2016. április 11.

Hans Ibelings: Nyitott város

Az 1950-es évtized az újjáépítés és terjeszkedés időszaka volt. Az évtized kezdetére a holland gazdaság visszanyerte háború előtti szintjét, és ettől a pillanattól kezdve a jólét folyamatosan növekedett, tapogatózva először, majd az évtized előrehaladtával megtalálva ritmusát. De miközben a gazdaság néhány év alatt újjáépült, az épített környezet rekonstrukciója jóval több időt vett igénybe. A legtöbb háború-dúlta város építkezési munkálatai átnyúltak a 60-as évekre is. Rotterdamban például, ahol a Lijnbaan bevásárlóközpont és a Központi Pályaudvar már 1956-ban, a Bijenkorf áruház pedig 1958-ban elkészült, a Doelen hangversenytermet egészen 1966-ig nem fejezték be.
Máshol is sok ideig tartott, mire a városok és falvak helyreállítása befejeződött. Mi több, az újjáépítés az építési feladatoknak csak egyik része volt. Az építési tevékenység közel felét ezekben az években az új lakások létesítése jelentette. Olyan komoly volt a háború utáni lakásínség, hogy ezt nevezték meg elsőszámú közellenségnek. Aligha volt Hollandiában olyan önkormányzat, amely ne lett volna elfoglalva új lakótelepek építésével. Az 1950-es években ezek nagyrészt alacsony- és közepes beépítésű sorházak voltak. Egyes nagyobb tervek magas blokkházakat használtak, de a tornácos bejáratú, 6-15 emeletes épületek fénykora egy évtizeddel későbbre esett. Az 1950-es években épített lakótelepek legtöbbje viszonylag kisléptékű volt, legfeljebb egy-két függőleges hangsúllyal, mint a Zuiderhoek által épített visszafogott toronyblokkok az amersfoorti Soesterkwartier perifériája mentén. A Soesterkwartier abban különbözött a többi 1950-es évekbeli lakóteleptől, hogy térbeli elrendezése nem szigorúan derékszögek szerint szerveződött.

A tanulmány-részlet PDF-ben /32 KB/.

Nincsenek megjegyzések: