Minden idők legnépszerűbb mozgóképes jelenete
Nem lennénk-e boldogok, ha valaki 1895-ben, 1897-ben vagy legalább 1903-ban felismerte volna a mozi megjelenésének alapvető fontosságát és átfogóan dokumentálta volna az új médium felbukkanását?1 Interjúk a közönséggel; az elbeszélői stratégiák, a díszletezés és a kamerahasználat változásának feljegyzése évről évre; valamint az újszülött film nyelvének kapcsolata más populáris szórakoztatási formákkal, melyek vele egyidőben léteztek – mindezek felbecsülhetetlenek lennének számunkra. Ilyen feljegyzések azonban természetesen nem léteznek. Ehelyett maradnak nekünk az újságok tudósításai, a mozi úttörőinek naplói, a filmvetítések programjai, valamint egyéb adatok, feljegyzések: esetlegesen kiválasztódott történeti maradványok véletlenszerűen kialakult halmaza.
Manapság egy újonnan születő médium vonzáskörében élünk: a digitális számítógép metamédiumáéban. Minden információt egyetlen kód kódol, minden kulturális tárgy számítógépes programmá válik, olyan valamivé, amit nemcsak látunk, hallunk és olvasunk, hanem mindenekelőtt tárolunk, továbbítunk, tömörítünk és futtatunk. Szemben a száz évvel ezelőtti helyzettel, amikor a mozi született, most teljesen tisztában vagyunk ennek az új média-forradalomnak a jelentőségével. Mégis attól tartok, hogy a számítógépes média jövőbeli elméletíróinak és történetíróinak sem marad egyéb, mint az újsághírekkel egyenértékű beszámolók és más ahhoz hasonló esetleges töredékes feljegyzések, amilyenek a mozi hőskorából ránk maradtak. Azt találják majd, hogy korunk elemző szövegei teljesen tisztában vannak a számítógép kulturális hatalomátvételének jelentőségével, és mégis sokkal inkább a jövőre vonatkozó spekulációkból állnak, mint a jelen dokumentálásából és elméletéből. A jövő kutatói csodálkozni fognak, hogy azok az elméletírók, akiknek óriási gyakorlatuk volt régebbi kulturális formák elemzésében, miért nem próbálták meg leírni a számítógépes média szemiotikai kódjait, megszólítási módjait és az általa kiváltott befogadói magatartásformákat. Ha például hosszas kutatómunkával rekonstruálták, hogyan született meg a mozi a korábbi kulturális formákból (panoráma-vetítések, optikai játékok, kukucskálómutatványok) miért nem próbálták meg a számítógépes média nyelvének hasonló genealógiáját felépíteni akkor, amikor éppen születőfélben volt, amikor a létrejöttében résztvevő korábbi kulturális formák még jól láthatóak, jól felismerhetőek voltak, mielőtt összeolvadtak volna egy újfajta egységbe. Jelen voltak a teoretikusok annál a pillanatnál, amikor a multimédia interface-ének ikonjai és gombjai még „csillogtak”, mint a nedves festék az épp befejezett kép felületén, mielőtt egyetemes konvencióvá váltak és észrevétlenségbe süllyedtek volna? Vagy annál a pillanatnál, amikor a Myst tervezői tökéletesítették a programot 8 bitessé alakítva a grafikákat és gördülékenyebbé tették a QuickTime klipeket? Vagy annál a történelmi pillanatnál, amikor a Netscape huszonegy-néhány éves fiatal programozója kivette a szájából a rágógumit, kihörpintette a maradék meleg Coca-Colát a dobozból – akkor már 16 órát töltött egyhuzamban a gép mellett, hogy határidőre elkészüljön a munkával – és végül, elégedetten a fájl kis méretével, elmentette azt a kis rövid animációt, amelyen csillagok mozognak az éjszakai égbolton. Ez az animáció jelent meg a Netscape Navigator jobb felső sarkában, így vált a valaha legtöbbet nézett mozgóképes jelenetté, egészen a program újabb verziójának megjelenéséig.
Fordította: Vajdovich Györgyi
A fordítás alapja: Manovich, Lev: Cinema as a Cultural Interface.
Lelőhelye: http://www.manovich.net/text/cinema-cultural.html. A szöveg 1997-ben íródott. [A szövegben az „interface” kifejezést az egyszerűség kedvéért meghagytam eredeti formájában, nem alkalmaztam a lehetséges, de gyakran a szöveget nehézkessé tévő fordítási lehetőségeket: „érintkezési felület”, „kapcsolódási felület”, „kommunikációs felület” stb. – a ford.]
Forrás: http://metropolis.org.hu/?aid=44&pid=16
A tanulmány PDF-ben /243 KB/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése