viszonyban a Szécsi féle tervvel?

V.Zs.: Fő funkcionális igények tekintetében, a Szécsi féle tervben egyetlen egy dolog volt, amiben mindenki egyet értett, a kiállító térnek a mérete, de annak mondjuk már a megközelítése, egyéb részletek, azok abszolút nem.

E.J.: Százalékos arányban kellene kifejezni?

V.Zs.: Azt nem tudom megmondani.

E.J.: Szellemi munkád, meg a Szécsi féle hány százalék?

V.Zs.: Ilyet nem tudok mondani.

S.L: Fele-fele?

V.Zs.: Á, nem hiszem.

E.J.: Te javadra 80-90 %-ot adnék.

V.Zs.: Én ezt nem tudom, lehet.

E.J.: Tegyük föl ti nyeritek, akkor a szerzési jog aránya?

V.Zs.: Én nem tudom.

M.J.: Ő azt mondta, hogy ő önállóan működött volna.

O.E.J.: De ez nem is volt feltétel a kiírásban?

V.Zs.: De, az is feltétele volt, hogy a főlépcsőhöz nem nyúlunk.

M.J. Akkor zsarolta volna, visszafele

V.Zs..: Valószínű, hogy azt mondtam, de valószínű, hogy megrészegültem volna, de nem tudom, hogy erre ki tudott volna válaszolni. A Karácsony leírt ilyen szerződést, ez engem is érdekel, hogy hány százalékban szerződnek. Elég durva beszólások voltak ott, azon az a megbeszélésen, négy héttel a beadás után kikönyörögtünk egy értékelést.

E.J.: Mányinak volt valamilyen háttér terve, vagy csak az emlékeiből

V.Zs.: Én úgy tudom, hogy ő ezzel már foglalkozott, tehát neki is volt már erre egy terve.

E.J.: Az forgott.

V.Zs.: Nem, azt nem láttam azt a tervet. Az egész múzeumot, én úgy gondolom, hogy erre valamikor biztos, hogy volt valamilyen megfelelő léptékű fejlesztési terv, mert hogy a Szépművészetibe 20 milliárd körüli pénz biztosan belefojt, rekonstrukciókban, valahogy a 90-es évek elején kellett, hogy legyen, lehet, hogy Mányinak még a KÖZTIs időszakában kellett, hogy készüljön egy programterv, ami ezt is tartalmazta, mert ezt nem a Baán találta ki, ez nagyon régóta a levegőben van, hogy itt kell egy ilyen bővítés, a pincei beépítések, ennek a szellemében készültek a Mányi tervei szerint, az elmúlt 15 évben, tehát biztos hogy ez. Én Mányitól, azt amit beadott ő is a pályázatra, én is csak azt láttam.

K.G.: Arra a pillanatra mikor 5-en álltatok a kijáratnál, és úgy döntöttetek, hogy valami nem stimmel, akkor Klobusovszki már eldöntötte, hogy már ő nem akar részt venni?

V.Zs.: Nem.

K.G.: Úgy váltatok el, hogy föltesztek kérdéseket, és vállalható a dolog?

V.Zs.: Klobusovszki egy dologra kérdezett rá, úgy tudom, de majd elmondja ha meg lesz hívva, pont erre a szerzőségre kérdezett rá egyébként, ő is ezt firtatta, amire én emlékszem az első tájékoztatón, mikor elhangzott hogy ki lesz ennek a felelős tervezője, és akkor elhangzott hogy hárman. Szécsi, Mányi, és a nyertes.

E.J.: Mányi miért?

V.Zs.: Ő a csatlakozószerkezetek tervezője. Mányi miben nem tervező társ, ami központi beruházásból megy?

O.E.J.: Szakértői bizottság az Önök kezdeményezésére kierőszakolták az eredményhirdetést?

V.Zs.: Nem, ez nem így volt, meg volt szabva, hogy mikor lesz az eredményhirdetés, ami abban nyilvánult meg, hogy faxon meg e-mailen megküldték, hogy a Bizottság Karácsony T.-t javasolja a továbbtervezésbe bevonásra, és ehhez képest eltelt három hét és akkor lesz valami értékelés vagy nem lesz. De az elég furcsa, hogy bírálati jegyzőkönyvet a mai napig nem kaptunk.

O.E.J.: Nem készült jegyzőkönyv?

V.Zs.: De készült, mert Reimholz Péter azt olvasta föl, részben, csak azt mi nem kaptuk meg, amit én egy kicsit fájlalok. Biztos készült ennek egy ilyen összefoglalója, csak azt én nem kaptam meg a mai napig, lehet hogy a többiek megkapták, én nem.

Reimholz Péter írásos válaszai

3. kérdésre:
Nem ismerem a történetet. Az ÁMRK évek óta dolgozik, mint állami tervező és most a KÖSZ és az új vezetés a Múzeummal közösen olyan építészt keres, aki közreműködik a tervezésben.

4. kérdésre:
A Múzeum és a KÖSZ, mint társkiírók kértek fel a tanácsadók javaslatával összevetve saját elképzeléseiket. Az ismertté lett nevek mellett Klobusovszki Pétert is javasoltuk. A Bizottság javaslata a minőségi szempontokon alapult, a kiírók a névsor elfogadásával azt is elfogadták, hogy bármelyikükkel hajlandók együttdolgozni.

5. kérdésre:
A tanácsadó szakértők bíráltak, teljesen szuverén módon, minden kényszer nélkül. A Múzeum technológusa is részt vett. Volt, aki írásban, elemző véleményt is adott (pl. én, abban a reményben, hogy ezek az iratok kórdokumentumok lehetnek egyszer a Múzeum archívumában). A szavazás és a döntés viták után, de ha jól emlékszem egyhangú volt. A KÖH nem vett részt a döntésben.

6. kérdésre:
A tanácsadók véleményét figyelembe véve a KÖSZ megkereste K.T.-t és szerződött(-ik?) vele, ha tud. (Továbbá gépész, statikus, közműves, stb. altervezőket is bevont a munkába, minden bizonnyal.)

Reimholz Péter szóbeli válaszai

M.J.: Régi tervezővel, tervezőkkel való kapcsolata az újakkal? Rendezett volt –e, te mit érzékeltél?

R.P.: Ha az a kérdés, hogy mit érzékeltem, akkor nyílván a válasz ennek megfelelően nem meg…., jövőben nem lát az ember. Amikor minket oda meghívtak, akkor már a múzeum, és a KÖSZ között megvolt ez a megállapodás, ennek a folyamatnak az előkészítésére. Ámbátor, és épp ma érkezett meg a munkaszerződésünk erre a tevékenységre. Evvel arra következtetek, hogy csak a múzeum megbízásából dolgoztunk mi, de az egész esemény, az közös mozgatású a múzeum és a KÖSZ között, hiszen a KÖSZ egy megbízott tervező, aki, ami, amit nem lehet elvitatni, vagy nem lehetett volna megszüntetni semmi képen. Tehát ez az előzmények alapján már egy ilyen paktumnak tűnt a számomra. Egyszer találkoztunk mi ezeken az előkészítő munkánknak a kapcsán, vagy lehet hogy még egyszer ott volt egy rövid ideig, a Zsolttal, és akkor ő igazándiból úri módon biztosított minket arról, hogy ő erre kész.

M.J.: Tehát ő elfogadja bárkinek az új indítékát a tervezésében?

R.P.: Én azt írtam itt le, ebben a válaszban, ami most jutott eszembe, mikor fogalmaztam ezt a rövid pár sort. Hogy én úgy gondolom, hogy azzal hogy egy társkiíróként kiírtak egy ilyen meghívásos versenyt, - ha ezentúl pályázatot mondok, azt ne fordítsátok ellenem - hogy kiírtak egy pályázatot, amelyiknek a meghívottait előzetesen egyeztették velünk, vagy hogy fordítsam, nem tudom, hogy ki az alany, ki az állítmány. A lényeg az, hogy tudomásul vették, hogy kik fognak részt venni ezen a pályázaton. Ennél többet, tehát arról, hogy most azt mondták, volna, hogy az egyikkel inkább, mint a másikkal, vagy ilyesmi nem, tehát ez nem volt kérdés. Viszont az igen, hogy akkor, ha lesz egy elfogadható terv, amit az a közösség elfogad, akkor ők meg fogják az illetőt keresni, és meg fogják bízni azzal a munkával, amire hajlandó az illető. Tehát ez mondjuk így.

M.J.: Felmerült bennünk az, hogy egy egészséges helyzetben, ha valakinek a terve nem tetszik, akkor vele a jogviszonyt meg kell szüntetni, le kell zárni az addigi tervezéseket és lehet nyitni újat. Nem ezt csinálták.

R. P.: Persze, mondjuk hogyha.

M.J.: Maradjunk, nem a Mányinál, hanem Szécsi Zsoltnál, hogy vajon miért nem ezt csinálták. Tudjuk, hogy egy nagy EU-s pénz…

R.P.: Egy kis kérdés közbe kívánkozik, hogy azért annyira nem látszott egyszerűnek ez sem. Tehát mondjuk a szakhatósági, meg a

M.J.: Tehát bajok voltak a

R.P.: Igen, de ezek minden tervezésnél vannak. Tehát nem arról volt szó, hogy már csak úgy tartotta valaki a kezében a pecsétet, hogy akkor csak oda kell csapni.

M.J.: Na de hogy ez tetszik, nem tetszik, ide akarok visszajutni.

R.P.: Sőt ebbe bizonyos, ilyen hevült sznobizmus, vagy némi, értelmiségi sznobéria is beleszorult. Én úgy gondolom, hogy azok, akik ezt az ügyet úgy kezelték, ahogy kezelték eddig, azok csalódtak abban, hogy ez nem vált egy olyan jelentőségű üggyé, mint amilyennek lennie lehetne. Tehát mondjuk most, tehát a jelentőség alatt, nem a tervpályázat országos híre és a zsűrit és a nem tudom mi, hanem az értelmiségi oldala, tehát az alkotás önmagát propagandisztikusan megjelenítő jelentősége, stb., ez hiányzott ebből a dologból. Ez egy ilyen magán vélemény. Azt gondolom, hogy jót tett volna, vagy jót tenne, ha benne lenne.

M.J.: Ez hogy belekerüljön, valójában a megbízó oldaláról hiányzik, vagy az alkotó oldaláról?

R.P.: A megbízó, én úgy tudom, hogy a KÖSZ. Most akkor, kinek a megbízásáról beszélünk? A megbízás kétszer van, egyszer, aki a KÖSZ-t megbízta valamikor két évvel ezelőtt, az azt hiszem a művelődési minisztérium, ugye mint saját tervezőszervezetét, és a mostani versenynek a végén a Karácsony Tamást viszont a KÖSZ bízta meg, tudtommal. Tehát köztük jön létre egy altervezői szerződéses viszony, azt is próbáltam itt érzékeltetni. Ami ugye analógiás, nem teljesen, de jogi értelemben, vagy adminisztratív értelemben analógiás, stb., altervezővel. Ami egy furcsa dolog, hogy miért lehet az állami pénzt verseny nélkül elköltő X.Y. –nak egy altervezője verseny nélkül, az állami pénz elköltésébe bele, hogy juthat bele, de úgy tudom így van pillanatnyilag szabályozva.

M.J.: Tehát a probléma körnek ez az egyik része.

R.P.: Jó, de ehhez én abszolút nem értek.

M.J.: Bennünk az is felmerült, hogy ugye legegyszerűbb lett volna Szécsi Zsolttal elkölteni a dolgot, de mint egy eredménye lett valakinek, ennek a szakmának, hogy ez nem történt meg, hanem helyette egy kompromisszumos meghívásos alapon, esély nyílt arra, hogy egy jobb minőségi pénz elköltésére kerüljön sor.

R.P.: Igen. Na de maga az esemény igazolja ezt, nem? Én azért ezt nagyon így érzem, én azért erre még rátennék egyet a mérlegserpenyőre, nem tudom, hogy a másik oldalon mi van, az nem is érdekel, csak azt mondom, ha van más oldala, vagy több oldala ebbe a serpenyőbe, hogy itten egy művészetek által megfertőzött érintettség. Tehát a Baán az egy olyan tank, amelyik általában tulipánmagokkal szokott jönni-menni, tehát egy ilyen, aki általában művészetekkel foglalkozik, múzeumról-múzeumra járja a világot, üzletel, köti a megállapodásokat, egy ilyen ember számára, azért a művészi minősége a dolognak rendkívül fontos. Amikor egyszer-kétszer konfliktusba kerültünk vele, ilyen hasznossági alapon, akkor mindig azt mondta, hogy jó azt írjuk amit te…, tehát nem a hasznosságot, meg az árbevételt, meg a nem tudom mit erőltette. Nyilván azt is …, azt gondolta, hogy majd mi úgy is kikerülünk belőle, és akkor majd a konkrét tervezővel kell, hogy megírja. Amennyire én tudom, nem szólt bele …, tervellenőr ugyanúgy.

M.J.: Másik dolog ez a nyílt pályázat kérdése. Ez az egész beavatkozás ebbe a nem lezárt tervbe…Ilyen helyszínen, ilyen tárgykörben, igazán társadalmilag jót, esztétikust csak egy tervpályázat nyújthat…

R.P.: …, különösen a pályázatokról alkotott véleményemet figyelembe véve.

M.J.: legimitáció nagyon fontos…nincs jobb. Ezzel kapcsolatban nem éreztél, -e valami disszonanciát?

R.P.: Én nem értek ehhez a dologhoz, mert bizonyos jogi. Ha nem ezen az alapon állok, akkor én azt gondolom, hogy azok az emberek, akik itt elindultak ezen a pályázaton, vagy meg lettek hívva erre, hogy elinduljanak, azok egy életművel, mint tevékenységük bizonyítékával, képességeik bizonyítékával, már szereztek egy belépést arra, hogy egymást közötti versenyben döntsenek. Volt valaki ezek közül, akiket mi felkértünk, aki azt mondta, hogy nem fog. Na most, hogy ő milyen alapon mondta, arról most, számomra nagyon érdekes a dolog, mert amikor a válasz visszaérkezett, hogy miért nem, akkor az egyfajta válasz volt. Most, hogy ti elkezdtétek ezt az izét tuningolni, most már biztos, hogy ez a vélemény, vagy válasz utólag meg fog változni, már látom előre.

M.J.: Klobusovszki szövege fog megváltozni?

R.P.: Nem a Klobusovszki, hanem az ezzel kapcsolatos hírek. Klobusovszki kifogástalanul viselkedik,. …hogy a híreket így bebalzsamozzák. Most én azt mondom, hogy ez a dolog ott …

K.G.: Klobusovszki nektek mit mondott, hogy ő miért nem?

R.P.: Nekem semmit nem mondott, hát közvetve visszaüzent, hogy köszöni, ő nem él evvel a dologgal. Amikor megkérdeztük, nem én, hanem nem tudom ki volt, aki közvetített, azt hiszem talán a Feri, akkor azt mondta, hogy azért mert ő nem látja biztosítottnak a továbbmunkálkodásban az együttműködés lehetőségét.

M.J.: Már mint a Szécsi Zsolttal?

R.P.: Igen.

M.J.: Bebalzsamozás alatt azt értetted, hogy fel fog értékelődni ez a hős szerep?

R.P.: Igen. Ezt úgy érzem, hogy ez egy tipikus helyzet. Meg ő a legkisebb királyfi. Jó, na mindegy. Vissza fogok térni a kérdésed lényegére, hogy mondjuk 2007. decemberében valaki leültet téged egy asztal mellé, hogy egy eléggé rossz irányba haladó, és egy nagy jelentőségű ügyben, de egy rossz irányúba haladó, nagy jelentőségű ügyben, csináljunk, vagy csinálj vele együtt, vagy csináljunk többen együtt egy olyan ügyködést, ami ezt az ügyet jobb irányba kavarja, és tudatja veled a tényeket, amikről ti is tudjátok, hogy be van adva az építési engedély, hogy az építési engedély kiadását, semmi sem fogja megakadályozni, mert olyan kapcsolatrendszerre épül ez a dolog, azt is tudjuk, hogy a KÖSZ, Mezős Tamás

M.J.: Várjál, be volt adva már az építési engedély?

R.P.: Persze. Szóval, hogy egy ilyen szituációban, azt mondani, lehetett volna, lehetne, mert szóval én azt gondolom, hogy te a lelked mélyén, azt kínálod föl nekem, vagy nekünk, akik egy ilyen helyzetben nem választják az ajtót becsapó kivonulást, terrorisztikus módszerét, amivel egy szakma képes lenne terrorizálni a valóságot. De azt gondolom, hogy jelzem, hogy eszembe se jutott ez a változat. Most nem mosom magam, csak tájékoztatlak, hogy hátha jobban értitek.

K.G.: Azt mondtad, hogy Baán László alapvetően nyitott volt az építészeti értékeket tartalmazó megoldásokra, akkor mikor téged erre a dologra felkértek, benne nem merült fel a tervpályázat, ti meg nem mertétek ezt felvetni?

R.P.: Figyelj, én most lehet, hogy olyan fogok mondani, hogy amit megbánok, de azt gondolom, hogy ha az illető nem szól … Az első találkozónkon, a jelenlévő elnökötök, vagy elnökünk kijelentette, hogy ez egy abszolút szabályos szakmai formula, amelyeket minden kamarai eseményen el lehet fogattatni, semmilyen, senki ez ellen nem fog pert indítania, senki nem fogja a kamarát sárral dobálni, hogy már megint itt vagy, vagy nem tudom miért.

K.G.: Mi most nem etikai alapon vizsgálunk, amit ki akarunk deríteni, hogy véleményed szerint jobb megoldás született –e volna akkor ha tervpályázat van? Másik kérdés, hogy amikor téged ebbe bevontak akkor már ez a lehetőség nem volt igazán meg?

R.P.: Az a lehetőség lett volna, hogy ne vegyek részt ebben az akcióban.

K.G.: A tervpályázat lehetősége már nem volt lehetőség?

R.P.: Nem, hogy azért ne vegyek részt. Azért folytattad így, ugye?

K.G.: Nem, hát két kérdés volt. Két kérdés volt, … Négy hétre kérnek tervjavaslatokat, amikor ez egy hosszabb folyamat, és a dolog jelentőségét tekintve még ez is rövidtávnak tekinthető. Vajon ez az időszak méltányos volt –e, vagy nem?

R.P.: Az egy hónap?

M.J.: Meg hogy milyen időre esett rá, ráadásul (karácsony) ez az egy hónap?
R.P.: Az nem méltányos. Én megint ilyen jövőbe látó vagyok, mert van egy levelem, amiben én ezt megírtam nekik, hogy ez nem méltányos. Erre egy héttel eltolták a határidőt.

M.J.: Akkor 3 hét volt eleve, és akkor 4 hétre.

R.P.: Most már ti bárkinek mondjátok ezt a típus szöveget, ez egy, a tények bizonyították, hogy megcsinálták a fiúk a terveket, és baromi szép tervek jöttek ki. Ma nyílik a kiállítás. Úgyhogy, én azt szívesen elmondanám, hogy itten nincs valami gigantikus lehetetlen összefüggésrendszernek, ha, itt egyetlen ilyen ötletnek a felvázolására volt szükség, van szükség. Ez nem egy sorház tervezés, ahol összeakadnak a dolgok, aztán újra vissza kell menni. Itt kell gondolkodni addig, míg ki nem jön az ötlet, és utána föl kell rajzolni, elég szar, bocsánat a hely, elég sok problémát fölvet. A dolog túl nagy a stb., stb., tehát mindezek kijöhettek, és ki is jöttek ebből a dologból. Én abban reménykedtem, hogy én mint kívülálló, egy csomó okos dolgot fogok nekik mondani. Nem nekik, elsősorban a fiúknak, hanem a múzeumnak. Le is írtam, oda is adtam nekik. Már látom magamat, amit 200 év múlva a saját archívumomban …

K.G.: Úgy érzed, hogy bár lehetetlennek tűnő feladat volt, a lehetetlen feladatot a tervezők jól oldották meg?

R.P.: Majd nézd össze az eredményt.

K.G.: Tehát nem ahhoz képest jó az eredmény, ami lehetett volna, hanem ahhoz képest is jó az eredmény, ami ki jöhetett volna, mondjuk egy tervpályázatból?

R.P.: Az előbb kiderült, hogy én nem vagyok egy tervpályázati párti…

M.J.: …a vállalkozásnak megfelelő volt, vagy csalódást kellett, erre te azt mondod, hogy megfelelő volt, nem kelletett csalódást, igaz?

R.P.: Hát egyik másik igen.

M.J.: Na jó, de összességében.

R.P.: Nem, azért mert nem csinálta meg rendesen, hanem mert olyan hülye amilyen. Mert oda rakta a vár elé a MC pavilont. Na jó de ez akkor is oda rakta volna, ha, csak akkor még 66 gyönyörű rajzot készített volna. Így is rengeteget csinált, most a Pistáról beszélek, akit nagyon szeretek, meg tisztelek, de nem tudom láttátok –e, hogy ő hogy képzelt el. Nézzétek meg, érdemes.

Most váltok ez nem ennek a beszélgetésnek, hogy egyedül abban látok súlyos tévedést, saját részemről, hogy, nem nyomultam tiszta erővel egy mondjuk az ő korosztályuknak, vagy annál is fiatalabb korosztálynak a szerepeltetésében.

M.J.: …Úgy védekeznek az előbb meghallgatottak, hogy… na de kinek a véleményét kérik, és mi az a szisztéma ami alapján kiválasztjuk a véleményeket. Ezt a nyílt pályázat megoldja.

R.P.: Ha ez egy nyílt pályázat lett volna, hogy ki akar beszállni a KÖSZ mellé, ez nem lehet.

M.J. : Mi második verziónk, hogy Szécsi Zsoltot azért kellett benntartani, hogy ne lehessen kiírni nyílt tervpályázatot?

R.P.: … Nyugodtan ültesd le magadban. Ez arról szólt a dolog, hogy az ami épülni fog, az egy részről meg kapja rá a lóvét, amit a kormány elhatározott, másrészről pedig, hogy egy nívósabb, egy olyan dolog legyen, ami. Nyílván tudjátok, hogy mi hangzott el 66-szor.

M.J.: Visszafele nem alakult ki egy pici rossz érzés, hogy itt a pénz rángatja a funkcionális igényeket?

R.P.: Az egész EU-s dologban, én folyton ott ülök ezekben a tervtanácsokon a műemlék-felügyelőségnél. Egy olyan állati undorító vonás, hogy túrizmusra adják.

M.J.: Előtérbe kellet turisztikai célból felhasználni.

R. P.: Nem. A Múzeum bővítése nem, önmagába véve nem elegendő, amire egyébként szükség van, és nem turisztikai célból van szükség, hanem a múzeum léte kíván meg egy olyan több funkciós termet, amely itt a dologban tulajdonképpen a tárgya volt, és ennek kapcsán ilyen közönség szolgálati …, mint ruhatár, biztonsági ruhatár, meg ilyen ruhatár, szóval ezekre tényleg szüksége van a múzeumnak. És ezt nem lehet most mást elérni, ki magyar praktika, hogy akkor legyen benne abba a pakliba, hogy étterem, információs iroda, nem tudom, hogy a centrálnak jobbról támad a turizmus, balról az érdeklődő, nem tudom mi, ez a történet, ez nem egy szimpatikus történet. Ezt lehetne kifogásolni, de ha pályázat lenne kiírva, ugyanúgy. Sajnos minden ilyen szép műemlék épület kapcsán felmerül ez a maszatolás.

M.J. Az igazi botrányok mind ilyen nagyobb műemléki fejlesztéssekkel kapcsolatosak, sajnos.
R. P.: Igen. De hát, én tulajdonképpen megértem, az EU-s nézetét is ennek a dolognak, hogy egy az ország tegyen meg mindent a saját múltjának a pátyolásáért. Azért, hogy az EU-ból érkező turisták, meg a világ mozgásában viszont lépjen egyet előre, azért meg segíteni kell. Ez egy egész más történet ez.

Eltér István

Előjáróban két-három dolgot mondanék. Talán avval kezdeném, hogy én megkaptam ezt az írásos kérdéssort, de csak az 1-7-ig, a 8-tól nem tudom hányig, nem is tudtam annyira figyelni, azt egyesével kérem a végén, és egyesével válaszolok rá röviden.

Kettő, engedjetek meg egy kis kitérőt, ha Rómát meg akarjátok ismerni…

Legalább nyolc óra kéne, mert annyi minden gondolat előjött evvel kapcsolatban, és én ténylegesen örülök annak, hogy most itt ezt kitárgyaljuk, mert ennek lesz egy rezüméje, ki hogy látja ezt a dolgot. Magyar Kamarának az összes szabályzata rendkívül bonyolult, összetett…, megjegyezhetetlen, betarthatatlan, rémálom…

Még egyre jöttem rá, nagyon érdekes volt a kérdésfeltevés, hogy a tervezés és a tervezést előkészítő munkában nincsenek 100 %-os helyzetek. De az építészeknek a vállalásában, az építészeknek a részvételében sincs 100 %-os helyzet. Hiszen erre, nyugodtan merem állítani, hogy egész, tehát van egy alap hozzáállásunk a tervezéshez amit az alapszabály, a különböző szabályzatok mondanak, ugye, ezen kívül minden építészre más vonatkozik, más is vonatkozik. Hangsúlyozom, tehát Sz. Zs. szerepének egészen más mint Rostás Zoltánnak, egészen más Mányi, Vasáros, Ferencz, Bán Ferenc, Karácsony Tamás, Balázs Misi, és Janákynak a szerepvállalása, egy külön kategória Klobusovszkié is, és természetes rám, mint az Építész Kamara elnökének, annak ellenére, hogy mondjuk én magánszemélyként vettem részt, minden szabály kötelező, határozottan állítom, hogy minden. Tehát nekem mindent kell tudni, elvileg, de már szinte alig lehet. Ja, még van a Dávid Feri, meg a Fenyő … , Reimholz, ezekre is más szabályok vonatkoznak, hogy, hogy kerülnek ebbe bele. Következőképpen indult a dolog, mert azért azt elmesélem, hogy, hogy indult. Engem fölhívott telefonon Baán László, akit személyesen ismerek, mivel képviselő társam volt a fővárosi közgyűlésben, de nem baráti viszony miatt, nem mutyizás miatt, nem emiatt. Hogy segítsek, mert a Szépművészeti Múzeumban lesz egy bővítés, jaj mondom, Lacikám, hát ez tényleg öröm számomra, szívesen elmegyek, miről van szó? Első ilyen összejövetelen az már olyan volt, mint egy, ilyen tanácsadó testület alakulna, de ketten voltunk a Reimholzzal, meg azt hiszem a Dávid Ferenc is ott volt, és a Bán, és mondta, elmesélte, hogy mi van, és az első kérdésem az volt, hogy na végre lesz egy piramis, a Hősök terén, viccből, megkérdeztem. Nem, hát arról szó sincs, piramis nem lesz, ez nem lesz összekapcsolva a Műcsarnokkal, szó nincs ilyenről, hát akkor miről van szó? Hát, arról van szó, hogy a térszint alatt, a múzeum lépcső alatt és előtt, ezt rögtön be is határolták, kvázi telken belül, ez el is hangzott, hogy telken belül akar a múzeum fejleszteni, és elmondták a fejlesztési célt, amivel én maximálisan egyetértek. Tehát ez a fajta fejlesztés gyakorlatilag a világ összes múzeumában, „majdnem mindenhol”, New York, Paris, London, Brüsszelben is például megtörtént, hol pályázattal, hol nem, legtöbb esetben nem, de ez egy mellékszál. Viszont azért történt ez meg, mert a múzeumok jelentős változáson estek át, és ugye nagyobb jelentősége van már ma már az ideiglenes időszaki kiállításoknak, mint magának a gyűjteménynek, ez az érdekes. Emiatt, meg kell változtatni a múzeumi szokásokat, funkciókat, meg kell változtatni az egész szervezését a múzeumnak, és ezáltal kerülhetett be a Szépművészeti Múzeum a most a világ 45. múzeumának, ami óriási siker a többi 10.000 múzeumból, a 45. De bizonyos esetekben, pl. a tavalyi évben három helyen is az első 10-ben volt benne, a Monet kiállítás, a Inkák, meg ilyenek. De én ezt megértettem, és abszolút szükségesnek tartottam. Ezek után derült ki, hogy mi is a helyzet, mert ugye rögön elmondták, hogy pinceszinti bővítés, de egy új dolgot is kell csinálni, mert ugye, hát a lépcső az ott marad, és az ajtót bezárjuk, lakat kerül rá. Mondom, mi az, hogy lakat kerül rá, hogy ott nem lehet bemenni? Szóval ez körülbelül így folyt. Hát igen, persze, majd lesz egy új bejárata itt lemegyünk, vagy ott megyünk le. Mondom, akkor álljunk már meg egy kicsit, ez így nem megy, miért, mi, mi történt itt? Hát kérem szépen, van egy két éve folyó megbízás. Két éve folyó megbízás? Szóval akkor, ezek így derültek ki, hogy mi is a valós helyzet. Kiderült, hogy Szécsi a tervező, hogy ÁMRK kapta a megbízást, a közvetlen miniszteri megbízó levéllel, tehát ezeket én nem láttam, de elhangzott. Mondom, akkor egészen más a helyzet, mert akkor két lehetséges eset van. Vagy leállítani a tervezés, kifizetni, köszönjük szépen, és akkor majd valami mást csinálni, és hát erre rengeteg példa volt, és akkor lehet egy nyilvános pályázatot kiírni, vagy hogyha a tervező és a megbízó is akarja, arra is nagyon sok példa volt eddig. Akkor, arra is más példákat kell választani. Néhányat azért mondok, mert eszembe jutott, hát te is benne voltál, mondjuk a MATÁV székház, hasonló eset történt, hosszú ideje volt tervezés, és nem tudták megcsinálni a tervet…, ilyen volt a Mamut is …

Na, végül is én úgy éreztem, hogy ők azt mondták, hogy természetesen a megbízó, a második, összesen talán három ilyen ülés volt, meg e-mail váltások ment az egész. Úgy éreztem, hogy nem akarják a Szécsi tervezését leállítani, mert nagyon sok mindenben elégedettek voltak a tervvel, tehát az egy olyan profin kidolgozott, kvázi program volt, ami, azért megkérdőjelezhetetlen, és ott másik is dolgoztak, például a Mányi Pista, aki meg korábban tervezett, és befejezte a tervezést, és nem is tudom, hogy a kettő hogyan viszonyult egymáshoz annak idején. Mindenesetre én úgy éreztem, hogy a Szécsit nem akarják leállítani, na most ha nem akarják leállítani, akkor úgy kell vele tárgyalni, hogy ő egyezzen bele, hogy a tervező mellé, válasszanak egy tervet, és egy, elsősorban, tervezőtársat, másodsorban meg annak a tervét. És ennek logikus fojománya, hogy ez csak egy ilyen versenyben lehetett elindítani. Akkor felmerült, hogy hát kéne, akkor kitervezze ezt, hát mondom, gyerekek, én a kamara elnöke vagyok, én ebbe egy szót nem szólok bele, az csinálja, aki akarja. Reimholz Péter ezt tulajdonképpen magára vállalta, a különböző jelöléseket, és engem meg megmondom őszintén, nem is érdekelt, hogy kiket, én nem mondhatom, hogy ezt, meg azt, de nem is mondtam, ő intézte egyedül, amire szerintem ilyen esetben joga van, és végül is ezt elfogadta ez a tanács, amiket ő javasolt. Utána csináltak egy kis, olyan kvázi, mint egy tervpályázati kiírást, én mondtam, hogy a tervpályázat szó el ne hangzódjon, mert itt semmi féle szabály, tervpályázaton nem lehet, mert itt van egy verseny, de nem tervpályázat. Ebben a dokumentumban már úgy jelentkezett, hogy van egy bíráló oldal, amiben főigazgató, különböző szakágak voltak, és Szécsi Zsolt, valamint az (építész szakma), lebonyolítói, és voltak kifejezetten felkért építészek, Reimholz Péter, Fegyverneky Sándor és jómagam. Na most, mikor ez kijött, akkor ezt, és mindenki már egyetértett ebben, hogy ez körülbelül hogy bonyolódjon le, három kitérium volt, amivel én nem értettem egyet, amivel minden ilyen indító akciónál föl szoktam lépni. Egy, azt, mondtam, hogy ez a pénz ez megalázó, kevés, tessék a duplájára fölemelni, hát, szívták a fogukat, de 500 ezerről 1 millióra emelték a részvételi díjat. Azt mondtam, hogy a munkamennyiség sok, tessék lecsökkenteni, ezt lecsökkentették, és a harmadik kitérium az idő volt, amiben már nem akartak végképp engedni, de mégis csak kitolták egy picit, a határidőt. Tehát mind a három kritériumot elfogadták. Ez egyébként nagyon gyakori az ilyen jellegű felkérésnél, amit Baán László velem tett. Mert, mondjuk hetente kapok ilyet, mint kamarai elnök, valahogy eljut hozzám, hogy valamit akarnak, én akkor elmegyek tárgyalni, ilyen volt például legutoljára a Sanghai világkiállításnak a pavilonja. Amikor a tárgyalásokon részt vettem, aztán abba maradtak, megint felújult, és mikor kiderült, hogy tervpályázat, és akkor átadtam a Bizottságnak, nevezetesen, közvetlenül Kaló Emesének, most ő képviseli a Magyar Építész Kamarát. Tehát, én az indigóban benne vagyok, addig, amíg ki nem derül, hogy mit kell evvel csinálni. Mert lehet, hogy nem is lesz pályázat, lehet, hogy ő maguk megbíznak valakit, aztán utána én visszavonulok. De a tényleges dolgokat a Tervpályázati Bizottság csinálja nagyon helyesen, jól, szóval most nem akarom dicsérni. Egyébként a levélben benne van, én abszolút a Kamara legerősebb oldala a tervpályázatot tartom, és a legjobb versenyformának. Abszolút egyetértek, itt van a levélben, ha majd ők hozzájárulnak ahhoz, de hát itt, mivel itt, Kruppa Gábor itt van, ő is meg fogja kapni ezt a levelet, ő nyugodtan meg mutathatja másoknak. Én zárt levél, ilyen szempontból zárt levélnek tartom. Nos, elkészült ez az irat, erről voltak helyszíni szemlék, kétszer is egymás után, ahol a tervezők részt vettek, és a tervezők különböző igényekkel léptek fel, még a kiírásnál, amit folyamatosan módosítgattak, azt tulajdonképpen már annyira nem is nagyon figyeltem. De mindenesetre, ők úgy vállalták el a feladatot, hogy mindennel, hangsúlyozom mindennel tisztában voltak, ez meggyőződésem.

M.J.: A tervezők nem firtatták a Szécsi Zsolttal való kapcsolatukat?

E.I.: Nem, hát ők tudták, hát a Szécsi Zsolt benne volt, egyértelmű volt, mert hát a kiíró olyan volt, hogy a bíráló közt ott van a Szécsi Zsolt. Egy ráutaló magatartás minimum az, hogy ő ebben tevékenyen részt vett, és elfogadta a szituációt. De hát, hogy az ő lelkében mi van, megmondom őszintén, ezt én nem tudom. Ő, egyébként a folytatásból az derült ki, hogy most is nagyon jól együtt dolgoznak, tehát utána volt egy tervbemutató, egy sajtótájékoztató, egy minisztériumi zsűri, központi zsűri, és gyakorlatilag, mindjárt kész az főépítési engedélyezési terv. Visszatérve, egy-egy kérdésre, én már most válaszolom, hogy nagyon jó eredmény született. Hozzáteszem, hogy nem sokára eljutunk oda, hogy ez nem lesz építési engedély köteles, ez az egész, amit ott csinálnak.

M.J.: Miért?

E.I.: Hát csak, majd azt külön kifejtem. Egyáltalán nem akarnak építési engedélyt az EU-ban, de ez egy túl távlati terv, ez egy 2012-es program, de most is az építési engedély kitériumait, úgy megváltoztatták, hogy alig ismerünk rá. Hát ezt talán ti is tudjátok. Tehát, majd azt mondják, hogy hát ez egy sima üvegkalitka, az meg a pince, úgyhogy gyerekek, igen, higgyétek el, e felé megyünk, ez egy rettenetes dolog, erre föl kell készülnünk, és éppen ezek miatt, nagyon fontos, hogy itt egymással ezt megbeszéljük. Ha ilyen formában, ha olyan formában, de megbeszéljük. Nagyon nagy változás volna. Na most, azt mondja, milyen, tehát ezeket mondjuk elmondtam, az első kérdésre való. Hogy azt kérdezitek, hogy most is a részvétel mellett döntenék -e? Én azt mondom, hogy még annak ellenére is, hogy, hogy tudtam meg, hogy probléma van belőle? Egyrészt felhívták a figyelmemet, hogy az építész fórum chat-elő oldalán, amit én, hát hogy is mondjam, nagyon veszélyesnek tartok a szakma szempontjából, ugyan ilyenekbe be se szólhatunk, de legalább annyi kára volt, mint haszna, a hangnemről nem is beszélve. Nyugodtan, nyilvánosan merem mondani, mert emiatt nem nyitunk chat-elő részt a Magyar Építész Kamara honlapján. Mert ez elfogadhatatlan a szakmának. De természetesen, hát azért mégiscsak az ember, csak úgy belegondol, itt van az egész, elolvastam. Na jó, hát csinálunk egy olyat, volt már ilyen, a Kós terembe rendeztük, az összes ilyen chat-elő bekérettem, és itt elmagyaráztam nekik, hogy mit, miért is hogyan van, megértették, elfogadták. Most is ezt terveztem, de tegnap mivel volt ez a kiállítás, és úgy néztem, hogy nem volt akkora érdeklődés, nem akarókkal, hogy ezt érdemes lenne megvitatni. Hát olyanok voltak ott, akit érdekelt a téma, de nem volt veszélyes, úgyhogy kértem is időpontot, hogy esetleg ezt, ha erre igény van, szívesen kiállok eléjük, elmondom a dolgokat. Na, most, esetleg, ja, hogy a részvétel mellett döntenék –e? Hány százalékot regisztrálsz magadnak? Hátha, de nem tűnne túl szerénynek, hogy száz, de majdnem biztosan merem mondani, hogy száz. Hiszen én egy évben, 50 ilyen tárgyalási kezdésben veszek részt, és ha egyszer hibázom, akkor rögtön megtámadhatnak. Tehát én nem engedhetem meg magamnak, azt a luxust, amit bármelyik építész, hogy egyszer is hibázzam, mert akkor a kamara, akkor a kamara hibázik, akkor mindent elkefélnek, és hát természetesen ismertem azokat a pontokat, amelyek egyébként vitatottak. 137/2004-es rendeletnek a 7-es § 3. pontját a., b. bekezdésben, véleményem szerint, ezt több jogásztól is megkérdeztük, de hát a Tervpályázati Bizottság is megkérdezte az Enczi ügyvédi irodától, hogy erről mi a véleménye. Én szerintem teljesen egyértelmű, hogy minden tekintetben ez, el is tudom magyarázni, ha esetleg ez szükséges, hogy én hogy értem, teljesen egyértelmű a rendelet, a tekintetben, hogy meglévő épület esetében hogy kell eljárni. Tehát, ilyen tekintetben nem kell tervpályázat, én, ez a meggyőződésen, lehet, és lehet fontosságot, meg lehet a Parlamenttel példálózni, meg Szépművészetivel, de jogilag nem lehet. Ráadásul itt egy másik kitérium is volt, ezeken túl. Mégpedig az volt, hogy ugye volt egy megkezdett tervezés, amire megint van egy kérdés, hogy ez egy befejezett tervezésnek tartom –e, azt én természetesen, de akkor lehet, hogy arra kéne átugranom. Nem tudom, hogy ez nem zavaró –e? Inkább arra térnék rá egy pillanatra, hiszen én úgy értelmezem, erre való passzusokat, természetesen, nem lehet részt venni egy építésznek, külön felkérésre, olyan tervezési folyamatban, ahol valóban megkezdett tervek, folyamatban lévő tervezés van. Na de, mi van akkor, ha direkt a tervező kéri meg, mert erre is mondtam példákat, hát azért az Art Hotelnél ez volt, minden előző tervező a következőt kérte, hogy segítsen be. Megkezdett tervezés volt, el. Hát, nyilvánvaló, hogy ott azért csak, csak részt vehet.

M.J.: Ha egy tervező hirdet egy ötletpályázatot, az kifogástalan.

E.I.: Na, jó, de ha a tervező kéri fel hogy segítsen, a másik például a nem tudom mire, akkor nem lehet a megkezdett izére hivatkozni. Tehát természetesen, ha a megbízó úgy bízza meg, hogy ez már elég rossz ez a tervező, bekérnék egy másikat, és ezáltal kiszorítom azt, abban a pillanatban le kell állítani, azt nem lehet. De, ha mondjuk a megbízó és a tervező, közösen kéri a résztvevőket, hogy szálljanak be a tervezési feladatba, ez minimum kérdéses. Ugye?

M.J.: Milyen erőhatások vannak egy ilyen helyzetben?

E.I.: Így van.

M.J.: Ezt nem lehet érzékelni soha.

E.I.: Jó világos. Majd mondok példát.

M.J.: Azt lehet tudni, hogy egy ilyen helyzet kényes lesz.

E.I.: Kényes, lehet, hogy a tervezőt beszorítják és kényszerítik, ilyen is lehet. Én nem tudom, azért jó lett volna, azóta a Szécsivel nem beszéltem. De, meg fogom kérdezni.

M.J.: De jön.

E.I.: Akkor ezt direktbe meg kell kérdezni, mi volt az ő érzése, előtte, alatta, utána, most.

M.J.: Persze nem a mi Kamaránk tagja, de eljön.

E.I.: Nem érdekes, de hál’ istennek eljön, örülök. Tehát én úgy érzem, hogy inkább azt mondom, hogy 99 %, jó, mert ugye azért az ember, azért nem mertem elkezdeni a következőt, ami itt van. Ami sokkal fontosabb ennél, majd azt is talán bemutatom. Mert mondom, ezek, ha nem is naponta, de hetente, minimum előfordulnak. Erre is jó lenne egy eljárási szabály, mit kell tennie a közbeszerzésnek, mit kell tennie a magánmegbízónak, mit kell tenni, a nem tudom milyen, ilyen, olyan verseny van, és hál’ istennek Kruppa Gábor föl is vállalta ezen a meghallgatáson, elvben fölvállalta.

K.G.: Felajánlást tettem ennek a problémának valamilyen orvoslására.

E.I.: Így van, mert te is látod, hogy erre nagyon nagy szükségünk van, majd később kiderül, hogy én egy remek összeállítást is kaptam, ezzel kapcsolatban. De nyilvánvalóan a tervpályázati rendszer, a módosítása, egészen biztos, hogy időszerű, mert a világon, szerintem Európában biztos, hogy egyedüli a közbeszerzésben lévő tervpályázati helyzetünk. Hiszen olyan előnyöket kapnak az építészek, amilyet semmilyen más szakma nem kapott meg, hogy neki például nem kell bizonyítania, hogy adótartozása van, vagy nincs. Ha megnyerte a pályázatot, ő a megbízott, ilyet egyetlen szakmában nem tudtak elérni, mint mi a tervpályázattal. Ez egy fantasztikus bástyája az építészeknek, éppen ezért nagyon kell vigyázni rá, mert már elkezdték bombázni, már el kezdték szabályozni, és pont azt a részét, amit direkt kértük, direktbe a minisztertől, hogy azt ne bántsa, a tervezési időt, hanem, minden összeg többit bánthatja, előkészítést, kijelölést, lebonyolítást, mit tudom én micsodát, mindent. De a tervezési időt ne nagyon rövidítse, mert abból baj lesz. Mihez nyúltak hozzá, rögtön a 90 napról, 60 napra, és a következő, amiben én majdnem biztos vagyok, 60 napról 30 napra, és 30 napról a nullára, ez a következő, és kiírva a tervpályázat a közbeszerzésből. Nagyon nagy esély van rá, erre oda kell figyelni. De hát, ha bárhol probléma van, és nem csinálunk alternatív javaslatot, vagy 20 fajta változatot, akkor baj lesz. Na menjünk tovább.

M.J.: Szerintem, igazán majdnem mindent érintettél. Magáról a nyílt tervpályázatról kéne beszélned, hogy lehetséges alternatívája volt –e ennek a helyzetnek, megérzésed szerint, vagy abszurd? Ki lehetett volna harcolni, vagy sem?

E.I.: Én úgy érzem, hogy a feladat, tudniillik abban az esetben, ha nézzük a többit, kicsit el kell gondolkoznom rajta. Hiszen most végignéztem tényleg a legnagyobb és leghíresebb dolgokat, hogy azok, hogy történtek, New Yorki Metropolitan, amiben én is voltam, Londonban … minden esetben megnéztem a múzeumokat, és ezek különböző módon lettek bővítve. Egyrészt külső hozzátoldással, másrészt belső tér lefedésekkel, harmadrészt … , ezek nagyon tanulságosak voltak, és ezeket én mind figyelembe véve, most is azt állítom, hogy talán ehhez nem kell országos nyilvános tervpályázat, mert annyira kötött a dolog, egyrészt bebizonyosodott, hogy három oldalról a ház nem piszkálható. Mert akkor vagy a platán sorokat, a 100 éves platán sorokat kell kivenni, vagy a Dózsa György utat kell, vagy az állatkertbe kell belenyúlni, és teljesen evidens a fejlesztés iránya, nagyon kötött a fejlesztés iránya, méghozzá mm lesarkítva, négyzetesen, nagyon kötött a funkció. Például a műtárgy beszállításokban olyan liftek vannak, mint ez a szoba, 4*6 méteres műtárgy beszállító van, amit, szóval nem lehet akárhova csak úgy letenni. Mert a pályázatban ötletelések vannak, ugye? Tehát, itt nagyon nagy kötöttség volt, az összes többi funkció ellátása, étterem, kiszolgálás, mit tudom én, konyha üzem, és volt egy belső nagyon kellemetlen szituáció ugye, hogy a Mányinak a most nem rég befejezett munkáiba bele kell barmolni, le kell bontani a lépcsőjét, bele menni terekbe, kapcsolni itt-ott amott. Ergó, az ő szerzői jogai is, egy picit „csorbulnak”, maga a funkció baromi precízen meg volt már határozva. Tehát nem feltétlenül szükségeltetett az, hogy országos, nyilvános tervpályázatot írjunk ki.
Még egyet, talán annyit, hogy ha olyan pályázat, ha lenne egy olyan pályázati forma, hogy meghívásos és abszolút nyilvános, de európaiak számára is, mert most már ez kötelező. Akkor, esetleg olyat lehetett volna, egy nagyon tudatos kört megcélozva.

M.J.: Én tanulságom, hogy ezt a formát létre kéne hozni, …

E.I.: Tehát, ebben az esetben ragaszkodtam volna ilyenhez, ha ilyen van, de ilyen nincs. Mert ugye a pályázóknak, akkor nincs azonos feltételük, mert akkor az egyiknek fizetek, meghívom, és fizetek, a másik hátrányban van. Na jó, azoknak fizetünk, biztosan ők fogják nyerni, akkor én nem indulok. Szóval vannak ilyen félelmek, rengeteg félelem van. De ez az egyik olyan forma, amit én nagyon jónak tartanék, ha lenne. Abban az esetben biztosan ilyet javasoltam volna, amennyiben nem, én jobbnak tartom, a megcélzott rövid időre, nagyon fókuszálni kell erre a feladatot, hogy ott mit lehet csinálni, és még így is döbbenten láttam, hogy heten hét féle, és méghozzá, megmondom őszintén, olyan javaslatokat adtak be, hogy majdnem mindegyik megvalósítható. Majdnem mindegyik, most nem akarom dicsérni egyike, vagy másikat, érdemes megnézni a terveket, nagyon profi tervek voltak, és még a legrosszabból is, azt sem mondom meg, hogy szerintem melyik, még abból is nagyon tanulságos dolgokat lehetett átvenni a következő.

M.J.: Ez ellent mond a műszaki túlhatározottság miatt.

E.I.: Na jó, de a különbözőségek a külsőre vonatkoztak. A külső nem volt meghatározva, azaz, egy volt ami nagyon nagy különbségek voltak. És ugye abban a pillanatban, hogy a felszínre, pl. fölhozok valamit, abban a pillanatban fölszabadulnak lent a terek, és emiatt nagyon nagy szórása volt a pályázatoknak. Szerintem, ja.

M.J.: Ha ez nagyon jó volt, sokféle, akkor én erre azt mondom, hogy a 20 terv még jobb lett volna.

E.I.: Egyetértek, egyetértek vele. Mert, mondom, azt gátolta néhány dolog, mert a teljesen nyilvánosan, hát azt nem tudom, hogy azt hogy lehetett volna, az előző tervezés miatt, időben hogy lehetett volna.

M.J.: Csak a leállítással.

E.I.: Mert, abban a pillanatban, ha azt mondjuk, hogy pályázat, már akkor le kell állítani, kifizetni, és szabályos pályázatot kiírni, ami időben azért mindenféle képpen talán hosszabb lett volna, és itt egy nagyon kötött határidő volt a május elseje.

M.J.: Ez a határidő ez mindig van… mosolyogva gondol vissza arra, hogy az határidő …

E.I.: Természetesen bármivel kiegészítem, vagy ha még egyszer kell, írásban, vagy bármiben a dolgokat. Én viszont nagyon szeretném, ha ennek valamiféle rezüméje elég gyorsan lenne, mert itt van egy következő feladvány, amiben természetesen, ha úgy ítéli meg, hogy bármelyik bizottság, hogy ez szabálytalan volt, jogszerűtlen, vagy etikátlan, mert minden lehet, akkor természetesen innentől menekülök, mint a franc, mert én ilyenben nem akarok részt venni. De azért itt van a Székesfehérvári eset, ami nagyon súlyos dolog megint… Ez mindennapos történet, nem egyedi eset a Szépművészeti Múzeum.

M.J.: Általános szakmai elvárások ez, hogy ilyen esetben le kell állítani …, elindítani egy új, teljesen nyílt… Szerintem, ezt nem kell feszegetni. Én a helyedben, …

E.I.: Igen, itt egy problémát látok, hogy, ugye azt mindenki látja, mert ha ezeket a terveket látnátok a tervtanácson, láthatjátok azt is, hogy hát igenis az ember sír, hogy milyen gyenge tervező, gyenge tervet csinál, és nem lehet semmit csinálni. Olyankor meg mit tetszik ajánlani, hát én semmit, tessék majd írni egy levelet, én semmit. A másik az hogy

M.J.: Nem, hát azt kell ajánlani, hogy tessék a tervezővel lezárni a folyamatot, és tessék versenyt hirdetni.

E.I.: A tervezőt, nekem a tervezőt is védenem kell, nekem az első feladatom Szécsi Zsoltot védeni. Ez rendbe van, és ez az első feladat, mint kamarai elnök.

M.J.: De, ha valahol az ő működése az alkalmatlanság közeli, akkor nem kell védened a tervezőt.

E.I.: Ez nagyon bizonytalan.

M.J.: Nagyon bizonytalan, persze, nehéz ezt megítélni.

E.I.: Gondoljatok arra, hogy Klobusovszkinak az esete, amit két féle képpen értelmeznek, mert én úgy értelmezem, hogy azért, nem mondom hogy miért, nem vállalta feladatot, utána jött.

M.J.: Meghívtuk őt is.

E.I.: Jó, azt kérdezzék meg, mert szerintem az etikai szabályzatba bele fogalmazhatnám azt, hogy neki etikátlan, ha indul, ha ő elvállalja, akkor etikátlan, és valószínűleg erre rájött, mert ilyen van az etikában a 4 § 1.) , hogy olyan nem vállalhat el, amihez nincs gyakorlata. Neki ugyan vezető tervező, de nincs gyakorlata ehhez, mert mit tudom én, két éve kapta az É1-et.

K.G.: Neked a tervezőt védened kell, de nem feltétlenül a tervét…

E.I.: Persze, persze.

K.G.: … eléggé új terv született.

E.I.: Így van.

K.G.: Szécsi Zsolt szerepe …

M.J.: Azt hisszük, hogy ez az együttműködés létre jött, hiszen együtt nyújtották be.

E.I.: Igen.

M.J.: így kisimulnak a ráncok …, de nem fejeződött be a dolog.

E.I.: Nem persze.

M.J.: Hány igazi balhés ügy csak ez után kezdődik, …

Szécsi Zsolt

M.J.: … hogy kerültél egyáltalán bele ebbe a dologba, és a szereped a központi tervtanácsig … , érzéseid, saját szerzői jogod, hol tart ebben a dologban…

Sz. Zs.: Kis időutazást kell tartanunk, 2004.-re kell hogy visszamenjünk, ugye amikor főigazgató váltás volt a Szépművészeti Múzeum élén, Bán, aki megkapta ezt a pozíció, nagyon agilis, és tényleg azt, kell mondanom, hogy példaértékű munkát végzett, és nagyon nagy látogatottságot, generáló kiállításokat szervezett a Szépművészeti Múzeumban. Ami, már a Monet barátai kiállításnál, de a … szintén, egyértelművé tette, hogy a Szépművészeti Múzeum, abban a formájában, ahogy a XIX. század végén megálmodtaák. Erre az időszaki kiállításokra, és a nagy látogatottságot generáló potomokra, sem infrastrukturálisan, sem pedig belső kialakításában már nem alkalmas. A Szépművészeti Múzeum műemléki épületének a tervezésével Mányi István foglalkozik, idestova most már majdnem 2 évtizede. Ugye ez annak idején még a 80-as évek végén, akkori minisztertanácsi rendelet alapján, a Középület Tervező Vállalat feladataként lett determinálva, a múzeum épületnek a felújítása, és amikor a rendszerváltozás 90-es évek elején Mányi István elment a KÖZTI-től, akkor vitte magával a feladatot, és azóta saját építész irodájával végzi a műemléképületnek a belső átalakításának az ütemezett tervezési feladatait. Amikor, az akkori Kulturális Minisztérium részéről, és a Vám úr részéről megfogalmazódott az a feladat, hogy kellene a múzeumnak egy olyan infrastrukturális fejlesztést …, és projektek keretén belül. Ugye akkor még nem teljesen lehetett tudni, hogy pontosan ez melyik pályázati program részéről kéne megvalósulni. Egy olyan tervezési folyamatot elindítani, ami a múzeumnak, ennek az időszaki kiállításokat befogadó nagy kiállítótermének a megalkotása, az infrastrukturális fejlesztések bővítése. Ez egészen pontosan ugye a múzeumba látogató közönség, étterem, kávézó, vizes blokkok, raktárak, gépészeti és egyéb programjait tartalmazta. Egy elvi megfogalmazása történt ennek a programnak. Majd ennek lett egy gyakorlati feladatkijelölése, ez egészen pontosan 2005. júniusában, Bozóki András miniszter úr kijelölte a volt intézményemet, ÁMRK-t, mint a misztérium háttér intézményét, hogy működjön együtt a szintén minisztérium által felügyelt, miniszteri felügyelet alatt működő Szépművészeti Múzeummal a tekintetben, hogy készítsék elő azt az anyagot, ami alapján a kormány programot tud alkotni, ennek a fejlesztésnek az elindítására. Ez a miniszter úrnak a kijelölő levele, ezt itt is hagyom önöknek. És ez alapján elkezdődött az az előkészítő munka, aminek a végeredményeként megszületett ez a tanulmány. Ami gyakorlatilag feltérképezte a múzeum fejlesztésnek az összes olyan infrastrukturális, előfeltételeit, itt beleírta a közlekedési hálózati kapcsolati rendszereit, a közmű szolgáltatásokat, az esetleges építészeti elkép., programokat, pontosabban, ez is az is hozzá tartozik, hogy egy elvi program az nem tudta pontosan körvonalazni, hogy ez a fejlesztés ez építészeti programként hogyan fogalmazódjon meg. Ezért mi fölvettük a kapcsolatot a múzeum által kijelölt Diden Bogmen úrral, aki Bécsben egy múzeumtechnológiai világhírű céget vezet, és kimentünk, megnéztünk több hasonló bécsi fejlesztést, az Albertinát, a Museum Quartier-t, vagy ami most nemrégen került átadásra. Az alapján adott, a megfogalmazott építészeti programok, tapasztalatok, ill. a magyarországi igényeknek az összevetésével megszületett az az építészeti program, ami körvonalazta azt a beépítést, és azt a belső kialakítást, amit ez a tanulmány megfogalmazott. Ennek a tanulmánynak az lett a további élete, hogy ez tartalmazott négyzetmétereket, ez volt az a közel 6.000 m2-es fejlesztés, ami alapján ugye meg lehetett határozni, hogy ez nagyságrendileg mekkora költségvetésből valósítható meg, ill. a szakági munkarészek, feltárták azokat a várható költségeket, amik a közmű kiváltása, közmű építése.

M.J.: Elnézést, a fejlesztés e szerint a tanulmány szerint iránya azonos, mint ami most, mint új tervezés folyt?

Sz. Zs.: Ez ugyanaz, tehát nem változott. Nem változhatott, mert ugye miután elmentünk a XIV. kerületi főépítészhez, fölvettünk ott vele egy jegyzőkönyvet, ill. egy főépítészi határozatot, amelyben ugye meghatározták, hogy ez az általunk megfogalmazott program, az 2006. márciusában beépült a kerületi szabályozási terv módosításába, mint egy programtervként, erre van egy főépítészi nyilatkozatunk. Tehát gyakorlatilag minden olyan előkészítő lépést, amely ilyen nagyobb program alkotáshoz szükséges, állami feladatként ez az állami intézmény, a minisztérium számára, ill. a minisztérium által felügyelt múzeum számára biztosította. Ez alapján, a program alapján tudott bekerülni, a kormány elé, és született meg a kormány határozat, tavaly júniusában, most elnézést nem tudom pontosan megmondani. Hogy mikor született meg, amikor beemelte a Szépművészeti múzeumot, mint fejlesztési programot, a nagy kormányzati beruházások közé, az 5 vagy 6 közé, ez ugye a kulturális tárcának volt tüzetesen három, a Zeneakadémia, a Szentendrei Skanzen, és a Szépművészeti Múzeum. Ez után született meg a másik kijelölő levél, amit már Hiller miniszter úr írt, ez pedig 2007. október elsejére született. Közben ugye az intézményemet, elnézést hogy egyes szám első személyben mondom, az az intézmény amit vezettem azt megszüntette a minisztérium, átalakította Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálattá, ami jogfolytonosságot határozott meg, ugye a két intézmény működését tekintve, és a Szakszolgálatot kijelölte, hogy, a kormány határozata értelmében, és a már korábban elkészített programterv ismertében készítse el az engedélyezési terveket a Szépművészeti Múzeum bővítésének. Ezt is itt hagynám, a másik miniszteri kijelölt levél. Ez alapján elindítottuk az engedélyezési tervek készítését, ugyanazokkal a tervezők bevonásával, akik a programtervben, mint szakági tervező, múzeum technológus, gépész, elektromos, gyenge áram, tűzvédelem tekintetében, közlekedés fejlesztés tekintetében részt vettek. Ez a terv elkészült 2007. októberében, október végén, november elején. Beadtuk ugye a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz engedélyeztetésre, és ez a hatósági eljárás jelenleg is folyamatban van, közben, ugye a múzeum létre hozta a Művészetek Tanácsát, ami neves szakemberekből, és közületi személyességekből áll. Ez a tanács áttekintette az eddigi fejlesztési koncepciókat, elképzeléseket, és egyfajta javaslattal élt, aminek az eredményeként, és ezt fontos kihangsúlyoznom, ugye nekem a szerzői jogomat a tervezés folytán, egyrészt kijelölésként, másrészt pedig, későbbiekben munka, tehát szerződésként vittem tovább az ügyet. Az én jóváhagyásom mellett, egy párhuzamos tervezői megbízásra, 6 olyan építészt, kiváló építészt kértek föl ötletadásra, hogy az általunk, általa megfogalmazott koncepció, program és egyéb feltételek szigorúbb figyelembe vétele mellett, milyen olyan építészeti pluszt lehet hozzátenni, ehhez a projekthez, ami mondjuk ennek az ügynek a szebb, jobbá tételét segíthetné elő.

M.J.: Megszakíthatlak? Az biztos, hogy ha én a helyedben vagyok, és a nyakamba akarnak ültetni 6 építészt, azt mondom, hogy ezt, na nem. Mi az amiért nem ezt mondtad.

Sz.Zs.: Hát, nekem az ügy fontos. Én megértettem, mert nekem eddig, az én tervezés folyamatom az egy elég szigorú menetrend szerint zajlott, és nagyon szoros, olyan technológiai és múzeumtechnológia, egyéb kompromisszumok mellett kellett a tervezést folytatni, és nagyon rövid határidők betartása mellett. Én elfogadtam azt az érvelést, és ez szerintem teljesen, szakmai, etikai szempontból is számomra belefért ebbe a történetbe, hogy nézzük meg, hogy egy, amikor már valaki nagyon hosszú ideje, 3 vagy 4 éve foglalkozik egy tervezési folyamattal, milyen olyan friss építészeti gondolat fogalmazódhat meg egy olyan ember részéről, aki mondjuk nem volt eleve a kompromisszumokba beszorítva. Én nagyon sok olyan nagy tervezési feladatban vettem részt, ami nagyon sok kompromisszummal jár, de azt hiszem, nem tudom, hogy ezt szakmán belül, lehet –e a tegeződés, de számotokra szerintem ez nem ismeretlen történet. Én, nekem számomra ez sokkal fontosabb volt, és most is, jelenleg is fontosabb maga a feladat, mint az én személyes ambícióim, vagy az én személyes építészeti önérzetem, most bocsánat, hogy így fogalmazok, … ezért fogadtam el ezt a történetet, és benne maradtam végig a folyamatokban. Jómagam adtam oda az összes olyan digitális anyagot, ami eddig elkészült, tehát még azt sem mondhatom, hogy az én megkerülésemmel történt. Adtam oda a felkért szakértőknek, mert egyenként én minden építészt, egyrészt mesteremnek tekintettem korábbi tanulmányaim során, másrészt pedig, a fiatalokat pedig, nagyon tehetséges embereknek tartom, ugye a mai napig is. Vártam azt, hogy milyen pluszt tudnak a történethez hozzá adni, ami az eredeti koncepciót, az eredeti beépítést és a kormány határozata által meghatározott programot nem sérti. Ez nagyon fontos kihangsúlyozni. És én azt hiszem, hogy Karácsony Tamás személyében kiváló embert választott a testület, és a Tamással azt kell mondjam, hogy a mai napig nagyon jó az együttműködésünk. Tehát kölcsönösen elfogadjuk egymás érveléseit, ott is kellett vissza venni az eredeti módosítás elképzeléseiből, mert nagyon sok szempontot, ilyen … tervezői, párhuzamos megbízást nem tudott részleteiben értékelni. Nekünk viszont már két éves hosszú egyeztetéseink voltak, a szakhatóságokkal, és nagyon szigorú feltételeket szabtak a tűzoltóságtól kezdve az összes szakhatóságig. Tehát én azt mondom, hogyha ebben a mederben tovább menne a történet, akkor számomra egy jó végeredmény születhet, és nekem ez a fontos. Vannak egyébként nekünk is szakmai szempontok szerint kiemelt ügyek, ilyenek például, ugye a belsőépítészet, az pl. abból nem engedünk, tehát abban, nagyon. Van egy fiatal belsőépítész növendék pont ebből diplomázott, őt beemeltük a projektbe, és ő diploma díjas lett, tehát őt mindenképpen szeretnénk ebbe az irányba terelni. Tehát vannak olyan előéletek, amelyeket minden féle képpen szeretnénk tovább vinni ebben a történetben, és erre abszolút, tehát jó az együttműködés.

M.J.: Meg kell kérdeznem azt, hogy a te tervezésbe való bekerülésed, és a valójában állami közpénz és a közbeszerzés, és az ezzel kapcsolatos tervezési verseny, tervpályáztatás szükségessége, ez hogy alakult megnyugtatóan számodra?

Sz. Zs.: Ez egy, teljesen, hogy mondjam, a minisztérium által jogilag körbejárt, és ez egy bejárt forma, hogy azokban az esetekben, amikor a minisztérium saját intézményei között hozza létre ezt.

M.J.: Te ismered ezt a jogszabályt?

Sz.Zs.: Igen.

M.J.: Tudod a számát is?

Sz.Zs.: Benne van a kijelölő levélben, első vagy a másodikban, bocsánat, nem akarok rosszat mondani. Példaként tudok mondani kettőt, ami szintén így történt, a Festetics palotáit, itt a rádió mellett, amelyet intézményünk kijelöléssel tervezte …, vagy mondhatnám a Mátyás templomot. Tehát az is ugyan így, a miniszter úr által történt kijelöléssel történt, és állami feladat.

M.J.: Ebben nem látok (jogszabályszámot).

Sz.Zs.: El fogom küldeni e-mailen. Kormányrendelet. Nem példa nélküli. Átküldjük minden képpen.

M.J.: Most ugye van az eredeti tervet benyújtva engedélyeztetésre még, az nem lett vissza vonva, vagy vissza lett már vonva?

Sz.Zs.: Nem, nem lett visszavonva, egy folyamatos.

M. J.: Ez egy módosított építési engedély lesz?

Sz. Zs.: Nem, hanem az eredetiként, tehát egy eljárásban fut tovább, azért mert mind a két tervet jómagam is aláírtam. Tehát ugyan az a hatósági eljárás keretében.

M.J.: Tehát párhuzamosan fut a két terv, most ugyanarra a célra?

Sz.Zs.: Nem a szakhatóságok másodikára is megkeresést kaptak. Mert természetesen az időközben a programmódosítással egyetemben kellett belső átalakításokat végezni, ami már érinti a szakhatóságoknak az ügyét, tehát egy eljárás keretén belül második megkeresés történ.

K.G.: Egyébként én azt akarom kérdezni, hogy … , valaki, ebben az esetben Szécsi Zsolt, az ÁMRK tervezői igazgatója kap egy megbízást a minisztériumtól, majd amikor ez a szervezet átalakul, az ő személye véletlenül most ugyanaz, mint a jogutód szervezet igazgatója pozíciójában is. De ha mondjuk ott egy másik igazgató lenne, te a tervezést mondjuk magántervezőként folytattad volna ebben az esetben?

Sz.Zs.: Nem, ezt határozottan kijelentem.

K.G.: Tehát a szerzői jogok nem téged illetnek, hanem az intézményt.

Sz.Zs.: Igen, az intézményt, vagyoni jogok. A személyes dolgok nem, azok hozzám tartoznak. K.G.: Ha nem te lennél a KÖZ-nek a vezető igazgatója.

Sz.Zs.: Megbízott igazgató. A szakszolgálat ilyen belső átalakításon esett át, és hát ugye … egy elég komoly szakmai feladat a régészet révén, tehát megmaradt a régi tevékenységi kör, amit az ÁMRK (?)… vitt, bejött egy másik tevékenységi kör, és felkérést kaptam az új, megbízott főigazgató részéről, amit ugye Hiller kinevezett, hogy ezt a részt ugyanúgy vigyem tovább, mint ahogy korábban vittem. Tehát ez így volt jogfolytonosság a történet, és az intézmény jogutódlással alakult át ÁMRK-ból szakszolgálatba.

K.G.: De abban az esetben, ha nem te lennél az igazgatója a KÖSZ-nek, akkor a KÖSZ tervezői tovább végeznék?

Sz.Zs.: Borzasztó egyszerű a történet, mert megbízási, munkaszerződéssel ezt valahogy lehet tovább vinni, nem mint magán tervező, hanem mint … . Tehát ezt fontos kihangsúlyozni, hogy én, mint magáncég nem jelentem meg ebben a történetben, nem is állt szándékomban, mert én ennek a dolognak a jogtisztaságára nagyon komoly hangsúlyt fektetek.

K.G.: Karácsony Tamásék a te alvállalkozóid lesznek?

Sz.Zs.: Nem, a szakszolgálaté. Tehát a szakszolgálat szerződött velük nem én.

K.G.: Még egy olyan kérdésem lenne, egyeztetések során felmerült –e olyan hogy a felkért 8 építészből, Klobusovszkit vegyük ki, akkor 7 építészből, volt –e olyan tudomásod szerint, aki úgy döntött, hogy ha ő nyerné meg ezt a tervjavaslatok versenyét, akkor ő nem akarna együttműködni a KÖSZ-el?

SZ.Zs.: Erre azért nem tudok rá reagálni, mert a felkérésnek egy alapfeltétele volt, és alá is írták, hogy együtt kell működnünk. Tehát úgy fogadták el a megbízást. Aki ennek az ellentétét állítja, azzal én nem tudok mit kezdeni, mert akkor vagy nem volt tudatában amit aláírt. Ez egy nyílt, és elfogadott feltétele volt, hogy itt volt egy komoly szakmai … előzmény és ehhez kell illeszkedni. Aki ezt elvállalta, értelem szerűen el is vállalta. Nem tudok, nincs tudomásom arról, hogy. Tehát én személyesen nem beszéltem egyik építésszel sem erről a témáról, és nem jelezték számomra, hogy nem működtek volna együtt a továbbiakban. Ha ez a helyzet állt volna elő, akkor az egy sajnálatos helyzet lett volna, de azzal nem lehet mit kezdeni, sem jogilag, sem szakmailag.

K.G.. Mostani alvállalkozói szerződésben, amit a Karácsony Tamásékkal kötöttél … Most egyébként Mányi István is alvállalkozóként szerepel?

Sz.Zs.: Igen. Ő viszi, tehát a fejlesztés tartalma, tehát két alapszálon fut ugye ez az új épület tömeg, ami a föld alatt kerül elhelyezésre, és vannak ennek kapcsán a múzeum belső átalakítása, és a közlekedéshez kell az István, mint jogfolytonosságában tervezni tovább.

K.G.: A szerződés Karácsony Tamással megszületett?

Sz.Zs.: Erre a módosításra?

K.G.: Igen.

Sz.Zs.: Igen.

K.G. : Ez a szerződés kitér arra, hogy a szerzősséget azt milyen százalékban osztjátok meg?

Sz.Zs.: Nem. Nem, hát ködös, ez teljesen, szellemi értékében a három tervező közösen jegyzi az alkotást. Vagyoni jogok meg a szakszolgálatot érintik.

K.G. : Rendelkezés nincs erre vonatkozólag a szerződésben?

Sz.Zs.: Nincs. A vagyoni jogok továbbra is a szakszolgálatot érinti, mert ő van kijelölve, mert ő a további felelőse ennek a történetnek. A személyhez kötődő szerzői jogok tekintetében pedig, hárman jegyezzük a tervet, István, Tamás, és jómagam. Ez így, hál’ Istennek, egy teljesen normális mederben zajló történet. Most ebben nem érzek feszültséget abszolút. Elfogadták, hogy a korábbi társtervezők maradnak, gépész, elektromos, közlekedés szakági tervezők. Tehát nincs változás, tehát ugyan abban a mederben zajlik a tervezés.

K.G.: 2007. novemberében beadott engedélyezési tervdokumentációt meg tudjuk nézni? Valamit elhoztál?

Sz.Zs.: Ez publikus volt, mert ugye a bemutatott javaslatok mellé ez is ki lett téve, mint egy előzmény, és ebből kinyomtattam, ebből a plakátból.

M.J.: Valójában ez egy tervezési program is?

Sz.Zs.: Így van, tehát ezeknek a belső elrendezésének, funkcionális programnak kellett mindenkinél, mint lehetőség tervezési … szerepelni.

K.G.: … a tervet a KÖH elküldte a szakhatóságoknak aztán Karácsony Tamás tervezői módosítás be lett adva…a szakhatóságok közül volt aki már meg is tette az észrevételét?

Sz.ZS.: Nem, hát ez egy irgalmatlan hosszú folyamat. Január végén, február elején szállingóztak vissza az első szakhatósági határozatok.

K.G.: Tehát, akkor volt olyan, aki addigra már megtette?

Sz.Zs.: Nem, hát ez lezajlott januárban.

K.G.: De, akkor mi volt, ami visszaszállingózott?

Sz.Zs.: Hát, ugye novemberre elején beadták a szakhatóságoknak a megkereséseket, és rá 60 napra érkeztek be az elsők.

K.G.: Az eredeti 2007. novemberi tervet … de azok mind az eredeti tervet jóváhagyták, elfogadták?
Sz.Zs.: Igen. Nem volt egyetlen szakhatóság sem, aki ezt...

K.G.: Engedélyezést végző hatóság részéről semmi féle olyan körülmény nem merült föl, hogy az általad jegyzett 2007. novemberi tervet ne engedélyezték volna.

Sz. Zs.: Egyetlen egy szakhatóság a Központi Tervtanács, vagy az nem tudom mi az.

K.G.: A Központi Tervtanácsban felmerült kifogás?

Sz.Zs..: Ott, ők nem javasolták a tervet.

K.G.: Ez mikor volt?

Sz. ZS.: Most, valamikor. Meg kell néznem, márciusban azt hiszem.

K.G. : Márciusban volt a tervtanács, de már akkor…

Sz. Zs.: Amikor beadtuk a tervet az engedélyeztetésre, a hatóság csinálta a szigorú protokollt. Tehát neki nem volt mérlegelési joga, hogy ne küldje el pl. az én anyagomat a tervtanácsra, meg az összes szakhatósághoz. Ez egy folyó. Gyakorlatilag én megkaptam a központi.

M.J.: Tehát te úgy mentél el a tervtanácsba akkor, hogy tudtad, hogy egy másik terv készül Karácsony Tamással?

Sz.Zs.: Nem, hát én a tervtanácsra úgy mentem el, hogy a saját tervemet képviselem.

M.J.: Jó, de tudtad, hogy nem azt fogják megcsinálni.

Sz.Zs.: Nem, ebben a formában, így még akkor, tehát azt elfogadtuk közösen, hogy lesz majd módosítás a történetben, de az nem volt eldöntött tény, hogy ezt a tervet le engedélyeztetjük és egy módosított eljárásként visszük végig a módosítást. De ezt azért nem lehetett végig csinálni, mert nekünk a kormány határozat szerint szigorú menetrendet kell tartani, és ennek ezért volt ez a praktikus menetrendje, hogy egy eljárás keretén belül módosítjuk a tervet, és nem külön.

K.G.: Február 20.-án ez a Művészeti Tanácsadó testület kijelölte, hogy Karácsony Tamást tartják a legjobbnak …, ez február 20.-a volt, ha jól emlékszem.

Sz. Zs.: Február vége, igen. Pontosan nem tudom, hogy melyik nap.

M.J.: Te márciusban ott voltál a tervtanácson és az eredeti tervvel.

Sz.Zs.: Igen.

M. J.: Emlékszel a tervtanács tagjaira?

Sz.Zs.: Ott?

M.J.: Igen.

Sz.Zs.: Őszinte legyek? A Rádayra nem nehéz emlékezni, ő ott volt, ugye a főépítész, az elnök úr,

K.G. : Beleznay?

Sz.Zs.: Nem, ő nem volt ott, Fegyverneky, országos főépítész, ugye ő vezette a tervtanácsot, Dévényi Tamásra emlékszem, hát számomra kicsit nehéz volt értékelni, hogy ki volt a tervtanácsban és ki volt érdeklődő, mert ott tele volt a terem, elnézést, most hirtelen nem.

M.J.: Akkor most, még élesebben kérdezem. A felkért tervezők közül jelen volt mint tervtanácsi tag, valaki?

Sz.Zs.: Nem.

K.G.: Tanácsadó testület közül a Reimholz Péter, Eltér István?

Sz.Zs: Nem. Eltér István ott, volt mint a kamara elnöke.

B.L.: Ha, most a tervtanács pozitív határozatot hozott volna a tervvel kapcsolatban, akkor ez futott volna tovább?

Sz.Zs.: Nem, nem tudok válaszolni a kérdésedre. Elnézést, nem azért mert nem akarok, azért mert.

K.G. : Csak azért érdekes a dolog, mert … pontosan mikor volt ez a tervtanács?

Sz.Zs.: Megmondom, a meghívót meg kell néznem.

K.G. : Pl. te Karácsony Tamással mikor kötöttél szerződést?

Sz.Zs.: Utána, jóval.

K.G. : Ezután a tervtanács után?

Sz.Zs.: Persze.

K.G.: Áprilisban?

Sz.ZS.: április elején, így van.

K.G. : … Karácsony Istvánnal elkészítettetek közösen egy olyan tervet, amely azóta újra be lett adva tervtanácsra.

Sz.Zs.: Így van.

K.G.: Április elején megszületett egy terv és már le is lett a tervtanácsban zsűrizve?

Sz. Zs.: Hát utána egy irgalmatlan intenzív tervezési munka folyt, és ennek az eredményeként lett, született meg az az anyag, ami ismételt tervtanácsi. A tervtanács úgy határozott, hogy újra nyújtsuk be a módosítást.

K.G.: Ez a legutóbbi tervtanács ez most volt?

Sz. Zs.: 17.-én, azt hiszem. Igen, 17.-én.

K.G.: Annak ellenére, hogy február 20.-án történt egy döntés a megbízótok részéről, hogy itt tervjavaslat alapján új terv készül, ennek ellenére nem vonták vissza a márciusban a tervtanácsból az általad készített tervet?

Sz.Zs.: Nem.

K.G.: Nem mondták azt, hogy bocsánat, de ezt inkább akkor nem akarjuk.

Sz.Zs.: Nem, hát azt nem lehet visszavonni Gábor.

K.G.: Vissza lehet vonni. Ha nem mész el.

Sz.Zs.: De ha visszavonod, akkor megszakítod a hatósági menetét az ügynek. Akkor kész. Akkor egy új eljárást indítanak, de azt viszont a kormányhatározat nem engedte meg. Tehát azért mondom, hogy ez egy nagyon szigorú.

K.G.: Úgy is lehetett volna, hogy elmegy az ember a tervtanácsba, és azt mondja, hogy elnézést kérek, egy módosított tervet fogok beadni, és lényegében én ezt nem kívánom, hogy elbírálják ezt a tervet. Mert a tervtanácsra a tervező adja be a tervet.

M.J.: Igen.

K.G.: nem a hatóság.

M.J.: Tehát késedelembe eshetsz, attól még nem…

K.G.: Neked csak egy pozitív tervtanácsi véleményt kell produkálni, ami egyébként a hatóságot nem is köti. Tehát ha te azt mondod, hogy te ezt nem akarod, mert úgyis más terv lesz, akkor jogod van a tervtanácsban … kérem, hogy meg se nézzék, mert úgyis lesz egy másik. Csodálkozom ezen. … Építési hatósággal le volt egyeztetve a terv, és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal részéről nem merült föl kifogás?

Sz. Zs.: Nem.

M. J.: A tervtanácsnak tudomása volt akkor arról, hogy folyt egy másod vonalú tervezés?

Sz.Zs.: Fegyverneky Sándor ezzel kezdte. Ez volt az első mondat, utána folyt tulajdonképpen a tervtanács. Ez egyébként benne van a tervtanácsi jegyzőkönyvben.

B.L.: Én általánosságban kérdeznék, mivel nem ismerjük ezt a kormányrendeletet. Ha egy munka, egy építés beruházás közbeszerzési eljárás alá tartozik, a gazda intézmény felállít egy tervező szervezetet, attól kezdve ilyen módon tulajdonképpen a pályázati eljárások, amelyek közbeszerzésekre vonatkozik, az így kikerülhető. Ez általánosan is érvényes, vagy csak a Kulturális Örökségvédelmi Minisztériumnál.

M.J.: Nem láttuk a rendeletet.

Sz.Zs.: Általánosságban nem tudom, én csak a saját minisztériumot.

B.L.: Általános gyakorlattá is válhat tulajdonképpen ilyen formában.

Sz.Zs.: Na most, olyanról is tudunk ugye, nyílt titok, hogy állami, közpénz, EU pénz, és nem állami tervezői cég közbeszereztetés, pályáztatás nélkül tervez. Még ezt elő is adták az építész kamarában, és nagy sikere volt.

M.J.: És ez PPP eljárásnak, fedőneve alatt futott?

Sz.Zs.: Nem, semmi. Tehát én csodálkoztam, hogy ott senki nem verte ki a biztosítékot. Hat kiváló építészünk csinálja, egyenként nagyobb feladatok, mint ez. Tehát, én ezt azért mondom, mert számomra furcsa, hogy vannak olyan ügyek, amit kiemelünk, a többit meg nem. Zeneakadémia az ugyanez volt 2004-ben.

B.L.: A Zeneakadémiánál volt pályázat, …

Sz. Zs.: Öt meghívott építész volt.

K.G.: Igazándiból, amit mi most vizsgálunk nem az etikai része… A megbízó az mért is döntött úgy, hogy kikerüli a pályázatot. … Itt nem arról volt szó, hogy te keresel magadnak társtervezőt … Miért nem az történt, hogy te belátván, hogy ezzel a feladattal itt megakadtál, bevonsz másik tervezőket, miért kellett ehhez a Szépművészeti Múzeumnak tervjavaslatokat kérni?

M.J.: Jó, ezt azért az ember nem látja be, hogy …

K.G.: Miért nem mondták azt, hogy te túl sok kompromisszumnak kellett megfeleljél … Miért nem bízták ezt a dolgot rád?

Sz.Zs.: Gábor, erre nem én vagyok a hivatott válaszolni erre a kérdésre. Ezt ők fogják a legautentikusabban megválaszolni. Illetve a Tanácsadó Testületnek a tagjai, akiket gondolom, megkérdeztek.
K.G.: Jó, hát a Tanácsadó Testület nem a kamarának a tagjai, …

M.J.: Csak egyes tagjait tudjuk.

K.G.: Ezek szerint ez a dolog fel sem merült a … azt mondták volna, hogy keressél te …

Sz.Zs.: Hát, én erre azt tudom mondani, hogy annak idején megint két irányba kell nézni a történetet. Hogy a szakszolgálatnak a vezetője, főigazgatója tagja volt, tagja most is a tanácsadó testületnek, tehát ő, ilyen értelemben tudomásul vette ezt a tényt, tehát a kérdésednek ilyen, erről az oldalról nézve, ez rendben volt. Tehát, ő tudomásul vette, hogy kérnek egy szakmai külső segítséget a történetben. Én, mint a szakszolgálatnak az alkalmazottja, én meg ezt elfogadtam, és tudomásul vettem, ennyi a történetet, tehát ilyen értelemben a kérdésedre a válasz igen. Tudott a főigazgató úr róla, egyetértett vele, és az ő tudomása, és együttértése mellett történt ez a folyamat. Ugye ketten vannak a tanácsadó testület élén, Virágos Gábor, és a Bán László, tehát ők szoros együttműködésben végzik ezt a feladatot.

K.G.: Mit hoztál még nekünk? Az a nagyobb paksaméta.

Sz.Zs.: Ezt csak példaképpen, ugye ez volt az amit benyújtottunk engedélyezésre, ugye a látványterv, ebben egy kis áttekinthető plakátot csináltunk, kiállításra.

M.J.: Ezt itt tudod hagyni?

Sz.Zs.: Igen. Ez szerepel egyébként a kiállításon, amit oda ki tettek. Ez meg egy ilyen száraz tanulmány, a közlekedés, a közmű, környezetvédelmi, hatástanulmány, múzeum technológia, meg ezek készültek el 2005-ben. Egyébként ez egy érdekes felvetése az ügynek, ugye vannak, a magyar állam tudott arról, hogy indulnak ezek a magyar opponens pályázatok 2007-ben, 2008-tól a következő költségvetési ciklusban, és ezek nagyon nagy költséggel járó, előkészítő munkák, és erre nem is volt fedezet. Tehát ezeket csak állami feladat vállalásként lehetett szolgáltatni, mert nagyon nagy költséggel járó dolgok

M.J.: Te, mondd, a terven szereplő Orning Olivérnek támadtak szerzői jogai?

Sz.Zs.: Nem, nem, nincs. Fiatal építész, aki nem rég, most diplomázik, és nálunk, föltüntettük mindenhol, hogy neki is legyen referenciája.

S.L.: Tervezőként?

Sz.Zs.: Igen, mert részt vett benne. Építész munkatársként.

K.G.: Még annyit hadd kérdezzek, hogy most nincs a szemem előtt az összes tervjavaslat, de lényegében, ami a kontúrt illeti.

Sz.Zs.: Az ugyan az.

K.G.: Ezen belül történtek?

Sz. Zs.: Igen, így van.

K.G.: Erre nem emlékszem, hogy ez az oldal is lett volna.

Sz.Zs.: De. Természetesen a hat pályaművet az ember megismerte, volt köztük, akik teljesen elrugaszkodott ettől a programtól, hát avval nem lehet mit kezdeni.

K.G.: Már nem a programtól, csak a kontúrjától.

Sz.Zs.: Attól is. Tehát ezt tudni kell, hogy ennek a kontúrnak a kialakítása, és az összes belső csatlakozási rendszere az egy nagyon hosszú, szigorú egyeztetési folyamat eredményeként született meg. Az a tervjavaslat, ami ebben a párhuzamos megbízás keretében született, és ettől elrugaszkodott azzal nem lehetett mit kezdeni. Most elnézést, hogy ezt mondom. Mert az eddigi folyamatokat.

K.G.: Volt olyan, amit azért nem hoztak ki győztesnek, … mert túlzottan elrugaszkodott, de a Karácsony féle terv az betartotta ezt a dolgot?

Sz.Zs.: Igen. Azért mondom, hogy a Tamás által tett javaslat, és a korábbi tervezési folyamatoknak összefésülése teljesen szakmailag zavarmentesen tudott megvalósulni. Most hála istennek azt mondom, hogy jó mederben halad. Nagyon remélem, hogy ez meg is tud valósulni, mert nem sok … ami az utóbbi időben meg tudott valósulni. Nem a … szeretnék dolgozni, hanem a nagy közösségnek. Én bízom benne, hogy ez a projekt el fogja lökni, közel 20 éves csipkerózsika álmát a hősök terének, mert, mert szóval drámai, ahogy az kinéz, az ország egyik legszentebb helye.

K.G.: Ráncfelvarrás volt az utóbbi időben… az oszlopokat letisztogatták.

Sz.Zs.: látod, hogy a kukák ott vannak lent, szóval egy csomó olyan probléma van, ami megoldásra vár, és mi nagyon bízunk benne, hogy ez a történet el fogja … ezt az egész ügyet és további építészeti tervpályázatokra ad majd területet ez a Hősök tere, mert ott azért még van mit tervezni.

K.G.: Az lenne még a kérdésem, hogy valahol azt olvastam, hogy az is felmerült, hogy ez össze lenne kötve a földalattival a Szépművészeti bővítése.

Sz.Zs.: Voltak ilyen perverz gondolatok, de hát ezek.

K.G.: De ez még 2005-ben, vagy 2007-ben is.

Sz. Zs.: Hát, én, a 2005-ös tanulmánynak az egyik feladatcsoportja az az volt, hogy az összes eddigi Hősök tere fejlesztésével kapcsolatosan megszületett anyagokat nézzük át, tanulmányozzuk át, és hát tényleg mélygarázstól kezdve minden volt elképzelés. Még az is hogy összekötik föld alatt a Műcsarnokkal. Aztán ugye pechünkre ott volt az egyes földalatti, de hát ez keresztbe verte ezt az elképzelést. Én úgy tudom, hogy a fővárossal történő folyamatos egyeztetés eredményeként ez csak egy első lépcsős fejlesztésként merült fel, mert továbbra is még fenn áll, hogy majd további fejlesztéseket kellene a földalattival történő kapcsolattal, meg egyéb dologgal. De ez most nem. Annyira előkészített még ez a tervezési folyamat, hogy még csak ilyen ideológiaként fogalmazódott le, meg amit egyébként ez a főváros támogat, csak ugye egyéb dolgokat kell még elkészíteni.

K.G.: Ez a terv hogy tud átmenni, például parkolás tekintetében?

Sz.Zs.: Úgy, hogy két nagy mélygarázs program indul el a környéken. Az egyik ugye az október 23.-a téren lesz … nagy földalatti mélygarázs, amit a főváros indít, a másik pedig az állatkerti körút alatt. Mind a kettőnél ugye a fővárosi projekt irodával megállapodást kötött a Szépművészeti Múzeum projektiroda, hogy amelyik előbb tud értelemszerűen elindulni, oda befejleszt, annak a terhére amit ugye a parkoló mérleg kimutatott, … Más elhelyezést nem nagyon tudunk, mert ugye felszíni parkolás.

K.G.: A tervnek akkor ez egy feltétele volt.

Sz. Zs.: Ez egy nagyon szigorú egyeztetés volt a Nemzeti Közlekedési Hatósággal, mert szakhatóságtól így kaptuk meg a hozzájárulást, hogy ez a dolog becsatlakozik a fejlesztéshez.

M.J.: Szerintem köszönjük szépen.

Sz.Zs.: Nagyon szívesen.

M.J.: Segítenél annyit, hogy Rostás Zoltán hol dolgozik pontosan?

Sz.Zs.: Ő ugye a Műszaki Egyetemen tanít.

M.J.: De ebben a dologban.

Sz. Zs.: Ő a projekt irodát vezeti. A Szépművészeti, erre alakult egy projektirodája, amelyik ezt az egészet szakmailag összefogja, és ő ennek a vezetője. Szépművészeti Múzeum Térszín alatti bővítés projekt iroda azt hiszem, ennek a vezetője a Zoltán és azt kell mondanom, hogy kiválóan fogja össze a dolgokat. Ő már akkor vette át, valahogy november 1.-től, addig a Cselovszki Zoltán segítette a munkánkat.

Rostás Zoltán

M.J.: Mi az információd arra vonatkozóan, hogy, hogy került Szécsi Zsolt az eredeti tervezéssel kapcsolatba, mi ennek a jogi háttere szerinted, a közbeszerzésre gondolunk, a pályáztatásra, megfelelő volt, vagy sem, nem volt megfelelő, erről mi az információd?

R.Z.: Az információm az elég pontos erről, ha megengeditek, így szépen végig mennék sorban a, itt a vizsgálat céljával kezdődik fölülről. Hadd kezdjem azzal, hogy mindenütt fönntartjuk mi is a törvényesség fontosságát, ez nem csak általában erkölcsi kötelességünk, mert az EU-s szabályozása kockázatos a pénzekkel játszani, stb., stb. Tehát ez világos dolog. Az hogy a bizottságnak nyilván célja valamiféle építészeti minőség biztosításának vizsgálata, az nyilvánvaló, ezért vagyunk itt, és a harmadik dolog, bocsánat, de ez nagyon keményen hangzik, de így is szeretném elmondani, hogyha bármilyen olyan kimenetele van ennek a vizsgálatnak, hogy ezt a beruházást le kell állítani, vagy elodázni, akkor én most fölállok, és elmegyek.

M.J.: Nem, ez nem. Ez egy tényfeltáró vizsgálódás. …

R.Z.: Azt az elején szeretném leszögezni, hogy annyira fontosnak tartom ezt a beruházást, és nem egyedül vagyok, én vagyok a legutolsó ebben a sorban. Ez nemzetgazdaságilag az építészet, az építés, tér, a város, minden szempontból ez annyira fontos beruházás, hogy mindent meg kell tennünk, és meg is teszünk nagyon sokan azért, hogy ezt előre mozdítsuk. Nem könnyű, nagyon sok problémánk van, biztos olvastátok az EU-s beruházásoknak nagyon kemény feltétele rendszerük, nehéz. Akkor a jobboldaliról térjünk át a baloldalira, a törvényességre. Ugye úgy kérdezted, hogy ennek milyen törvényeknek felel meg. Két dolog van, az egyik az ÁMRK és a KÖSZ alapító okiratában, ezt a Zsolt nyílván sokkal jobban tudja nálam, szerepel a feladatkörök között a nemzeti … Tehát az ő alapító okiratában szerepel a kiemelt jelentőségű középületek, nagy épületek, műemlékek tervezésének megindítása, és olyan tervezési vizsgálatok elvégzése, ami a beruházás előkészítését szolgálja. Ugye ez azért fontos, mert amikor nincs egy beruházásra pénz, bocsánat én a, kezdjük az elején. Rostás Zoltán, egyetemi oktató, Műszaki Egyetem, …, beruházás tervezés, építés gazdaságtan, első diplomám építész mérnök, második gazdasági mérnök, harmadik közösségi beruházások tervezése Franciaországban, a negyedik ingatlangazdálkodás, az ötödik, ami szintén ingatlan gazdálkodás franciául. Tehát, én ezt tudom. Ezért mondom azt, hogy a beruházás előkészítési fázisában, sokszor van szerepe, vagy volt, talán ez szerepe az ÁMRK-nak, amikor nincs rá pénz. Tehát az intézmények olyan rossz helyzetben vannak, hogy csak állami segítséggel lehet egyáltalán tovább gondolni az ő fejlesztésüket. Nem csak anyagi szempontból, hanem szakmai tudás szempontjából is, ugye egy múzeumnak, egy könyvtárnak nincs arra szakmai lehetősége, hogy a saját fejlesztését, építészeti szempontból.

M.J.: De hát ezzel elméletileg nincs baj, ez jó koncepció.

R.Z.: Ezt a kijelölést erre a feladatra, ha jól tudom 2005-ben megkapta az ÁMRK. Nyílván Zsolt emlékszik rá. Ezt megerősítette … miniszter úr 200…-ben.

M.J.: Ez rendben van, csakhogy van –e e mögött jogszabályi fedezet is, vagy sem, a közbeszerzést illetően?

R.Z.: A közbeszerzést illetően, elhoztuk, itt van, ti is tudjátok, hogy ugye mi kikerültünk a közbeszerzésből, 137/2004-es 7.§ 3. bekezdés, vagy ezt már vettétek, vagy mondja? Nem került még elő?

M.J.: Nem.

R.Z.: Itt az idő. Ez úgy szól, hogy ugye meglévő épületek bővítésénél, valamint átalakításánál, vagy tervezése esetén, a 4. bekezdésében foglalt eltérésekkel, akkor kell tervpályázati eljárást lefolytatni, ha a megrendelésre kerülő tervezési szolgáltatás becsült értéke, a KVT szerinti szolgáltatás megrendelésére vonatkozólag közösségi értékhatárt eléri, vagy meghaladja, továbbá, ha a bővítés mértéke a meglévő épület térfogatát eléri, vagy meghaladja. Ez a mi esetünkben nem áll fenn.

M.J.: Ezt ismerjük.

R.Z.: ha az átalakítás, funkció megváltozása, ez nem áll fenn. Kész, tehát nekünk nem kellett tervpályázatot kiírni, erre az épületre.

M.J.: Szóval ez a hivatkozási alapotok.

R.Z.: Abszolút. Ezt több jogásszal megbeszéltük, ez egy úgynevezett konjuktív jogszabály, ennek az értelmezése teljesen egyértelmű, továbbá szó az azt jelenti, hogy vele együtt értelmezendő, nem kell tervezési pályázat.

M.J.: Biztos, hogy ezen kívül, úgy gondolod, hogy nincs hivatkozás.

R.Z.: Mivel ez vonatkozik ránk, ezért nem nagyon. Tehát a közbeszerzési terv, ugye a törvény vonatkozik ránk, a törvényből származtatjuk a rendeletet, azt hiszem a 3.§.
M.J.: Jó, mert egyéb regék hangzottak el.

R.Z.: Bocsánat, ez elég szakszerű, és ennél többet nekünk nem kell. Törvényi vonatkozásában mi rendben találtuk a dolgot, senki más nem mondta ezeket. Ezeket a beruházásokat azért sokan vizsgálják, közreműködő szervezetek, az …, már az előzetes anyagokat leadtuk, soha nem kérdezték meg, hogy a mi esetünkben miért nem csináltunk tervpályázatot. Tehát a hivatalos bírálatokban sem szerepel ez a dolog.

M.J.: Hát amúgy az érdekeltségi rendszer olyan, hogy nem ezt kérdezi általában.

R.Z.: Igen, igen, más szempontok, inkább úgy mondanám, hogy más szempontok motiválják őket, meg minket is. Had kanyarodjak, ezt a baloldali oldalt lezárnám. Én úgy gondolom, hogy a törvényessége ennek a dolognak biztosított, mi ennek alapján jártunk el a legjobb hiszemben, és a törvény szerint. Viszont ami miatt itt vagyunk, ugye az az, hogy az építészeti minőséget tudjuk –e biztosítani? Ez egy nagyon fontos dolog lenne a beruházásban az ország főterén, stb. Mi úgy gondoltuk, hogy ezt úgy lehet, hogy felállítjuk ezt a bizonyos Művészeti Tanácsadó Testületet, a tagjait ismeritek, és egy úgynevezett tervjavaslat kérési folyamatot indítunk el. Ez azért kellett, mert a főigazgató úr szándékosan úgy döntött, hogy meg kívánja szólítani az építész szakmát ebben a dologban. Tehát ez a törvényes út egy törvényes út, de van egy másik út, valamilyen módon kérjük véleményezze az építész társadalom … erre a fejlesztésre.

M.J.: Valahogy nem érezted disszonánsnak, hogy van egy engedélyezésre benyújtott terv, … és akkor kezdjük el bevonni az építész szakmát a még jobb érdekében?

R.Z.: Ennek az, hogy megtettük, ennek az az oka, hogy kaptunk haladékot, ugyanis a vonatkozó kormányrendelet szerint a kiemelt beruházások, június 27-én lettünk ilyen, a kormány kiemelt beruházásokra 6 hónap áll rendelkezésre, tokkal vonóval, hatályos építési engedélyezési terv.

M.J.: Hogy hat hónap a jogerős építési engedélyezési tervig?

R.Z.: Igen. Úgy, hogy közben le kellene zajlania a teljes tervezési eljárásnak, mindenre, erre nincs idő.

M.J.: Amúgy ez nem kevés idő, hogyha a hatóságok normálisan működnének. …

R.Z.: Maga a mi rendeletünk is arról szól, hogy 90 napot kell adni.

M.J.: Nem éreztél disszonanciát?

R.Z.: Nem, megmondom őszintén, mert a törvényessége rendben volt. Egy más szándékot láttunk mi ebben, vagy akarunk megvalósítani, hogy legyen egy építészeti verseny. Ennek az építészeti

M.J.: De ez a szándék ez egy elégedetlenség szülte szándék?

R.Z.: Nem, azért nem, mert a Szécsi Zsolt tervei gyakorlatilag jól futottak, minden szakhatósági engedélyt megkaptunk, már a kezünkben volt, funkcionálisan tökéletes, helység jegyzékében tökéletes, tehát nem szakmai, nem voltunk elégedetlenek vele, egyszerűen csak azt gondoltuk, hogy meg kell szólítani az építész szakmát, nem volt semmi féle kritika, semmiféle olyan szálon nem kaptunk, akik a tervekkel foglalkoztak, ők nem.

M.J.: De akkor sem egy szokásos, egészséges helyzet, hogy Szécsi Zsolt elmegy a Központi Tervtanácsba a tervével, közben már létrejött az új tervező kiválasztása, sőt már az együttműködés megindult, és mondjuk az említett tervtanács úgy kezdődik, ahol az országos főépítész az elmondja, hogy már ennél jobb sokkal volt már, folyamatban van… Valami nem az igazi.

R.Z.: Ezt mi nem kudarcnak értékeltük ezt a dolgot, egyrészt a tervtanácsnak is van egy olyan funkciója, hogy javaslatokat, ötleteket ad. Nagyon sok olyan dolog elhangzott pl. azon a tervtanácson amit a későbbiekben beépítettünk. Tehát én nagyon pozitívan értékelem. Zsolttal ezt megbeszéltük, és Zsolt, akit én nagyon magasztalnék itt ezen a fórumon is, aki lehetővé, ő mondhatta volna, azt hogy kérem szépen nekem van egy tervezési jogosultságom minisztériumi papírral, én nem vagyok hajlandó senkivel itt alkudozni, ez az én tervem, én fogom megcsinálni, kész, nem ezt tette. Leültünk, megbeszéltük, hogy véleményünk szerint nézzük meg azt, hogy ezt lehet –e jobban csinálni. Ugye az ember mindig jobbat szeretne. Meghatározott idő, és költség keretek között lehet –e jobbat csinálni, és a Zsolt partner volt ebben. Maximálisan, olyannyira, hogy ő átadta a saját terveit a tervpályázat anyagaként. Tehát, gyakorlatilag azért sem volt, mindjárt elmondom, hogy, hogy nem volt ez normális, tervpályázat sok tekintetben, és nem is annak hívtuk, szándékosan. Tehát a Zsolt abszolút elfogadta ezt, és úgy vitte el a tervtanács elé a művét, hogy tudta, hogy át fog alakulni, és ő együtt fog dolgozni, már akkor tudta, Karácsony Tamással. De azért vittük, két okból vittük el, egyrészt, hogy a tervtanács adjon nekünk használható ötleteket, és ezt meg is tett, sok minden javaslatot adott, amit mi felhasználtunk. Kettő az adott, ugye nekünk, az én felelősségem az, hogy ezt a projektet megvalósíthatóvá tegyem. Futott egy építészeti engedélyezési folyamat, ennek a folyamatnak a részét, a tervtanácsi vélemény már 2, 3, 4 héttel előtte bejelentkeztünk, még amikor tudtuk, nem tudtuk, hogy ennek a tervjavaslati, terv versenynek lesz –e valamilyen eredménye, mi már akkor bejelentkeztünk, és nekünk az adminisztratív folyamat folytonossága érdekében meg kellett ott jelennünk. Úgy, hogy egyébként rögtön bejelentkeztünk a következőre is, tudván, hogy egy hónap múlva, vagy másfél hónap múlva kialakulnak az új tervek, tehát azt abszolút nem éreztük rossznak. A tervtanács tagjai ezt kifogásolták, de ott szerintem tisztáztuk a helyzetet. Tehát elmondtuk teljesen tisztán, világosan, hogy milyen helyzetben vagyunk, hogy folyik egy párhuzamos tervjavaslat, kérés, hogy valószínűleg, akkor még nem döntötték el, tehát a szerződéses rendszer nem volt kialakítva, hogy valószínűleg egy harmadik ember is csatlakozik a csapathoz.

M.J.: Vissza tudsz arra emlékezni, hogy a tervtanács tagjai között volt olyan építész, aki felkért tervező volt, a későbbiekben, vagy előbb?

R.Z.: szerintem nem, de ezt a jegyzőkönyvekben meg lehet …, de én úgy emlékszem, hogy nem. Had tegyek egy etikai megjegyzést, ha már itt a tervtanács …, nincs itt körünkben, pedig a szemébe nézve szerettem volna megkérdezni azt a Szász Lászlót, aki ezt az eljárást elindította.

M.J.: Ő csak bejelentő, nem más.

R.Z.: Ha én bejelentek egy eljárást, nyílván, azért mert nem értek vele egyet. Részt veszek –e vajon a tervtanács tagjaként ugyanabban a tervnek a bírálatában, és szavazatommal elmeszelem –e a tervnek egy nagyon fontos részét? Kérem, nézzétek meg a tervtanácsi jegyzőkönyvet, ő ott volt.

O.E.J.: Mind a kettőn, vagy csak az elsőn?

R.Z.: A másodikon.

O.E.J.: A másodikon?

R.Z.: A másodikon. Tehát ez etikus magatartás –e? Ez egy kérdés a részemről. A te kérdésedben is ugye ez volt, hogy volt –e személyi összefonódás? Van személyi összefonódás, Szász László, a bejelentő, aki ebben az eljárásban személyesen vett részt, ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy köszönöm, én ezt az eljárást így nem tartom jónak. Annak egy részével, a tervtanácsi ülésen hozzászólásával segítette, hogy a tervtanács ne fogadja el teljes mértékben a tervet. Ezt hogyan értékelitek?

O.E.J.: Végül is nem fogadta el a tervet a tervtanács?

R.Z.: A tervet 95 %-ban elfogadta. Volt egy olyan részlete, bejárati ügy, ami ugye az ortodox és a neo értékvédelem, már bocsánat, hogyha ezzel valakit megbántok, de az értékvédelem közötti vitát nagyon jól le tudja képezni. Van egy nagyon érdekes, értékes nagyon fontos speciális eleme ennek a tervnek, biztosan láttátok a neten, le van billentve a lépcsőnek egy része. Ezt semmilyen módon nem hajlandók elfogadni a műemlékvédők, az ortodox műemlékvédők. Nekünk nagyon megerősített abban, hogy Dávid Ferenc művészettörténész, és nagyon sokan mások azt mondták, hogy ez egy nagyon finom hozzányúlás az épülethez. Egy olyan jelzés, eredeti anyagait megtartva, egy olyan geometriai jelzés, amit igen is hogyha beavatkozunk egy épület életébe, ezt meg lehet tenni. Én nem akarok építészként ebben állást foglalni, nem vagyok tervező építész, ez az egyetlen olyan pontja volt, amit a tervtanács átdolgozásra ítélt. Ez azt jelenti, hogy nem kaphatunk engedélyt időben, vagy legalábbis a KÖH-nek meg kell fontolni, hogy ezt a fajta, hogy a terv 95-98-ig %-át elfogadta, na ezt a terv elemet, ezt elfogadja –e a KÖH.

M.J.: Hát elfogadhatja.

R.Z.: Ugye úgy szól a rendelet, hogy a szakhatóságokat kötelező, őt pedig ellen véleményével elfogadhatja. Nem tudom, hogy lesz. Ez egy nagyon érdekes, és azért örülök, hogy ezek a tervek megszülettek, mert a hét tervben, ami beérkezett, három nagyon keményen hozzányúlt a lépcsőhöz, és ez azt bizonyítja, hogy ez nem egy, tényleg istentől elrugaszkodó ötlet, ez van, ez létezik, sőt „durvább” megoldások is születtek, műemléki értékei szempontból. Tehát ez volt a tervtanácson, bocs, a kérdésedre kicsit máshogy válaszoltam. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a terv, és én azt látom a vitákban, meg a blogokban, meg mindenhol, hogy azért a terv minőségét, és a tervtanácson is azt láttam, hogy a terv minőségét, építészeti minőségét nem kérdőjelezi meg senki. Azt az eljárásunkat, hogy ezt, hogy a Zsolt tervét átalakítottuk bizonyos szempontból, ezt azért látni kell, hogy a Zsolt tervéből nagyon sok megmaradt, pl. funkcionális rendszer, a bejáratok rendszere, részben az átöblítés, a bejáratok helye, a gépészeti rendszerek. Tehát a Zsolt tervéből nagyon sok elem megmaradt. De, hogy ezt a tervet építészetileg másként formáltuk át, ez nagyon jót tett neki. Tehát ez is igazolja, hogy ez az eljárás, a tervet és az építészetet, és a épületet szolgálta.

O.E.J.: Kérdezhetek egy rövidet? Közben bocsánat, hogy megszakítom, csak ide kapcsolódna. Van valamilyen oka, ami miatt kötelezettség van, hogy mondjuk, meddig kell az építési engedélyt megszerezni? Gondolom a pályázat benyújtásának az időpontja?

R.Z.: Igen, van egy rendelet, amely szabályozza a kiemelt kormányberuházások elfogadását.
O.E.J.: Igen, ezt mondta, hogy hat hónap, de hát ez eltelt.

R.Z.: 6 hónap, de mi kaptunk még 6 hónapot.

O.E.J.: Ja, hogy még 6 hónapot.

R.Z.: Igen, tehát nekünk az első aláírási időpont az január 27.-e lett volna, ezért kellett életben tartani az eljárást. A második aláírási időpontja, az úgynevezett közreműködő szervezet által megadott ütemezés szerint július eleje.

O.E.J.: Tehát addig kell megcsinálni.

R.Z.: Július eleje az azt jelenti, hogy májusban nekünk építési engedélyt kell kapnunk, mert utána ez egy több lépcsős engedélyezési eljárás, és nem csak az építészeti terveket, hanem a megvalósíthatósági tanulmányokat, egyéb, nagyon sok bírálati szempont szerint.

O.E.J.: Ez összefügg az EU-s pályázattal is?

R.Z.: Ez maga az EU-s pályázat. Ez az EU-s pályázat. Ott egy feszes határidő van, megmondom miért, ha valaki képtelen egy bizonyos idő alatt megcsinálni ezeket a feladatokat, elviszik a pénzét, és odaadják másnak. Tehát mi azt kockáztatjuk, hogy egy ilyen, még egyszer mondom, szerintem nagyon fontos, mindannyiunkat szolgáló beruházás elöl elviszik a pénzt magánbefektetők, mélygarázs tulajdonosok, ezt senki nem szeretné. Ezért próbáljuk gyorsítani a folyamatokat, és ebben mindenki partner. Én úgy vettem észre, hogy akivel beszélek, és akit látok, az mindenki segít minket. Hadd folytassam ezt a gondolat menetet, hogyha kevés az idő, hogyha nem haragszanak, ha már megtisztelnek azzal, hogy meghallgatnak. Ugye, ami miatt itt vagyunk, az a biztosan olvasták … Négy láb jó, két láb rossz …, nemzetközi tervpályázat kell. Ha valaki megjelenik az építészeti közéletben, akkor rögtön a fejére köti ezt a szalagot, nemzetközi tervpályázat, és ezzel rohangál körbe-körbe, és ezzel nagyon népszerű is lesz, nyílván. Én itt két érvet, vagy két állítást tettem ez ellen. Az egyik

M.J.: Ezt nem érdemes feszegetned. … Ezt hagyjuk.

R.Z.: Jó, én azt szeretném, ha ezt megteszitek, ezt mellékelitek, és a, ugye van egy tervpályázati bizottság, aki ezzel foglalkozik. Ezt én meg is fogom írni egy cikkben …Csak a szórakozás kedvéért, és magunk között, képzeljük el, hogy …, és kiírjuk a pályázatot, a pályázat önmagában véve 11 hónapig tart minimum, … felolvasom a nyertesek névsorát … Egyetlen magyar sincs közte. Tehát ezt tudjuk mutatni, és ez az eredménye. …

B.L.: … Elég sokat küzdünk tervpályázatokkal kapcsolatban, nem szabad ezt …

R.Z.: Én azt szeretném ezzel bizonyítani, hogy nem lett volna semmilyen értelme nemzetközi tervpályázatot kiírni, sem idő, sem pénzben.

M.J.: Ez számunkra viszonylag evidens.

R.Z.: Viszont találtunk egy olyan eljárást, ez a párhuzamos tervezési ajánlatok bekérését, amivel véleményünk szerint, és szándékunk szerint nagyon sokat tehettünk ezért az ügyért. Ennyit szerettem volna elmondani. De bármilyen kérdésre nagyon szívesen válaszolok. Én nagyon remélem. Éppen ma olvastam Szaló Péter úr cikkét, gyakorlatilag arra várnak, hogy beinduljanak ezek a beruházások, az építőipar -17%-on van tavalyhoz képest, ezek a beruházások tudják fellendíteni. Ha nem tudjuk őket ütemesen, időben megcsinálni, akkor nagyon sok ember munkáját …

M.J.: Jó, hát erre azt kell mondani, hogy akkor a környezetet ehhez kell alakítani.

B.L.: Ha most belegondolunk, hány év óta zajlik ennek a folyamata. Most pont ez az egy hónap csúszás, vagy késés, ami mindent esetleg borít. Szóval, valahogy úgy érzi az ember …

O.E.J.: Még ehhez tegyük hozzá, hogy az építészeknek annyi engedményt tudtak tenni, ahogy itt az előzőekből hallgattuk, hogy nem három hét alatt kell csodát produkálniuk, hanem négy hét alatt. …

B.L.: Inkább ezen kéne elgondolkodni, …

R.Z.: Persze, ha szakmafelügyeleti szempontból, hadd tegyek két megjegyzést ehhez, teljesen igaza van a kolléga úrnak, vagy igazad van. Én máshol ülök, én nem tervező vagyok, én beruházások előkészítésével, szervezésével, lebonyolításával foglalkozom. Én azt látom, hogy a tervezés fázisa ilyen szempontból két részre bontható beruházás előkészítése során. Az egyik amikor még nincs pénz, csak okosság, másik amikor megnyílnak a pénzforrások. Amikor megnyílnak a pénzforrások, akkor a kritériumok is sokkal pontosabbak. Amikor a múzeum csak el kezd gondolkozni, vagy csak egy közintézmény, elkezd azon gondolkodni, hogy szeretnénk bővülni, fejleszteni, mert a világon a múzeumok, a közintézmények bővülnek, akkor mindenféle okos ötletet ki tudunk találni, ilyen legyen, olyan legyen. Egyszer csak megnyílik egy pályázati lehetőség, ami nagyon konkrét feltételeket ír elő, akkor a tervezők, ahogy te is mondtad, tervezőknek van egy nagy ugrás, nagyon konkrétan, nagyon pontos feltételek szerint azt a sok ötletet, sokféle variációt, lehetőséget, tervvázlatot egyszer csak egy rendszerré kell formálni. Ebben valóban ez igaz, kevés az idő, de ezek a kiírások ilyenek. Nekünk az a szerencsénk, hogy két évvel ezelőtt, ez a munka, vagy amikor a Zsoltékat, vagy az ÁMRK-t kijelölték, ez megkezdődött. Tehát a program alkotás fázisa, a funkcionális tervezés, a méretek, a nagyságrendek, ezek kialakultak, ezt azonban hipp-hopp hozzá kellett alakítani egy olyanhoz, egy olyan pályázati feltételrendszerrel, ami nem múzeum bővítés, ez nem a Szépművészeti Múzeum bővítése. Ez egy kulturális, és turisztikai fogadó központ, ami a Hősök terének, ahova 1 uszkve 1,5

B.L.: De akkor bocsáss meg, nem él az a fogalom, hogy ez bővítés, és nem nagyobb a légköbmétere a bővítésnek, mint az eredeti épület. Mert akkor ez nem bővítés, ez valami új.

R.Z.: Nem új, mert teljesen szerves

B.L.: Szóval azért mondom, hogy persze, lehet mindig olyat gyártani, hogy olyan elméleteket, amelyeket rá lehet húzni egy adott beruházásra, de igazából ezt ha úgy veszem, …

R.Z.: Én nem szeretném minősíteni ezt a dolgot, én azt látom, hogy egy beruházásnak nagyon sok szempontja van, mi ezeknek a szempontoknak megpróbálunk megfelelni, megpróbálunk megfelelni az építészeti minőség kérdésének is. Nekem az a másik állításom, hogyha nem akartok vele foglalkozni nem kell, majd leírom, hogy a jelenlegi építészeti, tervpályázati rendszer alkalmatlan amiatt, a sokszínűségnek a kezelésére, amiért ezek a beruházási feladatok vannak.

B.L.: Vagy éppen az az alkalmas, mondhatjuk így is.

R.Z.: Igen, te azt mondod, én meg azt mondom. Ezen majd szépen elkezdünk vitatkozni a sajtóban, én hozom a példákat, hogy hol mutattam be az alkalmatlanságát, de kicsit úgy néz ki, mintha mi lennénk az öreg néni, aki szembe megy az M7-en és betelefonál rádión, hogy mindenki hülye, aki szembe jön, mert nézzük meg, a jelentős nagy beruházások sok-sok nagy beruházás, és a magán beruházások jelentős részét nem ilyen formában bonyolítják le. Nagyon sokféle tervezői verseny van, de nem az a formájú a 273/2004-es szerint bonyolítják le, mert alkalmatlan ebben a formában. A tervezői verseny fontos, ezt a magánszféra is tudja, a közszféra is tudja, mi is tudtuk, ezért csináltunk versenyt, de ebben a formában alkalmatlan. Szerintem nekünk az lenne a dolgunk, hogy ezen gondolkodjunk, szakmafelügyeleti szempontból.

M.J.: Hát meg az lenne a dolga az építtető környezetnek, hogy próbáljon meg ehhez a dologhoz alkalmazkodni, már mint a tervpályázati rendszerhez. Miért gondolod, hogy meg kell fordítani ezt a dolgot.

R.Z.: Mert sokkal több szempontja van az építtető környezetnek, a megvalósíthatóság

M.J.: Én ebben nem vagyok biztos. A legtöbb szempont a tervezőt képviseli.

R.Z.: Hát ezt te mondod. Kérdezd meg a finanszírozókat, a politikusokat, a beruházókat, a kivitelezőket.

M.J.: Azok mindig valaminek a szegmensét kiragadják, és fölkiáltanak vele, hogy ez a legfontosabb a világon, és egyedül a tervező, az utolsó ember ebben az egész folyamatban, aki mindenhez még valamennyire tud kapcsolódni.

R.Z.: Én ezt nagyon szeretném hinni, hogy így legyen, és ezt is

M.J.: De nem lehet másként, …

R.Z.: Nem pénzcsinálásról van szó.

M.J.: Mindegy, …

R.Z.: Ez egy közösségi beruházás.

M.J.: A múzeum elkezd fejleszteni, a saját agyával, struktúrájával, hogy mire van szüksége… ez nem egészséges.

R.Z.: De azért egészséges, mert szeretnénk felhívni a figyelmet

M.J.: … miért kell?

R.Z.: Az előbb rosszul fogalmaztam, 50 %-ban a múzeum fejlesztése, 50%-ban a

M.J.: Jó, de az érezhető, hogy a pénz az egy direkt valami, és ahhoz most alkalmazkodni kell

R.Z.: Igen.

M.J.: Nem, … pénzt kell hozzá rendelni az igényhez. …

B.L.: Ez nagyon messzire vezet el … ténylegesen fejre állt a világ. …

R.Z.: Én azt szeretném én ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy mi is ezt tanítjuk az egyetemen, hogy az építésznek nagyon fontos a feladata, és így is bocsátjuk ki a hallgatókat az egyetemről. De, azt azért látnunk kell, hogy ha választani kell a között, hogy egy projekt megvalósítható legyen valamilyen szempontból, és ehhez milyen elemek kellenek, akkor ugyanúgy kell hozzá pénz, a politikai akarat, a gazdasági környezet, a technikai környezet, és az építészeti szaktudás. Ezek, az én véleményem szerint egymás mellé rendelt dolgok. Az építészek szeretnék magukat, és mondjuk

M.J.: Nem, és nem és nem. Az építész az utolsó, aki …

R.Z.: Ez nem így van.

M.J.: Ő az utolsó, a projekt már nem azt képviseli, a projekt a projektet.

R.Z.: Bocsánat, itt teljesen ellentétes a véleményünk. Én azzal kezdtem, hogy azért tartom fontosnak ezt a dolgot, mert egy olyan társadalmi érdeket képvisel az egész projekt, és mindenki aki benne van, ami elemi érdeke, hogy megvalósuljon az egész magyar társadalomnak, az építőiparnak, a látogatóknak a Hősök terére. 1,5 millió ember látogat el a Hősök terére, nem tudnak hol pisilni, körbe van pisilve az összes múzeum, mi ezt megoldjuk. Azért mondtam, fele turisztikai funkció, fele

M.J.: Biztos vagy te abban, hogy a pisilés igénye, mint társadalmi igény megjelenik, azt úgy kell teljesíteni, hogy most a múzeum előterében támadt egy rés, amire az EU pénzt is biztosít, és ott fogunk pisilni? Biztos, hogy ez a korszerű felfogása a probléma megoldásnak?

R.Z.: Bocsánat, a pisilés …, képzeljétek el hogy az előbb nem mertem itt elmenni a WC-re, mert nincs rajta ajtó, … Tulajdonképpen addig ne is rakjuk rá ajtót, ameddig a komplex feladatát a székház felújításának át nem gondoljuk, amíg egységben nem látjuk a székház egészét, hiszen …

M.J.: Miért gondolod, hogy nincs szüksége egy országnak egy ilyen komplex gondolkodásra?...

R.Z.: Ez kicsit döntés támogatási feladat megoldási probléma. Az alulról fölfelé, vagy a fölülről lefelé reduktív. Én azt gondolom, hogy ha lokálisan meg lehet oldani egy problémát, és ezt meg tudjuk tenni, akkor tegyük meg. Melyik projektet szeretnétek megvalósítani a Hősök terére, a shoping mailt, a mélygarázst, a bejövő kisföldalatti meghosszabbítását, vagy a két múzeum összekötését? Ugyanis az építész társadalom 16 éve, és a politikusok, akik ezzel foglalkoznak, és a főépítészek, akiknek ez lenne a dolguk 16 éve, 18 éve képtelenek megoldani ezt a problémát. Várjunk még?

M.J.: Az energiát arra kell összpontosítani, hogy a problémát meg kell oldani.

R.Z.: Én nagyon sajnálom az éhezőket, de nem tudom megoldani a problémájukat…. Nekünk van egy lokális problémánk, ami szerintem nem csak egy lokális probléma, mert nagyon fontos szerepet játszik a tér életében, a múzeum életében, és nézzük meg a nemzetközi trendeket, mindenhol kialakulnak ezek a múzeum bővítések. Egyetlen egy olyan hely van, ahol a múzeum nem létező …, szegény még nem tudta betervezni ezeket a funkciókat, amelyek a korszerű múzeumhoz kell. Egyetlen egy olyan hely van, ez a múzeumhoz kapcsolódóan a múzeum előtere. Évek óta folyik ez a gondolkodás, ráadásul nagyjából nyilvános is volt, ezt nem mondta senki, olyannyira, hogy a múzeum bővítése ilyen formában szerepel is a szabályozási tervben. Tehát itt nem arról van szó, hogy most hírtelen találtunk valamit, és WC-ket akarunk építeni. Hanem egy komplex társadalmi és térbeli problémát fogunk megoldani, és nem fogunk várni arra, hogyha még 18 évig még valaki szórakozzon avval, hogy majd komplexen megoldja a Hősök teret, a Budapest, és az ország problémáját.

B.L.: Én nem hiszem, hogy ez a problémája volna bármelyik építésznek is, vagy a kamarának, hogy nem kell egy ilyen ügyet megoldani.

R.Z.: Persze, persze, én is azt gondolom, ezért vagyunk itt. Kérem, hogy a tervpályázati ügyet vegyék komolyan, én nem tudom, hogy hol áll ez az ügy.

M.J.: Tudod, én is azt gondolnám, hogy komolyan kéne venni a tervpályázatot …

R.Z.: Lehet, hogy azért, mert mindenkivel szemben …, nézzük meg, hogy miért nem csinálják azok a tervpályázatot, azok a befektetők, akiknek igazán nagy érdekük fűződik, image az építészeti megjelenése. Miért nem csinálnak? Mert ebben a formában

B.L.: Azért, mert ő azt hiszi, hogy ő jobban ért hozzá, mint az építészek.

R.Z.: Nem.

M.J.: Jó, azért azt nem szabad elfelejteni, hogy itt azért egy nagyobb …

R.Z.: Abszolút igazad van, én dolgoztam Franciaországban …

M.J.: Nézd, ha valami nem jól működik, lehet, hogy nem jól működik …

R.Z.: Jobbá kell tenni, én is ezt mondom, szélesíteni kell a palettát, hogy be tudjunk illeszkedni.

M.J.: Köszönjük szépen, mindenképpen bölcsebbek lettünk.

R.Z.: Én köszönöm, hogy meghallgattak, nagyon megtisztelő volt.

M.J.: Mindenesetre olyan hit egy percig se legyen, hogy egy beruházás leállításán mesterkedik a Budapesti Építész Kamara.

B.L.: … Karácsony Tamásnak a terve az egy jó terv.

R.Z.: Ez volt a célunk, és elértük a célunkat. Ami még nagyon fontos nekünk, hogy a Tamás személyében egy olyan integráns építészt találtunk, aki ezt a csapatmunkát össze tudja fogni, három teljesen különböző valakivel.

Klobusovszki Péter

M.J.: Mondd meg, hogy miért nem vettél részt, csak ennyi.

K.P.: Elmentem erre a megbeszélésre, ami ezzel kapcsolatban volt, és ugye azok a feltételek, amiket ez a pályázati fogalom, vagy ez a meghívásos pályázat támasztott, én azokat elfogadhatatlannak gondoltam, egyrészt hogy annyira …, illetve majdnem az összes körülmény elfogadhatatlan volt.

M.J.: Ezt tudnád konkrétabban?

K.P.: Én számomra ez két féle módon kettébontható, az első része volt a szakmai nyilvánosság része, tehát az hogy mondjuk ilyen jellegű, jelentőségű beruházást nem lehet megcsinálni ilyen zárt körben. Vagy nyílván, hogy ez megint arról szól hogy a törvénynek a szelleme, vagy a betűje az mit mond meg, a törvény, az megengedi a kiskaput, ami közbeszerzés nélkül, vagy pályáztatás nélkül legyenek ezek a munkák elosztva. De a törvény szelleme, az azt mondja, hogy ilyen országos, vagy nemzetközi pályázaton kell kiírni, és ott nyílván, nem tudom, hogy a magyar építészet története, vagy a rendszerváltás utáni története csak ilyen típusú dologról szól. Ez sok, szerintem ezt nem lehet bevállalni, vagy nekem ez nem volt bevállalható, mert én részt vettem korábban a Nemzeti Színház pályázatban, ahol ugye a Tamást hívták meg, Karácsony Tamást, és akkor nekem utána, vagy nekem lelkiismeret-fordulásom volt, hogy nekem ilyen, hogy nem meghívott vettem részt. Akkor még egyszer ilyet nem akartam magamnak. Tehát nyílván ez az egyik része.

M.J.: A Nemzeti Színház nem tartozik ide, ez a zártabb kör volt már, a második kör volt már?

K.P.: Igen. … Nyílván az is egy olyan szituáció volt, hogy ott mindegy hogy ennek a politikai része, de annak, az volt abban a rossz, ami pontosan ebben a szituációban is rossz, hogy nyílván egy ilyen jelentőségű dolognál, ki az aki kijelöli azt a 6 embert, aki nem tudom én, ezt itt megméretteti. Hát nyílván, hogy ez itt egy feudális …, demokráciában szerintem ez nem így működik, hogy egyszerűen valakik vegyék azt a bátorságot, hogy jelöljenek olyan embereket, akik ezt meg. De nyílván, ez az a része, ami a szakmai nyilvánossághoz tartozik.

Másik része ennek a történetnek, ami miatt megint csak azt kell mondani, hogy nem volt ez vállalható, szerintem, hogy, vagyis azok a részletek, amik kiderültek ott, aztán nyílván, aki ebben … a továbbiak során, vagy a későbbiek folyamán részt vett, nyílván nekik több információjuk van erről. Nekem az derült ki, hogy, de most az én interpetációmat mondom, nem tudom, hogy ez így van –e, de nekem az derült ki, hogy ugye a kulturális miniszter megbízta a KÖSZ-t, hogy készítsen egy tanulmánytervet, amit az EU-s pénz jön, és akkor nyílván ezt fel lehessen használni, és akkor volt a Szécsi Zsolt, hogy aki ezt a tervet elkezdte csinálni. És akkor időközben kiderült, azt gondolom, hogy ez a terv, az nem alkalmas a megvalósításra. Akkor ő, vagy nem tudom, gondolom, hogy a Mányi úrral együtt, segítségért kiabáltak, és akkor jöttek valakik, akik azt mondták, hogy erre ez a megoldás. És akkor nyílván kiírták ezt a pályázatot, és akkor hát nyílván, hogy ebben a helyzetben, pl. a kamara, meg az egész építész társadalom már megint abban, tehát tök teljesen ki van szolgáltatva a politikának, és hogy néha ez valahol egy ilyen tarthatatlan állapot. Vagy nem tudom, ez engem borzasztóan idegesít, rosszul vagyok, azt hiszem. Ja, igen, és akkor nyílván az itt teljesen tisztázatlan volt, hogy milyen feltételekkel fog ez a, ha valaki megnyeri ezt a pályázatot továbbtervezni. Tehát hogy nem volt világos azt, hogy, ill. nyílván volt olyan kényszer, gondolom én, hogy Szécsi Zsoltnak a neve rajta volt ezen a terven, aztán nem lehetett visszavonni …. Akkor ebben a szituációban én korrigálom majd a Szécsi Zsoltot, vagy én tervezek, és a Szécsi Zsolt korrigál engem. Tehát nyílván ez a kompetenciája kérdése tök tisztázatlanok voltak. Tökéletesen tisztázatlan volt, hogy milyen pénzügyi feltételek mellett zajlik. Tehát, hogy, mivel ebben a helyzetben Szécsi Zsolt volt az, aki, vagy ahogy nekem kiderült, hogy aki ennek a generál tervezője volt és nyílván az építész tervező ennek az alvállalkozója, tehát, hogy ezek, és milyen pénzt, milyen feltételek mellett folyik ez a dolog, ez teljesen tisztázatlan volt. Illetve nyílván magának a megbízási szerződésnek a pénzügyi része is, tehát az, hogy mondjuk 1 millió Ft-ot fizetnek egy ilyen jellegű dologra. Szerintem az 1 hónapos melót szerintem ez elgondolhatatlan, hogy ilyet meg lehet normálisan csinálni. Meg hogyha az én számomra ez elgondolhatatlan, ill. nyílván az egész projektnek, legalább is az ott szóban elhangzott határidejei, szerintem olyanok voltak, hogy azt hiszem, nyárra kellett volna a trender terv, őszre pedig, kiviteli tervet készíteni. Én, mit tudom én, 3 évet dolgoztam egy negyed ekkora … műemlék épületen 3 évig folyamatos, úgyhogy tudom pontosan, hogy mennyi idő egy ilyet megtervezni. Még akkor is hogyha ez csak egy műemléki épületnek a toldása, vagy ilyen környezet. Én ezt, én úgy éreztem, hogy én ezt nem tudom megcsinálni. De mondjuk, erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy más felelősséggel meg tudja –e csinálni, és akkor én ezt visszamondtam ezt a megbízást, felkérést.

M.J.: Valójában, így ahogy van jó. … Te a Középület Tanszéken dolgozol, Karácsony Tamás is, együtt is dolgoztatok?

K.P.: Tamás a mesterem.

M.J.: Balázs Mihály is a Középület Tanszéken dolgozik?

K.P.: Igen.

M.J.: Ez hogy tud köztetek megférni, ez a valamilyen vélemény különbség most ezek után?

K.P.: Mikor én ezt, mikor volt ez a döntés, meg hát nyílván mi jó barátságban vagyunk, meg kollegális viszonyban vagyunk, meg hát gondolhatod a Tamás nekem mesterem, tehát ilyen intim viszonyban vagyunk, vagy nem tudom mi. Én mielőtt meghoztam volna ezt a döntést én a Misivel is beszéltem, meg a Tamással is megbeszéltük, meg a Janákyval is megbeszéltem ezt telefonon, vagy ezt már közvetlenül utána. … Nyílván én hoztam egy döntést, és most valaki nyílván egy ilyen szituációban egy másik döntést hoz, más módon értékeli a tényeket, vagy nem tudom.

M.J.: Nem fészkelődött most valami közétek emiatt?

K.P.: Én nem érzékelem ezt. Mert hát nyílván ezt mindenki eldönti.

Mányi István írásos válaszai

Írásban megküldött kérdéseidre az alábbi válaszokat küldöm.

A bevezető kérdéseidre:
-Úgy tudom, hogy a döntés előzményei 3 – 4 évre tekintenek vissza. A szakaszosan megvalósuló rekonstrukció ettől elkülönített pályán mozgott. Te is említed bevezetődben, hogy e kérdéskörben nincsenek 100 %-os megoldások. Itt a kompromisszumot nem a felkért építészek kötötték meg. A pályát nem ők jelölik ki.
-Számomra az is etikai kérdés, hogy a több mint két évtizede Megbízómat, mint Intézményt és annak mindenkori Vezetőjét, akivel szoros munkakapcsolatban dolgozom, amikor ilyen lehetőségei adódnak egy jelentős fejlesztésre, akkor teljes jogszerűséget feltételezve nem hagyom cserben, - tegnap sem, ma sem, holnap sem.

Szász László konkrét kérdéseire:
Mivel ezek mind építtetői körben hozott döntések, hiteles válasz is csak abból a forrásból szerezhető be.

A kiegészítő 3 kérdés:
-Építtetői tájékoztatás szerint folyamatban lévő építési engedélyezési eljárásról van szó, tehát ebből származóan és vélhetően az új tervezés is kapcsolódik a folyamatban lévőhöz.
Az a véleményem erről, hogy a szerződést aláíró építészek az építtetői feltételeket elfogadták.
-A felkérés és kiírás előirányozta az együttműködés szükségességét.
-A Kamara el kell döntse, hogy jogszerű-e egy meghívásos pályázati, vagy a tervjavaslatok beszerzésére irányuló versenyforma. Ha másképpen nem megy, az ezekre vonatkozó választ bíróságnál kell beszerezni. Ha nem jogszerű, akkor törölni kell a gyakorlatból, ha igen, akkor ahhoz kell igazodni mindenkinek.
Egyértelművé kell tenni a választható, vállalható lehetőségeket és akkor okafogyottá válik a kérdés feltevése, hogy valaki hányadrészben jár helyes, vagy hibás úton, és akkor nincs értelme farkasvakságról beszélni.

A jelenlegi helyzetben ambivalens érzéseim vannak, annak ellenére is, hogy 22 éve, a Közgáz rekonstrukció eredményének hozadékaként, személyre szóló felkérésre vállaltam a rekonstrukció építésztervezői feladatait és végzem azt máig, az elhúzódó, küzdelmes körülmények ellenére is eredményesen, a Megbízóim és az engedélyezési Hatóságok elismerésével.

Azt azért különösnek tartom, és bennem is felmerülnek kérdések a tekintetben, hogy a Szakmafelügyeleti Bizottság ilyen frekventált, ám szabályozatlan területen pusztán kérdésekkel operál, a válaszokat majd közzéteszi (állásfoglalás nélkül) és úgy gondolja, hogy mindenki saját elképzelései szerint levonja magának a tanulságokat – és ezzel minden rendben is van?

Janáky István írásos válaszai

Külföldi távolléte miatt a meghallgatáson nem vett részt, május 13.-ig írásos válaszok nem érkeztek tőle.

Mellékletek

-A tervpályázati eljárások részletes szabályairól szóló 137/2004. (IV.29.) Kormány rendeletben a tervpályázati eljárások alkalmazásainak esetei 7§ 3., 4. bekezdések:
(3) Meglévő épület bővítésének, valamint átalakításának tervezése esetén, a (4) bekezdésben foglalt eltérésekkel, akkor kell tervpályázati eljárást lefolytatni, ha a megrendelésre kerülő tervezési szolgáltatás becsült értéke a Kbt. szerinti szolgáltatás megrendelésére vonatkozó közösségi értékhatárt eléri vagy meghaladja, továbbá:
a) ha a bővítés mértéke a meglévő épület beépített térfogatát eléri vagy meghaladja, illetve a bővítés során önálló épület jön létre;
b) ha az átalakítás az épület funkciójának megváltoztatásával jár.

(4) Műemléki védelem alatt álló építmény felújításának, átalakításának, korszerűsítésének, helyreállításának, bővítésének tervezésére irányuló tervpályázati eljárásban a pályázók alkalmasságát minden esetben vizsgálni kell.
1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról 9. § (1):

Az államháztartás körébe tartozó állami feladatot az állam részben vagy egészben a költségvetési szerveken keresztül látja el, vagy ellátásának a pénzügyi fedezetét részben vagy egészben, közvetlenül vagy közvetve biztosítja.

Ennek értelmében amennyiben az Állam létrehoz és működtet egy központi költségvetési intézményt, valamint az alapfeladataiban meghatározza azon állami feladatait, amit a költségvetési támogatáson keresztül ellátni kíván, abban az esetben a költségvetési szervet felügyelő Miniszter az alapító okiratban maghatározott állami alapfeladatok vonatkozásában élhet kijelöléssel.
A másik jogszabályi háttér a Kbt. 125.§-a (2) bekezdésének b) pontja és a 225.§ (1) bekezdésének b9 pontja, valamint a Kbt. 4.§-ának 13. pontjában adott definíciók.

A SZAKMAFELÜGYELETI BITOTTSÁG AJÁNLÁSAI

1. A szakmagyakorló tagságnak:
Szakmánk összes építésze – függetlenül attól, hogy milyen szerepkörben tevékenykedik: beruházó, tanácsadó, zsűritag, vagy versenyző tervező – tartsa szem előtt és tudatosuljon számára, hogy a nyílt (de mégis titkos) pályáztatási forma demokratikus alappillére szakmagyakorlásunknak. Lehet ostorozni, elégedetlenkedni jelenlegi gyakorlatával, de társadalmi értékét tekintve egyetlen legitim versenyforma.

Senki nem lehet olyan pártatlan, bölcs és jövőbe látó, hogy a kijelöléses, párhuzamos terveztetéses ajánlati verseny fogyatékosságait megszűntesse és a legjobb eredményt garantálja, annak keretein belül.

2. A Magyar Építész Kamara Elnökének:
A Kamara Elnökének nem szabad operatív szerepet vállalnia – a tervezői verseny terén -, ebbéli gyakorlatában hátrább kell vonulnia. (Mert gyakorlatias döntései, állásfoglalásai elnémíthatják a mögöttük felsorakozók természetes morális kontrollját, esetleges hibáit gátlástalanul kihasználhatják, - azok példaértékűsége miatt).

3. A Magyar Építész Kamarának:
Szükségesnek érezzük, hogy a Magyar Építész Kamara kezdeményezze azoknak a rendeleteknek, jogszabályoknak a módosítását, amelyek a nyílt verseny kötelezettségei alól bármilyen felmentést nyújtanak, a szabad építészi vállalások és kezdeményezések ellenében hatnak.

Mónus János
A BÉK Szakmafelügyeleti Bizottság elnöke

MEGJEGYZÉS – A NYILVÁNOSSÁG EREJE

Jelen korunk tökéletlen társadalmi berendezkedéseinek egyik erénye a fokozódó nyilvánosság.

Az információ csere, a megtörténtek nyílt kezelése, ha napjaink természetes velejárója, akkor önszabályozóvá, felelőssé tesz minket, döntéseinket differenciálja.

Ha azonban fegyverként, a másik legyőzésére használjuk, akkor ugyanolyanná silányodik, mint az erőszak.

Az építész szakma nyilvánossága lételem (nem keverendő az alkotó magányával), de ha ennek ürügyén harcolunk és harcias magatartást várunk el mástól, képviseletünktől, akkor ugyanúgy hibázunk, mint a hadviselők általában. Viszont, ha a nyilvánosságot beépítjük szakmagyakorlásunkba, (akár a tervezés részévé is tesszük), könnyebb, derűsebb életre nyílik esélyünk.

Éljünk, kalkuláljunk ezzel!

Szépművészeti Múzeum kapcsán kialakult helyzet nem egyedi. Érdemes tehát a konkrét szereplőkön túlmutató kérdésekre figyelni. Általában, elvileg mindenki egyetért, hogy tervpályázatokkal lehet a legjobb tervjavaslatot kiválasztani. A „körülmények” azonban legtöbbször nem hagyják ezeket az elveket érvényesülni. Minden megbízót ugyanazok a gondok gyötrik: szorítja a határidő, biztos akar lenni a költségvetésben, kerülni akarja a pályázattal járó egyéb bizonytalanságokat. Ha azonban az ország „főterén” lévő egyik legjelentősebb középület bővítésénél az állam, mint megrendelő, nem érzi fontosnak, hogy tervpályázatot tartson, ha az állam a saját jogszabályait „kreatívan értelmezve” úgy dönt, hogy a gyorsaság érdekében korlátozza a versenyt, akkor nem lehet várni, hogy a piac többi szereplői nagyobb elkötelezettséget mutassanak.

A tervpályázatok lebonyolításának gyorsítása egy bizonyos határig lehetséges, de az biztos, hogy tervpályázatot tartani mindig több időt fog igénybe venni, mint direkt megbízást kiadni. A Kamarának a piaci igényekre válaszolni kell, de nem azzal, hogy a tervpályázatok rendszerét feladja, „tervpályázatnak látszó eseményeket” nevez pályázatnak, vagy a tervek elkészítésére fordított időt olyan mértékben engedi lecsökkenteni, ami már tisztességes munkához nem elegendő. (Egy beruházás megvalósításában az a kb. két hónap, amennyivel egy pályázat több időt vesz igénybe, általában elenyésző az egész folyamatban.)

A pályázati rendszer felhígítása helyett a MÉK-nek meg kellene vizsgálni, hogy milyen módon lehet a tervpályázatokat vonzóvá tenni, milyen módon lehet a szabályos tervpályázatot lebonyolító megbízók számára kedvezményeket adni. Egy ilyen lehetőség lenne az engedélyezési eljárásra fordított idő csökkentése (pl. a tervpályázaton nyertes tervek esetében a tervzsűriztetés kiiktatásával). Az építészeknek is sokkal jobb lenne, ha a kiírók nem törvényi kötelezettségből kényszerülnének pályáztatásra.