Ez eddig világos. De hol itt a Wér? Hol itt a Gida?
2007 május 17-én – ez is lassan történelem – szerveztek egy beszélgetést a Ludwig Múzeumban bemutatott Breuer Marcell életmű kapcsán. Martinkó József volt a moderátor, vendégei Dr. Bajkay Éva a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, Dr. Ernyey Gyula a MOME designtörténésze, ifj. Janáky István építész, Kapovits Réka belsőépítész és valamint Szegő György építész, művészeti író voltak.
A meglehetősen foghíjas teremben pár tucatnyi érdeklődő lehetett, közöttük volt Ferkai András, valamint Ritoók Pál is. Ritoók elmondása szerint Ferkai bosszúságában néha szuszogva ingatta a fejét a beszélgetés néhány fordulatánál. Ami persze kevéssé volt diskurzus: inkább az asztalnál ülők egy-egy korreferendumára szorítkozott. A hozzászólásokat Janáky István kezdte egy szöveg felolvasásával. Mi az első sorban ültünk. Janáky még nem ért az első mondat végére, amikor BörZsi felállt, majd elegánsan távozott a teremből. Piros lakkbőr kabátban, magas sarkú csizmában a pódium előtt elsétálva rendezett klasszikus kivonulást. A dolog nem nélkülözte a maga dramaturgiai hatását, így néhány barátom meg is kérdezte, mi történt. Erről később BörZsi így mesélt: „Bocs a demonstrációért, de gondoltam, nem várom meg, míg Janáky csöngetni is fog a bekezdéseknél. Nem felolvasóestre, hanem egy beszélgetésre vettem jegyet. Vagy szedjék már össze végre magukat, vagy pedig ne szervezzenek kerekasztal-beszélgetést, ha nem tudják, mit kell ott csinálni.” Megjegyzem, végül tényleg Breuer Marcellről lehetett a legkevesebbet megtudni - ezt Ritoók Pál is megerősítette - de ebbe most nem mennék részletesebben bele.
Már az esemény - tényleg ne nevezzük beszélgetésnek - vége felé jártunk, amikor jött az esemes: „WérGidÁm, tart még?” Innen a név, amely nyárra alkalmasnak tűnt arra, hogy alteregóként takarja el személyemet, hogy rajta keresztül szólaljak meg.
Kép: Marcel BREUER, Whitney Museum of American Art, New York, 1963-1966.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése