A hatvanas évek a politikai megnyugvás és a konszolidáció időszaka volt Magyarországon. „Fogyasztói szocializmus” – nevezték el utóbb a társadalomtudósok, s nem véletlenül. A rendszer az elérhető javak gyarapítását kínálta fel pragmatikus jövőképként a társadalomnak: a mosógép, a hűtőszekrény, majd az autó (leginkább Trabant, de biztosan szocialista gyártmány) megszerzése vált több éves munkával, s a hiányból következő még hosszabb várakozási idő leteltével a családok céljává. 1960-tól utazni is lehetett – elvileg – minden magyar állampolgár kaphatott útlevelet, „akinek a kiutazása nem sérti a Magyar Népköztársaság politikai és gazdasági érdekeit.” A gyakorlatban a világlátás a csoportos útlevelű szervezett turistautakat, a személyre szóló, egyedi elbírálású meghívásokat, s persze a szolgálati utakat jelentette. Ilyen körülmények között kapott lehetőséget tizennyolc magyar építész arra, hogy a hatvanas években egy-egy évet Angliában dolgozzon. Az utak hivatalos formája „munkavállalásos tanulmányút” volt, s az eredeti elképzelések szerint 1961-től minden évben négy fiatal építész vehetett benne részt. A lehetőség nem volt mindennapi, elsősorban persze a kiutazóknak.
A szakmai környezetben eltöltött egy év már elég hosszú idő ahhoz, hogy a kint járt építészek szemléletére hatással legyen, a tizennyolc pedig elég nagy szám ahhoz, hogy ezek a személyes hatások akár a hazai építészet egészében is megjelenjenek. Indokoltnak tűnnek tehát az alábbi kérdések: Volt-e, s ha igen, milyen hatása volt az angliai utaknak a hazai építészetre? Kimutatható-e a változás az egyes építészek munkáiban hazatértük után? Mennyire váltak közkinccsé a kint szerzett tapasztalatok? Ismertebb, népszerűbb lett-e az angol építészet Magyarországon? A válasz megadása, az angol hatás értékelése nem egyszerű. Egyrészt meg kell ismerni a programban részvevő építészeket: azokat a szakmai előzményeket és eredményeket, amelyek birtokában kiutaztak, azokat a hatásokat, amelyek kint érték őket, s további munkáikat, pályájukat, legalább a következő, a hetvenes évtizedben. Másrészt át kell tekinteni a két ország hatvanas évekbeli építészete közötti különbséget, a modern építészethez való eltérő viszonyukat; s végül számba kell venni a két ország közötti politikai és gazdasági különbségeket, amelyek adott esetben a kinti tapasztalatok hazai gyakorlatba történő átültetését megakadályozták, s amelyek a kapcsolatok további fenntartását is nehezítették.
A tanulmány PDF-ben /208 KB/.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése