A teória, melyet itt röviden vázolok, korántsem végleges formájában lép az olvasó elé. Érzem, hogy több pontját ily rövid elmefuttatásban nem tehettem elég világossá; s tudom továbbá, hogy számos pontja még sok meditálásra szorul. E tanulmány tulajdonképpen tömör – tán túlságosan tömör – összefoglalása, kivonata idevágó jegyzeteimnek. s ezért meglehetősen száraz, de hiányos is, mert többnek ki kellett maradnia belőle, mint amennyi elfért benne. Közreadását mégsem tartom egészen jogosulatlannak, mert a benne fölvetett probléma tán ebben a primitív alakjában is alkalmas arra, hogy a hasonló kérdések iránt érdeklődő olvasót továbbgondolására késztesse. S e közleménynek csupán ez a célja.
Az olvasó látni fogja, hogy vizsgálódásaink első fele szorosabban pszichológiai jellegű; a második fele pedig a művészet metafizikai jelentőségének kérdésére igyekszik választ adni. Az első rész tulajdonképpen csak előkészítése, bevezetése a másodiknak, amelynek helyes értelmezéséhez azonban nélkülözhetetlen. A szerző afelett való aggodalmában, hogy a metafizikai rész a pszichológiai megalapozás nélkül félreértésekre adhat alkalmat, az előkészítő vizsgálódásoknak több helyet szentelt, mint a metafizikaiaknak, úgyhogy ezek, a fontosabb elem, amazokkal szemben a rövidebbet húzzák. Az ezúttal immár helyrehozhatatlan diszharmónián más alkalommal szándékozik javítani.
Forrás: Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II, Cikkek tanulmányok, 1909-1916. vols. 2. Budapest, 1995. pp. 124-153.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése