Az emberi magzat az anyaméhben bejárja a fejlődés minden fázisát, ami az állatvilág fejlődésének felel meg. Amikor az ember megszületik, érzéki benyomásai egy frissen született kutyáéhoz hasonlítanak. Gyermekkorában végigmegy mindazokon a változásokon, amelyek az emberiség történetének felelnek meg. Kétévesen úgy látja a világot, mint egy pápua, négyévesen mint egy germán, hat évesen mint Szokratész és nyolc évesen, mint Voltaire. Nyolc évesen érzékeli először a lila színt, amelyet a 18. század fedezett fel. Mert korábban az ibolya kéknek, a bíborcsiga pedig vörösnek számított. A fizikus még ma is kimutat a spektrumban olyan színeket, amelyeknek nevük már van, megismerésük azonban a jövő emberére vár.
A gyermek kívül áll a morálon, mint ahogy számunkra a pápua is. A pápua lemészárolja és megeszi ellenségeit, ám ezért még nem bűnöző. Az a modern ember viszont, aki ezt teszi, vagy bűnöző vagy degenerált. A pápua tetoválja a bőrét, csónakját, evezőit, röviden mindent, ami a keze ügyébe kerül. Az a modern ember, aki tetoválja magát, bűnöző vagy degenerált. Vannak olyan börtönök, ahol a fogva tartottak 80%-án tetoválás található. A szabad lábon lévő tetováltak vagy látens bűnözők vagy degenerált arisztokraták.
Forrás: Adolf Loos: Ornamens és nevelés. Válogatott írások. Terc Kiadó 2004 (Bevezető tanulmány, válogatás-szerkesztés, fordítás: Kerékgyártó Béla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése