2016. május 20.

Moravánszky Ákos: Tűzfalak. Közép-Európa intenzitása

A kutatóárok rétegei

Helyünk: Közép-Európa. Egy olyan történet szereplői vagyunk, amely elképzelhetetlen lenne a világ bármely más helyén. E terület hegyei, folyói, városainak falai egy olyan múlt színterét határolják, amellyel az itt lakók nem tudnak megbirkózni. Nyugat-Európa nagyvárosai a történelmi kontinuitás, a múltból folyamatosan kinövő jelen irigyelt példái, ahol a lakót és látogatót az organikus fejlődés magától értetődő volta teheti bizonyossá abban, hogy nagyjából minden a szokásos mederben, nagyobb megrázkódtatások nélkül halad majd tovább is.
Prágában, Budapesten, Varsóban vagy Brünnben a járókelő folyton az idő szakadékain kel át. Csinos gyalogoszónákból, ahol még a valódi múlt is kulisszaként hat, lepusztult, gyér fűvel benőtt foghíjtérre ér; rajta romladozó kioszkok, piszkolódó alumínium, rozsdás vas, kihasadt pozdorjalemez. Gigantikus állványerdők támogatják a századforduló nagyszerű bérházait, amelyekkel már nem lehet mit kezdeni. Az illetékes hivatal nem tudja őket rendbehozni, lakóik nem tudják őket megvenni — vagy összeroskadnak az állványok rönkjei mögött, vagy az idő hitelt és komolyságot adó bélyegét letörölve, harsányan átmázolt lépcsőházakkal születnek újjá a frivol „face-lifting” után.

Forrás: Magyar Építőművészet 1989. 4.

Nincsenek megjegyzések: