Valamikor a nyolcvanas évek közepén történt, hogy az Art Cologne néven évente meg-rendezésre kerülő kölni művészeti vásáron Paul Maenz, a kései avantgárd egyik legsikeresebb menedzsere, szakított az addigi gyakorlattal, és nem a legválasztékosabb vagy legintellek-tuálisabb újdonságok közül mutatott be valamit, hanem Berlin-Kreuzberg hírhedten híres városnegyedének a vitatott értékű alternatív produktumaiból ragadott ki egy művészcsoportot, mégpedig azt, amelyik az End-Art névre hallgatott.
Az End-Art képviselői az undergroundban elmerülve éltek, műveiket, amelyeket a háztartásban vagy a gyerekszobákban felgyűlt objekt-hulladékokból rögtönöztek, illetve a boltok bejárata előtt talált és darabokra szaggatott hullámpapír-dobozokra festettek, többé-kevésbé közösen alkották, és így, mintha csak a természeti népek tárgyi kultúrájának a darabjairól lenne szó, teljesen anonim módon állították ki. Az Art Cologne fárasztóan nagyszabású és előkelő légkörében úgy hatott ez a bemutató, mintha a vásáron látható kevés igazi érték és a mindent ellepő tengernyi modernista giccs között valaki hirtelenül megszakította volna a suttogva folytatott alkudozásokat, és teli torokból obszcén vicceket kezdett volna mesélni. Mert az End-Art nemcsak a külvárosok alternatív levegőjét árasztotta, hanem (természetesen) rokonságot tartott a WC-feliratokkal vagy a falakra karcolt pornográf firkákkal is. Majdnem azt sugallta, hogy itt nem is annyira a művészet végéről van szó, hanem sokkal inkább a művészet feltalálása előtti barbár időkről. Emlékszem, hogy Paul Maenz milyen elégedetten mosolygott, amikor odaléptem hozzá, hogy minden különösebb teketória nélkül megmondjam neki, hogy ez az egyetlen dolog az egész Art Cologne-on, amiből valami élet árad, és aminek a maga nyers módján talán még hitele is lehet. De valószínűleg még jobban örülhetett azoknak a sajtóbeszámolóknak, amelyek néhány nappal később úgy emlékeztek meg a Maenz féle End-Art bemutatóról, mint a progresszív galeristák körében terjedő határtalan cinizmus legújabb bizonyítékáról.
A tanulmánykötet PDF-ben /589 KB/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése