2016. április 18.

Kenneth Frampton: De Stijl: a neoplaszticizmus fejlődése és hanyatlása 1917-31. A modern építészet kritikai története, II-16.

1. Létezik egy régi és egy új korszellem. A régi az egyedire irányul. Az új az univerzális felé fordul. A világháború, csakúgy, mint korunk művészete, az egyedi és az univerzális között zajló küzdelem megnyilvánulása.
2. A háború lerombolja a múltat, és vele együtt azt, ami hozzá tartozik: az egyedi mindenre kiterjedő uralmát.
3. Az új művészetben az jutott kifejeződésre, ami az új szellemiség lényege: az univerzális és az egyedi közötti egyensúly.
4. Az új szellemiség készen áll arra, hogy mindenben, beleértve a felszínes dolgokat is , teret nyerjen. 5. A hagyományok, a dogmák és az egyedi (természethű) uralma útját állják az új szellemiség térnyerésének.
6. Ezért szólítanak fel az új képzőművészet alapítói, mindazok, akik hisznek a művészet és a kultúra megújulásában, a fejlődés ezen akadályainak megsemmisítésére, úgy, ahogy az új képzőművészetben – feladva a természetszerű formákat – mindazt felszámolták, ami a tiszta művészi kifejezést, bármilyen művészeti koncepciót a legteljesebb következetességben gátolná.

A De Stijl első kiáltványából, 1918
A körülbelül tizennégy éven keresztül aktív holland De Stijl mozgalom három személyiség: Piet Modriaan és Theo van Doesburg festők, valamint az asztalos és építész Gerrit Rietveld tevékenysége körül szerveződött. A többi művész, akik 1917-ben, az eredeti, Van Doesburg által irányított csoportnak még tagjai voltak – Bart van der Leck, Georges Vantongerloo és Vilmos Huszar, festők, Johannes Jacobus Pieter Oud, Robert van't Hoff és Jan Wils építészek, valamint a költő, Anthony Kok – rövidesen eltávolodtak a mozgalom fő irányától, mindegyik saját utat választva. Mindazonáltal, Van der Leck és Oud kivételével, mindegyikük aláírta a De Stijl folyóiratának második számában, 1918-ban publikált nyolc pontos kiáltványt. Ez az első De Stijl-kiáltvány az egyedi és az univerzális közötti új egyensúly megteremtésére, továbbá a művészetnek a hagyomány kötelékeitől és az egyediség kultuszától történő megszabadítására szólít fel. Legalább annyira Spinoza filozófiai gondolatainak, mint a mindannyiuk számára közös gyökeret jelentő holland kálvinizmusnak a hatása alatt egy olyan kultúrát kerestek, amely az egyediség tragédiáján azáltal próbál felülemelkedni, hogy a hangsúlyt az örökérvényű törvényekre helyezi. Aforizmájuk magvas megfogalmazásban fejezi ki az egyetemes és az utópikus iránti elkötelezettségüket: 'A természet tárgya az ember, az ember tárgya a stílus.'

A könyvfejezet PDF-ben /61 KB/

Nincsenek megjegyzések: