2016. április 25.

Bacsó Béla: Az ember helye - Megfontolások Heidegger „Bauen Wohnen Denken” c írásához

Az 1951 nyarán, „ember és tér” témájú beszélgetéssorozat számára írott előadás, mint Heidegger maga állította, már a másik kezdet gondolatának jegyében készült. A Heidegger kutatókat leszámítva nem szükséges tudni, hogy mit értett ezen a német gondolkodó, mégis az előadás megértéséhez nem szükségtelen ezt a meghatározó gondolatot röviden megvilágítanunk. Fogalmazhatunk úgy, hogy az első kezdet, amit a görög gondolkodáshoz kapcsolunk, a thaumadzein, a rácsodálkozás („Erstaunen”, „Verwunderung”) jegyében állt, addig a másik kezdet, amely nem az első kezdet tagadása, hanem a benne és általa megtapasztaltak okulásra és kijózanodásra okot adó fontolóra vétele. Az első kezdet kiúttalanná válása folytán előálló megütközés és megdöbbenés („Entsetzen”, „Erschrecken”) kényszeríti ki a másik kezdet gondolatát. Azt a gondolatot, amelynek középpontjában a lét topológiájának gondolata állt. Egy kései megvilágító megjegyzésében a következőt mondta Heidegger: a lényeges az, hogy lássuk, a gondolkodás a maga új helyén, vagyis a másik kezdet kiváltotta kijózanodás és ráeszmélés körében, kezdettől fogva feladta a tudat elsőbbségét és ennek folyományaként, az ember elsőbbségét.

Ha tehát Heidegger itt szembefordul, miként egykor Platón is, a prótagóraszi homo mens ura elvvel, vagyis azzal, hogy minden dolgok mértéke az ember, akkor joggal merül fel az a kérdés, amit az 1938-39-ben írott Besinnung könyv tartalmaz: „Az ember az, akitől a gondolkodásnak, hogy elgondolhassa lényegét, el kell távolodnia/útra kell bocsássa magát ("wegdenken") - de hova?” Ez az eltávolodás, és útra térés, mint Heidegger mondja, nem éppen a tanácstalanság és az alapot nélkülöző gondolkodás megnyilatkozása? A válasz egyértelmű nem, hiszen az ilyen módon dezantropomorfizáló gondolat, az embert újra abba kérdező állapotba hozza, ahol ismét döntés esik arról, hogy mi igen és mi nem, s végső soron ki is az ember. Az ember a kérdés által válik méltóvá arra, hogy a lét igazságának őrzőjévé válhasson, ennek folytán nyeri el a legkérdésesebbet, s ez nem más, mint minden alkotás mélységbe nyíló/alaptalan alapja. E mögött Heideggernek az a felismerése áll, hogy a létet, mint abszolútat és feltétlent mértékként feltenni, magával hozta a létről mint rejtett és mindig a kérdés által nyerhető illeszkedésről való megfeledkezést.

A tanulmány PDF-ben /50 KB/

Nincsenek megjegyzések: