Amikor a Goldmann&Salatsch cég elhatározta, hogy új üzletházat építtet magának, zártkörű pályázatot írt ki nyolc építész számára. Én lettem volna a kilencedik. A magam részéről azonban visszautasítottam a részvételt. Nagyon is jól tudom, hogy a pályázati rendszer rákos daganat mai építőművészetünk testén. Tudom, hogy sohasem a legjobb építőművészt díjazzák, hanem azt a tervet valósítják meg, amely a legközelebb áll a pillanatnyi érzülethez. a Női frizurák és kalapok esetében helyénvalóak lehetnek a pályázatok. Öt év múlva ugyanazokból a munkákból biztosan másokat választanának ki legjobbaknak. Építészeti pályázataink esetében is ugyanez történne. Csakhogy akkor már túl késő. Ezért az az építész, aki öt évvel megelőzi korát, teljesen esélytelen egy ilyen pályázaton.
Megmondtam ezért az építtetőknek, hogy csak közvetlen megbízás alapján dolgozom. Kössünk egyezséget. A következő szöveget fogalmaztam meg:
1. Megbízzuk Adolf Loos építészt, tervezze meg épületünket a Kohlmarkt és a Herrengasse sarkára.
2. Ha valaki jobb alaprajzot készít Loosnál, akkor ő visszalép a megbízástól.
3. Az alaprajzra vonatkozó döntést mi hozzuk meg. A homlokzat kérdéseibe nem szólunk bele.
Forrás: Adolf Loos: Ornamens és nevelés. Válogatott írások. Terc Kiadó 2004 (Bevezető tanulmány, válogatás-szerkesztés, fordítás: Kerékgyártó Béla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése