Minél inkább a múltba vesznek a II. világháború eseményei, annál inkább előtérbe kerülnek az emlékhelyei. Ahogyan a holokauszt korszakát a túlélők naplóikban és visszaemlékezéseikben alakítják, a gyermekeik filmjeikben és regényeikben, úgy formálják ennek az időszaknak a nyilvános emlékezetét az elburjánzó emlékműi képek és terek. Attól függően, hogy hol és ki építi ezeket az emlékhelyeket, ezek a helyszínek nemzeti mítoszoknak, ideáloknak és politikai szükségleteknek megfelelően emlékeznek a múltra.
Némelyik a háborús halottakat idézi fel, megint mások a tömeggyilkosságot. Mindegyik tükrözi mind a közösségük múltbéli tapasztalatait és jelenkori életét, mind az állam emlékezetét önmagáról. Különösebb szinten ezek az emlékművek tükrözik az emlékezetművész korának vérmérsékletét is, a helyüket az esztétikai diskurzusban, a médiájukat és anyagaikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése