Szalai András: Az építészeti kritikáról. Gondolattöredékek

1.

A gondolatok a szellem testesülései. A szellem válhat szóvá és lehet formává is. A gondolkodás a “szellemi létezőkkel” való érintkezés területe, a szavak és a formák keletkezésének birodalma.

A gondolkodás során a szavak fogalmakat szülnek, s ezek konfigurációjaként válnak ábrázolhatóvá az ideák, vagyis a “lényegiségek”, “szellemi létezők”, melyek az “igazságot”, mint szándék nélküli létet alkotják. A formát eredményező gondolatok is az ideák ábrázolására törekszenek – valamely ideához hasonlatos, végleges alakot alkotva a mindenkori jelenben -, “szépségként” jelenítve meg az “igazságot”. Az ideák világának ekképpen való – Walter Benjamin felfogása szerinti -, szóbeli és/vagy képi–formai ábrázolása voltaképpen poézis (poészisz), azaz “készítés” vagy “létrehozás”, ahol az igazság szépségként van jelen, a szépséget pedig annak igazsága hitelesíti.1

Mindez a hajdan létező sensus communis – közös érzékelés és ízlés – fennállása idején, annak védőernyője alatt magától értetődő módon tűnhetett érvényesnek. A sensus communis szétesésének következtében azonban az igazság és a szépség – a jó fogalmával együtt – önállóvá vált, majd megkérdőjeleződött a poézis “tisztasága” és az is kiderült, hogy a formára csak rámutatni tudunk, miközben olykor úgy tűnik, hogy a szavak és a formák kifejező ereje is apránként elenyészik.

Az általános elvek bizonytalanná válása az egyetemes törvénytan megingása a (művészi) formaalkotásra és az ezzel kapcsolatos teóriára is kihat. “Ilyenkor megnő a kritika rangja és súlya. Nem másodlagos, alkalmazott, hanem elsődleges, lehetséges teória. Nem végpont egy létező teóriában, de kiindulópont egy létrehozandó teóriához. Éppen a kritika lehetőségei miatt érdemes pontosítani. Nem a történelem és benne létünk eredendő történetiségére vonatkozó magyarázatok lettek kérdésesek. A mű ma is történeti produktum, históriai sorsot hordozó üzenet és művészi ítélet. Csupán történeti produktum voltának, históriai sorsot hordozó üzenetének és művészi ítéletének értelmezése szorul újragondolásra. Hitelét vesztett régi sémák után hitelesíthető új gondolatmenetekre. Tények és összefüggések érzékeny és elméletileg pontos néven nevezésére. Konkrétabb, de töprengőbb, utópiáktól mentes, de hitektől nem mentes megfogalmazásokra.”2

A tanulmány PDF-ben /48 KB/