2009. május 11.

Cadmonkey

Állati nagy különbség van aközött, hogy valaki ért a számítógéphez, vagy beáll droidnak, mondjuk a Bachmann Peti irodájába. Ha még nem késő, megosztanék néhány dolgot, hogy miért nem érdemes az átbukdácsolt lakóterv vagy épp diploma után egy irodába cadhuszárnak – vagy ahogy bájos anglicizmussal hívják: cadmonkey-nak szerződni.


Azt hiszed, hogy tartalmas meló a feldolgozás, pedig nem az. Meg fogod látni: mihelyst abbahagyod az egyetemet az idő homokként folyik ki a kezedből. Lekoppan tíz év, mire észbe kapsz, hogy az utolsó strukturált emléked a múltból az egyetemi diplomád volt. No, ezt az időt csak még jobban összemossa a számítógépes feldolgozás, mivel ott a napok, a reggelek és az éjszakák is összecsúsznak.

A munkaidőben végeztetett feldolgozás ugyanis rettenetesen időigényes, folyamatosan azt fogod tapasztalni, a többiek már rég hazamentek, Te pedig még mindig ott szívsz a tetőösszemetszésekkel.

Elhülyülsz. Egy idő után nem inspirál semmi, hogy képezd magad, vagy ha inspirálna is: nem lesz rá időd. Újság nem lesz a kezedben, könyvet nem lesz erőd olvasni, mert a főnököd azt fogja lesni, mikor leszel már kész. Ráadásul ne feledd: nem épp kreatívnak vettek fel.

Ezért kimaradsz az érdekes feladatokból. Tervezést nem fogsz kapni, a renderek nyalogatása miatt az új melót- legyen az akár egy kilátástalan ötletelés – is másra fogják bízni.

Először talán relax, hogy üvölt a füleden a zene, de már rövid távon sem az. Az egyébként is elszigetelt munkád mellett, ha a fejeden van a füles, még jobban eltávolodsz a kollégáidtól. Villámgyorsan elkönyvelnek annak, ami vagy, vagyis droidnak, így esélyed sem lesz egy idő után, hogy kapcsolatokat építs. A zenéket ráadásul el lehet unni. Nincs az a mennyiség – nekem pont fél terrabájt van itthon – amit el ne unnál, ráadásul a rapidseren sem lehet már úgy nyomni az ívet, amióta a svéd kollégák bebukták a pert.

Kimaradsz mindenből. Ez a munka monoton, a textúrák problémáján túl pedig egy pillanatra sem asszociatív. Míg a többiek vidáman beszélgetnek majd arról, hogy kinek, miről, ki és mi jutott az eszébe, addig te csak bambán fogod bámulni a monitort, mert a kitöltésekről semmi sem jut majd az eszedbe. Legfeljebb csak újabb kitöltések.

Ez a meló alapvetően igazságtalan. Ha a többiek kétdében tolják, akkor valószínű, hogy nálad fog kiderülni, hogy a lépcsőpihenő kettévág egy budit, hogy a tetőréri szobába nem lehet bemenni, hogy egy félszinteltolásos háznál egy szintre került a garázs meg a nappali, meg egyáltalán az, hogy valaki nagyon benézte a tereplejtést. Noha nem te leszel papíron a tervező, az összes apróságot – kezdve azzal, hogy a pince, a földszint meg a tetőtér nem stimmelnek méretben - Te fogod megoldani, miközben a kredit már másé lesz.

Megszűnik a magántered. A főnököd állandóan a nyakadon fog ülni újabb és újabb nézeteket kérve, újabb és újabb részleteket módosítva. Egy idő után azt fogod észrevenni, ugyanazt a pár beállítást rendereled újra és újra, mert a főnök nem tudja eldönteni, hogy mediterrános cserepet, vagy inkább kúlos fémlemezfedést akarjon… mondjuk kék Lindabból.

Egyedül vagy. Senki sem fog tudni segíteni, hisz téged ezért vettek fel. Senki nem fog tudni a kezed alá dolgozni, senki nem fogja érteni a problémáidat, hisz a te dolgod lenne a probléma megszüntetése. Emiatt aztán még többet és még elszigeteltebben fogsz melózni.

A késésért te leszel a hibás, senki nem fogja elismerni, hogy a kollégáidnak hamarabb és pontosabban kellett volna a terveket előkészíteni.

A munkaadód ráadásul nem ismeri a szofvert. Számára minden csak egy kattintásnak tűnik és nem leszel képes elmagyarázni neki, hogy ez nem megy ilyen egyszerűen. Ráadásul, ha az Autocadba ásod bele magad, akkor az irodában Archicad lesz, ha pedig Archicadbe, akkor garantáltan Nemetschek. Márpedig az a program tényleg nagy szopás.

Akárhogy is: a tápláléklánc legaljára kerülsz. Persze ha önállóan, profiként vágsz a bizniszbe: az egész más. De akkor is könnyen elhülyülsz.

(Az íráshoz az ötletet a Young Architecten megjelent http://www.youngarchitect.net/12-reasons-to-refuse-to-render/ című bejegyzés adta.)

18 megjegyzés:

Sanya írta...

öcsém! ettől már csak egy lépésre van a Fight Club!

Névtelen írta...

ezért vesznek fel nagyirodákba is cadmonkey-nak éppen érettségizett valamilyen programhoz mégis értő 'műszaki rajzolót' havi minimalbérért.

Névtelen írta...

Amilyen túlképzés van az építész szakmában nem kell sima érettségizettekre fanyalodni. Valamivel több pénzért strapabíró diplomás cadmonkey-t is lehet kapni a piacon...

csillagszemű írta...

A problémát felvázoltad, hogyan lehet hát elkerülni, hogy beszívjon az "örvény"??
Várom a válasz! Akár postban ;)

MZ írta...

...azt hiszed, jobb igazi házakat tervezni és építeni? Amint azt Matuscsák tanár úrtól tudjuk, a legerösebb tartószerkezet a 0,5 mm-es vonal, amig a papíron marad. De jajj, ha elkezdik építeni! Egy kiviteli terv és egy tenderkiírás nem más, mint egy szép, virágzó aknamezö. Egy kiviteli tervet senki, de senki (sem a fönököd, sem a megrendelö, sem a kivitelezö) nem lát át teljes mélységében és minden összefüggésében, csak az, aki rajzolta. A kivitelezök a hibákat csak akkor veszik észre, amikor odajutnak, hogy azt a bizonyos sarkot megépítsék. Akkor robbannak ezek a taposóaknák, amiket hónapokkal azelött ültettél el, akaratlanul és tudatlanul. Ja, és minden hiba pénzbe kerül. Sok pénzbe. Amitöl sokan idegesek lesznek, érthetö módon. Ha egy pék odaéget egy tepsi süteményt, na bumm. Ha egy építész elrajzol valamit, az rögtön milliókba kerül. Ezt a felelösséget senki de senki nem fizeti meg, söt neked kell felelösségbiztosítást kötni miatta. Még alkalmazottként is lesznek álmatlan éjszakáid, ha jön a markoló, és az építkezésen jössz rá, hogy a terep mégis másképp fut, hogy dupla annyi talajt kell kiemelni, mint amennyit kiírtál, hogy nem csináltattál elég fúrást a talajmechanikussal és a szikla nem 1 m-en kezdödik, hanem már 50 cm után, amit légkalapáccsal kell szétverni, hogy a kiemelt munkagödör két nap alatt megtelik vízzel, és te nem terveztél vízzáró betont, stb., stb...
Talán akkor jobb, ha az ember egy monitor elött ül és csinos kis képeket csinál, amikben a legerösebb tartószerkezet egy szépen textúrázott látszóbeton fal.

@csillagszemü: ha túl akarod élni a hivatásodat, akkor profin kell hozzáállni és határokat kell húzni. Harmincöt évesen már nem az a menö, aki éjt nappallá téve dolgozik. Én ma már pontosan este 6-kor mentek, kikapcsolom a számítógépet, veszem a kalapomat. A hétvége a családé és szent. Munkát haza nem viszünk. Év végén nem viszek át egy darab szabadnapot sem az új évbe, mert év közben mindet kivettem. Ha az irodában vagyok dolgozom, intenzíven, de a csak ott.(ezt most az ebédszünetben írom.) Van családom, magánéletem, hobbijaim, barátaim, söt, szabadidöm is. Hosszútávon csak így lehet.

WérGidA írta...

@csillagszemű: Van abban valami, amit MZ ír. Ha szavaiból kivonom azt a cseppnyi keserűséget, amit lehet, hogy rosszul érzek, akkor a a dolog hátterében az idea áll. Hogy rendes neoplatonikus attitűddel a rajzot nem eszköznek, nem is valamiféle mimézisnek, hanem egy olyan abszolút idea hordozójának tekinted, mely szükségképp csorbul, ha megépítik. Ebben az értelemben cadmonkey-nak lenni a létező legjobb abban a koordinátarendszerben, amit TISZTA ÉPÍTÉSZETNEK hívnak.

Névtelen írta...

Jaj, de jót nevettem! Én féléve húztam meg a határt, amikor meg szűnt a cég, aminek dolgoztam napi 15 órát.Fülessel,és gyakorlatilag 2 en építészek voltunk a bűnbakok, akik miatt sosem volt kész semmi, nem lehetett a 2 titkárnőnek hajtogatni, az informatikus(!)folyamatosan biztonsági mentéseket, és dwg mentéseket kért, a két ügyvezető azt sem tudta kivel vesengjenek pénzköltésben É/2 vel..., a gazdaságis a túlórákat nem tudta fizetni..stb. A 6 ingyenélő:2 melós felállás elég hamar felborult. Azóta 31 lettem, és MZ életmódját igyekszem elsajátítani. Elég nehéz a körből kikerülni, hisz ma senki sem tartja azt hogy 8 után ne telefonáljon esetlegesen...

Amiért pedig nagyon jót nevettem az az, hogy ránk nagyon haragudtak a fülesek miatt, de mivel 8-an egy légtérben voltunk, és nekik semmi dolguk sem volt csak beszélgetni, így mi mindig zenét hallgattunk. És annyira kiközösítettek, hogy elfelejtettek meghívót küldeni a karácsonyi összeröffenésre...(!):-)

csillagszemű írta...

Valóban lehet ezt így csinálni, ahogy írjátok??
Tetszik, hogy hívatást említettél, de be lehet zárni a hivatást "" egy irodába??
Hallgatóként valami halvány jövőképet látok magam előtt. A vágyak szembeállítva a valósággal, de nekem most még nehéz elképzelni, hogy napi 8 órában legyek "csak" építész.

mint mindíg! tisztelettel a kollégák, és a szakma iránt csóka

csillagszemű írta...

hogyan lehet, hogyan kell megkerülni, hogy "cadmonkey" válljon az emberből!?!

WérGidA írta...

Az optimista verzió szerint - és most maradjunk ennyiben, mert lesz itt ebből egy poszt - amit kérdezel az alapvetően döntés kérdése. Ha ennek a cikknek az angol változatát elolvasod, akkor az - kissé visszafogottabban, de ugynezekre a veszélyekre hívja fel a figyelmet. Döntés kérdése az, hogy eldöntöd: ezt és ezt NEM akarod csinálni. De mondom, lesz itt egy "válságtanácsadós" poszt azt' majd kifejtem:)))

Bardóczi Sándor írta...

én tudok egy-két elkerülési lehetőséget (anno engem is GisMonkey-ként alkalmaztak).

1. összeállsz saját műhellyé emberekkel (nem haverokkal, hanem olyanokkal, akikkel hallgató korodban tudtál sikeresen pályázni)

2. nem vállalsz alkalmazotti státuszt, hanem csak részmunkaidős állást magánvállalkozóként és projektekre állsz össze másokkal.

3. merj munkát visszautasítani.

4. legyen egyéniséged, de tudj másokkal együtt dolgozni.

Névtelen írta...

Sztem ezt a felvételi tájékoztatóhoz kéne csapni, mint melléklet.... bár a túképzés akkor sem oldódna meg..

bónakovács írta...

A mi irodánkban éppen ellenkező volt a tapasztalat. Aki tudott 3D-ben dolgozni, érdekes feladatokat kapott, tervezhetett is, aki nem, abból lett az IGAZI cadmonkey, aki csak húzta a csíkokat végestelen-végik az ACAD-ban.
Azzal egyetértek, hogy nem szabad beszorulni a CSAK renderelő-státuszba, de ha ez benne van a "skillset"-edben (hogy ily szép szóval éljek) akkor szerintem sokkal értékesebb leszel!

Névtelen írta...

Az eddigi hozzászólásokból a következő -néhol ellentmondó ügyeket- szűrtem le:
1. cadmonkey az, aki csak renderel , viszont a szerkesztőn múlik a lényeg (@MZ) -utóbbi pedig nem cadmonkey
2. mindenki cadmonkey aki csak a monitor előtt ül
3. cadmonkeynak lenni gáz
4. gida, vigyázz mit ígérsz, mert a "válságtanácsadós"-on felül már tartozol legalább egy (gyerekes) poszttal is
@bardóczy: Azért csak -egyénenként változó- bizonyos korhatárig igaz a választás nagy szabadsága.

copass írta...

hehe, jó kis cucc!:)
a cadmonkey, szerintem az aki állandóan csak szenved, nem ért a programhoz mert az alapból nem jó, nem tud és nem is akar alkalmazkodni senkihez és semmihez, a programot 1000szer átírná,stbstb.
a profi megoldja a problémát,holnap már azt se tudja miről beszélsz.
napi 8 órában azt csinálok amit a főnököm mond, mert ugye tőle kapom a fizetésem,szerzi a munkákat ergo számít rám, megcsinálom, kész.
én is csináltam évekig a túlórázást,ugrottam első csörrenésre, ki is készültem pöttyet, váltottam.
hétvégi munka,túlóra levansz..va, csak abban az esetben nem,ha komoly lével van megtámogatva,de akkor is 2x meggondolom.
szabadúszóként rohadt nehéz munkát szerezni amit ki is fizetnek.
pályázat nagy lutri, általában már a kiírás előtt elvan döntve a nyertes.
a maszek meg, ha van van,ha nincs akkor meg nincs, ergo nem lehet rá alapozni.
saját vállalkozás... csinálja aki akarja, nem normális embernek való.
ezért marad a gálya és mellette a maszek, ezt is lehet okosan csinálni.
fel kéne azt fognia minden építésznek hogy a ceruza és skiccpausz az ő fegyverük.
ez olyan amikor én fizetek a burkolónak a csempézésért.
én is megtudnám csinálni a munkáját,de 4x annyi időbe telne mint neki, de fele annyi időből megcsinálok egy látványtervet amíg ő leburkol.
a lényeg az lenne hogy mindenki azt csinálja amihez ért, olyan nincs hogy mindenhez értek.
én se tudok tervezni.

Névtelen írta...

Üdv mindenkinek! A korábbi hozzászólásokra, és egyáltalán a cikkre szeretnék reagálni, pontosabban egy kicsit szembeszállnék vele. Természetesen mindenki a legtisztábban saját tapasztalatra tud építeni, és nem tudhatom, hogy az előttem hozzászólóknak, a cikk írójának, valamint az angol cikk alanyainak milyen személyes tapasztalatai voltak, ezért lehet így látni.
Én Debrecenben tanulok építészetet, most leszek harmadéves, és meglepetésemre az első tervezőirodánál, ahova bementem egyből tudtak fogadni nappali suli mellett végezhető hazahozós "alkalmi munkára". Tehát ha többletmunkájuk van, akkor telefon, és én megyek, hozom, csinálom, viszem, jövök. Természetesen ez csakis kizárólag CAD-et jelent számomra.
Nem tudom, hogy mennyire taktikus a főnök, és törekszik arra, hogy talonban tartson, hogy később neki dolgozzak ha jó munkaerő vagyok, de nekem meglehetősen nagy szabadságot adott. Egy épület átalakításáról, átépítéséről volt szó a projektben, és szó szerint azt mondta nekem, hogy "nagyjából ez a terv, így nézzen ki, de ha van saját elgondolásod, akkor nyugodtan átalakíthatod tetszésed szerint". Éltem is a lehetőséggel egy-két pontján a tervnek, és meg se beszéltük, csak elküldte az építtetőnek. Valamint neki dolgozik a szomszédom is, aki még korábban szintén itt szerezte a főiskolai diplomáját Debrecenben. És elég sok munkát kap, azokon belül is meglehetősen nagy szabadsága van. Tervezési feladatokat a főnökkel felezik nagyjából. Természetesen a döntő szó mindig a főnöké. De hol van ez másképp?
Valóban fontos, hogy az ember ne veszítse el a saját egyéniségét, de szerintem egy kis odafigyeléssel, céltudatossággal, kitartással, és a korrekt főnök megválasztásával ez megtartható, fejleszthető.
Nyilván nem fogok okosságokat mondani, hiszen még nem vagyok benne a napi sokórás munkában, csak !eddig! ez a személyes tapasztalatom.
Egyébként a cikk valóban tanulságos, és érdemes erre odafigyelni. Még azért kíváncsi lennék arra, hogy hogyan kerüljük ezt el a jövőben, a kikerülésnél.
Mondhatom: hogyan kerüljük el a látszólag elkerülhetetlent?
Köszönöm a hasznos infót!

Virág írta...

Talán az a hiú remény táplálja ezt a létformát, hogy "majd egyszer, ha bizonyítottam, felemel a főnök maga mellé". De valljuk be: kevés ember van, aki nem használja ki a palimadarakat, ahhoz már jellem kell. Egyébként vannak az építészetnek más területei is: miért dolgoznak dilettánsok az ingatlanpiacon, például? De még sok ilyen területet említhetnék, ami manapság derogál a kedves kollégáknak. Hát, akkor ne tessék panaszkodni, ha nagy a verseny!

Névtelen írta...

Hasonlo cipoben jarok, mondhatnam. Szerintem ebben az a legbosszantobb, hogy a fonok csak cadmonkey-nak hasznal, es kozben olyan koncepciokat es skicceket rak elem feldolgozasra, aminel sokkal jobbat osszerittyentek. (Nem a Bachmann Petinel dolgozom :)) Negy ev galyazas utan mar annyira gyorsan rajzolok 2d, 3d engterv, kiviteliterv, latvanyterv, hogy marad idom otletelni is. De nincs szuksege ra, mert ez az o epiteszirodaja.... Neha uvolteni tudnek, hogy annyi mindent ki lehetne hozni egy palyazatbol, de akkor is egy kozepszeru, "santito" tervet adunk be, mert azt a fonok talalta ki. Itt rajzolok ejszakakon keresztul, es vegig tudom, hogy vesziteni fogunk, hogy a semmiert gyötröm itt magam.

Egyebkent en kulfoldon dolgozom, nyugat-europaban. Annyival meg egy lepes hatranyban is vagyok, hogy mi itt el vagyunk konyvelve a "Balkannak", tehat nyilvan nem erhetjuk el az o szinvonalukat..... Kozben meg durvan, de nagyon durvan elottuk jarunk, ami a szakmai tudast illeti... Ez most bena pelda lesz, de pl. en errefele meg nem lattam egy magat epitesznek nevezo egyent, aki fel birt volna rajzolni rendesen egy lepcsot. Palyazatokon olyan lakasalaprajzokkal nyernek nevesebb epiteszirodak, amiert a harmadik szemeszterben kivagtak volna lakoZH-n, egy baratsagos, mosolygos palyaeltanacsolassal egybekotve... (Persze ez minosithetne a lakotsz-t is, de ebben az esetben nem errol van szo.)