Ernyey Gyula (Hódmezővásárhely, 1941. január 19.) magyar iparművész, belsőépítész, művészettörténész és az ipari formatervezés szaktörténésze, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem professzor emeritusa.
A Magyar Iparművészeti Főiskolán belsőépítészet szakon szerzett diplomát 1965-ben. Két évig (1965-67) az Iparművészeti Tanács titkárságának művészeti ösztöndíjasa volt, építészettörténetből doktorált a Budapesti Műszaki Egyetem építészettörténeti szakán 1974-ben. 1967 óta MOME oktatója, művészettörténeti és művelődéstörténeti kandidátusi disszertációját 1981-ben védte meg, ezután docensi, 1993-tól egyetemi tanári beosztásba került.
Tudományos kutatási területe: Az egyetemes és a magyar designtörténet és -elmélet, különös tekintettel a 20. századra. Törzstagja a MOME Doktori Iskolájának, vezetése alatt 2011-ig három jelölt érte el a DLA fokozatot.
A tudományos kutatás és az oktatói tevékenység mellett az oktatásszervezésből, az egyesületi életből és szakfolyóiratok szerkesztéséből is kivette részét. A MOME Elméleti Intézetének igazgatójaként működött, a Magyar Iparművészeti Múzeum helyettes igazgatói teendőit (1975-88) is ellátta, a Rubik stúdió főtanácsadója (1988-92), az OMFB főtanácsosa (1992-93), 1994-ben az Országos Akkreditációs Bizottság művészeti szakbizottságának tagja.
A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége tagja, alapító tagja a Magyar Mérnökakadémiának.[1] Szerkesztőbizottsági tag volt az Ipari Forma (1983-90), a Design (1992-94) c. szakfolyóiratoknál. 1994 óta és napjainkban is a Magyar Iparművészet c. folyóirat szerkesztőbizottságában dolgozik.
Ismertető: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ernyey_Gyula
A könyv PDF-ben /143 MB/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése