Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor: Adalékok a tárgyszimbolika kutatásához

A „Tárgyak és társadalom I. Tárgykultúra és tárgykultusz” című kiadványban (MIE, Budapest, 2002) megjelent „Tárgyak szimbolikája” című cikkünkben2 megpróbáltuk sorra venni annak a folyamatnak összetevőit, amelynek során az egyes tárgyakhoz szimbolikus jelentések kötődnek, illetve azt, hogy másfelől a tárgyak tulajdonságainak mely elemei alkalmasak arra, hogy szimbolizálódjanak. A tárgyszimbolikáról szóló gondolatmenet folytatásaként, a mai társadalom (egyes csoportjainak) a tárgyakkal kapcsolatos kulturális gyakorlatával való szembesítéseként végeztük el 2002 és 2004 között azt az empirikus kutatást, amelynek az eredményeit az alábbiakban ismertetjük.

Előbb azonban néhány olyan problémára szeretnénk felhívni a figyelmet, amellyel a tárgyszimbolika kutatóinak számolniuk kell.Először is a huszadik századi társadalomtudományban eléggé általánossá vált az a gondolat, hogy ha egy társadalmi jelenséget meg akarunk ismerni, akkor annak legalábbis egyik elengedhetetlen eszköze, hogy megkérdezzük a társadalom azon tagjait, akiket e jelenség érint, hogy ők hogyan látják, mit gondolnak róla3. (Az így kapott vélemények ugyan nem azonosak a jelenség „objektív” lényegével, de minthogy az ilyen empirikus vizsgálat esetében a kutató nem is lép fel ilyen „objektivitás” igényével, csupán azt vállalja fel, hogy az egyes szubjektív álláspontokat regisztrálja, az eljárás elvileg korrektnek mondható.) Az ilyen típusú kutatás sikere azonban nagy mértékben azon áll vagy bukik, hogy hogyan fogalmazzuk meg a kérdéseket. Ha tehát a tárgyak szimbolikus jelentéseinek feltárását célzó kérdőíves vizsgálatban vagy interjúban azt a kérdést tesszük fel kutatásunk alanyainak, hogy „milyen szimbolikus tárgyak vannak a lakásában/környezetében”, akkor a válaszoló – ha egyáltalán válaszol -- vagy megjelöl 3-4 tárgyat, vagy –néhány jól értesült válaszoló – esetleg azt a választ adja, hogy „minden tárgya szimbolikus”. Egyik válasszal sem tudunk sokat kezdeni. (A 3-4 megjelölt tárgy vagy arról ad információt, hogy melyek azok a tárgyak, amelyeket a megkérdezett leginkább szimbolikusaknak tekint, vagy arról, hogy mely tárgyai jutnak elsőként az eszébe). Célszerűbb tehát némiképpen irányítani a válaszolót, lebontani a kérdést, és az egyes tárgyak által kifejezhető tulajdonságokra irányuló kérdésekben minél többet felidézni a tárgyak különböző lehetséges szimbolikus tartalmai közül (így nyilván olyan szimbolikus jelentések is említésre fognak kerülni, amelyekre a megkérdezett magától nem gondolt volna); ezzel egyrészt megismerhetjük egy-egy jelenség, tulajdonság, fogalom (például: presztízs, gazdagság, fiatalság, öregség, modernség-elavultság, falusiasság-városiasság, férfiasság-nőiesség, nemzeti jelleg, stb.) tárgyakkal való szimbolizálásának lehetőségeit, másrészt ezzel egyúttal feltárhatjuk egy-egy tárgy szimbolikájának összetevőit is.

A tanulmány PDF-ben /1,1 MB/