2016. május 4.

Wladyslaw Tatarkiewicz: Az esztétika alapfogalmai – részlet

A „művészet” (art) kifejezés a latin „ars”-ból származik, ez pedig a görög ,;τέχγη” /tekhné/ fordítása. Azonban a τέχγη és az „ars” nem teljesen ugyanazt jelentette, mint a mai „művészet”. A jelenkori kifejezést elődeivel folytonos vonal köti össze ugyan, ám ez a vonal nem egyenes. Az évek során a kifejezések értelme módosult. A változások lassúak, de állandóak voltak, és egy évezred alatt a régi kifejezések teljesen átalakultak.
A τέχγη Görögországban, az „ars” Rómában és a középkorban, sőt még az újkor kezdetén, a reneszánszban is szakértelmet jelentett, mely egy tárgy - ház, szobor, hajó, ágykeret, edény, ruhadarab - elkészítéséhez szükséges, sőt akár a hadsereg irányításához, a földterület méréséhez, a hallgatóság befolyásolásához kellő szakértelmet is. Mindezt művészetnek nevezték, először is a mesterségbeli tudás, hozzáértés értelmében: az építész, a szobrász, a fazekas, a szabó, a hadvezér, a geométer, a rétor művészetéről beszéltek. A hozzáértés a szabályok ismeretén alapul, következésképpen nem létezett művészet szabályok, előírások nélkül: az építész művészetének megvannak a maga szabályai, melyek különböznek a szobrász, a fazekas, a geométer, a hadvezér művészetének szabályaitól. Ily módon a szabály fogalma bekerült a művészet fogalmába, annak definíciójába. Ha valamit szabályok nélkül, pusztán inspiráció vagy a képzelet alapján csináltak, az az ókoriak vagy a skolasztika szemében nem volt művészet: a művészet ellentéte volt. A korai századokban a görögök úgy gondolták, hogy a költészet a múzsák inspirációjából származik - ezért nem is tekintették művészetnek.

A könyvrészlet PDF-ben /432 KB/

Nincsenek megjegyzések: