Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN: A RAJZOLÁS FONTOSSÁGÁRÓL II.

A rajz viszonylatokat rögzít.

Az építészeti grafika, mint kultúra a stílusban fejeződik ki. Az építészet történetét - ha nem is minden korban - követni lehet az ábrázolásban is.

A grafikai stílusok a korszakonként meghatározott ábrázolási hagyományok és szokások ellenére mindaddig magukon viselték az alkotó építész egyéni vonásait, amíg az ábrázolás eszköze közvetlen kapcsolatban volt vele. A vonal, a folt a papíron az alkotó egyéniség szellemi lenyomata is. Ettől a személyességtől válik minden rajz egyénivé, függetlenül attól, hogy milyen korban, stíluskorszakban született. A grafikában az egyéni stílus a számítógépek használatával látszólagosan eltűnni látszik. Munkánk tere átkerült egy korábban ismeretlen számítógépes világba. A gép virtuális valóságában a vonalhoz kapcsolódó mozdulat megváltozik, a vonal személyes jellege megszűnik. A gépben minden vonal egyforma. A gépi rajzolás során egy eredetétől megfosztott, anyagtalan virtuális képpel állunk szemben. Lényegtelen, hogy a képi információhoz fotó, kézi grafika vagy videó kép digitalizálásával jutunk hozzá, vagy azt gépi munkával állítottuk elő. A gépben egyenértékű nyersanyaggá változik a kézzel szerkesztett alaprajz, a szabadkézi tömegvázlat, beépítés környezetének fényképe, a makettről készített videó egy képkockája vagy a géppel generált fotórealisztikus látvány. A programok által kínált grafikai lehetőségek mindenki számára elérhetők. Ez azzal is jár, hogy tervek és látványok homogenizáltakká váltak, mert a "felhasználó" a programalkotó által kínált lehetőségek "rabjává" vált. Pedig miközben a program használhatóságát a "tudása" és kommunikációs képessége, addig a hatékonyságát - mint minden más eszköz esetében - az őt felhasználó alkotó ember képességei határozzák meg. Az igazi, kreatív, alkotó ember a számítógép használatában is megtalálja az egyéni kifejezés lehetőségét, mert vágyait, fantáziáját nem tudja és nem is akarja alárendelni a rendelkezésre álló eszköznek.

Annak ellenére, hogy az építész az, aki képzeletében megteremti a leendő valóságot, létrehozásában fizikailag már nem vesz részt. Az építészet tiszta gondolatokban létezik, az épület pedig valóságos viszonyban áll a környezetével. A mű önmagáért beszél, az alkotó egyénisége elvontan jelenik meg benne. Az építészeti grafika lényege az építészetben van. Általános építészeti tartalmat és minőséget közvetít. A vonalakat, foltokat, betűket és számokat az építészeti gondolat fogja össze. Így válik a vázlatból, látványból vagy tervből építészetileg is kifejező kép.

A kép, amely önmagáért jön létre egyfajta finalitás. Azonban a rajz az építés szempontjából nem végeredmény, hanem az építész számára a legfontosabb eszköz, amellyel kifejezheti gondolatait és egyéniségét. Az ábrázolás gondolkodás. Kiegészítve az aforizmát: "Gondolkodom, tehát vagyok. Ábrázolok, tehát gondolkodom." A rajz hozzájárul egy kreatív szemlélet és személyiség kialakulásához, mely az alkotó és ismeretekre vágyó ember elengedhetetlen tulajdonsága.

Az építészeti rajz, a vázlatoktól a terveken át a látványig, egy vízió időben és módszerben változatos rögzítése. Egy tervezési folyamat összes rajza egy olyan kezdetnek fogható fel, mely a megépítendő művet idézi. Ilyen értelemben az építészeti rajz megőrizte az ősi barlangrajzok mágikus szerepét, azaz a rajz segítségével előidézett és az alkotó hitében bekövetkező jövőt közvetíti. A hangsúly azonban a szándékon, a koncepción, az előkészítésen és nem feltétlenül a megvalósíthatóságon van.

A rajz a nyelvi és esztétikai útkeresés eszköze. Átmenetet képez az érzelmi és a racionális, logikai gondolkodás között. Absztrakt volta ellenére kifejezi a koncepcióban ott rejlő egyéni indíttatást, érzelmi töltetet. Egy elképzelésről lehet beszélni, magyarázni, logikus érvekkel vitatkozni, de csak verbálisan tervezni nem lehet. A rajz az információ átadásának konkrét formája. A rajzolás absztrakt gondolkodást igényel, hiszen egy elképzelt térbeli művet valamely elvont geometriai művelettel (projekcióval) síkban ábrázolunk. A rajzolás a tervezés közben az elképzelés folyamatos kontrollja is, nemcsak a térbeli, hanem a képi megjelenés szempontjából is. Mint ahogy a tervezői gondolkodást keretek közé szorítják a szabályok, úgy szorítja a rajzot határok közé a papír széle. A képen láthatatlanul ott lévő erővonalak szerint próbáljuk a vonalainkat, síkformáinkat rendezni, melyek áttételes módon a téri rendre is kihatnak.

A rajz viszonylatokat rögzít.

Minden vonalat, bárhonnan is származik, a tervben mértanilag is meg kell határozni. Az építészetben a formák geometrikus rendben épülnek fel. A geometria "kanonizálta" az építészetet. Korunk építészetében a geometria több síkon fejti ki hatását: a formák értelmezésében, a természet modellezésében, a tervezésben, az építésben, az ábrázolási szokásokban, a fényképben, a számítógépben, mint projektumokban. Sok mértani szerkesztés intuitív módon (összefüggéseiből kiragadva) visszakerült az építészetbe és a művészetbe (például a színtér meghatározása). A geometria még ma is őrzi eredeti vonásait: tükrözi az ember belelátó képességét és arányérzékét, valamint a formák átöröklődött szimbolikus jelentését. Kicsit titokzatos és misztikus, mert rejtetten, de mindig jelen van az építészeti grafikában és alkotásban.

A tervrajz a megépítendő épület kivitelezhetőségének dokumentuma. Az építész a tervben általában a konvenciókhoz igazodik, de mindig megpróbálja átlépni és tágítani az általuk diktált szabályok határait. A műszaki terv racionalitása, igazsága, információtartalma új minőséggé alakul egy integrált képi világban, ahol csak az alkotó egyénisége és valósághoz fűződő viszonya által válhat művészi értékűvé. A papíron "megindult" vonalat, vagy foltot a létrehozni kívánt építészeti mű - bonyolultsága okán - sok szempontból befolyásolja, mégis abban a pillanatban, ahogy papírra kerültek, azonnal visszahatnak a rajzolóra. Egy elrontott vonal, egy rosszul szerkesztett ív új lehetőségeket mutathat, amire addig nem is gondoltunk. A rajz új összefüggéseket tárhat fel, élményszerű felismerést adhat. A rajzolás intuíciót vált ki, visszahat a gondolkodásra, kölcsönösen fejlesztik, építik egymást. A terv - legyen bármilyen eszközzel és ábrázolási módban elkészítve - egyben kép is, mely engedelmeskedik a képalkotás törvényszerűségeinek is. A rajzolás és tervezés elválaszthatatlan. A rajzolás, a grafika egyben építészeti alkotó módszer.

Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN: A RAJZOLÁS FONTOSSÁGÁRÓL II.

DLA ÉRTEKEZÉS - KIVONAT. 2005. p. 40-41.


Fotó: Bujnovszky Tamás