A Doom és a Myst
Az új média első évtizedében, az 1990-es években számos objektum olyan esztétikai alakzatok megvalósulásának lehetőségét demonstrálja, amelyek valóban eredetiek s történeti precedens nélküliek. A két legeklatánsabb példa két számítógépes játék. Mindkettő 1993-ban jelent meg, és mindkettő nagy hatású jelenséggé nőtte ki magát: a szenvedélyes játékosok körén kívül is népszerűvé váltak, folytatásaik születtek, könyveket írtak róluk, utat találtak a révébe és a moziba, hatást gyakoroltak a divatra és a formatervezésre. Ez a két játék, melyek együtt definiálják az új területet és annak határait, a Doom (id Software, 1993) és a Myst (Cyan,1993).
A Doom és a Myst sok szemponból merőben különböznek. A Doom gyors, a Myst lassú. A Doomban a játékos folyosókon rohan végig, s igyekszik egy-egy szintet a lehető leghamarabb teljesíteni, hogy aztán továbblépjen a következőre. A Mystben a játékos szó szerint lépésről lépésre jár be egy világot, és menet közben halad végig a narratíván. A Doomban ugrásra kész démonok leselkednek minden sarkon; a Myst ellenben teljesen üres. A Doom világa követi a számítógépes játékok konvencióját. amennyiben néhány tucat szintből áll. Jóllehet a Myst is négy különálló világot tartalmaz, ezek inkább önmagukban zárt univerzumok, semmint hagyományos komputerjáték-szintek. Míg a játékok zöménél a szintek felépítésükben és ránézésre is hasonlóak, a Myst világai gyökeresen különböznek egymástól.
A fordítás alapja: Manovich, Lev: Navigable Space. In: Manovich: The Language of New Media. Massachusetts – London:
The MTI Press, 2001. pp. 244-285.
Forrás: Manovich: „Beutazható tér”, in: Metropolis. Filmelméleti és filmtörténeti folyóirat. Film és tér. 2008 / 1. pp. 72-
98. Tóth Tamás Boldizsár fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése