Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN: A RAJZOLÁS FONTOSSÁGÁRÓL I.

A következő néhány poszt Molnár Csaba műegyetemi mestertanár DLA dolgozatának kivonatos publikálásával fog foglalkozni. Az alant közölt szöveg egy kivonat, a dolgozat törzsanyaga rengeteg képet illetve más építészektől származó idézetet is tartalmazott, ezeket külön bejegyzésben, a rajzi aforizmák sorozatban fogom közölni. Köszönöm a publikálás lehetőségét - nem utolsósorban pedig azt a szabadságot, amivel a dolgozatot a blog számára megszerkeszthettem. Nagyon tanulságos, remek szöveg, ami rendkívül erős koherenciával képvisel egy, a rajzzal, illetve annak oktatásával kapcsolatos álláspontot. Jó olvasást kívánok!

Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN: A RAJZOLÁS FONTOSSÁGÁRÓL I.

DLA ÉRTEKEZÉS - KIVONAT. 2005.

I. A rajzolás gondolkodás

A vizualitás a 20. század végén indult információrobbanás legfontosabb eszköze, hiszen érzéki ingereink, észleleteink jelentős részét látás útján nyerjük. Az ember vizuális lény. Agyunk a képek segítségével dolgozza fel élményeinket, tapasztalatainkat, mégpedig belső képkészítés révén: álomképpel, fantáziaképpel, olvasás közben keletkező belső képpel, emlékképpel stb. A valóságot képekben, képzetekben éljük át. Mérhetetlenül gazdag képi információ zúdul ránk. Életünket behálózza a kép, ugyanakkor egyértelműen megállapítható, hogy paradox módon ez a képözön az ember aktív látását gyengíti, mert nagy része meg sem érinti képzeletét, gondolatait. Ma már a munka és a kikapcsolódás is a vizuális médiára épít. A visszaemlékezés is sokkal inkább vizuális vagy vizualizált lett, mint valaha. A gyerekek ismereteik jelentős részét az iskolán kívül szerzik, amiben meghatározó szerepe van a televíziónak és a világhálónak, ám ezzel egyidejűleg maga az ismeretszerzés is egyre áttételesebbé vált. Virtuálissá válik maga a tapasztalás is. A képernyő korában a látás több mint hitelesítés. Pszichológiailag bizonyított, hogy a hatalmas mennyiségű vizuális információ mely a televízión, videón, interneten keresztül éri az embereket, leblokkolja a beáramló információk feldolgozását, mert nem hagy erre elég időt a befogadónak. Ez negatív stresszforrás. Különösen gyermekkorban személyiségvesztő hatása is lehet, ha a készen kapott képek feldolgozatlanul maradnak, mert akadálya lehet az autonóm személyiség kialakulásának, vagy a meglévőt dezintegrálhatja. A kereskedelem és tömegmédia tudatosan befolyásolja, alakítja, formálja az ízlést, a későbbi fogyasztás érdekében. Ezzel egyidejűleg azonban hatással van a személyes attitűd kialakulására is. Megtörténhet, hogy valaki sosem talál rá saját autonóm értékrendjére. A képdömping elveszi az időt a rendszeres olvasástól, a beszélgetéstől. Az emberek mesterségesen kialakított képszükségben élnek.

Korunk kultúrája sem kivétel. Mindent vizualizálni igyekszik. Ha úgy vesszük ez természetes,
hiszen mondanivalóját a kialakult befogadói környezethez alkalmazkodva tudja csak közvetíteni.

A vizuális terror elől az építészet sem menekülhet. A vizuálisan műveletlen, "vizuális analfabéta", piacorientált társadalom kineveli magának az őt kiszolgáló, etikailag és erkölcsileg is devalválódott építészt. Ha fellapozunk egy hirdetési újságot, jól látható, hogy mivé torzul ez a szemlélet. A látvány számít, no meg az ára, de a tartalma nem érdekes. "Legyen látványos, etetős, színes-szagos". Ez a lényeg. Ehhez a kényszerzubbonyba kötözött oktatás is asszisztál, hiszen, - mint később látni fogjuk - kevés lehetősége van, hogy a gyermekkortól kezdve szisztematikusan és elég időt kapva kinevelje a vizuális nyelvet értő és beszélni képes nemzedéket.

Gondolataimat a tervezésről és rajzolásról egy építész - tanár szempontjából, szakmai és tanítási tapasztalataim alapján írom le.

A rajz nem cél, hanem eszköz az építész kezében. A kép, mint végeredmény kétségtelenül hordozhat magában előremutató távlatokat, de oktatási szempontból számomra a hangsúly a rajzolás tervezői gondolkodásban betöltött szerepén van.

Ebből a szemléletből következően az (építészeti) grafika - a vázlattól a számítógépes látványig - alkotó módszer. Ezen a logikai alapon indulva vizsgálom rajztanításunkat. Röviden ismertetem az alsó- és középfokú oktatáson belül a rajz és vizuális nevelés jelenlegi helyzetét. Ez azért fontos, mert jellemzi egyrészt az építésznek jelentkező hallgatók vizuális, rajzi felkészültségét, másrészt a társadalom későbbi "megrendelői" oldalát is. Röviden ismertetem a műegyetemi rajzoktatás felépítését, jelenlegi struktúráját, hogy betekintést kapjunk arról, hogy jelenleg milyen vizuális "alapozást", felkészítést kapnak a hallgatók a szakma gyakorlásához. Összefoglalom azokat az alkotói folyamatokat, amelyek az (építészeti) tervezésben lényegi szerepet játszanak és rámutatok, hogy az egyes fázisokhoz milyen formában és tartalommal kapcsolódik a rajz. Ezek alapján példákkal is illusztrálva bemutatom, hogy az építészet oktatásában, és az építésszé nevelésben kiemelkedő szerepet játszó rajztanításnak véleményem szerint milyen irányba kell elmozdulni ahhoz, hogy a fentiekben leírt környezetben az egyetemi oktatásból kilépő fiatal építészek értsék és alkotó módon használni tudják a vizuális nyelvet, de legfőképpen megértessék másokkal ezen keresztül gondolataikat.

Márpedig az vitathatatlan tény, hogy a rajzolás gondolkodás.

Az építész, épülete megtervezésekor a művészetekre és a tudományokra támaszkodik. E kettősség kíséri végig gondolkodását és magát az alkotói folyamatot. Például a rajzolás segítségével rögzíti és engedi formálni gondolatait, de amikor a rajz tervvé alakul, eszköze a geometria lesz, melynek szerkesztő rituáléja is új gondolatokat ébreszthet. A terv azonban nem (mindig) végeredmény. A terv kulcs az építéshez. A megkapott feladat csak egy lehetőség az építész számára, hogy "rajzos" gondolkodásán keresztül kifejezze önálló véleményét a világról, majd térben és anyagban megépítve mindenki számára megragadhatóvá tegye.

KÉP: Molnár Csaba rajza, amit a BorderLINE film felvételén készített.