Az apja faszával

Zigány Ferenc ábrázoló geometriát tanított építészeknek és gépészeknek a műegyetemen. A hatvanas évek legendás professzora híres volt szigorúságáról, de még inkább mocskos szájáról. Akkortájt legföljebb tucatnyi lány járhatott egy-egy évfolyamba: feminizmusról kevés szó esett, társadalmi nemről, politikai korrektségről pedig még hírből sem lehetett hallani. Az ábrázoló geometria pedig - bármennyire szeretnék még ma is elhitetni - sohasem a térlátás fejlesztéséről szólt.

Egyfajta ürügytantárgy, amely - az építészettörténethez hasonlóan - eltérő kontextusokban eltérő értéktartalmakat és célokat hordozhat: gépészmérnökök ezen a stúdiumon tanulták meg felszerkeszteni az elképesztően bonyolult elemeket, építészek pedig az „ ábrison” keresztül sajátították el az eszközhasználatot. Tussal, kemény kartonra rajzolni, a halványan felszerkesztett vonalakat kihúzni sohasem volt rutinfeladat. A csőtollak előtti világban pedig a horror maga. Egy hegyes acélcsipeszhez hasonló eszközt kellett tintába mártani, a cseppecske a két tű közé futott, hogy a papíron a tűpár vájta árkok igyák fel. Megváltást jelentetettek a grafosz-hegyek, a csőtoll pedig - amely érdemben máig sem változott - maga volt a mennyország. És ezzel együtt: a szem kifolyik, a tinta megfut, vagy ha mégsem, akkor egy óvatlan mozdulattal elmaszatolódik. Javítani lehetetlen, legfeljebb pengével hámozni, míg a papír ki nem lyukad. Mondom, egy szép tabló többet árult el a kézbe rakott kilométerekről, semmint a térérzékről.
Egy alkalommal a hallgatók többéjszakás menet menet után adták le rajzaikat. Fenn nevezett Zigány professzor elmélyülten láttamozott, míg az egyik lapnál megállt és fel sem nézve megkérdezte: „Mondja kolléga, maga mivel húzta ezt ki? A faszával?” A hirtelen beállt csöndben Zigány felpillantott. A rajz gazdájára, egy sápadt lányra nézett, majd bocsánatkérőn folytatta: „Oppárdon… az apja faszával?”

Kép forrása
Kép: Laura Kazmierczak
Történet: Wesselényi Ágnes