Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN: A RAJZOLÁS FONTOSSÁGÁRÓL III.

Javaslatok a rajz oktatásához

A rajzoktatás jelenlegi tematikájában benne vannak azok a legfontosabb alapelvek és elemek, amelyek véleményem szerint a hallgatók számára egy eredményesebb és hatékonyabb előrehaladást tesznek lehetővé. Rajzoktatásunk tartalmának belső arányait kell változtatni, melyek segítségével a tervezői gondolkodás kreatív és intuitív oldalait lehet és kell fejleszteni. A hagyományos szabadkézi rajzoltatás fontosságát nem vitatva, álláspontom szerint - tekintettel az értekezésemben eddig kifejtettekre - a következő irányokban lenne érdemes a tárgy fejlesztését elindítani:


1) A tervezéshez a gyors és egyszerű eszközökkel elkészített pontos és arányos vázlat a legfontosabb. A vázolási képesség a rajzos gondolkodás feltétele. Elsajátítása a rendelkezésre álló idő alatt nagyobb eséllyel lehetséges, és ebből kifolyólag a hallgatóknak is több sikerélményt jelenthet. Azonban a vázolás alapja a látvány utáni pontos, elemző, szerkezetes rajzolásban szerzett tapasztalat. A jó vázlat többet ér, mint egy unalomig kidolgozott rajz. A vázlat gyorsaságánál fogva koncentrációra szoktat. A vázlat frissen hagyja a gondolatot, ugyanakkor ez az a rajz, amely azonnali reakcióra készteti alkotóját. Az intuíció lehetőségét váltja ki.

A vázlat készítéséhez tetszőleges rajzeszköz választható. A tanulás szempontjából azonban a tus, filctoll, toll technikákat javaslom, mert használatuk átgondolt, fegyelmezett mozdulatot követel. Korrigálásra nincs mód, ezáltal nem az elrontott rajz javítgatására, hanem az újragondolásra szoktat. A vázolás a vonalkultúrát is gyorsabban fejleszti. Sajnálatos, hogy ezt az egyetemen kell megtanulni.

Tónusozás szempontjából is már eredménynek számít a tónusvázlat. A fény - árnyék viszonyok vázlatos bemutatása elegendő az alapvető plasztikai hatások bemutatására. A tónusfoltok vázlatos, gyors elhelyezése a kép építése szempontjából is eredményesebb. A foltok kompozíciós rendbe illesztése, az elhagyások, a hozzátételek belátható idő alatt, többször megpróbálhatók. A differenciált tónusok kidolgozására a legkevésbé van szükség a tervezés során.

A vázolás a perspektíva elsajátítása szempontjából is eredményes. A vágyott kép, azaz mit szeretnék látni és láttatni, az első pillanattól fogva irányítja a kezet. Szemben az ábrázoló-geometriai szerkesztésekkel, - ahol a látvány fokról fokra készül, melynek csak a végén derül ki, hogy azt a képet kaptuk-e amire vágytunk - az intuitív perspektíva vázlata azonnal a végeredményre hasonlít. Természetesen a korrigálás már a geometriai szabályok tudatos alkalmazásával történik. A perspektíva, elméletének ismerete nélkül csak az ábrázolás akadálya.

2) A kreatív, konstruáló térbeli gondolkodás fejlesztése érdekében rehabilitálni és erősíteni kell a modellezést. Ez több szempontból is fontos, ezekből kettőt emelek ki.

Az egyik az anyaggal való foglalatosság. Ma el lehet végezni úgy az egyetemet, hogy a hallgatók nem fognak a kezükbe "építőanyagot". Amíg nem ismerjük az anyagot, csak formákban tobzódunk. E szertelenséget akkor vetkőzzük le, ha személyes kapcsolatba kerülünk vele. Tapasztalatokat kell szereznünk, hogy megértsük természetét, tulajdonságait, öregedését és pusztulását. Sok anyaggal közvetve ismerkedünk meg; például egyszerűbb, de rokonítható anyaggal helyettesítjük. Modellezés közben is anyaggal dolgozunk, átéljük benne azt a "másikat", az egymáshoz rendelést, az építést.

A másik szempont az építésből következik. A modellépítés során közvetlenül nyerünk tapasztalatokat a szerkezetről. Az egymásra épülés, az elemek kapcsolódási logikája elhelyezkedésük, méretük egymáshoz való viszonya esztétikai felismeréseket is rejteget. A modellépítés egyfajta rítus, amelyben átéljük az építést. Ez a konstruálás élménye. Eleinte könnyebb egy gondolatot modellezni, mint ábrázolni. A modell nemcsak szimbolizálja a valóságot, hanem mint tárgy önmagában is hordoz olyan jelentéseket, amelyek tárgyiasságából következnek. Ezért egy modellt tárgyként is értékelünk, ami visszahat az építészeti gondolatra. A modellezés térbeli műfaj lévén, kimozdítja a gondolkodást az absztrakt síkból a térbe, melynek kezdetben nem látható rendjének keresése és törvényeinek felfedezése segítségével szert tehetünk valódi formaismeretre. A modellezés lehetőséget ad a jelenségek (fény-árnyék, átlátszóság, tükröződés) vizsgálatára, a szín, textúra és faktúra, mint kompozíciós elemek együttes használatára. Térlátásunkat, térbeli gondolkozásunkat a legegyszerűbb módon fejleszti. A modellezés lehetőség a játékra.

3.) Az alapképzés időszaka alatt a hallgatóknak a vizuális nyelvet és nyelvtanát kell elsajátítani. Tervezés tanítási tapasztalatom, hogy a hallgatók többsége nem tudja eldönteni, hogy egy síkkompozíció (homlokzat vagy alaprajz), vagy egy tömegkompozíció milyen elvek szerint épüljön fel. Sőt, elveket sem ismer. Így a terv építészeti kvalitása csak a program, az előírások és a tanár irányában történő megfelelés kényszere okán alakul.

A vizuális nyelv kommunikációs eszköz. Az absztrakció lassan egy évszázados története, a Bauhaus, mint a vizuális nyelv oktatásának letéteményese bebizonyította, hogy vannak módszerek, amelyek segítségével ez a nyelv elsajátítható. Az absztrakció az építészek számára különösen érdekes, hiszen az alkotói folyamat során a legelvontabb ábrázolási módokat (vetületeket) használja. Számunkra a legfontosabb szempont az absztrakcióban a geometria jelenléte. Ezért nem "csak úgy absztrahálunk", hanem egy formai rend érdekében tesszük azt. Az építészek számára a legjobb iskola a vizuális nyelv elsajátítására a geometriai absztrakció. Ahogyan a perspektíva törvényei meghatározzák a háromdimenziós tér ábrázolásának lehetőségeit, úgy határozzák meg a síkfelület belső törvényei a síkban megjelenő formák rendjét. Az absztrakt síkkompozíció révén képesek leszünk rátalálni a síkon elhelyezkedő formáknak egy olyan öntörvényű rendjére, amely az üres papír által teremtett "feszültségmező" rendjéből fakad. Nem az ábrázolás a fontos, hanem a törvények, szabályok felismerése, és ezeknek megfelelően az egyes önálló képi elemek (vonal, forma és szín) elrendezése. Megítélése nem a valósághoz való viszonyban gyökerezik, hanem abban, hogy a papíron elhelyezkedő formákra ránézve azt érezzük, hogy a létrehozott kompozícióból sem elvenni, sem ahhoz hozzátenni nem lehet. Absztrakt síkkompozíciós feladatok lehetnek: a széttördelés és újraépítés, a redukció, a nagyítás és kicsinyítés, a rétegépítés, az ismétlés, a sorozatkészítés, a szín - felület - textúra építés.

Az építész azonban mindig térben elhelyezett elemeket ábrázol - elvont módon - a síkban, így számára az absztrakt síkkompozíció belső rendje nemcsak önmagában meghatározott, hanem építészeti összefüggéseiben is determinált. Ettől függ, hogy el lehet-e venni, vagy hozzátenni valamit.

4) A számítógépnek mint "rajzeszköznek" tudatos alkalmazása a rajzolásban. A számítógép mára átrendezte az építészek rajzasztalát. A terv készítésétől a realista látványokon át a videó animációig bezárólag minden elkészíthetővé vált a technika és a programok hihetetlen gyors fejlődése révén. A hardver- és szoftverfejlesztők számtalan lehetőséget kínálnak arra, hogy ami az emberi képzeletben és fantáziában megszületik, azt a virtuális valóságban létrehozzuk.

A számítógép átvette az uralmat az építészeti látványtervezésben és a műszaki tervek elkészítésében is. A mai gyakorlat tükrében megállapítható, hogy a számítógép immár több, mint a hagyományos technikák alternatívája. Vitathatatlan előnye abban is jelentkezik, hogy e piacorientált szakma időkorlátok közé szorított tevékenységei a számítógépben könnyebben és gyorsabban fűzhetők egymásba. A műszaki terv gyakran együtt épül a virtuális térbeli modellel, amiből viszonylag kis munkával anyagmennyiségek komplett listái, valamint valósághű látványok készíthetők.

A számítógép a tervezői alkotás folyamatát is átalakította. A tervezés előrehaladásának szintjétől függetlenül "egy az egyben" kell definiálni az elképzeléseket. Ez azzal jár, hogy idejekorán olyan dolgokkal kell foglalkozni, melyek feleslegesek az adott fázis tudásszintjén, ugyanakkor elviszik a gondolkodást a lényegi folyamatokról, az összefüggések felismerésétől. Ezt nehezíti az is, hogy a terv közvetlenül nem látható, azaz mindent csak a monitor által megszabott keretekben és méretben láthatunk. A gondolatok fejlődését is reprezentáló rajzok eltűnnek a gép memóriájában. Csak a végeredményt nyomtatjuk ki, melyből már nem rekonstruálhatók a tervezés fázisai. A terv "törzsfejlődése" az egymásra rakott skiccpauszok rétegein keresztül átlátható volt. A szerkesztőt a rajzolás és a rajzai is befolyásolták. Ahogyan a számítógép új, korábban ismeretlen utakat nyitott meg az építészeti alkotás folyamatában, úgy jelentkezik az építészeti grafikában is.

Felvetődik a kérdés, hogy ez a grafika más elbírálás alá esik-e, mint a hagyományos eszközökkel készített grafikák. A válasz egyértelműen nem. A végeredmény megítélése szempontjából kevésbé fontos az út, amin eljutottunk odáig. Mindig a legmegfelelőbb eszközt választjuk ki a bennünk élő képek, szándékok kifejezésére, s noha az eszköz befolyásolja az alkotás folyamatát, mindig az azt felhasználó ember képességei és lehetőségei kerülnek a mérlegre. Fentiek alapján különösen fontos az, hogy a számítógépet, mely szinte kikerülhetetlenné vált, a megfelelő módon tudjuk használni. A különböző feladatokon keresztül rávezethetők a hallgatók arra, hogy az egyes esetekben, tudásszinten, hogyan érdemes ehhez az eszközhöz nyúlni. A gép nem zárja ki az egyediséget, csak abban az esetben, ha az, aki használja önismerettel nem rendelkező egyéniség.

Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN: A RAJZOLÁS FONTOSSÁGÁRÓL
DLA ÉRTEKEZÉS

Fotó: Bujnovszky Tamás