69 - 195 - 30.000

Hatvankilenc építész - és építészhallgató -; százkilencvenöt rajz; harmincezer karakterleütés. Alsó hangon. Néhány kollégám ugyanis kisgyereke rajzaiból is válogatott, aminek nagyon örültem, ugyanis a skiccfalon ezeket is meg fogjuk mutatni. Ezekkel együtt kétszázhetvenhat rajz, plusz az egyebek. A rajzi hitvallásokból összejött harmincezer leütés pedig egy fél szakdolgozat. BsC-n pedig egész.

Lekenyerező ez a mennyiség, a minőség pedig még inkább. Ötletes, okos darabok születtek, az iniciálét is innen választottam, Ángyán Attila munkája. Sokan vannak úgy - gondolom -, hogy a sajtóból, könyvekből esetleg a blogoszférából tájékozódva nem jönnek zavarba, ha mondjuk meg kellene nevezniük azt száz magyar építészt, kiket a hazai építészeti kultúra alakítása szempontjából a legfontosabbnak tartanak. Hasonlóképp fel lehet sorolni azokat az építészeket, akik híresek grafikai és rajzi tudásukról. Egy ilyen rajzfelhívás legnagyobb sikere az, ha mindezen tudás mellett képes bevilágítani a "sötét", a média reflektorából kieső sarkokba. Az ismert nevek mellett lefegyverző volt látni a megannyi szenzációs rajzot, amely építészhallgatóktól, vagy a publikációk örvényétől távolabb tevékenykedő kollégáktól érkeztek.

Amikor ezt a rajzfelhívást meghirdettük, akkor a határidő megszabásakor az anyag kezelhetősége, a katalógus szerkesztése, csupa olyan szempont játszott közre ami lehetett volna egy héttel későbbi, mint ahogy egy héttel korábbi is. Bizonyára vannak páran, akik úgy érzik, ezt a felhívást bebukták, elfeledték, bealudták. Nem ragoznám ezt túl, de ha bárki úgy érzi, bévül ragadt egy rajz... nos, sopánkodás helyett inkább küldje el mihamarabb. Jó helyen és nagyon jó társaságban lesznek.