2000 után a diagramot egyéni és épp ezért sokszínű értelmezésben használják mind az építészet, mind más tudományok területén, így célzatos rendszerezése, ”meghatározása” meglehetősen problematikus, ráadásul saját közegében irreleváns is lenne. Ugyanis az utóbbi évtizedek kritikus gondolkodása, melynek a ”korszerű diagram” maga is terméke, épp olyan irányba mutat, ahol a cél a modernitás egyetemes érvényű, rögzített, egyértelmű viszonyainak érvénytelenítése. Ahol a születés nem tipizálhat, nincs rasszizmus, holokauszt, apartheid, hanem egy egyesülő-alakuló világ az egyén egyediségének teremt lehetőséget. Ahol a jelentés nem definiált és nem az egyetlen, mindenki által elfogadott-kapott nagyelbeszélést hisszük el, hanem magunk alakítjuk szemléletünket ezernyi nézőpont relativitása közepette. Ahol nem a múlt vagy dogmatikus előírások határozzák meg egyértelműen a jövőt, hanem abba beleszól a véletlen is. Ezek a nézőpontok nem engedik meg, hogy a fogalmak ”eredeti” és állandó jelentéssel bírjanak, és azt sem, hogy az őket működtető, köztük viszonyt teremtő szabályok merevek maradjanak; immár a rendszer és elemei finoman módosulnak, az érvényességi mezők kitágulnak és összehúzódnak az aktuális körülményeknek megfelelően. A statikus-zárt létezést a dinamikus-nyitott átalakulás képzete váltja fel a gondolkodás minden megfolyó, egymásba kapaszkodó szintjén.
A diagramok értelemmezeinek közös része az a képességük lehet, mely valamilyen adathalmazok kölcsönös viszonyát, változását, arányát szemlélteti grafikus módon, ábrák vagy grafikonok formájában. Vagyis a diagramok egyszerre hozzák létre különböző tényezők összefüggéseit és ezek ábrázolását. Ahogyan Ben van Berkel, a UN Studio egyik vezetője, az ezredvégi építészeti diagramtörténet és ekképpen jelen írás egyik (Peter Eisenman melletti) kulcsszereplője általánosságban fogalmaz: a diagramok leginkább vizuális eszközként használhatók az információ sűrítésének céljából. Márpedig a 20. század vége felé közeledve az építész munkája – a világ megértésére tett kísérletek – során egyre több és egyre bonyolultabb adatbázissal és átláthatatlan összefüggésrendszerrel dolgozik, melyek kezelése rendkívüli nehézségekkel jár. A diagram használata ezen nehézségek feloldásában segíthet, s ezt felismerve terjedt el a fogalom a tervezés módszerének motorjaként, illetve a folyamat megjelenítőjeként az ezredfordulós gyakorlatban. Népszerűségét variábilis alkalmazhatóságának köszönheti, de épp eme dinamikus értelmezési lehetőség miatt nem lehet átfogó kritikus elemzésnek alávetni.
Forrás: 15th „Building Services, Mechanical and Building Industry days”, Debreceni Egyetem, Debrecen, 2009, szerk.: Kalmár-Kocsis-Csomós-Csáki, 406-413.
Kép: https://designbush.wordpress.com/2012/01/13/deconstructivism/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése