Christopher Alexander 1979-ben jelentette meg az Építés időtlen útja című könyvét, amely az ismétlődő mintázatokon alapuló tervezéselmélet alapjait rakta le. Noha az Építés... a Pattern Language című monumentális könyv után jelent meg, mégis, inkább tekinthető annak előszavának. A mű rendkívüli hatást gyakorolt elsősorban az építészeti- és a digitális tervezés világára. A könyv központi eleme a meg nem nevezhető – név nélküli – minőség, mely minőség racionalizálhatatlan, mégis megragadható módon jelenik meg épületeinkben. Ha valaki csak a dőlttel szedett mottókra koncentrál, a majd’ hatszáz oldalas könyv elolvasható egyetlen óra alatt is. A szöveg szabadversekhez hasonló poétikája alkalmanként vallási művet idéz: ezért is tartják sokan Christopher Alexander művét építészeti példákkal illusztrált filozófiának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése