Valamikor 2009 végén írtam itt egy posztot „Hogyan írj eszét?” címmel. Akkortájt az egyik tantárgyam teljesítésének alternatívája az volt, hogy néhány előre meghatározott témában írt ötös esszé kiválthatja a vizsgát. Tucatnyi dolgozat érkezhetett, melyekben szinte gyerekbetegségként jelent meg néhány típushiba. Ennek orvoslására állítottam össze egy tanácsgyűjteményt.
2010 végén – noha vizsgaköteles tárgyról van szó – valamiféle adminisztratív döntés okán ezt a vizsgát egy kötelező esszé váltotta ki. Leporoltam ezt a néhány pontot, újabbakkal egészítettem ki, majd a feladatkiírás részeként terítettem a hallgatók között. Lássuk:
0. Ma már minden elektronikusan megy. Adj normális fájlnevet. A normális fájlnév valami olyasmi, hogy: wesselenyi_garay_andor_NJV25345_epiteszet_es_media. Ezt a mekek, meg a pécék is olvassák. Apróság, de fontos: válassz egy rendes e-mail nevet is.
1. Tartsd be a formátumot. A legtöbb előadó előre meghatározza, hogy mit, milyen típusú betűkkel, milyen sortávolsággal, milyen terjedelemben kell írni. Alkalmanként még előre gyártott sablonfájlokat is kiadnak annak érdekében, hogy az anyag egységes legyen, hogy kezelni tudd azokat.
2. Tartsd be a terjedelmet. Noha kekeckedésnek tűnik: a 15.000 karakter az tizenötezer és nem három-, öt-, esetleg húsz. Nem kevesebb azért, mert az előadó ezzel (is) teszteli azt, hogy van-e egyáltalán mondanivalód a témáról, és fordítva: az olyan grafománoknak is kontroll, akiknek mindenről minden eszébe jut. A terjedelem betartása az összpontosításod mércéje. A túl rövid dolgozathosszal azért nem jársz jól, mert nem vagy rákényszerítve arra, hogy kilépj a klisékből, és ezért kapsz majd rossz jegyet, a hosszút pedig szellemileg nehéz átfogni.
3. Ha túlléped a terjedelmet: ne dumáld meg. Ne kezdj el olyan üres banalitásokat szajkózni, hogy nem a méret a lényeg, ugyanis a terjedelemkorlátnak- és megkötésnek nem ez a szerepe. Egy dolgozat a gondolataidról, nem pedig az orális vitaképességedről szól.
4. Készíts a szöveg elejére egy összefoglalást. Tíz sorban ismertesd, miről szól a dolgozat, mi volt a pozíciód, honnan indultál, milyen eredményre jutottál és mik a konklúzióid. Ettől az összefoglalástól független a dolgozat végi sommázat, ami az indítóabsztraktot zárja keretbe és tömöríti a legfontosabb felismeréseidet.
5. Ha ezt az összefoglalót a dolgozat elején készíted, akkor remek sorvezető, ha pedig a végén, akkor remek kontroll. Ha ugyanis nem tudod egyetlen tízsoros bekezdésben összegezni, hogy miről írtál, akkor a szöveg egy fókusz nélküli zselé. Hogy ezt elkerüld:
6. Fogalmazz meg egy (hipo)tézist. Nem baj, ha azt nem tudod bizonyítani, vagy hogy esetleg téves volt az előfelvetésed: az is nagy eredmény, ha képes vagy leírni, tévedtél; az is nagy út, ami az ellenkező konklúziókhoz vezet.
7. Ne személyeskedj. A dolgozat ne a te személyes élményeidről, érzeteidről szóljon. Ne érzelgős, hanem okos legyen. Te, mint szerző persze meg KELL jelenj a dolgozatban, de ez ne valamiféle picsogás, műmájer lazulás, hanem artikulált álláspont legyen.
8. Ne akarj jó fej lenni. A legtöbb dolgozat azzal van elfoglalva, hogy verbális mutatványokon keresztül igazolja azt, hogy a szerzőjük jófej. Kúl. Az oktatód viszont az érdekli: mennyire kreatív a gondolkodásod.
9. Ne akarj laza lenni. Felesleges nyelvi energiákat ne pazarolj arra, hogy mulatságos, laza, vagy akármilyen légy… a dolgozat nem valamiféle sminkkészlet, ahol szavakkal rajzolod meg a saját elképzelt portrédat. Vagy ha igen: a szöveg legfeljebb izzadságszagú lesz, de nem laza.
10. Ne lirizálj. Ne képzeld azt, hogy egy nagy író vagy, ha évente mindössze egy-egy alkalommal írsz pár ezer karaktert, mert rettenetesen fals, hazug szövegeket fogsz gyártani.
11. Ne habosíts. A dolgozat ne arról legyen posztmodern tudósítás, hogy te éppen hogyan fogalmazol. Ehelyett tedd föl magadnak a kérdést: mit akarok mondani? És utána ezt válaszod meg néhány egyszerű mondattal.
12. Ne magyarázd a meleg vizet. A melegvíz magyarázása valami olyasmi, ahogy oldalakon keresztül írsz a melegvíz legfontosabb tulajdonságáról, a melegségéről.
13. Az írás néha nehezen megy. Az ember tudja, mit akar mondani, ötlete, témája is van, mégsem jönnek a mondatok. Írás közben gyakori a görcs, gyakori az, hogy gyökkettes, alany - állítmány - tárgy problémák lépnek fel. Hasonló a rajzoláshoz, tervezéshez, amikor a fejben vannak a dolgok, csak épp papírra nem tudnak kerülni. Ne görcsölj. Kérdezd meg magadtól, hogyan mesélnéd el a témádat a szüleidnek, vagy a barátnődnek, képzeld el, ahogy beszélgetnél a témáról sörözés közben, és a fejedben felhangzó mondatokat írd le. Mihelyst legépelsz öt sort, pillanatok alatt lesz öt oldalad is.
14. Ha valamit nem tudsz: ne spekulálj. Kérdezz, vagy olvass utána. Az is lehet jó dolgozat, ha az ember összeszedi ki-, mire jutott már korábban az adott témában.
15. Ne alibizz. Ha összehánysz egy szöveget, és alibidumákkal rakod tele: az lesz ami, vagyis fércmű.
16. Legyen önkontrollod. Ha a wikipédiából kopipésztelsz: azt az oktatód is megtalálja, ráadásul – vélhetően – eleve olyan témát kapsz, amihez nagyon ért.
17. A finisben hajlamos az ember megszeretni dolgozatát. Ne tedd. Az önelégedettség hullámain legyen annyi erőd, hogy őszintén visszanézd: mennyi munkaórát is feccöltél a dologba? Ha az kevés: ne legyenek illúzióid, az elégedettség delíriumán túl a dolgozat az lesz, ami: összecsapott fércmű.
18. Ezért ne feccölj túl sok energiát a formába. Építészek vagyunk, szeretünk szép tárgyakat gyártani, és miközben ritkított betűközzel, öt centis spáciumokkal kinyomtatsz, majd bígelt kartonba kötsz egy álomszép banalitást, hajlamos leszel azt is elhinni, hogy jó az, amit csináltál, miközben a forma elterelte a figyelmed a tartalomról.
19. Ne menőzz. Biztos láttál már buszon, vagy a megállóban tizenhároméves srácokat, halálosan tépett hajjal, szájukban cigivel, feketére festett körömmel, esetleg tizenegy-két éves kislányokat teeth, tits & toes klasszik Hollywood pózban … inkább elszorul a szív, semmint vonzódik. A te dolgozatod sem vonzó, ha olyan kulturális, intellektuális szerepet próbál játszani, ami még nem a sajátod.
20. Vagyis – és talán a legfontosabb – ne játssz a dolgozat ürügyén, hanem gondolkodj.
21. Ez csak úgy megy, ha szereted a témád. Az sem túl nagy baj, ha még érdekel is. Olyan témát, résztémát válassz, amin lehetőleg már filóztál korábban is. Feltétlen olvass utána a dolognak, annak érdekében, nehogy felfedezd a spanyolviaszt. Kíváncsi vagyok a gondolataidra, de ezt a dolgozatot NE próbáld IQ-ból megírni, mert a 4000. karakterleütésre kifulladsz. Nagyon fontos, hogy SOKSZOR MEGNÉZD, ELEMEZD azt, amiről írsz. Ha sokszor nézel meg egy filmet, akkor a tárgyát is megismered, rejtett összefüggéseket is észreveszel, sőt – és ez lenne a legfontosabb – te magad leszel képes rejtett összefüggéseket konstruálni. Pl.: hogyan segíti a környezet a cselekményt, a szereplők lelki állapota hogyan tükröződik az építészeti-téri-lakberendezési környezetben.
22. Egyikünk se gyors-, se gépíró. Leadás előtt aludj agy pár napot az egész ügyre. Egy már kinyomtatott példányt olvass újra, azon jelöld be az esetleges hibákat, majd így készítsd el a végleges változatot. Ez az utószöszölés mindössze tíz százaléka az egész munkának, időben viszont majd’ a fele. És ettől az utolsó tíz százaléktól lesz igazán jó – vagy a hiányától rossz - a dolgozat.
Hát ennyi. Epikussá dagadt lista, amit bőséggel lehetne egészítgetni evvel, avval, de úgy éreztem, hogy egy záró-esszéhez bőséges iránymutatóul szolgál. A téma meglehetősen tág volt: építészet és média. Lássuk be, ebbe minden belefér. A filmek építészete, az építészeti filmek; a számítógépes játékok architektúrája éppúgy, mint a médiahomlokzatok; esetleg azok a hibák, melyek a filmek építészeti díszletei között előfordulnak. Kábé kétszáz dolgozat futott be, közel négymillió karakterleütést olvastam el a két ünnep között, ami közel triplája a Háború és békének. Részben a mennyiség, részben pedig a vérszomj hiánya okán egyik dolgozatot sem avval kezdtem, hogy bonyolultabb mondatait a gugliba ütve plágiumért vadásztam. Kb. a tizenötödik darab után került kezembe az első médiahomlokzatos ügy, amely korrekt nyelviségén túl egy meglehetősen érdekes témát dolgozott fel rendkívül hideg, távolságtartó unalommal. Első reakciómként négyest adtam az opuszra, mondván lehetne kevésbé unalmas is. A harmadik médiahomlokzatos bulinál lett az az érzésem, hogy ezt a szöveget én már olvastam valahol. És lőn. A kétszáz emberből közel tucatnyi a hg.hu-n megjelent médiahomlokzatos cikkek mördzsölésével hozta létre dolgozatát.
I. Azon túl, hogy gyomorforgatónak tartottam ezt az eljárást, a legnagyobb bajom az volt, hogy ezek a dolgozatok állatira szarok voltak. Ócskaságukat nem a plagizálás okozta – és amikor ezt beláttam le is tettem a plagizálás kriminalizálásáról – sőt, még csak az sem, hogy az eredeti szöveg rossz lett volna, hanem az, hogy ezek a kicsit felületes, mindenkinek tetszeni kénytelen ősszövegek egyedül egy internetes magazin hasábjain állták meg a helyüket.
Egy ilyen szöveg legfontosabb jellemzője a kompetencia alapvető hiányán túl – merthogy a a szerző abban a helyzetben inkább újságíró, semmint építészet-expert – az a gügyögés, amivel minden szakcikket fel kell vértezni annak érdekében, hogy az érdeklődő, de hozzá nem értő szakközönség megértse azokat. Ezek a nyelvi, stilisztikai fordulatok rejtve maradnak azt eredeti kontextusukban – vagyis a magazin hasábjain, viszont ordítóan kibuknak egy másik, egyetemi, különösképp diplomázás előtt álló hallgatók dolgozatai esetén. A gügyögés mellett – azt hiszem fogalmazhatok keményen, én is írtam magazin-cikkeket, tudom milyen az – szóval gügyögés mellett ezeket a cikkeket egy építész szempontjából releváns információk rendkívül komoly szűrése jellemzi. A tervezők közül csak a legnagyobb nevek említtetnek az egyes projekteknél, bizonyos beruházások pedig nevesítetlenek maradnak annak érdekében, hogy feleslegesen ne terhelje az olvasót. Ugyanez a stratégia egy egyetemi dolgozatban rendkívül komoly etikai kérdéseket vet fel.
A kortárs magyar építészetről szóló közírói gyakorlat rendre lefelejti az építészeket az egyes cikkek végéről, legyen szó ingatlan-prospektusról vagy internetes cikkről. Ez a nagyon fájó gyakorlat – ami miatt sokan szenvedünk – ül át az egyetemi gyakorlatba is a plágiumok, vagy a felelőtlen idézgetés során. Az építészet és média témának lenne egy olyan aspektusa, amely az egyes tévészékházak elemzésével foglalkozik: az agyament wiki-idézések okán maradt le több dolgozatról az RTL-klub és MTV-székházak kapcsán Winkler Barnabás, vagy Fekete Antal és a Finta Stúdió neve. Nem kell, hogy tessenek ezek a házak, de míg az egyetemen falain kívül kulturális, azokon belül morális, etikai kérdés, hogy a kollégák nevei szerepeljenek egy, a házakat feldolgozó írásban.
A plagizálásnak – és az eszetlen idézgetésnek – első legnagyobb, ordító következménye az, hogy az elsajátított szövegtöredékek nem bírják ki a kontextusváltást. Hirtelen túl okosak, vagy túl buták lesznek egy ötödéves építészhallgató képességeihez.
II. A plágium – és ide tartozik a felelőtlen idézgetés is – másik következménye, hogy a szerző mérhetetlen távolságba kerül a tárgyától. A plágium – és az idézgetés - célja elsősorban az, hogy a lehető legkényelmesebben hidalja át a közöttem és a húszezer karakterleütés közötti távolságot. E szent cél érdekében – mintegy végső kínjában – nyúl a szerző ahhoz a stratégiához, hogy egy Építészet és média című dolgozatnál megadja az építészet definícióját.
Létező stratégia filozófiai vagy esztétikai traktátusok esetén az, hogy a későbbiekben használt fogalmakat a szerző az első oldalakon definiálja. Teszem azt: Az alábbi értekezés a mimézisről szól. A továbbiakban mimézis alatt azt értem hogy: … és itt következik két oldal definíció.
De vazze ez nem ugyanaz, mint a wikipédiából – a wikiből!!! – kimásolni az épp kurrens építészetdefiníciót… azon túl, hogy ez már önmagában is nettó hülyeség, arról is tanúskodik, hogy öt év építészeti stúdium után annyi ereje – ötlete – nincs a szerzőnek, hogy egyetlen ép mondatot kinyögjön a leendő szakmájáról. És – majdnem biztos vagyok benne – ez pusztán azért van így, mert az energia a gondolkodás helyett a területkitöltő kopipésztelésre megy el.
Szóval: távolságtartás és kontextusváltás. A kriminalizáló dörgedelmeken túl a távolságtartás és a kontextusváltás az, amin az egyetemi plágiumok elvérzenek.
A hozzászólások rss-e.