2016. május 4.

Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: Beszélő házak. Lakásaink szimbolikája - Magyarország, 1990-es évek – Részletek

Ez a könyv azoknak készült, akiket nemcsak az érdekel, hogy milyen egy lakás, hanem az is, hogy miért olyan?
Hogyan tükrözik a lakás egyes részei a lakásban élő férfiak és nők, felnőttek és gyerekek viszonyait? Hogyan lehet megtudni a tárgyak elrendezéséből, hogy ki a domináns személyiség a családban? Miért tartunk ma egészen másféle konyhát szépnek, egészen másféle fürdőszobát megfelelőnek, mint szüleink nemzedéke? Miért jelenik meg egyik ismerősünk lakásában japán tatami, miért borítják el a másikét inka vagy afrikai, a harmadikét magyar népművészeti tárgyak? Mi mindent fejezhet ki egy ágy? Mitől változnak meg ablakaink évszázadok óta négyszögű formái, miről tanúskodik a boltívek, az oszlopok divatja? Miért építenek ma másféle kerítéseket, mint harminc évvel ezelőtt, és miért éppen ilyeneket? Van-e változás abban, és ha igen, miért, ahogyan erkélyeinket használjuk? Hogyan függ össze a kőzetgyűjtés divatja a fürdőszobai növények megjelenésével és az étkezési szokások változásaival? Mi mindenben tükröződik az a mentalitásváltozás, amit “polgárosodásnak” szoktunk nevezni? Mi mindent lehet tehát kiolvasni lakásaink arányaiból, jellegzetes tárgyaiból és ezek összhatásából; abból, ahogy használjuk e tárgyakat és lakásunk tereit?



Nincsenek megjegyzések: