A művészettörténész szakma reformtörekvéseinek egyik kétségtelen sikere, hogy a modern művészet bevonult az egyetemi tantervekbe. Még nem magától értetődő, hogy a huszadik századi művészetnek mindenütt külön professzora legyen, de az már megszokott, hogy a tanszékek a témába vágó kurzusokat kínálnak megbízott előadókra vagy általános művészettörténet-tanárokra támaszkodva, vagy pedig külön előadás-sorozatok keretében.
Örvendetes, hogy a modernitás bekerült a tantervbe, de mégiscsak különös, hogy ugyanakkor a szakmában elült mindenféle csatározás és vita a modernitásról és a kortárs művészetről. Mondhatni tabu védelmezi a művészeti üzemet minden ellene felvethető kérdéssel és kétellyel szemben, már csak azért is, mert a kételyre rögvest a neokonzervativizmus gyanúja vetül. Jó volna tudni, minek köszönhető e bénító konszenzus: annak-e, hogy a kortárs művészet objektíve oly kétségbevonhatatlan szintet ért el, mint korábban még soha, vagy pedig annak, hogy olyannyira alkalmazkodó lett, hogy az égadta világon minden kívánalomnak megfelel, vagy végül éppenséggel annak, hogy a „művészeti rendszer” már olyannyira elkülönült, hogy saját életét az élettel azonosítja, s nem szorul rá semmiféle külső szemléletre vagy véleményre.
Forrás: http://www.c3.hu/scripta/buksz/99/1/warnke.htm#jegyzetek
Magjelenés: Martin Warnke: Beschreibung von Dienstverhältnissen. Frankfurter Allgemeine Zeitung 1998. július 15. N 6. old. (Fordította: Wessely Anna)
A tanulmány PDF-ben /97 KB /
Magjelenés: Martin Warnke: Beschreibung von Dienstverhältnissen. Frankfurter Allgemeine Zeitung 1998. július 15. N 6. old. (Fordította: Wessely Anna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése