Válasz egy körkérdésre
Igen tisztelt Professzor Úr!
Körkérdése a legjobbkor ér el hozzám.
Vannak olyan igazságok, amelyeket meg kell tartani magunknak. Terméketlen talajba magvakat vetni - pazarlás. Huszonhét éve halogatom, hogy nyilvánosan beszéljek arról, aminek kimondására körkérdése alkalmat ad.
Rajzoktatásunk reformját kezdettől fogva belső izgalommal követem. Mintha az emberiség újra észhez térne: erre utal a klasszicizmus Franciaországban. Elérkezett tehát a megszólalás ideje.
A nevelés azt jelenti, hogy az embernek segítünk levetkezni ősállapotát. Minden gyermeknek meg kell ismételnie a maga fejlődésében azt, amire az emberiségnek évezredekre volt szüksége.
Nem csak a szülők és a nagynénik, hanem valamennyien tudjuk, hogy minden gyermek zseni. De a pápua, vagyis a hat éves gyermek zsenialitása ma az emberiség számára haszontalan. Mit érnek el a mai rajztanítással? Egy pimasz fajzat létrejöttét, amely a műalkotás elé áll, és bizonyos joggal azt állítja, hogy ilyen dolgokat ő is készített az iskolában. Egy bizonyos joggal, mondom, s ezzel a gyermek és a zseni mély problémájára utalok. Hány és hány szülő hagyta magát e modern módszerek folytán félrevezetni, s hitt gyermeke művészi elhivatottságában?!
Forrás: Adolf Loos: Ornamens és nevelés. Válogatott írások. Terc Kiadó 2004 (Bevezető tanulmány, válogatás-szerkesztés, fordítás: Kerékgyártó Béla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése