A filmkészítés elé obskúrus, gyakorta teljesíthetetlen akadályokat gördítő szabályrendszer legnagyobb belső ellentmondását az utolsó pont jelentette. Hiába rögzítette a fogadalom, hogy a rendező nevét nem szabad feltüntetni - amely sok egyéb mellett a szerzői film autonóm művészeti státuszát is megkérdőjelezte - feloldhatatlan ellentmondásba került avval a ténnyel, hogy ez a szabály egy olyan manifesztum záró pontjaként szerepelt, amely műfaji, vagyis kiáltvány-jellege okán per definitionem autonóm művészeti közegben születhetett csak meg. A filmművészet kritizált rutinjai szempontjáól hiába is tűnt radikálisan önfelszámolónak a dogma, sikerének kiteljesedésétől - az én olvasatomban - elválaszthatatlan volt az a közeg, amely a filmezésre mégiscsak autonóm művészeti tevékenységként tekintett. (Nem beszélve persze az olyan, a manifesztumok kapcsán folymatosan jelentkező kritikáról, amely a 20-21. század fordulóját már kevéssé a kiáltványok, mint inkább a diskurzusok korának értékelte.)
A csoport által kidolgozott szabályrendszer így szólt:
„Esküszöm, hogy betartom a Dogma95 alábbi, jóváhagyott szabályait
- A felvételeket a valódi helyszíneken kell készíteni. Kellékek nem használhatóak.(Ha valamilyen kellékre szükség van, olyan helyszínt kell választani, ahol a kellék megtalálható)
- Hang nem rögzíthető a képtől függetlenül, és fordítva. (Zene csak akkor használható, ha a forgatás helyszínén tényleg van zene)
- Kézikamerát kell használni. Minden ebből adódó mozgás engedélyezett. (A történetnek nem ott kell játszódnia, ahol a kamera van; a kamerának kell ott lennie, ahol a történet játszódik)
- A filmnek színesnek kell lennie. Speciális világítás nem használható. (Ha túl kevés lenne a fény, akkor a jelenetet ki kell vágni; esetleg egy kamerára rögzített lámpa használható)
- Optikai trükkök és szűrők használata tilos.
- A film nem tartalmazhat felszínes, sekélyes cselekményt. (Gyilkosság, fegyverek stb. nem szerepelhetnek)
- A cselekménytől sem időben, sem térben nem lehet eltávolodni. (A filmnek itt és most kell játszódnia)
- A műfaji film nem elfogadható.
- 35 mm-es filmre kell forgatni az anyagot.
- A rendező nevét nem lehet feltüntetni.
Továbbá, mint rendező, esküszöm, hogy megszabadulok személyes ízlésemtől! Többé már nem vagyok művész. Esküszöm, hogy tartózkodom attól, hogy „művet” alkossak, mivel a pillanatnyit többre értékelem az egésznél. Elsődleges célom, hogy mind a karakterekből, mind a beállításokból az igazságot hozzam felszínre. Esküszöm, hogy erre fogok törekedni minden lehetséges eszközzel, akár a jó ízlés vagy esztétikai szemlélet árán is. Ezzel megteszem a Tisztaság fogadalmát.
Koppenhága, 1995. március 13. hétfő
Lars von Trier
Thomas Vinterberg”
Adódik a kérdés, hogy - akár erőltetett párhuzamot vonva lehetséges-e ma építészeti Dogma megfogalmazása? Milyen pontokból állna egy Építészeti tisztasági fogadalom? Ha ilyen egyáltalán elképzelhető, akkor az egyszerre lenne kultúra- és oktatásfüggő; univerzális és partikuláris; széleskörű és személyre szabott. Relevanciájának legfőbb zálogát az jelentené, hogy az építészeti praxis napi sebeire is némiképp gyógyírral szolgáljon. Tekintve, hogy lényegi különbség van az egyetemen belüli és az azt követő építészeti gyakorlat között, előbbi ráadásul tényleg hasonlíthat egy laboratóriumhoz, indokolt lenne egy „hallgatói dogma” szerkesztése is. A helyztetem folytán sem én vagyok az, aki egy ilyet hitelesen megfogalmazhatna, ezért - kétséges vállalkozásként ugyan de - a "fogadalmi" részt elhagyva egy általános építészeti dogma akár így is hangozhatna:
- Fiktív helyszínre tilos tervezni.
- A helyszínt analizálni, nem pedig megérezni kell. Az analízis nem grafika, és nem szépészkedés: eredményeit adatok formájában kell tárolni.
- Új házat csak valós, hiányzó funkcióra szabad tervezni. Tilos a funkciót a tervhez idomítani; a házat kell a funkcióhoz tervezni. Alibi-funkció - kiállítótér, műterem, kulturális központ - nem tervezhető.
- A tervezés kutatással kezdődik, gondolkodással folytatódik. (Skiccpausz-hegyek gyártása nem tervezés.)
- Koncepció nélkül tilos tervezni. A ház nem tartalmazhat talmi megoldásokat, minden elemének, részletének indokolhatónak kell lenni. A formát, a stílust és a divatot el kell utasítani. A ház egy matematikai képlet eredménye: eleganciája és szépsége független attól, hogy milyen tollal írták.*
- Elmesélhető épületet tilos tervezni. Azt a házat, amely akár egy szóval, akár egy mondattal leírható: felesleges megépíteni.
- Burkolás, festés nem megengedett. Olyan anyagokból kell építeni, melyek szerkezetileg, látványra és tapintásra is felvállalhatóak.** A vakolat is anyag. A nyerstéglát is lehet vakolni.
- A fotorealisztikus látványterv: pornográfia - ordenáré nyilvánvalósággal, tolakodó egyértelműséggel próbálja leleplezni azt, ami egy képen úgysem ábrázolható. Házról képet: skiccpauszra, ceruzával kell készíteni. Azt szabad csak lerajzolni, ami van.
- A modell nem látványmankó, hanem tervezési alapeszköz. A terveket a modellek alapján kell elkészíteni.
- Az építészet: szolgálat. Egy kultúra, létező történelmi kontinuitás, területi szövet, rendeltetés és több ezer éves formahagyomány szolgálata. A tervezést azonnal abba kell hagyni, amint ez a szolgálat hisztérikus igények kielégítésére kényszerül.
Megj.:
* Csernyánszky Gábor építész kéziratából származó mondat.
** Régóta készültem egy efféle dogma összeállítására, a végső lökést Tarján Gábor építészhallgató, Mire jó a kötöttség című dolgozata adta meg. Ugyancsak tőle vettem át az anyagokra vonatkozó mondatot.
A hozzászólások rss-e.