WérGidA

Franz Kafka: A császár üzenete

2011-12-08T19:07:00.001+01:00

A császár - azt beszélik - küldött neked, küldött a magányos, szánalmas alattvalónak, a császári nap elől a messzi távolba menekülő törpe árnyéknak, éppen neked a halálos ágyából egy üzenetet. A hírnököt letérdepeltette ágya mellé, s fülébe súgta; annyira fontos volt a számára ez az üzenet, hogy a hírnökkel újra elmondatja a saját fülébe. Fejbólintással hagyta helyben a mondottak pontosságát. És halálának valamennyi odasereglett nézője előtt - az összes hátsó falat lerombolták, és a fel-le ingó feljárati lépcsőkön ott állnak körben a birodalom nagyjai -, valamennyiük előtt bocsátotta útjára a hírnököt. A hírnök azonnal útra kelt; erőteljes, fáradhatatlan férfi, előbb egyik, majd másik előrenyújtott karjával tör utat a tömegben; ha ellenállásba ütközik, a mellére mutat, hol a nap jele ragyog; oly gyorsan tör előre, mint rajta kívül senki; a tömeg azonban nagy; végeláthatatlan messzeségbe terjed.
Ha szabad mező tárulna elébe, hogy röpülne; és minden bizonnyal nemsokára már hallanád öklének csodálatos dörömbölését az ajtódon. Ehelyett azonban mily hasztalanul fáradozik, még most is csak a legbelső palota épületein vergődik keresztül; sohasem fog áthatolni rajtuk; de ha ez sikerülne is neki, semmit sem nyerne; meg kellene vívnia harcát a lépcsőkön; de ha ez sikerülne is neki, semmit sem nyerne; át kellene jutnia az udvarokon és az udvarok után a második, körbezáruló palotán; és újabb udvarok és újra palota; így menne tovább, évezredeken át; és ha végre kirontana a legutolsó kapun - de ez soha, soha meg nem történhet -, csak a székváros tárulna elébe, a világ közepe, tele a város szemetének dombjaival. Senki sem jut itt keresztül, hát még egy halott üzenetével. Te azonban ott ülsz ablakodban, és megálmodod, mikor eljön az este.

Jorge Luis Borges: Két király és két útvesztő

2011-12-08T14:16:00.001+01:00

Szavahihető emberek mesélik (de Allah többet tud), hogy az idők kezdetén élt egy király Babilónia szigetein, aki egybehívatta építészeit és mágusait, s megparancsolta: építsenek egy olyan bonyolult és ravasz labirintust, hogy a legeszesebb férfiak se merészeljenek oda belépni, és azok, akik belépnek, odavesszenek. Megbotránkoztató alkotás volt ez, mert a zűrzavar és a csoda az isten sajátos kiváltsága, nem az embereké. Idő múltán udvarába érkezett az arabok királya, és Babilónia királya (hogy csúfot űzzön vendége együgyűségéből) bevezettette a labirintusba, ahol az zavarodottan és megszégyenülten bolyongott az est leszálltáig.
Akkor isteni segítségért imádkozott, és megtalálta a kaput. Ajkát panaszos szó el nem hagyta, csak annyit mondott Babilónia királyának, hogy Arábiában neki is van labirintusa, és hogy, isten akaratával, jönne el egyszer, hogy megismerje. Azután visszatért Arábiába, összehívta kapitányait és elöljáróit, s oly csodás szerencsével szorongatta meg Babilónia tartományait, hogy lerombolta annak kastélyait, megtörte embereit, és foglyul ejtette magát a királyt is. Egy gyors teve hátára köttette, és elvitte a sivatagba. Három napon át ügettek, s akkor azt mondta neki: "Ó, idők királya, századok értelme és rejtjegye, Babilóniában el akartál veszejteni sokfalú és soklépcsőjű bronzlabirintusodban; a Mindenható úgy akarta, hogy most én mutassam meg az enyémet, amelyben nincsenek lépcsők, melyeken fel kellene menned, nincsenek ajtók, melyeket be kellene törnöd, nincsenek fáradságos folyosók, melyeket végig kellene járnod, és nincsenek falak, melyek elzárják utadat."

Azzal kioldozta kötelékeit, és otthagyta őt a sivatag közepén, ahol éhen és szomjan veszett. Dicsőség annak, ki meg nem hal.

Nem kellenek falak ahhoz, hogy eltévedj.

Jorge Louis Borges: „Pascal gömbje”. Ford. Scholz László. In Válogatott művei II, Az örökkévalóság története.
Európa: Budapest, 1999, 214.

Jorge Luis Borges: A bokharai Abenhakán, aki a maga labirintusában halt meg

2011-12-08T13:54:00.002+01:00

"...hasonlóak a pókhoz,
mely házat épít."
KORÁN, 29, 40.

- Ez itten - mondta Dunraven, s a karjával széles kört rajzolt, melyből nem zárta ki a felhőkbe borult csillagokat, de befogta vele a sötét ugart, a tengert és egy méltóságteljes és omladozó épületet, ami holmi kiszolgált istállónak látszott -, ez őseim földje.

Unwin, a társa, kivette pipáját a szájából, és szerény, helyeslő hangokat hallatott. 1914 nyarának első estéje volt; megcsömörlötten a veszély méltóságát nélkülöző világtól, a két barát a cornwalli táj magányosságát élvezte. Dunraven sötét szakállt viselt, és egy jelentős eposz szerzőjének vallotta magát, melyet kortársai szinte nem is tudnak majd skandálni, s melynek témája még csak fel se derengett előtte; Unwin egy tanulmányt adott közre Fermat tételéről, melyet az le sem írt Diophantosz egyik lapjának szélére. Mindketten - kell-e mondanom? - fiatalok voltak, léhák és szenvedélyesek.

- Lehet vagy negyedszázada - mondta Dunraven -, hogy a bokharai Abenhakán, ki tudja, miféle nílusi törzs királya vagy vezére e ház központi szobájában Zaid nevű unokafivére kezétől halt meg. Évek múltán is homály fedi halálának körülményeit.

Unwin engedelmesen megkérdezte, miért.

- Különféle okok miatt - hangzott a válasz. - Először is ez a ház labirintus. Másodszor: egy rabszolga meg egy oroszlán őrizte a házat. Harmadszor: eltűnt egy titkos kincs. Negyedszer: a gyilkos halott volt, amikor a gyilkosság megtörtént. Ötödször...

Unwin fáradtan leintette.

- Ne növeld a titokzatosságot - mondta. - Bizonyára egyszerű a megoldás. Gondolj csak Poe ellopott levelére, gondolj Zangwill bezárt szobájára.

- Vagy bonyolult - ellenkezett Dunraven. - Gondolj a világmindenségre.

Közben homokos buckákon a labirintushoz értek. Közelről vakolatlan téglából épült, egyenes és véget nem érő falnak látták, alig volt magasabb egy embernél. Dunraven azt mondta, kör alakú, de oly nagy a kiterjedése, hogy észre sem venni a hajlatát. Unwinnak eszébe jutott Nicolaus Cusanus, aki szerint minden egyenes vonal egy végtelen kör íve... Éjféltájban felfedeztek egy rozzant kaput, mely sötét és félelmetes folyosóba nyílt. Dunraven azt mondta, hogy sok az elágazás a ház belsejében, de ha mindig balra fordulnak, alig egy óra múlva a szövevény közepébe érnek. Unwin ráállt. Óvatos lépteik visszhangoztak a kőpadlón; a folyosó kétfelé ágazott, még keskenyebb folyosókra. A ház mintha meg akarná fojtani őket, olyan alacsony volt a mennyezet. Egymás mögött kellett lépkedniük a homályban. Unwin haladt elöl. Keze alatt lekopott kiszögellésekkel és szegletekkel véget nem érőn siklott a láthatatlan fal. Unwin, a sötétben lassan haladva, barátja szájából hallhatta Abenhakán halálának történetét.

- Talán legrégibb emlékem - mesélte Dunraven - a bokharai Abenhakán, ott a pentreathi kikötőben. Egy fekete ember követte egy oroszlánnal; kétségtelen, ez volt az első néger és az első oroszlán, akit a szemem látott, a Szentírás metszetein kívül. Akkor még kisgyerek voltam, de az éjszínű ember és a napszínű vadállat kevésbé hatott rám, mint Abenhakán. Igen magasnak tetszett; citromsárga bőrű férfi volt, fekete szeme félig lehunyva, orra kihívó, ajka húsos, szakálla sáfrányszínű, mellkasa széles, lépte biztos és csendes volt. Odahaza azt mondtam: "Egy király érkezett a hajón." Később, mikor munkához láttak a kőművesek, kibővítettem a titulusát: Bábel Királyának neveztem.

Örömmel fogadták a hírt, hogy az idegen Pentreathben marad; házának méreteit és formáját azonban megdöbbenéssel és felháborodással nézték. Tűrhetetlennek érezték, hogy egy ház egyetlen szobából álljon és sok mérföldnyi folyosóból. "Móroknál szokásos lehet az ilyen ház, de keresztények között nem" - mondogatták az emberek. Tiszteletesünk, Allaby úr, különös olvasmányok tudója, kiásta egy király históriáját, akit az isten azért büntetett, mert egy labirintust épített; ezt a dolgot a szószékről is kiprédikálta. Hétfőn Abenhakán felkereste a paplakot; a kurta látogatás körülményeit akkor nem hozták nyilvánosságra, de azontúl egyetlen prédikáció sem utalt a gőgre, s a mór dolgoztathatta a kőműveseket. Évek múlva, amikor Abenhakán meghalt, Allaby közölte az elöljárókkal a párbeszéd lényegét.

Abenhakán elébe állt, s ilyen vagy ehhez hasonló szókat mondott: "Már senki sem bírálhatja tetteimet. A bűnök, melyek bemocskolnak, olyanok, hogy ha századokon át ismételgetném az Isten Végső Nevét, az sem lenne elegendő egyetlenegy gyötrelmem csillapítására sem; a bűnök, melyek bemocskolnak, olyanok, hogy ha a két kezemmel ölném meg Őt, az sem súlyosbítaná a gyötrelmeket, melyekre a végtelen Igazságosság ítél. Nevem sehol a földön nem ismeretlen; a bokharai Abenhakán vagyok, és a sivatag népeit kormányoztam vaskézzel. Esztendőkig fosztogattam őket, Zaid unokaöcsém segédletével, de isten meghallotta jajkiáltásukat, és eltűrte, hogy fellázadjanak. Embereimet leverték és agyonszúrták; nekem sikerült elmenekülnöm az esztendők alatt összerabolt kincseimmel. Zaid elvezetett egy szent ember sírjához, egy sziklahegy lábához. Rabszolgámnak megparancsoltam, hogy figyelje a sivatagot; Zaid meg én fáradtan elaludtunk. Azon az éjszakán azt hittem, kígyók hálóznak be. Irtózattal ébredtem; mellettem a szürkületben Zaid aludt; egy pókháló ért a testemhez, attól álmodtam ilyet. Bántott, hogy Zaid, aki gyáva volt, olyan nyugodtan alszik. Arra gondoltam, hogy a kincs nem kimeríthetetlen, s ő magának követelheti egy részét. Övemben lapult ezüstmarkolatú tőröm; előhúztam, és elmetszettem vele a torkát. Haldokolva nyöszörgött néhány érthetetlen szót. Ránéztem; halott volt, de én attól féltem, felkel, s ezért megparancsoltam a rabszolgámnak, hogy egy szikladarabbal zúzza szét az arcát. Azután a szabad ég alatt bolyongva egy napon felfedeztük a tengert. Igen magas hajók hasították; úgy gondoltam, egy halott képtelen vízen járni, s elhatároztam, hogy más vidékre megyek. Az első éjszaka azt álmodtam a hajón, hogy megölöm Zaidot. Minden megismétlődött, de most megértettem a szavait. Azt mondta: Ahogy most engem elpusztítasz, úgy én is elpusztítalak téged, bárhol légy is. Megesküdtem, hogy ezt a fenyegetést meghiúsítom: elrejtőzöm egy labirintusban, hogy eltévedjen a szelleme."

Miután elmondta, távozott. Allaby igyekezett meggyőzni magát, hogy bolond a mór, s hogy ez a furcsa labirintus az őrültségének jelképe és bizonyítéka. Később rájött, hogy ez a magyarázat nem mond ellent a különös építménynek és a különös elbeszélésnek, de ellentmond annak a mély benyomásnak, melyet Abenhakán, az ember keltett. Talán az ilyen históriák köznapiak az egyiptomi homoksivatagban, talán az ilyen furcsaságok (mint Plinius sárkányai) nem is annyira személyhez kötődnek, mint inkább valamely kultúrához... Allaby Londonban a Times sok régi számát átlapozta; bizonyságot lelt a felkelésre s a bokharai meg gyáva hírében álló vezírje bukására.

Az az ember, alig végeztek a kőművesek a munkával, berendezkedett a labirintus közepében. Soha többé nem látták a helységben; Allaby néha már azt hitte, Zaid utolérte és megölte. Éjszakánként a szél elhozta hozzánk az oroszlán bőgését, s a karámban félelmükben összébb bújtak a juhok.

A kicsiny kikötőben néha horgonyt vetettek Cardiff vagy Bristol irányába tartó keleti hajók is. A rabszolga lejött a labirintusból (mely akkor, jól emlékszem, nem rózsaszín volt, hanem karmazsinpiros), és afrikai szóval elbeszélgetett a legénységgel, s mintha a vezír kísértetét kereste volna az emberek között. Híre járt, hogy azok a hajók csempészárut szállítanak, s ha tiltott alkoholt meg elefántcsontot szállítanak, miért ne szállíthatnának holt embereket is?

Három esztendővel a ház felépülte után a dombok lábánál horgonyt vetett a Rose of Sharon. Én magam nem láttam a vitorlást, s Abukirt vagy Trafalgart ábrázoló litográfiák is befolyásolhatnak róla alkotott elképzelésemben, de azt tudom, hogy igen díszes hajó volt, nem amilyet a hajóépítők készítenek, hanem inkább bútorasztalosoknál is inkább műbútorasztalosok. Ez a hajó (ha nem a valóságban, akkor álmaimban) politúrozott volt, sötét színű, csöndes és gyors járású, legénysége arab és maláj.

Október valamely napjának hajnalán vetett horgonyt. Alkonyatkor Abenhakán berontott Allaby házába. A rémület uralkodott el rajta; alig tudta kinyögni, hogy Zaid már bejutott a labirintusba, a rabszolgája meg az oroszlán elpusztult. Komolyan kérdezte, vajon nem tudná-e megvédelmezni a hatóság. Mielőtt Allaby válaszolhatott volna, távozott, mintha ugyanaz a rettegés sodorná magával, mely idehozta a házba másodszor és egyben utoljára. Könyvtárának magányában Allaby döbbenten gondolt rá, hogy ez az ijedt ember Szudánban fegyverrel nyomta el a törzseket; jól tudta, mi a harc, mit jelent ölni. Másnap észrevette, hogy a vitorlás elhajózott (a vörös-tengeri Szuakin felé, mint később kiderült). Úgy gondolta, kötelessége meggyőződni a rabszolga haláláról, s elindult a labirintusba. Képtelenségnek tartotta a bokharai lihegő tudósítását, de a folyosó egyik hajlatában ráakadt az oroszlánra, s az oroszlán halott volt, egy másik hajlatban pedig a rabszolgára, aki halott volt, s a központi szobában a bokharaira, akinek szétzúzták az arcát. A férfi lábánál gyöngyházberakásos láda hevert; valaki feltörte a zárat, s egyetlen pénzdarab se maradt benne.

A szónoki szünetekkel súlyosbított utolsó mondatok ékesszólóan kívántak hatni; Unwin megsejtette, hogy Dunraven már sokszor elmondta őket, hasonló súllyal és hasonlóan hatástalanul. Hogy érdeklődést mutasson, megkérdezte:

- Hogy halt meg az oroszlán és a rabszolga?

Komor elégtétellel válaszolt a megátalkodott hang:

- Azoknak is szétzúzták az arcát.

Lépteik zajában elkeveredett az eső dobolása. Unwin úgy gondolta, kénytelenek a labirintusban aludni, a "központi szobában", s hogy ez a tartós kényelmetlenség kalanddá nő majd emlékezetükben. Hallgatott egy darabig: Dunraven nem türtőztette magát, s megkérdezte, mint aki tartozását követeli:

- Hát nem megmagyarázhatatlan história ez?

Unwin úgy válaszolt, mintha hangosan gondolkodnék:

- Nem tudom, megmagyarázható-e vagy megmagyarázhatatlan. Csak azt tudom, hogy hazugság.

Dunraven káromkodott, s a tiszteletes legidősebb fiára hivatkozott (Allaby, úgy látszik, meghalt) és Pentreath valamennyi lakosára. Unwin ugyanúgy elképedt, mint Dunraven, és csak mentegetőzött. A sötétségben még hosszabbnak tűnt az idő; attól tartottak, hogy elvétették az utat, s már nagyon fáradtak voltak, amikor egy fentről jövő halvány derengés megmutatta nekik egy szűk lépcső legalsó fokait. Felmentek, és egy kör alakú, romos helyiségbe értek. Két jele maradt a boldogtalan király félelmének: egy szűk ablak, mely a pusztára és a tengerre nézett, a padlón meg egy csapóajtó, mely a lépcsőkanyarra nyílt. A helyiség, jóllehet tágas volt, börtöncellára emlékeztetett.

Nem annyira az eső miatt, inkább a későbbi emlékezés és anekdotázás kedvéért, a két barát a labirintusban töltötte az éjszakát. A matematikus nyugodtan aludt, de nem így a költő: verssorok gyötörték, melyeket értelme alávalónak ítélt:

Faceless the sultry and overpowering lion,
Faceless the stricken slave, faceless the king.

Unwin azt hitte, nem érdekli a bokharai halálának története, mégis arra ébredt, hogy megtalálta a megoldást. Egész nap gondterhelt volt és lehangolt, újra meg újra összerakta, illesztette a darabokat, s három-négy nap múlva elhívta Dunravent egy londoni sörözőbe, s ilyen vagy ehhez hasonló szavakkal fordult hozzá:

- Cornwallban azt mondtam neked, hazugság a tőled hallott história. Az események bizonyosak voltak vagy azok lehettek, de úgy elmesélve, ahogy te mesélted, nyilvánvaló hazugsággá váltak. Valamennyi közt a legnagyobb hazugsággal, a hihetetlen labirintussal kezdem. Egy menekülő nem rejtőzik labirintusba. Nem emel labirintust a part kimagasló helyén, kárminszínű labirintust, melyet már messziről megpillantanak a hajósok. Semmi szükség labirintust építeni, hiszen maga a világegyetem is az. Aki valóban el akar rejtőzni, annak London alkalmasabb labirintus, mint egy kilátó, amelyhez elvezet egy épület valamennyi folyosója. A bölcs meggondolás, melynek most részesévé teszlek, akkor éjszaka világosodott meg bennem, amikor az eső zaját hallgattuk a labirintusban, s vártuk, hogy meglepjen az álom: az térített észre, és vezetett a helyes útra; elfeledtem képtelenségeidet, és értelmesebb dolgokon gondolkodtam.

- A halmazelméleten, mondjuk, vagy a tér negyedik dimenzióján - jegyezte meg Dunraven.

- Dehogy - szólt Unwin komolyan. - A krétai labirintuson töprengtem. A labirintuson, melynek egy bikafejű ember volt a középpontja.

Dunraven jártas volt a bűnügyi regényekben, és úgy gondolta, hogy a rejtély megoldása mindig alábbvaló a rejtélynél. A rejtély a természetfölöttinek része, az isteninek; a megoldás egyszerű bűvésztrükk. Hogy elodázza az elkerülhetetlent, azt mondta:

- A Minótaurosznak érmeken és faragványokon volt bikafeje. Dante bikatestűnek és emberfejűnek képzelte.

- Nekem ez a változat is megfelel - hagyta rá Unwin. - Az összefüggés a lényeg a szörnyű ház és szörnyű lakója között. A Minótaurosz bőven indokolja a labirintus létezését. Senki sem mondaná ugyanezt az álombeli fenyegetésről. Felidézve a Minótaurosz képét (szükségszerű megidézés, ha labirintusról van szó), lényegében megoldódik a probléma. Mégis megvallom, nem értettem meg, hogy az az ősi kép a kulcs, s így vált szükségessé, hogy elbeszélésed más szimbólumot sugalljon nekem, valami valóságosabbat: a pókhálót.

- A pókhálót? - ismételte elképedve Dunraven.

- Úgy van. Semmiképp sem csodálkoznék, ha a pókháló (a pókháló univerzális formája, értsük meg egymást, Platón pókhálója) sugallta volna a gyilkosnak (mert van gyilkos) a bűntényt. Emlékszel, a bokharai egy sírboltban kígyók hálójáról álmodott, s mikor felébredt, észrevette, hogy egy pókháló miatt álmodta ezt. Térjünk vissza ahhoz az éjszakához, amikor hálóval álmodott a bokharai. A legyőzött király, a vezír meg a rabszolga a sivatagba menekül a kinccsel. Meghúzódnak egy sírboltban. A vezír, akiről tudjuk, hogy gyáva, alszik; nem alszik viszont a király, akiről tudjuk, hogy bátor. A király, hogy ne ossza meg a kincset a vezírrel, megöli késével; a kísértete, napok múlva, megfenyegeti álmában. Mindez hihetetlen; rájöttem, hogy másként történtek a dolgok. Azon az éjszakán a király aludt, a bátor, és Zaid virrasztott, a gyáva. Aludni annyit tesz, mint kipihenni a világegyetemet, és nehéz a pihenés annak, aki tudja, hogy kivont szablyával üldözik. Zaid sóváran hajol királya álma fölé. Arra gondol, megöli (talán játszadozott is tőrével), de nem meri. Szólította a rabszolgát, elrejtették a kincs egy részét a sírboltban, és Szuakinba, majd Angliába menekültek. Nem azért, hogy elrejtőzzék a bokharai elől, hanem hogy odacsalogassa és megölje, azért emelte a vörös falú labirintust a tenger kimagasló partjára. Tudta, hogy a hajók elviszik Núbia kikötőibe a vörös férfi, a rabszolga és az oroszlán hírét, s előbb vagy utóbb eljön a bokharai, hogy megkeresse őt labirintusában. A háló utolsó folyosóján várta a csapda. A bokharai végtelenül megvetette őt; nem alacsonyodott le odáig, hogy a legcsekélyebb óvintézkedést is megtegye. Elérkezett a kívánt nap; Abenhakán partra szállt Angliában, elment a labirintus kapujáig, átvergődött a vak folyosókon, s talán már az első lépcsőfokokra hágott, mikor vezírje megölte, talán egy lövéssel, a csapda nyílásából. Talán a rabszolga ölte meg az oroszlánt, s egy másik golyó a rabszolgát. Aztán Zaid szétzúzta a három arcot egy kővel. Így kellett tennie: hiszen egyetlen zúzott arcú halottat azonosítani kellett volna, de a vadállat, a néger és a király logikai sort alkottak, s ha kettejük kiléte ismeretes, bárki kikövetkeztethette a harmadik személyét. Semmi különös nincs a félelmében, amikor Allabyval beszélt; éppen végzett szörnyű tettével, s menekülni készült Angliából, hogy visszaszerezze a kincset.

Töprengő, hitetlen csend követte Unwin szavait. Dunraven még egy korsó sört rendelt, mielőtt megszólalt:

- Rendben van - mondta -, hogy az én Abenhakánom Zaid volt. Az ilyen metamorfózis, mondhatod, a műfaj klasszikus fortélya, valóságos konvenció, melyhez ragaszkodik az olvasó. Csak az nem fér a fejembe, hogy a kincs egy része Szudánban maradhatott. Ne felejtsd el, hogy Zaid a király és a király üldözői elől menekült; könnyebb elképzelni, hogy az egész kincset elrabolta, mintsem hogy azzal vesztegette volna az időt, hogy elássa egy részét. Talán azért nem találtak pénzt, mert nem is volt pénz; a kőművesek egy egész vagyont felemésztettek, ami a Nibelungok kincsével ellentétben nem volt kimeríthetetlen. Ilyenformán Abenhakán azért kelt volna át a tengeren, hogy egy elpazarolt kincset követeljen vissza.

- Nem pazarolta azt el senki - mondta Unwin. - Befektette, hogy a hitetlenek földjén egy hatalmas körkörös téglacsapdát állítson foglyul ejtésére és megsemmisítésére. Zaidot, ha feltevésed helyes, a gyűlölet és a rettegés, nem pedig a pénzsóvárgás hajtotta. Elrabolta a kincset, de aztán rájött, hogy számára nem a kincs a fontos. Neki az a fontos, hogy Abenhakán elpusztuljon. Abenhakánnak tette magát, megölte Abenhakánt, és végül ő lett Abenhakán.

- Igen - mondta Dunraven. - Csavargó volt, aki mielőtt senkivé vált volna a halálban, bizonyára arra gondolt, hogy valamikor király volt, vagy királynak tette magát.

(Hargitai György fordítása)

( forrás: Silent Library Project;
Jorge Luis Borges - A titkos csoda [Homokkönyv - 1975];
Sliders Olvasóterem, 2003. január 19. )

Jorge Luis Borges: Labirintus

2011-12-08T13:40:00.001+01:00

Bent rekedtél. Nem lesz ajtó soha.
Ez az erőd a világegyetem,
nem szimmetrikus, nincs szabálya, sem
titkos középpontja, külső fala.
Hogy kemény utad véget ér, ne várd,
mivel konokul kettéágazik,
aztán konokul kettéágazik
megint. Vasból van sorsod és bírád.
Ne reméld, hogy a bika, aki ember,
s kitől e végtelen kőrengeteg
megtanulta, hogy mi a rettenet,
megrohamoz elsöprő lendülettel.
Nincs. Semmit ne várj. A fenevadat sem
ebben a feketedő szürkületben.

Fordította: Imreh András

Chipperfield a következő főkurtátor?

2011-11-16T10:40:00.002+01:00

A Guardian DAVID CHIPPERFIELD főkurátorságát jelentette be a 2012-es Biennale Architettura-n, bár a kinevezést hivatalosan még nem erősítette meg a Biennále. Az olasz sajtó a bizonytalan helyzetet azzal magyarázza, hogy még kérdéses a Biennále elnökének személye, az ő tiszte lesz a főkurátor megnevezése.

Korábban Giulio Malgara, számos olasz nagyvállalat elnök-menedzserének kinevezését jelezték előre, ő azonban egyik legnagyobb támogatója, Silvio Berlusconi bukását követően visszalépett. Malgara helyett egyre valószínűbb, hogy újra Paolo Baratta kaphatja a Biennále elnöki tisztét. A hírek szerint a már hónapokkal ezelőtt esélyesként emlegetett Chipperfield vonakodott az együttműködéstől Malgara-val, így annak háttérbe szorulásával újra a brit építész jelölése tűnik valószínűnek, amit több szakmai fórum már tényként kezel. Hivatalos kinevezését követően várhatóan mielőbb közölni fogja a jövő évi kiállítás mottóját, hiszen alig több, mint kilenc hónap maradt a megnyitóig.

A nemzeti pavilonok közül néhány már bejelentette a Biennale Architettura 2012 kiállításának témáját és szereplőit:

Spontaneous Interventions: Design Actions for the Common Good címmel a városi tervezési stratégiákra fókuszál a new york-i Institute for Urban Design által szervezett amerikai kiállítás. Kurátora Cathy Lang Ho és Ned Cramer (az American Institute of Architects lapja, az Architect folyóirat szerkesztője és főszerkesztője), a közreműködő csoport tagjai David van der Leer (a Guggenheim Museum urbanisztika és építészeti kurátor asszisztense), Paola Antonelli (a MoMA senior design kurátora) Zoe Ryan (az Art Institute of Chicago Építészeti és Design részlegének kurátora), Anne Guiney (az Institute for Urban Design ügyvezető igazgatója) és Michael Sorkin építész krirtikus. Az Institute for Urban Design blogot indított amely bármely tervező számára lehetővé teszi az ötletelést.
Svájcot a prágai születésű építész (szül: 1953), Miroslav Šik képviseli – jelentette be nyáron a kiállításért felelős Pro Helvetia Alapítvány. A kortárs svájci építészet egyik meghatározó alakja1968-ban emigrált Svájcba, Zürichben tanult építészetet Aldo Rossi tanítványaként. A nyolcvanas években vált ismertté az analóg építészetről szóló elméletével. Jelenleg Zürichben dolgozik építészként és a Műegyetem (ETH) professzora.

Az innováció és az invenció egyedi példáit keresi az ausztrál építészek gyakorlatában a 13. Velencei Építészeti Biennále ausztrál pavilonjába kinevezett két társkurátor: Anthony Burke, az ausztrál UTS School of Architecture vezetője és Gerard Reinmuth, az UTS építész professzora. A kiállítás címe Formations; New Practices in Australian Architecture, a kurátorok a TOKO Concept Design csoporttal működnek majd együtt a kiállítás megvalósításában.

A dán pavilon 2012-ben Grönland jövőjével foglalkozik: a kiállítás fő kurátora Minik Rosing geológus professzor, társkurátora a NORD Architects. Grönlandi és dán építészcsoportokkal (Henning Larsen Architects, David Garcia Studio) együttműködve keresik a sziget fenntartható fejlődésének innovatív megoldásait, a helyi kisvárosi közösségeket is bevonó projektben.

Kanada a multikulturalitást választotta témául: Migrating Landscapes címmel a winnipegi székhelyű 5468796 Architecture és egy délkoreai születésű, ma Kanadában élő építész, Jae-Sung Chon pályázata nyerte el a zsűri támogatását. A projekt azt vizsgálja, hogy az első generációs emigráns kanadai építészek hogyan fejezik ki sokféle kulturális emlékezetüket épített környezetükben.

A magyar pavilon kiállításáról a 2012. január 6-i határidejű pályázati beadást és a zsűri döntését követően várhatóan februárban lesz döntés.
/via Műcsarnok - Gáspár Júlia/

Tisztelt ......... építész úr részére!

2011-10-31T13:18:00.007+01:00

Köszönettel megkaptam legutóbbi levelét, megtisztelő, hogy reagált portfóliómra.

Hálás vagyok, hogy volt elég időm pontosítani az elképzeléseimet, félév igazán nem sok, választ sem reméltem egy olyan nagynevű irodától, mint az Öné. Kedves levelében feltett néhány kérdést, amelyre - és kérem ne érezzen emiatt türelmetlennek - "postafordultával" válaszolnék.

Noha nincs még szakmai gyakorlatom – kissé megtévesztő: ugyan 2008-ban diplomáztam, az elmúlt három évet azonban kevéssé építészként, mint inkább ételkihordóként dolgoztam – nos a szakmai gyakorlat hiánya ellenére, életem első munkahelyén úgy képzeltem, hogy kapok némi fizetést, de, átgondolva és módosítva kissé korábbi álláspontomat, voltaképp ingyen is nagyon szívesen dolgozom. Sőt. Megtisztelő lenne számomra, ha egy méltányosan megállapított összeggel támogathatnám az Ön irodáját, amennyiben érdemesnek talál arra, hogy alkalmazzon engem.

A facebook profilom kapcsán annyit szeretnék pontosítani, hogy valóban van egy húgom – és remek volt a sejtése, tényleg magas, de ő nem építész: idén érettségizik a Szent István Gimnáziumban, és felteszem, inspirálná őt, ha nyári munkaként, ahogy Ön írja: „mintegy tapasztalatszerzésként” az Ön személyi asszisztenseként gyakornokoskodhatna az irodájukban. Ez ügyben természetesen nem ígérhetek semmit, de a közös munka reményében minden tőlem telhetőt megteszek, hogy felhívjam figyelmét az Ön ajánlatára.

Közös kedves ismerősünk, a volt barátnőm - azonnal szakítottam vele ugyanis, mikor Ön egy korábbi interjújában leszögezte, hogy az irodájukban végzett munka teljes embert kíván, olyasvalakit, akinek figyelmét nem vonják el magánéleti problémák - , nos E. jelenleg nincs kapcsolatban, de már ajánlottam neki, hogy feltétlen vegye fel Önt barátai közé. Semmi akadályát nem látom, hogy akár négyesben, ahogy írta: "mindentől függetlenül" elmenjünk vacsorázni.

A munkaidő kapcsán nincsenek különösebb elvárásaim: hetente kétszer-háromszor ha hazajutok az irodából, az bőven elég; szívesen elalszom az asztalom alatt egy hálózsákban.

Nem dohányzom, kávézni is alig, a természetes fény... nos, monitorokat sötétben is lehet látni. Csak legyenek bekapcsolva, és biztosíthatom arról, ha elnyerem bizalmát, az én gépemen folyamatosan munka fog zajlani.

Egy konkrét kérdésére válaszolva: meggyőződésem, hogy az építészet szolgálat, a megrendelő elképzeléseinek térbeli kielégítése, jómagam elutasítom az álságos vitákat stílus, kontextus és környezet kapcsán: szabadjon megjegyeznem, az Önök filozófiájában is az a határozottság tetszik, ahogy legutóbb elhelyezték a kisvárosi szövetben a plázájukat. E markáns gesztus azonnal megoldotta a térfal problémáját, amely kapcsán vitázni nem pusztán álságos, hanem egyenesen szakmaiatlan is volt. Felmerülnek persze destruktív és laikus vélemények közlekedésről, forgalomvonzásról, meg hasonlókról, de meggyőződésem, hogy nem karakterekre, hanem szépen fedett sétálóutcákra van a közösségnek igénye és ezt remekül teljesíti az Ön bevásárlóközpontja.

Úgyszintén legyen szabad megjegyeznem: a terv az terv, a rajz az rajz, a ház meg ház (bazmeg – tenné hozzá egy volt kollégám és kérem bocsássa meg közvetlenségemet, de ahogy írok, úgy döbbenek rá mennyire igaznak, nem csak számomra, hanem a szélesebb szakmánk számára is követendőnek vélem az Ön elveit, amelyek némelyike, és ehelyütt nem szeretnék túlzónak tűnni, tényleg megérett a jogszabályi rögzítésre), a művészet pedig művészet és ezt a három dolgot nagyon nem ildomos összekevernünk. Mert a kettő ugyanaz. A terv az egy termék, amelynek – jó cipőkanálhoz méltóan – azt a rendeltetést kell szolgálnia, amire kitalálták. Hogy engedélyt kapjon. Minden más mellékes, üres esztétizálás, felhőjáró ködszurkálás.

Ritka jó érzés, hogy reménybeli főnökömként ennyire azonosulhatok az Ön által felvetettekkel: jómagam is irtózom a fagyöngyépítészektől, az ilyen pecsa-kucsáktól, hisz könyörgöm, mit lehet alig hét percben, húsz képpel elmondani; attól, hogy kiállításokat felületes netwörökölésre használjanak… az építészeti sajtó, nos: az esőerdők elleni bűntett, ökológiai vétek, szeméttermelő luxus, az építészeti klubdélutánok színes-szagos tapétája.

Teljesen egyetértek Önnel: nem gondolom azt, hogy a kritikai szájtépés vagy a fölösleges konferenciázás segítene olyan napi problémák megoldásában, mint egy négyszáz lakásos kondó építése Ócsa belvárosában. És miért lenne baj a stílus? Ugyan miért? Akárha mediterrán is? Eleink is stílusokban építettek és mily szépek is azok a házak… hát nem máig ható példa a Wekerle-telep? Nem tanulságos még ma is a neo-röneszansz? Hát nem szép az Andrássy út? Igaza van: dehogynem.

Szakmai előmenetelem kapcsán az apró lépések híve vagyok: úgy képzelném, hogy előbb a tervlapokat keretezném, esetleg templéteket mentenék az iroda számára, majd idővel, a kellő tapasztalat megszerzésével akár konszignálhatok is. És ki tudja, nem is ildomos ilyenről beszélnem, de egy szép napon talán megnyerem a bizalmát annyira, hogy a tetőösszefolyók helyét én koordináljam az alaprajzokon. Lelkesedésemen, lelkiismeretemen nem fog múlni.

Megtisztelő válaszát várva, a közös munka reményében:

K.

Oszcilláció

2011-06-16T17:52:00.001+02:00

Úgy hozta a sors – és az új munkahelyem, a soproni AMI, hogy a BÁra készített három diplomatervnek is az opponense lehettem. Helyzetem okán vagyok egyszerre távol és túlzottan is közel az iskolai tervekhez: éppúgy hajlamos vagyok nagyívű, de konkrétumokat nélkülöző okoskodások eregetésére, mint ahogy szívesen merülök el az abszolút partikularitásokban, lényegtelennek tűnő részletekben. A következőkben név és konkrétumok nélkül azokat az általánosabb szempontokat adnám közre, melyek az opponenciák fogalmazása közben eszembe jutott.

Egy diplomaterv a legalkalmasabb műfaj arra, hogy egyfajta ürüggyé váljon bizonyos, az abszolvenst leginkább foglalkoztató probléma kifejtésére. Kísérleti terep ez, amelyen a funkció oly gyakran pusztán nemes alibi annak érdekében, hogy a végzős a terekkel, életmódokkal, szerkezetekkel kapcsolatos tudását – de ami fontosabb: kreatív elképzeléseit kifejtse. A funkció eme alibi-jellege azonban csak a rendeltetések diagram-szerű gyötrése, a séma kiizzadása alól mentesít; egy klasszikus funkció léte vagy nem léte nem ugyanaz mint – és elbírálás szempontjából sem azonos jelentőségű avval, hogy van-e programja az adott háznak. A program és a funkció nem feltétlenül fedik egymást. Előbbi egy általánosabb szerepet szán, utóbbi pedig használati igényt elégít ki. Előbbi inkább válhat maga is tervezés, mi több kreatív gondolkodás tárgyává, utóbbi oly gyakran valós helyzetekre reagál. Egy határozott programmal, de némiképp laza funkcióval szerkesztett épület természetszerűen alkalmas arra, hogy az abszolvens egyértelmű álláspontot foglaljon el olyan kérdések kapcsán, amely a ház - jelentsen ez bármit is: viselkedésének, az építészet mibenlétének műhely-szerkezeteit érlelik. Részben tartozik ide, de jómagam ezért is utasítom el azokat a kritikákat, amelyek "a régi szép műegyetemi idők" gyakorlatáról álmodozva tejgyárakat, pékségeket, ezerfős főzőkonyhákat, turistaszállókat, horribile dictu lakótelepeket kérnek számon egy-egy diplomaterven.

Az építészet mibenléte kapcsán egy diplomaterven keresztül megfogalmazható akarat egy rekonstrukció során azonban csakis a már meglévő épülettömeg és adott szerkezetek által lefektetett koordinátarendszeren belül képes mozogni. További terheket vállal ráadásul akkor, ha olyannyira konkrét rendeltetésre voksol, mint egy bábszínház, uszoda vagy étterem.

Talán közhely, de nem árt felidéznünk, hogy az egyetemi tervek közül a rekonstrukció az, amelyjel rendkívül nehéz azonosulni, amelynek során a kreativitás leginkább mederbe tereltetett, és a legkisebb voluntarizmus is rengeteg – természetesen csak papíron megjelenő – kárt okozhat. Ez az a feladat, amely a nagy mozdulatok, széles gesztusok helyett részesíti előnyben az építészeti akupresszúrát. A ház teli meglepetéssel; bontáskor és átalakításkor élesedő szerkezeti és műemlékvédelmi „bombákkal”, amelyek bizonyos életkor alatt majdhogynem lehetetlenné teszik azt, hogy egy hallgató sikeresen azonosuljon az épülettel, a feladattal. Az igazán sikeres rekonstrukciók esetében a végső megoldások kevéssé a rajzasztalon, mint inkább a helyszínen dőlnek el; a tervezés, a kivitelezés és a helyszíni művezetés – kis túlzással – megbonthatatlan kompozitumot alkotnak. Az egyetemi rekonstrukciós stúdiumok során szükségképp megjelenő, fent említett elidegenítettség feloldásában van kulcsszerepe tehát a jól megválasztott/eltalált programnak/funkciónak, amely érzelmi leitmotivként képes a hallgatót a tervezés buktatói között támogatni. Ilyen funkció lehet például a Fiatal Művészek Alkotóháza, amely bizonyára nem különbözne az öreg vagy a középkorú művészek alkotóházától sem, hacsak annyiban nem, hogy előbbivel a hallgató már életkora folytán is, az establishment elleni generációs lázadás részeseként láthatja önmagát. Fontos szerep ez, majdhogynem kulturális toposz, melyre azért is vigyázni kell, mert napjaink konformitása a biztonságról, a kényelemről a javakkal kibélelt szellemi opportunizmusról szól – sajnos generációs tünetként is. De visszatérve: ilyesfajta leitmotiv-programnak tekinthetőek a szociális együttlétet biztosító rendeltetések, legyen az co-working központ, kortárs design-center, esetleg alkotó-, vagy teaház.

Tűnjek bár ironikusnak, de létfontosságú a személyre szabott program megtalálása, ennek és az azonosulásnak a hiányában a feladat szinte azonnal lejtmenetbe vált. Azonosulás hiányában áll be az a – jobb szó híján – ájult áhítat (adott esetben bénult passzivitás) és a durva voluntarizmus között majdhogynem átmenetek nélküli oszcilláció, mely az egyetem rekonstrukciós feladatokat rendre kíséri. Érthetetlen tapintat, belsőépítészeti gesztusok az egyik oldalon, szerkezeti átrendezések struktúra-átalakítások a másikon.

Egy rekonstrukció során ugyanis mindig kérdéses a beavatkozás mértéke; annak a biztos tudása, hogy mit is tekintünk értéknek az adott házból: az elhelyezkedését? Telepítését? Tömegkontúrját? A százévnyi történelem homlokzati lerakódásait? Viszonyunkat esetleg csak régisége határozza meg? Mondván, védendő minden, amely – tárgyi minőségétől független matériaként hozzájárul a kultúra folytonosságához? E személyes – és megengedem, oly gyakran érzéki viszonyunkat azonban éppily relevanciával alakíthatja egyfajta építészeti takarékosság, amely nem is túlságosan bonyolult etikai alapokon szerveződve már azért is örül a VAN-nak, hogy ne kelljen hatalmas energiaráfordítással megépítenie az ÚJ-at. Amennyiben ez az etikai alapokon szerveződő takarékosság képzi egy elképzelt skála egyik végpontját, akkor másikra azok a műromok kerülnek, melyek az épület szerkezeti és térbeli integritásának felszámolásával születnek újjá immáron nem feltétlenül házként, hanem mementóként, esetleg leletként, egy imitált archeológiai elmerülés eredményeként. Az imént említett tájépítészeti és funkcionális végpontok között helyezkednének el azok – a diplomatervek szempontjából szerintem ideális megoldások, melyek az együttes külső és belső hatásának tudatos erősítésével az építészeti tér immanens szakralitását hangsúlyozzák.

Végül itt lenne a megjelenítés kérdése. Akár kézzel, akár géppel: meggyőződésem, hogy egyetemi közegben elsőrendű szempont lenne, hogy magas grafikai igénnyel komponált és előadott képek – ne pedig tervek – szülessenek a házakról. A célelvű gondolkodás, a számítógép vagy a ceruza görcsös akarása, a kettő közötti dönteni nem tudás viszont technikailag is lehetetlenné teszik az efféle képek születését.

Ja, még valami

2011-06-15T13:34:00.000+02:00

Amikor elküldtem az előző posztot, akkor jutott eszembe egy jópofa sztori, ami valahogy mégiscsak ide kívánkozna. Ahhoz, hogy az ember jó anekdotákat, esetleg fabulákat szerkesszen egy történet kapcsán, ahhoz magát a történetet kell anekdotikusan látni. Ez a mi esetünkben kétszeresen is nehéz: egyrészt egy csomó sztori például Marcié, és korlátos íráskészségem még a felületét sem karcolja annak az íznek - uhh de szörnyű képzavar -, amellyel ő ezeket elmesélni képes. Másfelől: ahhoz, hogy átadható történetté váljon valamilyen esemény, legalább részben bírnia kell valamiféle relevanciával. Netán példaértékkel. Minden jó „sztori” mögött rejtezik valamiféle mikrokonstruktum, amely a dikción túl képes megvilágítani a világ működését, esetleg valamiféle léttapasztalatot is leleplez.

Nem állítom, hogy a következőnek van ilyenje, de ettől függetlenül tény, hogy mihelyst elkezdtünk dolgozni a Giardiniben, azonnal felmerült a kérdés, hogy ki találkozott már Kazuyo Sejimával? Napi rendszerességgel nyúzott Tamás meg Marci is, hogy na mi van? Míg egyszer összefutottam velük – Nishizawa is ott volt – a kijáratnál. Ők épp jöttek, én meg mentem, vagy tán fordítva, akárhogy is, próbáltam európai módon viselkedni, és nem elájulni, amit egy szolid, visszafogottan kedves, mégis határozott fél-mosollyal kísért good morninggal véltem abszolválni. A hatás természetesen leírhatatlan volt, hasonlóképp biccentettek, majd mentek tovább dolgukra. Amikor ezt elmeséltem – végre találkoztam Sejimával – Tamás (Bujnovszky) rákezdett:
–És? Mi volt?
–Köszöntem…
–Ennyi?
–Igen…
–Köszöntél?
–Aha ...
–Semmi több?
Értettem, hogy mit akar, de már nem tudtam mit válaszolni:
–Semmi, bazmeg, és ha arra gondolsz, hogy a lábuk elé vetettem-e magam és Sejima térdét átkulcsolva könyörögtem-e, hogy most azonnal törölje belém a lábát, nos, ez is elmaradt…
Tamás kicsit elgondolkodott, majd megszólalt:
– Nem baj, majd legközelebb…

Nem gondoltam, hogy ez a legközelebb el fog jönni, de közvetlenül a szakmai megnyitó után rendeztek egy kurátori partyt a Biennále-palotában. Tényleg palota, a Canale grande partján áll, szemben a Doganával, ahol Tadao Ando (belső)építészkedésével épp az előző évben nyílt meg a Pinault-alapítvány múzeuma, meghekkelve evvel a képzőművészeti biennálét is. A tetőteraszon volt a buli, velenecei arisztokraták és palota-tulajdonosok aktív részvételével, félelmetes kilátással, eszetlen jó kajával. Az egyik pincér, idősebb, remek karban lévő úr graciőz mozdulatokkal szeletelte hajszálvékonyra a sonkát anélkül, hogy akár egyszer is felpillantott volna éjfélig.

Egy ilyen helyen persze tudja szarul érezni magát az ember. Petrányi Zsolt mesélt az előző évi tapasztalatáról: „Tudod Andor, azt hiszed, hogy a része vagy a dolgoknak, hisz ott vagy, egy országot képviselsz ezen a fantasztikus helyen, de tavaly tizenegy felé azt vettem észre, hogy a Rényivel a mellvédnek dőlve egyre inkább csak ketten beszélgetünk a Pinault-alapítvány kapcsán arról, hogy mennyiben is változtatja meg a műkereskedelemi paradigmaváltás a művészettörténet-írás feltételeit…”
Ironikus alakzatával együtt szomorú mondat volt ez, amely kellőképp felkészített a közösségi magányra. Az sem segített, hogy egyenesen a Giardiniből érkeztünk, szügyig borítva fehér porral, mivel aznap egyengették el az ösvények új kavicsborítását. A biztonságiak Armaniban fogadtak, én meg elszántan sulykoltam Tamásnak, hogy nyugi, itt most mi vagyunk a művészek, értünk van ez a hajcihő.
Fenn aztán kiderült: a legtöbbünk melóból jött, az uruguayi kurátor pedig úgy vélte feloldani ebbéli frusztrációját, hogy már negyed nyolcra részeg volt. Barátok is akadtak bőven, BőrZsiráf az elmúlt napokat intenzív szomszédolással töltötte, így sokakhoz ismerősként mentünk oda. Összeakadtunk a horvát csapattal is, akik másnapra várták az úszó pavilon megérkezését

Úgy tíz felé kezdte megfutni az este a maga ívét, az első frászokból kiengedve – mindkét kezemben egy-egy itallal – üldögéltünk a bejárat közelében.

És egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Kazuyo Sejima mintegy karnyújtásnyira tornyosul előttem mind a százötvenhárom centijével. Egyedül, zavartan, elárvulva álldogált ott, mint aki maga sem tudja, hogy mit kezdjen ekkora tömörüléssel, és ez a magánya el is tartott vagy jó néhány pillanatig. Tamás persze rugdosott, hogy Andor, most, eljött a te időd, én meg persze rendesen begörcsöltem, hogy jaj, most mi lesz. Erőből elkezdtem inni, mindkét poharat fenékig, hátha az segít – segített –, de mire összeszedtem a bátorságomat, hogy csak úgy leszólítsam a főnökasszonyt, addigra horvát testvéreink rögtönöztek komplett audio-vizuális prezentációt a pavilonjukról. Négyen vették körbe: Vedran Mimica az infót tolta, Sasa Begovic I-paden vetített, egy másik srác csak úgy, egyszerűen I-phoneról, a negyedik meg a katalógust lapozta fel. Reménytelennek tűnt áthatolni rajtuk. Sejima viszont elunhatta a dolgot, mert a társaságnak szó nélkül hátat fordítva egy kanadai kormányzóval és becses nejével kezdett beszélgetni. Itt már volt esélyem, a kormányzóné őnagysága idővel ki is szúrta lelkesen visszafogott arckifejezésem és szólt Sejimának, hogy lenne itt egy helyes fiatalember, aki… és ekkor eljött az én időm.

A megtiszteltetés, pavilon, karrierem csúcspontja, magyar és öröm szavait permutáltam, mialatt átnyújtottuk neki azt a kis borderline ékszert, amit Marci húga készített igencsak limitált kiadásban, VIP ajándékként a biennáléra. (Mit tudtuk mi, de ne álljunk már ott üres kézzel, ha bejön a pavilonba teszem azt Jean Nouvel és megkérdi: hogy vagytok srácok… erre, legalább is a dolog első felére volt esély, ugyanis tagja volt a zsűrinek. Repicuccot persze nem hoztunk a partira, az már tényleg kínos lett volna, Zsanett ezért a sajátját tépte le és adta át két kézzel, japános meghajlások közepette. Erre egy remek blog gazdája tanított meg, így utólag is köszönet!) Engem mindenesetre kevés választott el attól, hogy akkor TÉNYLEG összerogyjak és könnyezve öleljem át Sejima térdét, evvel is tudatára adva, hogy az én életem – de legalább is szakmai pályafutásom – akár véget is érhetne, amikor rálelhettem a magyar és pavilon szavak megfelelő angol kombinációjára. Sejima felkapta a fejét. Kezünket megfogva húzott oda egy asztalhoz, ahol egy kollégája ült, aki az előző nap nagy lelkesedéssel dicsérte meg a pavilont. És minden jel szerint mesélt is róla Sejimának, aki abszolút képben volt – nem feltétlenül arról, hogy mit csináltunk, hanem, hogy csináltunk valamit.

Újabb köszöntések, a felismerés megnyugtató pillantása, és… vége. Sejima két perccel később már ott sem volt, mi meg ott álltunk avval a rózsaszín-habos érzéssel, aminek néha, legalábbis akkor, vaníliafagyi íze volt.

Este aztán átnéztem a névjegyeket ki is mesélhetett Sejimának… Yuko Hasegawa, a Tokiói Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója, nem mellesleg a katalógus egyik szerezője volt.

Végjáték

2011-06-14T01:25:00.000+02:00

A pályázati tervben még nyolcszázezer ceruzáról szólt a történet; ez a szám aztán finoman oszcillált tíz és százezer között, hogy a végleges harmincezer környékén állapodjon meg. Hovatovább ekkora mennyiséget sem volt könnyű beszerezni: Magyarország évi ceruzaforgalma beiskolázástul, mindenestül hozzávetőleg százezer darab. Marci intézte a beszerzést, több körben hívta fel a forgalmazót, akik egyre magasabb és magasabb szintekre továbbították hívását. Végül valami országos főmufti válaszolt a telefonban:
- Miben segíthetek?
- Ceruzákra lenne szükségünk...
- Remek, mennyire is egész pontosan?
- Harmincezerre...
- Ohh nem gond! Van is raktáron... De lehet egy kérdésem?
- Persze, mi lenne az?
- Ööööö... nagy baj, ha nem lehet kihegyezni?

Az eredeti ötlet az volt, hogy az installációt az üvegtetőt tartó acél rácsostartókra kötözzük. Nyúztam is Marcit, számolná már ki mennyi az annyi, mert – sok egyéb mellett – én példul azért is hagytam ott a gyakorlatot, mert utáltam az idegeskedést a gravitáció kapcsán. Statikai szakvéleményre az én parázásom ellenére szükség volt, az olaszok csakis ennek birtokában engedélyezték az egyes installációkat. Június végére három statikus állította egymástól függetlenül, hogy a tető be fog szakadni az installációtól. Marci – a rá jellemző hévvel avval söpörte le az első szakvéleményt, hogy a kolléga túl öreg: kicsit aggódik. A másodikat avval, hogy a kolléga túl fiatal, nincs elég tapasztalata. Ekkor izzította be a szuperkollégát, aki a korábbiakkal hasonló eredményre jutott. Végül Csete Györggyel beszélt telefonon, aki a problémát hallva így reagált: „Óóóó Marcikám, egy szaloncukrot, esetleg kettőt, cérnával felköthettek, de két tonnát… áááá…, hát ezt annak idején Dulánszky Jenő – Isten nyugosztalja – folyásra méretezte… Egyébként jól vagytok, ki tudnátok vinni kocsival?” Minekutána Détári Gyuri fél óra alatt rászokott a dohányzásra, és született meg a ház a házban elv. Ehhez viszont pénz kellett, így a folyosói szakaszokon, a rajzfal előtt kénytelenek voltunk lespórolni az álmennyezetet.

Néha egy-egy erősebb kirohanásom, meggondolatlan fordulatom, vagy csak a túlfrazeált „őszinteségem” miatt gyakran éreztem azt, hogy elvágtam magam az adott építésznél. Bizonyára nem örült Zoboki Gábor a Richteres kritikának, mint ahogy Turányi Gábor sem lehetett feltétlen boldog, amikor olvasta a Spenót-ház kapcsán a Borsay-interjút, de hosszú távon – legalább is az eddigi tapasztalataim ezt mutatják – nem volt különösebb bajom abból, ha leírtam, megosztottam a véleményemet. Vannak persze kapuk, melyek esetleg nem nyíltak ki túlzottan könnyen és bizonyára lesz rengeteg, amely zárva marad, de nem kell indulatot észrevegyek azon kollégáim szemében, akik házát adott esetben agyagba döngöltem. Magyarán: nekem abból még – különösen hosszú távon – bajom nem volt, hogy őszintén, kertelés nélkül leírtam a véleményem. Írásbeli konfrontativitásommal szemben, kifejezetten nyugodt vagyok szóban. Kerülöm a veszekedést, nem szívesen megyek bele verbális adok-kapokba és – különösen munka kapcsán – ha valami nem tetszik, próbálom a dicséret alapján megfogalmazni kritikámat. (Az emberek nyolcvan százaléka úgy véli, hogy a dicséret inspirálja, miközben egy szociológiai felmérés kimutatta, e nyolcvan százalék épphogy egy rendes lebaszás hatására kezd el tisztességesen dolgozni. Van viszont húsz százalék, akit tényleg dicsérni kell. Úgy vélem én is ide tartozom. Ha túlzottan sok kritikát kapok egy ügyben, akkor a dacos bizonyítási vágy helyett csendesen belátom, hogy az adott ügy nekem nem megy és inkább abbahagyom.) Magamból kiindulva tehát dicsérettel próbálom inspirálni a környezetemet. Így amikor az első grafikusunk letette az általam máig zseniálisnak gondolt logót a borderLINE-ról úgy véltem, a logó előnyeinek kihangsúlyozásával az arculat többi elemét harmonikusan lesz lehetséges a projekthez igazítani. És ez hiba volt. Az első pillanatban tisztáznom kellett volna vele mi az, ami nem tetszik. Ez elmaradt. Mindez persze rengeteg frusztrációt szült bennem, mert az arculat csak nem akart fejlődni, de akkor már késő volt mondatot találni a kollégához, nem is nagyon ment, végül a katalógus összerakása előtt közöltem, hogy nem vagyok hajlandó együttdolgozni vele. Annak ellenére, hogy nagyon nyugodtan közöltem az elhatározásomat, ez azért mégiscsak hiszti volt. Volt a dologban ugyanis egy adag nyuszika baszd meg a fejszédet – révén, a grafikus nemhogy azt nem tudta, hogy mi a bajom, hanem avval se lehetet tisztában, hogy van egyáltalán.

Persze minden helyzetre van megoldás, erre is volt, de maradjunk annyiban, hogy a grafikusváltás kurva sokba került. Az egyetlen alkalom, amikor mismásoltam a véleményemmel százezrekben mérhető kárt okozott. Akkor eldöntöttem, amit játszásiból, félig komolyan, a számítógép-monitor előtti búrában inkább csak komolytalanul, de azért már sejtettem: ugyan a jövőben sem fogom tukmálni a véleményem, de ha olyan helyzetbe kerülök, hogy el kell mondjam, félreérthetetlenül fogok fogalmazni.

Ezt a meló Marci tolta, én meg húztam, ha valamelyikünk elfáradt, akkor cseréltünk. Ha visszatekintek az elmúlt félévre, akkor az összkép némiképp magyaros. Marcit – talán nem sértődik meg, ha elárulom - most műtötték, tavaly év végén meg én kerültem kórházba. Konstans fülzúgás, memóriavesztés, olyan szinten felejtettem el dolgokat, hogy komolyan megrémültem: valami olyasmi növekszik az agyamban, aminek semmi keresnivalója nincs ott. Erről szerencsére nem volt szó. A fülzúgás viszont maradt, mindent le kell írjak, a gond csak az, hogy el-elfelejtem, mit, melyik cetlire firkantottam és azt hová is tettem.

Sokan kérdik tőlünk, hogy volt-e valami KONKRÉT eredménye ennek a biennálénak. Nem tudom nem észrevenni a szemek elégedett csillogását, amikor elhangzik a válasz: semmi afféle eredménye nem volt, amire olyan filmszerűen gondolni lehet. Született rengeteg külföldi publikáció, két gyönyörű könyv, utólag és ismételten is hálát kell adjunk a szerencsénknek, hogy összehozott bennünket Tasnádi József zsenialitásával, meg néhány nagyon konkrét meghívás külföldi kiállításokra, lebeg még egy közös munka egy külföldi oktatási intézménnyel. Illetve a mai napig – enyhe túlzással – többen látogatják a website-ot mint például a frissiben megnyílt képzőművészeti biennále magyar honlapját. Aminek szintúgy megvan az oka: nálunk egy komplett film és rengeteg fotó kelleti magát. Ami azért ritka egy normál honlaptól. De… mindketten változatlanul itthon vagyunk; a klasszikus, filmszerű happy end voltaképp az elmúlt két év során zajlott le. Debreceni Egyetem, Marci, konferenciák a suliban, konferenciák a Modemben, Gulyás Gábor meghívása a Mindenség Modelljére, újabb konferencia, végül a biennále. Szavunk – szavam – nem lehet.

Van itt még egy kritika Kádár Bálinttól, azt még leközlöm, és... tulajdonképp ennyi.

Munkanapló - VIII.

2011-05-27T19:51:00.001+02:00

A filmforgatásokkal párhuzamosan azzal a kéréssel fordultunk a magyar építészek közösségéhez, hogy egy vonalrajz formájában, némi szöveges kiegészítéssel fogalmazzák meg a rajzolással kapcsolatos gondolataikat. A beérkezett grafikák egy része megfelelt a „kiírásnak” így konceptuális vonaldiagramként lehetett azokat értelmezni, ám a túlnyomó többségük valamiféle konkrét helyhez, megbízáshoz kötődő vázlat, esetleg tervskicc volt. Hatvankilenc építész százkilencvenöt rajzzal és mindösszesen harmincezer karakter hosszúságú szöveggel válaszolt a felhívásra. Az egyes vallomások elemi tömörséggel fogalmazzák meg a rajzzal kapcsolatos álláspontokat. Ez szükségtelenné tette a további interpretálását, ezért ezek a szövegtöredékek némiképp csoportosítva, ám kommentárok nélkül, a katalógusban forrásszövegként jelentek meg.
Bizonytalan volt persze, hogy mennyi rajz fog beérkezni? A „sok” a publikációt tette volna macerássá, a „kevés” pedig a projektet döntötte volna be. A „sok”-ra Tasnádi József vetítésével készültünk fel, a „keveset” pedig úgy akartuk ellensúlyozni, hogy egy-egy alkalommal begyűjtöttük a debreceni építészkari konzultációkon született firkákat. Avval, hogy néhány építész – Pölös István, Szokolyai Gábor – saját gyerekeik rajzait is elküldte, ez a gyűjtés szervesen nyílt meg a gyerekrajzok irányába, amely tovább erősítette a rajz mint közös tér koncepcióját.

A katalógusról
Már a pályázat leadásának pillanatában egy olyan, alapvetően illusztrációkra épülő katalógus elkészítése volt a célunk, amely a benne foglaltak tartalmi értékén túl, mint könyv is tárgyi értéket képvisel. Külső nézőpontú elemző tanulmányok helyett ezért a projektben résztvevő külföldi és magyar építészekkel készült interjúk leiratát, az interjúk során készített fotókat, illetve a rajzfelhívásra érkezett grafikai és írásbeli vallomásokat publikáltuk. A kiállítás koncepcióját bemutató szövegen túl Haba Péter esszéje volt az, amelyik a rajztolás történeti szerepváltozásainak bemutatásával tudományos-retrospektív kontextusát adta a témának. A saját interpretációink helyett egy olyan könyv létrehozása volt a cél, amelyet forrásgyűjteményként, a rajzzal kapcsolatos kortárs megállapítások egalitárius tereként és reprezentatív albumként egyszerre lehet definiálni.

A rajzi vallonmások által vázlatosan körvonalazott tartalmi struktúrába illeszkednek a filminterjúk szövegei és a fotóriportok is. A könyv lapjain olyasfajta homogén tér létrehozása volt a cél, amely – a kiállítás tézisének megfelelően - egyenrangúan mindenkié, aki rajzol, vagy rajzával részt vett a kiállításon. Ezt szem előtt tartva nem szenteltünk külön fejezetet a hazai és külföldi építészeknek, illetve nem alakítottunk külön csoportot azoknak, akik interjút adtak vagy esetleg „csak” rajzokat küldtek. Bármilyen hasonló gesztus olyasfajta értékválasztás jelentett volna, amely alapvetően idegen a rajzolásnak attól a nyitottságától, amit a kiállítás is hangsúlyozni próbált.

A katalógust 45 EUR darabáron árultuk, hatszázhúsz számozott példányban nyomtattuk ki, így nem volt cél annak ingyen osztogatására. Jellege miatt viszonylag kevés fogyott belőle, ugyanakkor több belgiumi, angliai rajziskola, valamint a BME Rajzi Tanszéke is jelezte, hogy a munkájuk során rendkívül fontos forrásgyűjteményként tekintenek az albumra. A katalógus 12.000 forintos magyarországi ára bizonyára riasztó, legalább is ezt jelzi az, hogy több, a katalógusban sok rajzzal szereplő építész sem vásárolta meg azt. A katalógusból tiszteletpéldányt csak az interjút adó építészeknek volt módunk juttatni.
A katalógus összeállításának időpontjára a Magyar Pavilonban rendezett kiállítás nemzetközi relevanciájú vállalkozássá terebélyesedett. Eme nemzetköziséget igyekeztünk a szerzőkkel is hangsúlyozni, így jelent meg egy-egy esszéjével Heinz Tesar, Boris Podrecca és Azby Brown is.

Ugyancsak a rajzolás mint köztér toposzát hangsúlyozta a borító vonal-szőttese is. A grafika az összes rajz – már említett – egymásra vetítéséből jött létre, amely az összes résztvevőnek címlapmegjelenést biztosította. A sűrű vonalháló öntudatlanul ugyan, de idézte Esterházy Péter „művét”, az Iskola a határon című regény szabadkézi újraírásával született A/4-es formátumú szöveg-szőttest. A vizuális és a technikai analógiákon túl a két grafika azonban konceptuális értelemben különbözik egymástól. Esterházy akciója ugyanis értelmezhetetlen a „tett” nélkül, a BorderLINE Architecture borítócímlapja pedig értelmezhetetlen az egyidejűség, a közös síkra rendezés és a rajzolást köztérként meghatározó pozíció nélkül.

A könyv oldalain eltérő nemzetiségű, eltérő építészeti univerzumokat képviselő építészek gondolatai olvashatóak. E szerencsés heterogenitás okán az építészeti rajzolás kapcsán megfogalmazható vélemények és ellenvélemények rendkívül pontosan illusztrálják azokat a téziseket – valamint azok ellenkezőjét is -, melyeket a könyv szerzői, Haba Péter, Boris Podrecca, és Azby Brown az esszéikben megfogalmaztak.

Maradt azonban egy aspektus, amivel a rajzot elemző szövegek – révén, hogy szükségképp a végeredményre koncentrálnak – nem foglalkoznak. Ez pedig nem más, mint a rajz időbelisége, a rajzolás illusztratív jellege. A rajzolás, mint operacionális tevékenység ugyanis nem pusztán láttató, közvetítő, felfedő, nyomőrző, hanem - végeredményétől és esztétikájától függetlenül - az elkészülésének idejére vonatkozó magyarázó, explanatorikus médium. A mimézisnek olyasfajta típusa, amelynek ereje a folyamatos történésben, a színházhoz hasonlóan a valóságra vonatkoztatás egyszeri, ám időben lezajló dramatizálásában rejtezik. Ezt a folyamatosságot nem a képek, nem a rajz, hanem az elkészülésüket rögzítő filmek képesek csak bemutatni.

Az összkép
A fentiekből talán egyértelműen körvonalazható, hogy a rendelkezésünkre álló „alapanyagokból” – úgymint installáció, szövegek, fotók, rajzok és filmek – a fotókat és a szövegeket a kiállításon nem használtuk.

A szövegek megjelenése a már említett ambientalitás eszméjét csorbították, másfelől ékes bizonyítékát adták volna annak, hogy képtelenek voltunk teljesíteni Petrányi Zsolt azon kérését, hogy a kiállítás egy magától értetődő, A-tól B-ig ívelő történetet meséljen el. (A velenceihez hasonló fesztiválok jellegzetessége, hogy befogadhatatlan mennyiségű információt zúdul a látogatókra. Az efféle „okos” kiállítások példájával mindig is élen járt Dánia, melynek installációi – messze túllépnek a kiállítás műfaján és sokkal inkább egy tárbeli katalógus, vagy könyv diagramjaként funkcionálnak. Több látogató – elismerésének egyik jeleként – azt emelte ki, hogy a Magyar Pavilon installációja és programja falnyi méretű szövegtestek ellenére is nyilvánvaló volt.)

Az ezzel ellenkező stratégia, vagyis az „alapanyagoknak” a fotókkal történő bővítése hasonlóan téves döntés lett volna. A Bujnovszky Tamás által készített, az interjúk alatt született mesterfotók egyedüli helye a katalógus volt. Noha nagy volt a csábítás, ellen kellett állnunk annak a kísértésnek, hogy ezeket a fotókat bármilyen módon is szerepeltessük a pavilonban ugyanis evvel a kiállítás egy olyan önmagát magyarázó, metanarratív réteget kapott volna, amelynek megjelenése – a rajz és a fotó közötti médiumváltás alapvető problémáját nem is említve – tematikailag és konceptuálisan sem volt igazolható.
A kiállításunkat tehát a filmek, az installációs alapsejtek és a rajzok felhasználásával alakítottuk mi, amely egy stabil, olyan három lábon álló rendszert hozott létre, amelyből – meggyőződésünk szerint sem elvenni, ahhoz pedig sem hozzátenni nem lehetett. A filmek és a rajzok nélkül a fonalrengeteg esztétikus, de kissé okafogyott, mi több: buta és üres szobor; e szobor nélkül a rajzok egy szokványos skicckiállítás unalmát ismétlik; a film pedig műfaji okok folytán sem igazán tekinthető kiállítási alapanyagnak, pontosabban: önálló a kiállítótermi megjelenése az általunk áhított ambientalitás ideáját kezdte volna ki. Egy film installálásának legfőbb kihívása ezen felül az idő kezelésében rejtezik: olyasfajta dramaturgiát, viselkedést kényszerít a látogatóra, amelyet az esetleg nem tud, vagy nem akar követni. Ez pedig eleve felfüggeszti a film – hangsúlyozom: kiállítótermi legitimitását.

Ezekkel az alapanyagokkal a kiállítás három fő tere a pavilon struktúrájának megfelelően (i) a papír – vagy vonal – terében történő létezés, (ii) a perspektíva terében történő létezés, illetve (iii) a rajzolás terében történő létezés metaforájává vált. Noha rendkívül kérdéses vállalkozás egy kiállítás-koncepció során metaforákról beszélni, utóbbi ugyanis a gondolatot, az ötletet engedi szavakba oldódni, nagy sikerként könyvelhető el, hogy ezeket a jelentéseket nem mi, hanem a pavilonba látogató nézők adták az egyes térszakaszoknak.

Kritikák
Az installáció kapcsán három kritikai megjegyzés született. Ezek a rajzok feltűzésének „méltatlan” módját, a filmek szereplőinek beazonosíthatatlanságát, illetve a radíros végükkel lefelé lógó feszítőceruzák érvényességét kérdőjelezték meg.
A ceruzák beszerzését csak bizonyos kompromisszumok megkötésével lehetett megoldani: mértékadóbbnak tűnt ugyanakkor a sárga szín dominanciája, semmint a radírmentesség ideája, amit csakis olyan „nyers” ceruza gyártásával lehetett elképzelni, melynek faszíne viszont „megölte” a belső tér hangulatát.

A rajzok installálásának módja ugyanakkor tudatos – és a kritikáknak tisztelettel ellentmondva – helyes döntés volt. A kiállítás rengeteg csapdája közül az egyik ugyanis az, ha ezeket a rajzokat „méltó” módon, nem pedig rajzszegelve állítjuk ki. Egy esetleges bekeretezés a muzealizációval és a dekontextualizációval – rövidebben: a skicc felnemesítésével – indokolatlanul szakítja meg azt az ideától a rajzoláson át a házig ívelő kontinuumot, amit a kiállítás sugallni próbált. A skiccek ebben az esetben olyasfajta végcéllá, befejezett „darabbá” válnak, amely idegen volt az kiállítás céljától.

A filmeken rajzoló építészek felismerhetőségét a katalógus biztosítja, ahol az egyes nyilatkozatok mellett arcképek is láthatóak. Nem volt ugyanakkor cél, hogy a filmben az alak felismerhető legyen ugyanis a projekt kevéssé a személyre, mint inkább az általa végzett dologra, esetünk tehát a rajzolásra koncentrált. E szándékosan ikonoklaszta attitűdöt természetesen erősítette úgy a zsűri, mint több interjút adó építész, így Eduardo Souto de Moura vagy Aljosa Dekleva félelme, akik nyomatékosan felhívták a figyelmünket arra, hogy nagyon nem tenne jót a filmnek, ha a sztárrendszer és a téves individualitás argumentumává válna.

Honlap
A kiállítás teljes vizuális arculatához illeszkedve készült el a www.borderlinearchitecture.com honlapja. A honlapon a katalógus teljes anyaga, az összes rajz, interjú, a kiállítás és az építés is dokumentálva van. Erkölcsi kötelességünknek éreztük, hogy a honlap ne pusztán valamiféle teaser, hanem teljes elektronikus archívum legyen.

A kivitelezés
Az installáció építése három, egymástól jól elkülönülő szakaszra oszlott. A kiállítás alapsejtjének tekinthető 110 darab fonalpillér legyártása Marci és Détári György irányításával kettejük elválaszthatatlan személyes munkájával zajlott le június utolsó két hetében. A legyártott elemeket és a kiviteli tervekkel meghatározott egyéb építőanyagokat augusztus elején szállítottuk Velencébe. Augusztus első két hetében a tendereztetésen nyertes Ász Kft. készítette elő a pavilon festését és álmennyezeti rendszerét az installáció befogadására. A gondos előkészítés eredményeként az építés zökkenőmentesen, konfliktusok és felesleges improvizálás nélkül, rendkívül gyorsan zajlott le. Augusztus közepén még a helyszínen lévő kivitelezők segítségével mintegy másfél nap alatt felállítottuk a teret meghatározó fonalinstallációt, valamint elhelyeztük a közel hétszáz rajzot.

Annak, hogy az installáció a többi pavilon vonatkozásában is ilyen hamar elkészült, több jótéteménye is volt. A pavilon egy akaratlan, suttogó-kampány eredményeként jóval a vernisszázs előtt kezdte hatását kifejteni, így – Szemerey Samu beszámolója szerint – a megnyitóra egyikévé vált azoknak a pavilonoknak, amelyeket a látogatók egymásnak ajánlottak. E suttogó-kampány az amerikai szállítmányozási menedzser betévedésével kezdődött. Jellegzetes közép-nyugati lelkesedése: Oh my God, this is so beautiful – majdhogynem cinikus elutasításra lelt nálunk, révén, hogy a hazai szcénában szokatlan az efféle önfeledt dicséret. A nagy nemzetek képviselői: amerikaiak, ausztrálok, oroszok (ahol nagy a tér, ott úgy tűnik szabadabban szárnyal a lélek is), rendre kisebbfajta ovációban törtek ki az enteriőrben.

Kihívások
A kivitelezés előkészítési szakasza ismételten ráirányította a figyelmet a pavilon rendkívül kétséges műszaki állapotára. A stabil alapozás és a szerencsésen masszív falszerkezetek kérdésén túl a tető több szempontból is kérdéses része a pavilonnak. Az udvari lécburkolat mára amortizálódott, az üvegfedés beázik. Problémát jelent a pavilon nyári túlmelegedése, a kiállítások szervezésére távolról sem alkalmas üvegtető, amely szemkápráztató napfényben fürdeti az egyes tereket. Még komolyabb – meggyőződésem szerint orvosolandó – problémát jelent a tetőszerkezet teherbírása. A rácsostartós konstrukció ugyanis nem volt alkalmas arra, hogy az egyébként kifejezetten könnyű álmennyezet és installáció súlyát elbírja. (A problémát végül ház a házban elvvel, egy plusz acélszerkezet beépítésével oldottuk meg.) Ez azt jelenti, hogy a manapság felette szokatlan, szélsőséges európai időjárási körülmények között a tető egy nagyobb hóesés alkalmával beszakad. A feltételezés korántsem abszurd: 2009 január 3. és 4-e között, az első helyszíni tanulmányutunk során Velencében havazott.

Tanulságok
A nyolc hónap rendkívül megfeszített munkája az alábbi felismerésekhez vezetett:
Megfontolandó egy olyan – belső terében és dimenzióiban legalább részben a Magyar Pavilon enteriőrjét idéző műterem biztosítása, amely műhelyként szolgálhat a kiállító művészek számára. Az olyan hagyományos kiállítások esetében, amelyek a pavilon terét csak adottságként fogják fel, ahol a tér csak befogadja azokat az elemeket, amelyek bárhol máshol is lehetnének, erre természetesen nincs szükség. Ám egyre gyakrabban jelentkeznek építészek és képzőművészek is olyan installációval, amely hely-specifikus. Ilyennek volt tekinthető a BorderLINE projekt is, ahol rendkívül komoly kihívást jelentett úgy a gyártás, mint pedig a végső állapot megtervezése szempontjából az, hogy nem állt a rendelkezésünkre olyan belmagasságú tér, ahol az elképzeléseket „tesztelni”, ahol az installációt gyártani lehetett volna. Rendkívül biztató fejleményként kaptuk meg a Dorottya –galériát, amelyet fel is használtunk az interjúk forgatási helyszínéül, ám a helyet a tavaszi választások után fel kellett adnunk.

A fentiektől valamelyest eltérő, inkább személyes tanulságként értelmezhető az arculat kérdése. A projekt elindulásakor nem csak külső, de belő elvárásként is jelentkezett egy koherens, a feladat konceptualitását kellő komplexitással képviselő arculati terv elkészíttetésének igénye. Az első grafikai próbálkozások – rendkívül biztató lépésként – úgy tűnt, hogy megoldják a logó kérdését, ám a grafikai terv nem fejlődött együtt az installációval, pontosabban egy eltérő univerzumot kezdett képviselni. Ez – a részemről is fellépő kommunikációs zavarok okán – oda vezetett, hogy a művészeti világban mindennapos módon, de viszonylag későn új grafikust választottunk. Tasnádi Józseffel ezután a munka példaszerű gyorsasággal és kölcsönös megelégedésünkkel zajlott le. A váltásnak természetesen voltak – a projekt gazdálkodását nem érintő – anyagi következményei, amelyet csakis úgy tudtunk volna kivédeni, hogy az arculati terv elkészítését az elképzelhető legutolsó pillanatra hagyjuk.

Összefoglalás
A kiállítás ideje alatt három nagyalakú, háromszáznegyven oldalas vendégkönyv telt meg rajzokkal és egyéb – túlnyomó többség-ében dicsérő bejegyzésekkel. A pavilon az utolsó napokon hatezer látogatót fogadott. Az esemény eddigi rekordszámú, 170.801 látogatót vonzott.

A BorderLINE + Architecture + Hungarian + Pavilion kifejezésére a Google internetes kereső 2010. december 19. dátummal 10500, folyamatosan növekvő találati számot adott. Ezek a találatok egyértelműen és kizárólagosan a velencei projektre vonatkoznak. Annak tekintetében, hogy ekkor még nem telt el egy hónap a kiállítás bezárása óta, ez egészen rendkívüli eredmény.

Noha folyamatos gyötrelemként jelentkeztek a pénzügyi korlátok, a projekt végére maradt némi tartalék, amit arra költöttünk, hogy megjelentessünk egy újabb, 120 oldalas katalógust immáron az elkészült állapotról. Jól lapozgatható, artisztikus képeskönyv lett ez, amelyben a sajtóvisszhangokat is részleteztük, a kritikák könnyfacsaróbb részletekeit pedig újrapublikáltuk.

Munkanapló - VII. A zen meg a rajzoltatás művészete

2011-05-07T17:24:00.004+02:00

Noha a kiállításnak az előző bejegyzésekben vázolt alapkonstrukciójával tisztában voltunk - hogy úgy ne mondjam, a fejünkben volt, hogy mit is szeretnénk - , olyasfajta hazai és külföldi kommunikációs stratégia kialakítása volt a cél, amely úgy segíti a projektet, hogy közben talányos homályba burkolózik a konkrét, vizualizálható elképzelések kapcsán. A nemzetközi kommunikáció avval, hogy folyamatos levelezésben álltunk több irodával, külföldi szerkesztőséggel, az interjúk szervezésével inherens módon valósult meg. Hazai kommunikációt pedig a az itt folyamatosan megjelenő cikkek, a Facebookos és Twitteres bejegyzések, valamint a printmédiába írt publikációk jelentették.

Az egyes írások tartalmi visszafogottságának három oka volt. (i) Felette meggyőződésem, hogy olyan kiállítást, alkotást nem érdemes elkészíteni, megkonstruálni, amely egyetlen mondattal vagy jelzős szerkezettel leírható. Amennyiben egy alkotás jól leírható, a szavak szintjén pontosan átadható, azt nem érdemes megépíteni. Némi aktualitással élve: felesleges olyan parasztház-tömegű épületet építeni, a melynek részletei "pawsonos minimalizmussal" konstruáltak. Egy ilyen épület rendkívül képszerű, túlontúl könnyen elképzelhető ráadásul nemfeltétlenül divatos, ezért abszolúte de felesleges megcsinálni. Nem utasítom el az afféle építészeti maszturbáció motiváló erejét amit bármelyik alkotó érezhet, ha végre kipróbálja, mit is érezhetett az, aki a képen pár évvel korábban már megcsinálta azt, amire ő csak készül, de a tapasztalatszerzésen túl ennek felesleges különösebb jelentőséget tulajdonítani. Jómagam nagyon nem örültem volna annak, ha képes vagyok olyan mondatokat írni, hogy "olyan lesz mint...", esetleg "úgy kell elképzelni, hogy...". Hangsúlyozom, a fenti intellektuális tartózkodásomon túl, én az építés utolsó pillanatáig nem tudtam elképzelni egy efféle enteriőrt. Azt sejtettem főleg Marci győzködésének hatására, hogy szép lesz, de ennek mikéntjét, élményszerűségét és atmoszféráját nem tudtam konkrét előképekhez kötni. a tanulmánypillérekről készítettünk néhány fotót, alulról is, melyek viszont kínosan emlékeztettek Lévai Tamás Sanghajára, ezért azokat a fotókat nem pusztán letiltottuk, hanem vizuális inspirációként is elutasítottuk. Az akkori kritikai kihegyezettségünket nagyon jól jellemezte az, ahogy az utolsó szegig meg akartuk érteni Tamás pavilonját, és az Ő enteriőrjével a háttérben a sajátunkat is annak érdekében, hogy megingathatatlan belső tudásunk legyen mindkét projektről, az egyes ikonográfiai azonosságokról, a térszervezési különbségeiről.

További szempontvolt, hogy (ii) a projekt kezdetén – a jóleső megfogalmazhatatlanság belső elvárásán túl – mi sem voltunk tisztában avval, hogy pontosan hogyan is fog az enteriőr megjelenni. Amennyiben nem művészeti artefaktumokat helyezünk el egy kiállítóteremben, hanem a térfoglalásnak valamiféle stratégiájával élünk, akkor az utolsó pillanatig bizonytalan a végeredmény és a hatás is. Budapesten nem találtunk akkora belmagasságú teret, amely segíthetett volna akár az összkép modellezésében, akár a gyártás logisztikai szervezésében, így számunkra is meglepetés volt, vajon mi fog ebből kisülni.

(iii) A látványtervezések idején – amikor viszont már a nemzetközi katalógus miatt is ideje lett volna már néhány látványtervnek – avval a technikai nehézséggel szembesültünk, hogy egyetlen renderelt fonál vékonyabb volt, mint egy pixel a monitoron, így technikailag vált kérdésessé a tér ábrázolása. A végső képeket utólagos képmanipulációkkal, rendkívül komoly számítógépes apparátus felhasználásával készítettük el. Amit persze nem segített az, hogy Marci véletlenül két darab egymáson lévő modellel dolgozott és harmincezer helyett hatvanezer fonalat renderelgetett a gép napestig.

Minden rajzolással kapcsolatos kiállítás kapcsán felmerül két alapvető kérdés, melyre a kiállításnak válaszolnia kell. Az egyik a komputerizáció és az analóg technikák közötti ellentét problémája, a másik pedig a látogatók interaktivitásának kérdése. A komputerek problémáját – noha a kiállítás látványában és vizuális összképében meghatározó szerepe volt a projektoros vetítéseknek –, nos, a fentebb említett problémára Tasnádi József médiaművészeti alkotása reagált. Tasnádi programja a projekt során keletkezett összes rajz beszkennelésével, egymásra vetítésével, majd véletlenszerű szoftveres manipulációjával olyasfajta, soha véget nem érő vetítést hozott létre, amely az egyes rajzok diszkrét reprezentációs fázisai helyett azokat egymásba olvasztva a digitális rajzolás ideáját sugallta. Az egymásba olvadó rajzok az egyes művek közötti különbséget elmosva reflektáltak a szabadkézi rajzolás azon legfontosabb jellemzőjére, amely a rajzot már az első vonal elhelyezésével minden pillanatban – tehát a rajzolás teljes folyamata során is – esztétikailag értékelhető, integráns egységnek tekinti. Tasnádi projektje nem csak az imént vázolt konceptuális problémát, hanem egy sokkal nagyobb gyakorlati kihívást is elegánsan kezelt. A magyar építészekhez ugyanis – erről a későbbiekben lesz szó – olyan kéréssel fordultunk, hogy grafikai vallomások formájában fogalmazzák meg a rajzzal kapcsolatos vélekedéseiket. A felhívásunkban mi ígéretet tettünk arra, hogy valamilyen formában a pavilon terében „megjelenítjük” az összes beérkezett rajzot. Eme ígéret felelősségteljes teljesítéséhez olyasfajta digitális megoldásra volt szükség, amely sem a konkrét rajzok grafikai vagy művészi minőségére, sem pedig azok mennyiségére nem érzékeny. Tasnádi fekete-fehér vetítése – egységes formátumot kölcsönözve az összes grafikának – éppúgy működött volna tíz, mint ezer rajzzal. A „Szimultán kontraszt” című projekt végül a filminterjúkkal szemben lévő falon futott, rendkívül mesélősen illusztrálva az emberi és a számítógépes rajzolás közötti különbséget – bizonyos szempontból pedig azonosságát.

A rajzolással foglalkozó kiállításon a számítógépekhez fűződő viszony tisztázása mellett ugyancsak kulcsfontosságú a látogatók interaktivitásának kérdése. Annak a pontos definiálása, hogy miért, milyen mértékben nyílik lehetősége a nézőnek arra, hogy a saját munkájával vegyen részt a kiállítás anyagának alakításában. Esetleg biztatják rá? Esetleg megengedik neki? Netán a néző rajzi viselkedése konstituálja a kiállítás programját? Ezen kérdések megválaszolása a mindenkori kurátori koncepció függvénye. Mindkettőnkben határozott esztétikai keretek közé zárt kiállítás képe élt. Természetesen nem valamiféle üres szépség létrehozása volt a cél, viszont rendkívül határozottak voltunk abban, hogy az installáció által meghatározott – a mennyezetről éteri módon függő harmincezer hófehér fonal – által kijelölt esztétikai mezőn tartjuk a kiállítást. Ebben a koncepcióban nem kaphatott helyet az, hogy a nézők esetleg a falra rajzolnak, ugyanis ez – művészi vagy grafikai értékétől függetlenül – korrumpálja, semlegesíti a fentebb vázolt koncepciót. Ugyancsak elutasítottuk a direkt „rajzoltatás” ötletét, amely a művészet ambientalitása kapcsán vallott meggyőződésünknek mondott volna ellen. Tasnádi József alkotótársunk tanácsait megfogadva ugyanis mi is arra azt álláspontra helyezkedtünk, hogy nem pusztán az egyes megjelenő artefaktumoknak, hanem a teljes installációnak kell olyasfajta ambientalitást kölcsönözni, amely rendkívül erős atmoszférája ellenére sem fogalmaz meg felesleges állításokat, netán direktívákat. Egy ilyen kiállítás szakít a Tempel der Kunst koncepciójával, a nézőt engedi kibontakozni, miközben egy pillanatra nem mond le arról a lehetőségről, hogy lehető legintenzívebb hatást gyakoroljon bizonyos repetitív eszközök használatával. A felvetett problémára a megoldást egy, a pavilon záróterében elhelyezett plexiasztal jelentette, melynek felületére a látogatók vídiával véshettek jeleket. A rajzolás eme lehetősége – meggyőződésünk szerint – nem csak időben tolta el azt a kontemporalitást, amit a Tasnádi-projket egymásra vetített rajzai képviseltek, nem pusztán kereteit adta az interaktivitásnak, hanem a rajzolás folyamatát is kiszakította inherens eszközcentrikusságából. Az akrilra vésett kis ábrák ugyanis tényleg a nyomhagyás eszközfüggetlen, atavisztikus élményét idézték.

A kiállítás legfőbb tézisének igazolására, mely szerint az építészek még mindig rajzolnak, mintegy negyven, huszonkét külföldi és tizennyolc magyar építésszel készült rajzinterjú. A kamerák előtt felvett rajzok némelyike már megépült tervek illusztrációja, némelyikük a helyzetre adott reakció, jó néhány pedig az adott alkotónak a rajzzal kapcsolatos kérdésre adott grafikai válasza. E személyes – ezért nehezen kanonizálható - rajzi dokumentumok legfontosabb közös tulajdonsága az egyidejűség és az élményszerűség. Rendkívül kiélezett helyzetet teremtett ugyanis az a kérés, hogy az egyes résztvevők a kamerák előtt rajzoljanak. Egy építész számára az irodája mélyén, közvetlen munkatársai előtt végzett tevékenységének napvilágra emelése egyet jelent a szakmai intimitás pillanatainak dokumentálásával.
Lehet, hogy egy skicc képes hazudni a születésének pillanata kapcsán, azonban nem képes hazudni a születésének tényét illetően. Az ugyanis kamerák vagy a voyeur tekintetek kereszttüzében történik.

Az interjúknak a filmen nehezen megragadható, de rendre bekövetkező fordulópontja az volt, ahogy a résztvevők e kezdeti zavaron túllépve elkezdtek rajzolni. Az első, bizonytalan gesztusok után a mindennapi tevékenységükre a kamerák előtt is rátalálva, a legtöbben beleoldódtak saját vonalaikba. Az, ami az interjú elején furcsának, bizarrnak és érthetetlennek tűnt számukra, az egy bizonyos pont után természetessé vált. Függetlenül attól, hogy ez kamerák kereszttüzében történt, a rajzolás volt az, ami visszavezette az építészeket a mindennapjaikhoz. A legtöbb felvétel végére nem ritkán öt-hat skicc is készült.

A film elkészítéséhez összesen tizenkilenc külföldi és tizennyolc magyar építészt kértünk fel. A külföldi építészek kiválasztásánál elsősorban az elérhetőség dominált. Az egyes kollégákat a környező országokban tartott építészeti konferenciákon szólítottuk meg. Nagy segítségünkre volt ebben Andrija Rusan, az ORIS magazin főszerkesztője, aki a szlovén és horvát építészek mellett Boris Podreccát is meggyőzte arról, hogy egy írását a katalógusunkban leközöljük. A külföldi építészek névsorrendje tehát kevéssé érték, mint lehetőségalapon állt össze. Annak okán, hogy a projekt már elkezdte önmagát építeni, kevéssé az egyes személyek, a nevek, egy vélt vagy valós hierarchiában elfoglalt pozíciók, mint inkább a rajzolás puszta ténye számított. Tapasztalataink szerint sokkal könnyebb volt a külföldi építészeket egy-egy konferencián, mint a saját irodájukban megszólítani. A konferenciaszereplések ugyanis olyan „időn és téren kívüli” alkalmakat jelentettek, melyekbe könnyebb volt a kérésünkkel beférkőzni. Az irodákba tett látogatások időpontját azonban Wolf D. Prix vagy Vasa J. Perovic például a legutolsó pillanatban is módosította.

Amikor az interjú-felkéréssel fordultunk az építészekhez, az első levélváltás során világossá vált, hogy vállalják-e az interjút vagy sem. Az időpont-módosításokon túl több "hiszti" nem volt, viszont rendkívül kihívásos helyzetnek bizonyult az, amikor idővel öt kamerától körülvéve - például Peter Schwegert - rá kellett venni, hogy fogjon végre ceruzát a kezébe. "Tudja Andor - kezdte - manapság nem így dolgozunk. Sokkal inkább fotómontázsokat készítünk és azokat parametrizáljuk." Miközben egyre másra mutatta a gyönyörű, tollal rajzolt skicceket. Hiába magyaráztuk, hogy mi azokkal a pillanatokkal szeretnénk foglalkozni, amelyek alatt ezek a skiccek készültek, számára ezek a pillanatok valahogy a két szó közötti levegővételhez tartoztak: nem tulajdonított nekik semmi jelentőséget, és mi is csak nehezen tudtuk megmagyarázni, hogy bennünket pont ez érdekelne. Miközben a rajz megtörténik - mert Wolf D. Prixszel kezdve tényleg MINDENKI rajzolt, még Bijoy Jain, a Studio Mumbay Architects alapítója is skicceket készít MIELŐTT az egy-az-egyes makettek építésébe kezdenének, a tevékenység olyasfajta jelentés, vagy tartalom-nélkülivé vált, hogy Schweger nem értette, mi miért foglalkozunk vele. A jég akkor tört meg, amikor az első megépült házáról kezdett beszélni, és emlékezés aktusa egyet jelentett - eggyé válhatott - a rajzzal. A poszt elején lévő fénykép épp ezt a pillanatot ábrázolja: idióta vigyorom fölé egy buborékba lehetne írni, amit akkor épp tényleg gondoltam: "Hál Istennek, hogy elkezdte végre."

Cifrább volt Wolf D. Prix esete. Az időpontot az utolsó pillanatig kitolta, a szövegének ellenőrzését - bár meg kell jegyezzem, eszméletlen profi munkát adott ki a kezéből - olyannyira az uccsó pillanatra hagyta, hogy már kész voltunk az angol nyelvű narrációkkal, Lisa már szedelődzködött, amikor minden reményt feladva vetettem egy pillantást a mailekre , melyek között végül két perccel korábbi postázással ott volt Prix szövege. No: mikrofonok vissza, Lisa leültetve és elkészítettük a felvételt. Az irodájában sem volt könnyebb a helyzet. (Egyébként is kínos volt ez a technikai felállás. Ekkorra már iszonyúan összeszoktunk, mindenki tudta mit hova kell dugni, mit mivel kell összekapcsolni. Egy bazernagy hosszabbító-tekerccsel mentünk el a szoba sarkában lévő konnektorhoz, amikor az asszisztens Isabelle Ost, aki addig a helyes keleti fiúknak szóló pillantással nézegetett minket, könnyedén odalépett az asztalhoz, megnyomott egy gombot, amiből egy tucatnyi betáp gyütt ki.)

Ekkor jött be Wolf. Napszemüvegben, fehér sállal. Ahogy kell. Leült, megmutatta, hogy az utolsó ceruzarajza egy tetoválás volt a vállán; elkezdett skribálni mialatt még be sem voltak kapcsolva a kamerák, majd mire felálltunk és épp minden működött, széttépte a papírt. Aztán két perc elteltével a szó szerint eldobta a tollat és közölte, ez unalmas, neki nincs kedve tovább beszélgetni. Szar volt. Pár évvel korábban készítettem már vele egy interjút és volt róla munícióm bőven: emlékeztem, mikre ugrik, mik a heppjei és ezeket kezdtem finoman szóba hozni. Két órát dumáltunk, és a végén még rajzolt is, a közös képeken látszik, hogy jól érezte magát. Sertepertélt is körülöttünk egy jó darabig, de rajzot csak egyet készített. Az ő interjújánál különböző vágóképekkel kellett trükközni, annyira nem volt anyagunk magáról a rajzolásról.Persze szavunk nem lehet, mert Carme Pinosszal is lebeszélt időpontunk volt, amit, amikor végül személyesen találkoztunk vele egy Ljubljanai konferencián, szimplán letagadott. Egy kicsit ez is fájt. Jó sorsunk ekkor hozott össze bennünket viszont Zvi Heckerrel, akit érdekelt a projekt és örömmel szállt be.

A külföldi építészekkel folytatott interjúk – azon túl, hogy elképzelhetetlen lett volna a kiállítás e nélkül – olyan inherens marketingpotenciállal is rendelkeztek, amely rendkívül segítették a projekt ismertségét. Az egyes résztvevők idővel újabb kollégáikat kezdték ajánlani. Újabb interjúkra azonban a projekt lehatárolt jellege miatt nem került sor.

Míg a külföldi építészek szerepeltetését olyan külső kényszerpályák határozták meg, melyek bejárása során korlátozott iniciatívákkal léphettünk csak fel, addig a hazai kollégák kiválasztásánál már számtalan szempontrendszer érvényesülhetett. A meghívottak csoportjával éppúgy lehetett volna tisztelegni a karrierjének végéhez közeledő hetvenes generáció előtt, mint ahogy a jelenlegi hazai építészeti kánon „ismétlő felmondására” is sort lehetett volna keríteni. Éppily relevanciával lehetett volna ellenkánont gründolni, vagy akár a legfiatalabb hullámot megszólítani. Annak okán, hogy a koncepció a rajzolás tényére, nem pedig az azt végző személyre koncentrált, az általunk kiválasztott építészek csoportjával szemben azt az elvárást fogalmaztuk meg, hogy a neveiket rögzítő lista „jelentésmentes”, a lehetőségek szerint antinarratív legyen. Azt, hogy a meghívottak valamiféle „szakmapolitikai”, esetleg karrierépítési szempontból jelenjenek meg, a kiállítás hitelessége és a saját személyünk integritása okán is elutasítottuk.

Az elkészült filmeket angol narrációval, egyedi zenei aláfestéssel, közzel másfél órás hosszra vágtuk meg. A filmet végül nem csak a kiállításon vetítettük, hanem DVD-re kiírva a katalógusban is elhelyeztük.

Munkanapló - VI.

2011-05-06T18:27:00.001+02:00

Noha a zsűri feladata az egyes pályaművek értékelésével, illetve a győztes mű kihirdetésével hivatalosan lezárult, már az eredményhirdetéskor jelezték felénk, hogy január végén sor fog kerülni egy informális találkozóra annak érdekében, hogy világossá váljanak számunkra is azok a szempontok, hogy konkrétan miért is nyert a pályamű és a zsűri hogyan képzeli el annak megvalósítását. A beszélgetésen bemutattuk az installáció alapelemét, vázoltuk azokat az alapvető pontokat amelyekben már felülírtuk a pályázati anyagot, ismertettük az új térstruktúrát és az alaprajzi elrendezést, továbbá körvonalaztuk azokat a lépéseket és munkákat, amit a tavasz folyamán el akartunk végezni. Erre a beszélgetésre már elkészültünk az első rajzi filmskiccel, amit Sou Fujimoto közreműködésével forgattunk le.

Kár lenne tagadni: büszkék voltunk erre az eredményre. A kiállítás szerkezeti alapjait leraktuk, sikerült nemzetközi térbe emelni a koncepciót, és avval, hogy elsőre egy ekkora név állt kötélnek, biztató volt a jövő és a további győzködések szempontjából. Fujimotót gyakorlatilag lerohantuk egy, a Gerbeaud-ban adott interjúja során. Névjegykártyánk nem volt, grafikai arculat még úgy se, mégis, a akkora rössel magyaráztuk neki magunkat, hogy belement abba, hogy másnak a Lánchíd hotel éttermében megrajzoltassuk. Noha fullba nyomtuk a bénázást - én például effektíve akkor tartottam fogtam ELŐSZÖR ilyen kesztyűkamerát a kezemben - nagy tanulság volt látni azt, hogy ezek az emberek, amennyiben épp Magyarországon vannak: megszólíthatóak. Nincs az a feszes program, amibe egy-, másfél órás interjú még pluszba ne férne bele.

Hovatovább úgy tűnt, mindez csak bennünket hat meg. Meglepetésünkre a zsűri ekkor már kevéssé egységes testületnek, mint inkább egymással sem feltétlenül egyet értő magánemberek csoportjának hatott. A beszélgetés egy pontján számunkra még az is kérdésessé vált, hogy miért is épp a mi projektünket választották? Ha ennyi kommentár, kiegészítés, szájhúzás és vállvonogatás kíséri, ha ennyire szabadon szétbeszélhető, akkor miért ez? Miért nem valamelyik másik? (Amikor még anno, a pályázat idején szóbeli ismertetésről kijöttünk, Erdély Dánielbe futottunk bele, én sok sikert kívántam neki, mert tényleg úgy gondolom, akárki is nyer, az AKKOR IS egy közös ügy marad, AKKOR IS a mi, magyarok szellemi terméke jelenik meg.) Szóval akkor – ráadásul a levelezgetések miatt bőséggel volt aktualitása: tényleg miért is nem a Spidron!? Olyan baromira jó volt ezen a projekten Marcival dolgozni, hogy engem TÉNYLEG nem érdekelt, hogy ki nyer. Mikor jóval később mindezt felvetettem Somlyódy Nórának, azt válaszolta, hogy az összes terv rendkívül előkészítetlen volt: ebben a mezőnyben tűnt még a legkomplettebnek a mi verziónk.

A mi szempontunkból már elképesztően korán megoldást találtunk azokra a műszaki és térképzési problémákra, amelyekről a pályázat idején nem is tudtunk, és a korábbi pályázók az eltérő ütemezés pedig még csak nem is értesülhettek. A rendkívül komoly fegyverténynek számító Sou Fujimoto interjút – amelynek puszta ténye később több nagynevű európai építésznél is megnyitotta a kapukat – is meglehetősen vegyes érzésekkel fogadta e grémium. Somlyódy Nóra attól félt, hogy a projektet a húzónevek által jelentett üres marketing fogja tartalom helyett kitölteni. Én avval próbáltam érvelni, hogy van azért átmenet aközött, hogy egy amerikai Superbowl-közvetítés reklámjaként masszív grunge-riffekre dübörög, hogy And now! Here it comes! Sou Fujimoto DRAWS!, meg aközött, hogy ikonoklaszta szuttyogással olyannyira elhalgatjuk a külföldiek jelenlétét, hogy végül ki is vágjuk őket a filmből. Ekkorra ugyanis világossá vált az, hogy annak érdekében, hogy bizonyítsuk azt a tézist, mely szerint a rajzolás még mindig egy közös nyelv akkor az elképzelt rajzi dokumentumfilmet magyar és külföldi építészek részvételével kell leforgatni. Ennek megértése és elfogadása, valamint végigvitele tette a BorderLINE Architecture hazai projektjét végül nemzetközi kiállítássá. Hovatovább úgy tűnt, hogy ennek felismerése – különösen pedig elfogadása – nem váltotta ki a zsűri osztatlan elismerését. Utólag rekonstruálva a történteket az egykori zsűri és a közöttünk kialakult kommunikációs szakadék a pozíciók megváltozásának lehetett a következménye. Míg a zsűri a novemberi pályázat ismeretében készült tanácsait megfogalmazni, addig január végére az általunk elképzelt világ, stratégia és megoldások olyannyira felülírták a régi koncepciót, hogy ahhoz a szubjektumokra bomló egykori testület már nem igazán tudott illeszkedni. A beszélgetésen – a Műcsarnok képviselői által is tapasztalt – értetlenkedésen túl, különösen Pásztor Erika Katalina és Z. Halmágyi Judit részéről hangzottak el kulcsfontosságú megállapítások. Mindketten azt a koncepciónkkal maximálisan harmonizáló igényt fogalmazták meg, hogy a lehető legszélesebbre tárjuk a kapukat annak érdekében, hogy a kiállítás közösségi gesztussá is válhasson.

Az installáció tervezése során az volt a célunk, hogy olyasfajta térkompozíciót alkossunk, amely egyszerre reagál azokra az ellenirányú, redukciós és szerveződési folyamatokra, amely az építészeti alkotások kiállítótermi megjeleníthetőségét, illetve az egyes rajzok építészetté válását jellemzik. A vonalból konstruálódó építészet a szerveződésnek ugyanis olyan folyamata, amivel szemben – mintegy fordított ikeralakzatként – az építészet kiállítótermi absztrahálódása áll. Ennek elfogadásához könnyű belátni, hogy a város tere a leglátványosabb építészeti múzeum. Olyan interaktív közeg, melytől elválaszthatatlan az, ahogy benne az emberek sétálnak, ahogy mozgásukkal folyamatosan alakítják. Egy építészeti kiállítás - város terével ellentétben – azonban már egy lépés az absztrakció irányába. Egy kiállítás olyasfajta desztillált látszatvilág, ahol a mű – egy táblaképpel vagy szoborral ellentétben – a fizikai valójában már nincs jelen. Az absztrakciónak olyasfajta tere, ahol a mű pusztán különböző médiumain keresztül képviseltetett. Fotók, makettek építészeti tervek és filmek alkotják ekkor azt a közeget, amit jobb híján építészetnek nevezünk.

A redukció újabb lépésének tekinthetőek a tervkiállítások, ahol már nem is fotók, hanem csak renderek vonatkoznak egy olyan virtuális helyzetre, amit a „valóság”, vagyis a város, vagy a táj szövete még nem kontrollálhatott. A hordozómédiumként tekinthető tervek, látványtervek és makettek ebben az esetben már tisztán önmagukról szólnak, referenciájuk nem a valóságra, hanem valamiféle áhított jövőképre vonatkozik.

Az absztrakció újabb fokozataként tekinthető az, amikor a kiállítótermekben az építészettörténet nagy, meg nem épült alkotásai jelennek meg úgy, hogy makettek sem szolgálják a megértést, míg lassan eljutunk a skiccek világáig, ahol a sokat sejtető vonalak egyetlen feladata az, hogy az építészeti ideával kapcsolatban keltsenek képzeteket.

Egy skicc legitimitása folyamatosan megkérdőjelezhető. Biztos, hogy az első teremtő ötletet mutatja be? Biztos, hogy előbb készült, mint az épület? Megannyi kérdés, amely rendre felveti a skicc műfaji autonómiáját, ugyanis számtalan esetben tényleg utólag készülnek. Ezzel együtt úgy tűnhet, hogy a skicc jelenti az abszolút nullpontját annak a redukciós skálának, amely a tájban álló épülettől az ideák kiállítótermi világáig vezet. Létezik azonban még egy lépés visszafelé, amikor már csak a rajz születésének bemutatása marad. Ez, mint folyamat, a végeredményétől függetlenül, autentikus. Ugyanis megtörténik. Egy éppen készülő skicc esetén az autenticitás problémája ugyanis nem az általa ábrázoltakkal kapcsolatos időbeli viszonyban rejtezik. A skicc elkészültét figyelő tekintet felfüggeszti az elsőség relevanciáját, helyette a vonalakból kibontakozó világ időbeliségére, magára a folyamatra helyezi a hangsúlyt, amivel el is jutottunk a skiccek alapegységéhez, a vonalhoz.

További kérdésként merülhet fel, hogy mennyiben folytatható az imént vázolt redukciós lánc? Tehető-e még egy lépés az építészet valóságától az építészet ideáinak irányába? Az absztrakció egyik utolsó lépcsőfoka az építészeti írás és beszéd (azokat már csak a ki nem mondott gondolatok, ösztönök, építészeti álmok követik) csakhogy ez már kevéssé egy kiállítás műfajának, mint inkább a diskurzusnak az alapanyaga. A szavak nyelvhez kötöttségével ellentétben azonban a vonal univerzális kommunikációvá szervezhető. Ugyanis mindenki rajzol.

E redukciós folyamat negatív ikeralakzatának tekinthető az, ahogy a nullpontként meghatározott vonal építészetté szerveződik. Az előzőekhez hasonló – hangsúlyozom: ellenirányú – lépéssorként a papíron megjelenő vonal előbb skiccé, majd a skiccek rajzokká; a rajzok tervekké, a tervek pedig a rajzok műfaját alapjaiban megkérdőjelező absztrakt jelsorokká, kiviteli tervekké szerveződjenek, hogy utolsó lépésként – Makovecz Imrét megidézve – az építés drámája révén eme absztrakt jelhalmazból végül házak épüljenek.

Avval, hogy a Magyar Pavilon terében a vonalak térbeli absztrakciójaként – és az installáció alapsejtjeként – a megfeszített fonalat határoztuk meg, a szerveződés fenn említett lépései az installációval is elvégezhetőek. Ahogy egy skicc szerveződik, a pászmák pilléridézetet alkotnak. Ahogy a skiccek rajzokká szerveződnek, a pilléridézetek pillérkötegekké tömörödnek. Ahogy a rajzok tervekké rendeződnek, a pillérkötegek az építészeti tér egyik archetípusát, a raszterben szervezett pillércsarnokot idézik meg. Úgy ahogy a legkomplexebb terv is visszabomlik vonalakra, ez a pillércsarnok is őrzi legfőbb alkotóelemét, a gravitáció által megfeszített pászmát.

Az, ahogy a vonal installációvá, végső soron pedig építészeti idézetté szerveződik a Magyar Pavilon terében, az nem más, mint a térbeli diagramja annak a folyamatnak, ahogy az üres papírra vetett első gesztusok végül a ház felépüléséhez vezetnek.

Megkerülhetetlen a vonalnak az a kettős természete, amivel az ideák világát és a valóságot köti össze. Ez a kettősség jellemzi a pavilon enteriőrjét és udvarát. Míg az enteriőr az ideák világával foglalkozva a vonal születését, szerveződését mutatja be, addig az udvaron a vonalak eredményeként létrejött rajzok jelennek meg, hogy azok még egy lépést téve a komplexitás irányába, egy valós építészeti tér képzetét keltsék fel.

Az udvarban megjelenő skiccek nem pusztán rajzok, hanem egy vonalakba olvadó új tér alakítói.

A Magyar Pavilonban rendezett kiállítás kontextusában vonal és térbeli megfelelője, a gravitáció által megfeszülő fonal jelenti az építészet határelemét. Ezen a határvonalon túl az építészeti kiállítás felszámolja önmagát, hogy a szavak vagy a gondolatok végtelen csendjébe oldódjon.

A rajz mindenkié

A Magyar Pavilonban megjelenő installáció tehát egy köz(ös) térnek, a rajzolásnak volt az idézete. Noha építészeti kiállításról volt szó, feltett szándékunk volt, hogy ebben a térben tényleg ne csak szakmabelieket, hanem a lehető legszélesebb körben – kortól és nemtől függetlenül – mindenkit képviseljünk, akik rajzolnak. A lehető legtöbb ember megszólítására törekedtünk azzal a céllal, hogy valamilyen szimbolikus formában mindannyian megjelenjenek az installációban. Ezt a szimbólumot a kinek-kinek fiókjában heverő, már nem használt, elfaragott, adott esetben összerágott és tán rég el is feledett színes vagy grafit faceruzákban találtuk meg.

A Magyar Pavilon apszisában elhelyezett faceruzák egy országos méretű, a Pedagógusok Szakszervezete közreműködésével, iskolák bevonásával szervezett akció eredményeként gyűltek össze. Ezek a faceruzák nem pusztán íróeszközök, hanem sokkal többek. Egy-egy személy, egy-egy kézmozdulat, a kiállításon nem látható, de már megszületett és tán el is pusztult alkotások emlékei.

A ceruzák ezen a kiállításon bennünket, mindnyájunkat képviseltek.

Munkanapló - V.

2011-05-04T19:10:00.001+02:00

A Műcsarnok részéről – szinte közvetlenül a pályázati eredmény bejelentése után – Petrányi Zsolt igazgató kezdeményezett egy előzetes beszélgetést, amelyben két dologra hívta fel a figyelmünket. Az egyik az volt, hogy az imént említett bizonytalan kérdések tisztázása érdekében a lehető leggyorsabban utazzunk ki Velencébe, a másik pedig az, hogy az ott látott tapasztalatok alapján próbáljunk meg a kiállításnak – mint mára autonómmá váló műfajnak – a segítségével egy történetet A-tól B-ig lehetőleg úgy elmondani, hogy az minden szegletében következetes, és eme következetesség a nemzetközi kiállítási szcénában is érzékelhető legyen. Eme fegyelmezettségre hívta fel a zsűri is a figyelmet, amikor „a pályázatra beadott tervet csak olyan tervezetként tudta értékelni, amelyet még több részletében tovább kell dolgozni, különös tekintettel a felvetett – ma akár radikálisnak is tekinthető, a komplexitások helyett a leegyszerűsítés irányába ható - alkotástechnikai módszer megjelenítését illetően. Tartalom és forma egysége a fenti felvetés kapcsán igen fegyelmezett alkotói-kiállításrendezői magatartást követel.”

Úgy a zsűri, mint Petrányi Zsolt tanácsát követve 2010. január 3-án Velencébe utaztunk, hogy megnézzük a helyszínt. Noha kétágyas szobát rendeltünk, egy alig 120 cm széles nászágyat kaptunk Marcival amely, akár egy teknő, befelé lejtett. Velence ráadásul – a San Marco környékén állandóan zúg. Szuszog, lélegzik, valami gép valahonnan biztos, hogy vizet szivattyúz. A szomszéd szobában egy papírvékonyságú tapéta-felal mögött éltes asszonyság búcsozott vagy egy órán át a telefonban: si, si, no…, no… grazie, cioao, ciao, va bene, grazie, si, no, no, ciao, cia-ciao Marcello, si, si… mindezt üvöltve, két órán keresztül. Kínomban a földön kötöttem ki, reggel a recepción elnéző mosollyal fogadtak bennünket mint ifjú nászutasokat. Marci a rá jellemző optimizmussal jegyezte meg: nem baj, legalább kemény volt az ágy! Fáradtan válaszoltam: Marca, az a fejem volt.

Noha Giardini álomszép ekkor, az elmúlás melankóliája lengi körbe a pavilonokat, kétségbeejtő volt látni a magyar ház állapotát. A pavilon műszaki állapota, a szerkezeti adottságok már az első benyomások alapján egyértelművé tették, hogy melyek azok az elemek, amelyek a pályázatból megtarthatóak és mely pontokon szükséges az eredeti koncepció módosítása. A magyar pavilon ugyanis számos kihívás elé állít minden kurátort és kiállító művészt. Ezek egyike a , különösen a vízelvezetés megoldatlansága. Van bévül egy csatorna, ami sokkal inkább hosszúkás lavórként, egyfajta vájdlingként működik. Benn gyűjti össze a beázó vizet, homlokzati kivezetése cserébe nincs, így egy komolyabb eső alkalmával megtelik. És leszakad. Mint ahogy azt tette Forgách Péter kiállításának idején is.

A Maróti Géza által tervezett épület – műszaki kondíciójától függetlenül – önmagában is rendkívül nehéz téri, installációs feladványként jelentkezik. Az épület mérete egyfelől aránytalan a rendelkezésre álló keretösszegek ismeretében. Ezen túl rendkívül eltérő sűrűségű és jellegű terei; szakralitást tükröző apszisa, szimmetrikus elrendezése, hatalmas belmagassága és udvara, valamint a szivacs-szerű átjárhatósága, olyasfajta „sokat” kívánna, amelynek megvalósítására ugyancsak erőn felüli. A BorderLINE projekt szempontjából a legnagyobb kihívást egy dramaturgiai kérdés jelentette. A zsűri ajánlásának megfelelően ideaként lebegett a szemünk előtt egy „egygesztusú” kiállítás komponálása, csakhogy eme markáns, építészeti eszközökkel is erősített egyetlen gesztus megvalósíthatósága és egyben ereje alapvető ellentmondásban állt a téri adottságokkal. A pavilon bejárhatósága, az eltérő tértípusok ugyanis rendkívül markáns időbeliséget kölcsönöznek, eme időbeliség pedig olyasféle installációs dramaturgiát feltételez, amely alapvető ellentétben állt az egyetlen gesztus ideájával. Nyilvánvaló volt, hogy a dramaturgiai tagolással könnyen együtt járó vizuális inkoherencia, valamint az egyetlen gesztus erőltetése okán fellépő térbeli unalom szélső értékei között kell megoldást találni. Olyasfajta installáció létrehozása volt tehát a cél, amely úgy tagolja időben és térben a kiállítást, hogy egyszerre őrzi meg annak vizuális-architektonikus egységét, valamint utasítja el az esetleges dramatizálással fellépő narrativitást és irányítottságot. (Az ily módon újraérlelt koncepció szerint nem is lett volna a kiállításnak iránya, a „Bejárat” és a „Kijárat” megjelölésére a megnyitó után, a tömegként hullámzó látogatóáradat irányítása miatt lett szükség). Mindezeken túl támaszt még egy végső kihívást a pavilon, ez pedig az architektúra erősen megosztó jellege. A kapuzat eozin-burkolata láttán a hardcore modernista építészek elfordulnak a pavilontól, vagy épp ellenkezőleg: a szecesszió eme részleteire kíváncsi látogató tíz centiről fotózza azt. (Ez nem túlzás, ez tényleg így van.) A lényeg: egyik sem megy be a házba. Előbbi azért mert szerinte ilyen enteriőrben úgyse lehet jó installációt csinálni, utóbbi meg azért, mert úgy érzi: megvolt a nap szépsége. Ennél bévül minden csak csúnyább lehet. Megjegyzendő, hpogy a tőszomszédságunkban nyílt egy horror-kávézó, ahol délben rendszerint nincs hely, így hatalmas tömegek telepednek a magyar ház lépcsőjére fröstökölni, ciabattát rágcsálni.

A helyszín elemzésekor már a januári velencei terepszemlén megszületett a felismerés, hogy a ferde fonalakról, a feszítőművekről, a szoborszerű effektusokról és a pályázati anyagban még szereplő tértagolásról le kell mondjunk. Az installáció alapanyagaként az építészetet évezredek óta meghatározó tényezőt, a gravitációt, valamint az általa létrehozott függőlegest határoztuk meg. Ez vezetett ahhoz a felismeréshez, hogy az installáció alapsejtjét akusztikai álmennyezetbe fűzött fonalak alkossák. Ezen installációs elemeket egy a pavilon tetőszerkezetére függesztett látszóbordás álmennyezetbe képzeltük beilleszteni. Egy álmennyezet installálása nem csak a kiállítás, hanem a pavilon téri világának esztétika rendezése szempontjából is megfelelő megoldásnak tűnt. Ez a megoldás az üvegtetőre ragasztott fóliák áldatlan látványát éppúgy orvosolta, mint ahogy a nyári túlmelegedés ellen is kellő árnyékot biztosított.

Az egyes fonalak megfeszítését ceruzákkal végeztük el. Egy kihegyezetlen ceruzát megfúrva, a furatba ragasztott poliamid fonállal olyasfajta térbeli egység – ha úgy tetszik digit – jött létre, amely egyértelmű párhuzamot képzett egy, a papíron meghúzott vonallal. Ezt a párhuzamot a feszítőelemként megjelenő ceruzák csak tovább erősítették. Az első kétezer cerkát Ferencz István, az íróasztalánál ülve fúrta le. A kétezredik cerka után tűnt fel Marcinak, hogy Pifi bácsi egy re többet rázza a kezét. Ekkor még kinézett úgy százezer cerka. Pifi bácsi ötlete volt, hogy a Mome asztalos műhelyét megkeresve egy gépet konstruáltasson a műhelyvezetővel, aki a focivébé kánikulájában fúratta ki a cerkákat. A feleségével, mert neki fontosabb dolga volt: meccset nézett.

Noha a kiállítás témájával harmonizált, a ceruzák feszítőelemként történő alkalmazása kevéssé konceptuális mint inkább racionális döntés volt. Ez az elem bizonyult a legkönnyebben beszerezhető, előregyártott artefaktumnak. Legfőbb előnye abban állt, hogy könnyűsége mellett viszonylag kevés manipulációval a fonalakat egyenesre húzta ám meg is védte azokat az összegabalyodástól. Az alternatívaként elképzelt acélcsavarok, alátétek és egyéb betétek hatalmas többletterhük mellett nem csak rendkívül érzékennyé és drágává tették volna a kiállítást, hanem a legfőbb kihívásra, az összegabalyodásra sem adtak megnyugtató választ. A ceruza tehát megfelelő „kompromisszumot” jelentett, felette kérdéses volt annak konceptuális megjelenése. A rajzolás ugyanis – noha szinte elválaszthatatlan a ceruzától – kevéssé egyetlen eszközről, annak fetisizálásáról mint inkább a természetes és ösztönös nyomhagyásnak a képességéről szól. Ebben a kontextusban harmincezer ceruza megjelenése egyfajta eszköz-fétis irányába lendíthette a projektet. Az ideális megoldást a kihegyezetlen, felirat nélküli, végein egyenesbe vágott ceruzák jelentették volna, amelyek valóban egyfajta fadarabként funkcionáltak volna az installációban. Ilyen paraméterekkel ennyi ceruzát azonban nem tudtunk határidőre vásárolni. Ezért olyan radírvégű ceruzákat installáltunk, amelyek ugyan emlékeztettek az íróeszközre, mégsem „hazudták” azt, hogy ezeknek bármilyen, a rajzolással kapcsolatos funkciójuk lenne a kiállítótérben.

Mindezen kérdéseket letisztázva, az installáció alapsejtjének pontos definíciójával és néhány mintadarab legyártásával érkeztünk vissza 2010. január 4-én Velencéből és készültünk fel ara a találkozóra, amit a Műcsarnok közvetítésével a zsűri kezdeményezett.

Munkanapló - IV. Visszhangok

2011-05-03T07:00:00.072+02:00

Ez a pályázat az elmúlt évek – akár képzőművészeti-, akár építészeti tapasztalataitól eltérően „csendben”, botrányok nélkül zajlott le. Történt mindez annak ellenére, hogy a pályázaton nem nyert Spidron és feltalálója Erdély Dániel az N&N Galériában rendezett, az egyes pályaműveket bemutató kiállítás megnyitóján nyilvánosan is bejelentette, hogy óvással kíván élni a zsűri eredménye ellen. Furcsa, oda-nem-illő pillanat volt ez, amit a közönség inkább értetlenkedve fogadott. Okfejtésének alapja az volt, hogy a Műcsarnok által delegált zsűri szakmailag nem volt képes értékelni a Spidronban rejlő tudományos potenciált. Erdélyi szerint a zsűri inkompetenciája azért okozott tízmilliárd forintokban mérhető nemzetgazdasági kárt, mert döntésének okán a találmány nem élhetett a nemzetközi szereplés azon inerciájával, amit egy velencei kiállítás jelent. Erdély Dániel óvásának egyéb alapja nem volt; az a jogi processzusig nem jutott el. Azon túl, hogy a téma – természetesen a részvételünk nélkül – 2010 márciusáig változó hevességgel bukkant fel bizonyos zárt levelezőlistákon, a néhol intenzív, gyakran pedig indulatos levélváltásokat leszámítva építészeti, vagy egyéb következménye nem lett.

Mélyen elszomorító volt olvasni ezeket a leveleket. Erdély verbális indulata hatalmas hallgatóközönség előtt tört ki, leveleit vagy többtucat, ebben a tárgyban alapvetően érintetlen barátjának, ismerősének, kollégájának – és no persze az összes pályázónak – is elküldte. Miközben nagyon sokáig nem derült ki – azon túl, hogy bejelentette, óvni fog: hogy konkrétan mi a baja? A sztori igazán akkor lett szép, amikor egy ilyen körlevél Bachman Gáborhoz – igen, az igazi Bachmanhoz – is eljutott és ő is beszállt a vitába. Félreértések és magyar-magyar félrefordítások sorozata; szűnni nem akaró indulat, javarészt perszer jogos, de semmiképp sem mai sérelmek korbácsolták a verbális extázis általam korábban nem ismert Csimborasszójára ezeket a szövegeket. A dolog felszínes nevetségességén túl elképesztő volt látni, detektálni azt, hogyan mennek tönkre alkotók az ellopott jövőjük és negligált múltjuk között őrlődve. Sok minden jellemezte ezeket a sorokat, de elegancia az biztos nem.

[Szigorúan szögletes zárójelben: eljutott hozzám egy hasonló körlelvél, melynek a magyar értelmiség színe-java, így Krasznahorkay László, és még jó néhány hasonló nagynevű értelmiségi is címzettje volt. Ez az oda-vissza válaszokból építkező levélfolyam Lévai Tamás Sanghaji Pavilonjával foglalkozott, azt a vádat megfogalmazva, hogy Lévai lelopta David Adjayénak a Londoni Design Weekre tervezett Tulipwood Pavilionját. Ez a levélfolyam olyasfajta állításokat is megfogalmazott, mely szerint Adjaye szerzői jogok megsértése okán több milliárd forintra fogja perelni a magyar államot. Mint ismeretes, a Tulipwood Pavilion 2009 szeptemberében egy hétig állt Londonban, megjelenésén túl a legnagyobb szenzációja az volt, hogy egy, a külső téri használatra alapvetően alkalmatlan, a puha amerikai tulipánfát (liliomfa nemzetségében van még egy, a kínai tulipánfa) tette meg szerkezetnek ÉS ornamensnek. A levelek zavarba ejtően azonos ikonográfiájú képeket mutattak Lévai és Adjaye házáról. A képek láttán néhány levelezőpartner - az eredeti levél szerzőjének sugallatára persze - plágiumot kiáltott. És eközben senki, de senki nem vette a fáradtságot arra, hogy megnézze az időpontokat: Lévai pályázata jóval a Tulipwood Pavilon debütje előtt lett nyertes...]

Az egyébként viszonylagos nyugalom mellett a projektet jellemzően kétfajta kritikai attitűd fogadta. Az internetes portálokon (építészfórum, hg.hu) névvel vagy név nélkül megszólaló kollégák észrevételei leginkább a névválasztást illették. A pszichológiában jelenleg egy meglehetősen súlyos tünet együttes nem-deskriptív meghatározására szolgáló ’borderline disorder’ formulája ugyanis felvetette néhány olvasóban annak a lehetőségét, hogy az installációt a betegség vonatkoztatási rendszerében fogják Velencében értékelni. Ez a félelem kétszeresen is indokolatlan volt. Egyrészt (i): 2002-ben, ugyancsak Velencében, a Next mottójával fémjelzett 8. nemzetközi mustrán az Izraeli Pavilonban ’borderlinedisorder’ címmel rendeztek kiállítást, amely az egyes települések, kibucok és a Krisztus előtti időktől pedig Izrael állam közigazgatási határmódosulásaival foglalkozott. Az egyes határ-eltéréseket a katonai egyenruhák terepszíneit alkotó barnával, zölddel és okkersárgával jelölték. A térképdiagramként jelentkező szabálytalan foltokat az épületet körbevevő molinóra nyomtatták ki, amely egyszerre reflektált a katonai álcahálókra, a megközelíthetetlenségre, a határokra és Izrael államot napjainkig meghatározó konfliktusokra. A nézők a kamuflázshomlokzaton keresztül vethettek egy-egy pillantást pavilon enteriőrjébe, miközben az fizikailag átjárhatatlan volt számukra. Az izraeli koncepció a ’borderlinedisordert’ „egyenesben” fordítva arra használta fel, hogy a fizikai határvonalak problémájához nyúlva egyszerre fogalmazzon meg utalásokat a hadiszerencse városalakító hatásaira, és érzékeltesse az itt és az ott, vagyis a fizikai határosság problémáját. A tünet-együttes nevének megjelenése akkor, egy sokkal direktebb helyzetben sem okozott problémát és elképzelhetetlen volt az, hogy nyolc évvel később egy jóval áttételesebb, ráadásul önálló program igényével fellépő projekt esetében egyáltalán felmerüljön. Ráadásul, és ez a második indok (ii): a velencei környezet egy építészeti kiállításnak a környezete, amely önálló inerciával, tehetetlenségi nyomatékkel és működési elvvel bír. A magyar projekt névválasztásának angolszász sokértelműsége az egyfedelű pszichológiai interpretáció helyett úgy tágította ki a projekt értelmezési horizontját, hogy az közben egy pillanatra sem szakadt el építészeti alapjaitól. Sőt, termékeny, javarészt a látogatók által megválaszolt és egyénileg frazeált talányt jelentett a név és a kiállítás tartalmának kapcsolata. Ezt segíthette az a szerencsés véletlen, hogy borderline névvel számos bár, kocsma, étterem, és még egy filmfesztivál is fut, viszont a BorderLINE Architecture koncepciójával először és egyedül Magyarország jelentkezett. Jelen sorok írásának pillanatában a Google kereső a fogalomra több mint tízezer találatot ad és ezek mindegyike a Magyar Pavilonban rendezett kiállítással kapcsolatos. (Összehasonlításként Forgách Péter elementáris kiállítása, a 2009-ben ugyancsak Velencében bemutatott Col Tempo, The W Project „csak” 1100 találatot ad.)

Noha a kritikák tárgya nem volt releváns, annál kérdésesebb volt azok éle, a megírásukat motiváló indulat. Kérdeztem is egy kollégámat, hogy (i) mindig ez van, és csak a helyzet miatt tűnik habosabbnak a verbalitás, esetleg (ii) ennyire nincs munka, hogy van idő a fogalmazás-készség javítgatására, vagy (iii) eljött az hóhérakasztás ideje: az éles nyelvem miatt megkapom a magamét. Utóbbi opciót egyébként nagyon nem szerettem: utáltam volna mártírként látnom akár Marcit, akár magam, ezért ennek lehetőségét csak félve vetettem fel. A kollégám megnyugtatott: mindig ez van. Nem vagyunk különlegesek. Ahogy visszaemlékszem az akkori időszakra, egy dolog hiányzott. Marcival mindketten tudtuk, hogy januártól őrületes szopóág következik, jól esett volna, ha december utolsó heteiben felhőtlenül tudunk örülni. Különösképp a személyeskedő kritikák vették el ennek lehetőségét.

Nevezzük bárhogy: tévedés, félreértés, tehetségtelenség vagy a másik oldalról: provincializmus, butaság és szűklátókörűség, ha egy-egy elem interpretációja, akár alkotói, akár műbírálói szempontból tragikus mellékvágányra fut, de ettől – hogy is mondjam: ontológiai státuszában tér el az, ha bárki – mint ahogy ez meg is történt –, például Marci családi hátterét kezdi felhánytorgatni. Míg az összes indulati kihívással együtt az előző kategóriát LEHET szakmai diskurzusként gravitálni, bár bizonyos estekben ez sem könnyű, addig az utóbbi eleve felfüggeszti egy efféle beszélgetés lehetőségét. Így nem találtunk módot arra, hogy tisztába tegyük: bármilyen rajzolással kapcsolatos kiállításnak két dologgal alapjáraton foglalkoznia KELL. Az egyik a nézők aktivitásának kérdése, a másik pedig a digitális technológiák kontextusa. A pályázatban az utóbbira reagált volna a tragikusan félreértett ceruzafal, amit végül technikai okok következtében mással váltottunk ki. Minderről kellett volna anno beszélgetni, de akkor nem találtunk stratégiát a hogyanra.

A szakmai kritikákra visszatérve: építészek egy szűk csoportja – a BorderLINE koncepciójától függetlenül – rendre, és majd az év végén is felteszi a kérdést a hazai biennálés szereplések kapcsán, hogy az mitől „magyar” és mitől „építészet”, sugallva azt, hogy a kérdező a Giardiniben az egyes nemzeti építészetekre lenne kíváncsi. Ez az egyébként általánosabb kulturális attitűdöt leplező kérdés kétszeresen is irreleváns. Irreleváns Velence kontextusában, ugyanis az egyes nemzeti építészetek legfőbb bemutató-médiuma nem a kiállítás, hanem az internet. Amennyiben egy kiállítás – eleve kérdéses vállalkozásként – a formális tájékozódás médiumává kíván válni, akkor azt befogadhatatlanul unalmas installáció építésével teheti csak meg. Az efféle installációkat rendszerint épp azok nem nézik végig, akik korábban a „tájékoztatás” eszméjét kérték számon. A mitől „magyar” és mitől „építészet” joker-kérdése épp attól megválaszolhatatlan, hogy Magyarország rendkívül összetett kulturális halmaz, sok minden beletartozik, ami egyaránt „magyar”. Mindeme megjegyzésekkel együtt a BorderLINE Architecture jellegzetesen magyar projekt. A hazai építészet erőteljesen ornamentális és grafikus jellege – függetlenül attól, hogy az organikus iskola vagy a modernek képviselőiről van szó – a hazai rajzoktatás magas szintjéből, az építészetet átszövő rajzi kultúrából ered. És mint ilyen nem feltétlenül unikális, de jellegzetesen magyar.

A névválasztást illető formális kritikákon túl a szakmai közösség – legalább is a hozzánk eljutott informális beszámolók tanúsága szerint – távolságtartó szimpátiával tekintett a projektre. A szimpátia gyökerei a magyarországi rendkívül magas rajzi kultúrának és a kortárs magyar építészet rajzba ágyazottságának volt köszönhető. A távolságtartás pedig abból – a 2009. december végén még megválaszolhatatlan – kérdésből táplálkozott, hogy hogyan, milyen stratégiával lehet a rajzolás folyamatát egy kiállítási környezetben megmutatni. Noha a pályázati anyagot a téma szeretete és relevanciájának biztos tudata segítette komponálni, a rendelkezésére álló egy hónapnyi határidő az többi pályaműnél is csak hasonló, vázlatos megoldások kidolgozására adott időt. Ezek a vázlatok elegendőek bizonyultak a térbeli koncepció és a tartalmi üzenet megfogalmazására, ám rendkívül nagyvonalúan kezeltek – és általában nyitva is hagyták – az egyéb műszaki és térbeli kérdéseket. Ez alól a mi pályázatunk sem volt kivétel.

Munkanapló - III.

2011-05-02T12:07:00.000+02:00

2009-ben a zsűrizés folyamata is némiképp eltért az előző évek gyakorlatától. 2009 október 22-én az Építészfórum internetes oldalán jelent meg egy rövidke cikk, amely egyfajta segítséget kívánt nyújtani a pályázóknak. A cikk hangsúlyozta, hogy a „legutóbbi két velencei építészeti biennále Magyar Pavilonja komoly szakmai visszhangot keltett, amit mi sem bizonyít jobban, mint a projektek utóélete, illetve a résztvevők további elismerései.” Annak érdekében, hogy ez a sikersorozat folytatódjon, a zsűri tagjai vázlatosan ismertették azokat a személyes preferenciákból származó elvárásokat, amelyeket – különösen Velence kontextusában – az egyes pályázatok felé támasztottak.

Ennek eredményeként heterogén szempontrendszer jött létre, amely szerint a sikeres pályázat invenciózus, megközelítésében friss, új látásmódokat mutat be, továbbá olyan építészeti gondolatsort fogalmaz meg, mely egyszerűségénél fogva jól bemutatható és elfogadható. Somlyódy Nóra arra hívta fel a figyelmet, hogy gazdasági világválság, cigánygyűlölet, erősödő szélsőjobb és a jövőt árnyaló komor kilátások atmoszférájában próbál Magyarországon boldogulni mindenki, aki építésznek tartja magát. Szavai az építészetet olyasfajta médiumként körvonalazták, amely Velencében véleményformáló erőként tűnhet fel. Pásztor Erika Katalina pedig azt hangsúlyozta, hogy „alulról szerveződő, civil attitűdre, egyszerű, magától értetődő, helyi (építészeti) jövőképre, nyilvánvaló társadalmi problémákra megoldást jelentő kreatív, autentikus, öko-tudatos designra, gondolat/folyamat indukcióra, humorra, egy kis radikalizmusra és merészségre lenne szükség, hozzátéve, hogy a periferiális helyzet adottság, de egyben lehetőség is.”

Ezeket az álláspontokat tovább árnyalta az elmúlt évek, 2006 és 2008 magyar szereplése. A Kína globális jelentőségének megnövekedését és a tömegtermelés elterjedésének jelenségét vizsgáló, 2006-ban megvalósult „Re:orient – A rejtett hálózatok architektúrája” kiállítás csapata több ezer távol-keleti játékból építette fel kreatív és innovatív installációját.

2008-ban a japán-svájci-magyar építész és szoftverfejlesztő doubleNegatives Architecture csoport és Július Gyula képzőművész, kurátor együttműködésében jött létre a „Corpora in Si(gh)te” című kiállítás. A Giardini park környezetét érzékelő, virtuálisan felépülő és folyamatosan változó struktúra látványként jelent meg a pavilonban.

Ezekből az előzményekből sejtetni lehetett – és a zsűri tagjaival utóbb folytatott informális beszélgetések meg is erősítették –, hogy a bírálók 2006 és 2008 magyar szerepléseinek termékeny határterületei után 2010-re olyasfajta projektet vártak, amely szorosabban kötődik a szakmagyakorlás hazai hagyományaihoz és némi távolságot tart a digitális technológiáktól.
A zsűri szempontrendszere – a fentieken túl – tehát meglehetősen heterogén volt, elolvasva ajánlásokat, jómagam képtelen lettem volna elgondolni olyan konceptet, amely az összes szempontot kimeríti. Egyszerűbbnek tűnt ezért részleteiben NEM foglalkozni mindevvel.

2009-ben a fenn tárgyalt, egy pályázó pozíciójában inkább csak vélelmezhető, semmint felmérhető körülmények és előzmények mérlegelésével indultunk el Ferencz Marcel kollégámmal a pályázaton, amit végül – hatalmas megtiszteltetésként – az általunk jegyzett BorderLINE Architecture koncepciója nyerte meg. Máig meggyőződésem, hogy ebben a legnagyobb szerepe annak a filmnek volt, amit Ferencz István közreműködésével Marci forgatott le, és erre a programra aktualizáltunk.

A kiállítás összeállításakor nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a gazdasági környezetet, amely az évtized második felére a magyarországi építést is meghatározta. A 2000-rel Magyarországon is elinduló építési hullám, amit – minőségétől függetlenül – a Nemzeti Színház, a Budapest Sport Aréna, a Művészetek Palotája, a Terror Háza, a Millenáris Park, a pécsi, győri és debreceni bírósági épületeinek átadása jellemzett, nos ez a hullám drámaian elcsendesedett 2007-re. Épphogy a gazdasági válság okán következett be az, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, az hogy például egy befejezetlen épület csontváza álljon a városképileg meghatározó Duna parton. Felettébb ellentmondásos helyzetről van tehát szó. Ezt az ellentmondás a hazai lehetőségek és az építészet ügyét kísérő, rendkívül felfokozott nemzetközi érdeklődés között feszül. Ez az érdeklődés – különösképp egy velenceihez hasonlatos fesztivál keretei között ráadásul szükségképp a látványosságra, meghökkentésre, spektákulumra irányul. Márpedig egy efféle spektákulum létrehozása éppúgy a függvénye az adott országban zajló építésnek és építészeti minőségnek, mint ahogy függvénye a rendelkezésre álló téri és anyagi kereteknek. Úgy véltük, hogy az elmúlt két év látványosan visszaeső építési aktivitásával a háttérben egy hagyományos „építészetes” építészeti kiállítás, amely a fotók, makettek, tervek médiumait installálja, olyasfajta versenyt fogad el, amelyben a hazai építészet a fenn tárgyalt okok következtében eleve hátrányban indul. Konkrét építészeti alkotások bemutatását elutasítva ugyanakkor határozott célunk volt az, hogy a hazai építészeti lét olyasfajta metszetét tárjuk fel, amely a jellegzetesen magyar vonatkozásai mellett megfeleltethető a nemzetközi napi gyakorlat bizonyos aspektusainak is.

Az általunk javasolt koncepcióban a magyar pavilon installációja ezért az építészeti gondolat origójaként nem a Házat, hanem a Vonalat határozta meg. Radikális egyszerűsítéssel a Vonalat tekintettük az építészet alapelemének, teremtő alapanyagának, melynek meghúzása, megtalálása egy olyan térben történik, mely nem magyar vagy nemzetközi; nem laikus vagy szakmabeli; nem földrajzi vagy utópikus, hanem univerzális. A kiállítás szellemi középpontja arra – a természetesen szubjektív – vélekedésre épült, hogy a Vonal által képviselt univerzália az imént felsorolt, de különösen a magyar vagy nemzetközi ellentétpárja felett áll

A Magyar Pavilonban megjelenő kiállítás célja az volt, hogy visszavezesse a látogatót az építészet és az emberi létezés alapélményéhez, a vonaloz. A címben szereplő BorderLINE kifejezés – éppúgy vonatkozik a határosság földrajzi érzetére, mint ahogy vonatkozik az építészeti technikák felhasadására, vagy mint ahogy vonatkozik a vonal és a tér, a rajz és az építészet születésére, az itt és az ott problémájára.

Mivel a kortárs hazai építészet jelenkori alakulása némiképp kétségessé tette, hogy sikerrel pályázhat-e Magyarország a nemzetközi szakközönség figyelmére, izgalmasabb tűnt az a vállalkozás, amely tehát az építészek rajzait, rajzolási technikáit és általában az építészet alapegységének tekinthető vonalat állítja a középpontba. A magyar pavilonban ezért nem a szokásos értelemben vett kiállítást, hanem egy olyan, egyedileg a helyszínre épített installációt képzeltünk el, amely az építészet elsődleges állapotát, egyfajta határhelyzetét mutatja be. Ezt a határhelyzetet az építészetet megelőző gesztus, a vonalak léte határozza meg. A vonalak térbelivé válásával a magyar pavilon terében egy olyan új teret képzeltünk el, amely a test és a tér, a grafikai ösztön és az építészet, valamint a valamint formák és tömegek közötti határterületekre (BorderLINE) utal. A cél az volt, hogy a kiállítás olyan univerzális nyelven szólaljon meg, amely konkrét építészeti alkotások minőségétől függetlenül az építészeti lét alapélményére reflektál. Ezt az alapélményt a koncepció egy vonal meghúzásában, illetve a rajzolás aktusában határozta meg. A rajzolást tekintettük annak a kvócéensnek, amely a hazai és nemzetközi gyakorlat nagy részét közös nevezőre hozhatja; a koncepciónk a rajzolást tekintette annak a közös térnek, melyben nem csak egy hazai és egy külföldi építész, hanem a „laikus” és a szakmabeli, az öreg és a fiatal is találkozhatnak.

Rendkívül fontos distinkcióként kell megemlíteni, hogy nem a szokásos értelemben vett rajzkiállítás, hanem a rajzolást mint folyamatot bemutató, problematizáló, illetve abból építkező installáció komponálása állt az elképzelésünk középpontjában.

A pályázat ugyanis – a későbbiekben szerencsésen bizonyított – hipotézisként fogalmazta meg azt, hogy az építészek nem házakat építenek; az építészek nem tereket alkotnak, hanem rajzolnak. Vonalakat rajzolnak számítógéppel, vonalakat tollal vagy ceruzával. Vonalakat, melyek puszta létükben még nem alkot(hat)nak tereket, mert szinte kizárólagosan csak kétdimenziós felületeken jelennek meg. A vonal – és vele együtt a rajz(olás) – tehát az őseredeti kifejezésmód egy építész számára. A kiállítás feltett célja az volt, hogy visszavezesse a látogatókat a kifejezés eme archetipikus – és mint látható –, az építészeti léttől voltaképpen függetleníthető módjához.

A későbbiekben finomodó pályázati koncepció ezért a rajzolás folyamatát bemutató – úgynevezett rajzinterjúk vetítésével, a vonalak fizikai manifesztumaként is értelmezhető fonalinstallációval, és rajzok kiállításával vélte fő tételének igazolását, hogy ti. az építészek még mindig rajzolnak. Hangsúlyozom, ez ekkor még hipotézis volt, ráadásul mindketten tökéletesen tisztában voltunk azzal, hogy kik azok az építészek, akik egyáltalán nem vesznek a ceruzát a kezükbe. Meggyőződésem ugyanakkor az, hogy kell valamiféle mély, megingathatatlan belső igazságként átélt tétel annak érdekében, hogy bármilyen projektet sikerre lehessen vinni. a mi belső "igazságunk" ez volt.

Munkanpló - II.

2011-04-30T11:26:00.006+02:00

2009-ben a kiírás időpontjában csak a főkurátor, Kazuyo Sejima neve volt ismert, a biennále mottójaként jelölt „People meet in architecture” programja pedig a hazai pályaművek értékelésének időpontjában, november utolsó hetében került fel a biennále hivatalos honlapjára. Nem csak Magyarország, hanem a Giardiniben kiállító összes nemzet számára rendkívül éles kérdésként merül fel az, hogy hogyan reagáljon a helyi program a nemzetközire. Az üzemezés szempontjából két lehetőség adódik. (i) Amennyiben a nemzeti pavilonok kurátori pályázatai megelőzik a nemzetközi programot, akkor jó eséllyel jöhetnek létre kiforrott kiállítások, melyek koncepciója esetleg nem illeszkedik a későbbiekben közzétett mottóhoz. (ii) Amennyiben viszont a nemzeti pavilonok pályázatai „bevárják” a központi tematikát, bármennyire is „harmonizáló” programmal jelentkezik egy-egy kurátor, az időeltolás következtében szűkké váló határidők veszélyeztethetik egy igazán érett kiállítás létrejöttét. Megoldást ebben az esetben valóban csak a „készen kapott” anyagok installálása jelenthet. A hazai építészet-kulturális szcénában ugyanakkor elvétve lehet találkozni olyan, kutatásokon alapuló projektekkel, melyek bemutatásával installálásával rendre példát mutat például Belgium, Hollandia, vagy Dánia pavilonja.

A fenn vázolt anomáliákkal együtt is úgy vélem, hogy a jövőben erősíteni kell azt a gyakorlatot, amely a magyarországi kiírást az elképzelhető legkorábbi időpontra helyezi. Egy ilyen döntéssel természetesen jár némi bizonytalanság, azonban ezt ellensúlyozhatja a főkurátor neve és munkássága, melynek ismeretében sem a zsűrinek, sem a pályázóknak nem lenne szabad nagyot tévednie.
Kazuyo Sejima főkurátor személye sejtette azt, hogy (i) a 2010-es biennále mindenképp el fog fordulni a nagy nevek kultuszától és szakítani fog avval a 2002-ben intézményesülő hagyománnyal, amely a sztárrendszer egyik intézményeként tekintett a kiállítás műfajára. Reális alapja volt továbbá annak is, hogy (ii) a kiállítás-reprezentációkban az utóbbi évtizedben dominánssá vált interaktív-digitális technológiák esetleg az analóg megközelítéseknek adják át a helyet. E vélekedéseink utóbb helytállónak bizonyultak.

A pályázaton történő indulás egyetlen feltétele a kielégítő angol nyelvtudás volt. A 2008-as megmérettetéstől eltérően a kiírás a lehető legszélesebbre tárta a kapukat: egy pályázat sikerének éppúgy nem volt adminisztratív feltétele a leendő kurátor építészeti végzettsége, mint ahogy nem jelentett akadályt a kiállítás-szervezési gyakorlat hiánya sem. Ezen a pályázaton bárki részt vehetett, akinek volt valamilyen gondolata a magyar vagy a nemzetközi építészet alakulásáról, esetleg a kettő kapcsolatáról. Rendkívül fontos kiemelni, hogy az építészeti tervpályázatok gyakorlatától eltérően, ahol a regisztrációs díj nem ritkán eléri az 50.000 forintos összeget is, a Műcsarnok által meghirdetett pályázat – ingyenessége révén – bárki számára elérhető. E hatalmas lehetőségtéren túl – gyakorló kritikusként és építészteoretikusként erkölcsi kötelességemnek is éreztem, hogy időről időre ezen a fórumon is fogalmazzak meg koncepciókat a kortárs építészetről. Ez 2009-ben úgy sikeredett, hogy egyszerre két pályázaton is elindultam; Marcival egy építészet előtti, Csanády Pállal pedig egy építészeten túli problémával.

A második projekt többszörösen terhelt volt. Nem tűnt rossz választásnak az, hogy az év elején, 2009 márciusában a Modemben rendezett templomos kiállítás anyagával pályázzunk Velencére, csakhogy ez az anyag több kérdést is felvetett nemzetközi kontextusban. Míg itthon rendkívül pontosan definiált érvényességi köre volt egy ilyen tárlatnak, számomra bizonytalan volt az, hogy szűrés nélkül, ugyanez az anyag mennyire képes Velencében is megállni a helyét. Néhány templom – makettek hiányában – már Debrecenben is aluldefiniált volt, velencei bemutatásuk pedig olyasfajta installációt feltételezett, melytől igencsak ódzkodtam. Történt ráadásul, hogy egy templomos konferencia során Heinz Tesar is végignézte az anyagot. Én a háttérből figyeltem az arckifejezését, miközben debreceni kollégáim magyarázták neki a látnivalókat. NAGYON, NAGYON, NAGYON tanulságos volt látni metakommunikatív reakcióit. Most sem akarnék ebből messzemenő következtetéseket levonni, de látszott: az ő építészeti horizontjától igencsak messze csapódtak be templomaink színe-java. Ebből is okulva, a biennále-pályázatra ezért bátor kézzel válogatott anyag viszont olyannyira szűk lett, hogy úgy Pali, mind én is, egymással nem feltétlenül korreláló, saját mániáinkkal bővítettük tovább a tematikát, amelyből így némiképp furcsa, széteső hibrid lett. A magyar templomok, a török EU-s csatlakozás kérdése, illetve egy minaret-szerű torony építése már külön-külön is elég muníciót adott volna. Engem vonzott az építészettel okozott európai politikai botrány gondolata, ennek alapjait ugyanakkor nem dolgoztuk ki eléggé, így a pályázat inkább tűnt ízléstelen blaszfémiának. Ne csűrjük: hiányzott a tiszta gondolat, és ez már a pályázat készítése alatt is nyomasztott.

Ebben a lelkiállapotban mentem el egy zágrábi konferenciára, ahol Aaron Betsky volt az egyik felszólaló. Előadása részben avval a kérdéssel foglalkozott, hogy mitől lesznek a jól sikerült kortárs házak helyiek? Mi tesz ljubljanaivá, zágrábivá, bécsivé vagy jellegzetesen budapestivé, csaknem beazonosíthatóvá egy házat? Miközben ezt hallgattam, megszületett bennem a felismerés: akármit is csinálunk a magyar pavilonban, annak beazonosíthatónak kell lennie: reflektálnia kell arra, hogy milyen, mit jelent ma Magyarországon építésznek lenni. Amint hazaértem, evvel az illuminációval írtam egy levelet Marcinak, hogy hagyjuk a világmegváltó hőbörgést, induljunk el ketten ezen a pályázaton. Hétfőn reggel, amikor a szokásos debreceni utunkon kocsiba ültünk, Marci szinte azonnal kibökte, hogy mindenképpen a vonallal kell foglalkozzunk. A koncepciót pedig a BorderLINE-ra kell felfűznünk. (Ekkor kezdett el működni Marci Siza-élménye - A big Graphic please! -, melyről már írtam.) Szerencsés véletlenként segített az is, hogy Marci A vonal címmel írta meg DLA értekezését, nekem pedig – noha Marcelnél kevésbé transzcendens a gondolkodásom – van egy regénykezdeményem, ugyanezzel a címmel. (Ebben építészek a főhősök; szex, szerelem, munka utáni öldöklés – nem feltétlenül ebben a sorrendben –, a zsáner valahol az archipornó és az archihorror határmezsgyéin landol. Van benne misztikus szál, még az ufókat kell valahogy beleerőltetnem és érzem: műfajt teremtek. Csak győzzem mondattal.)

Folyt. köv.

Munkanapló - I.

2011-04-29T11:51:00.007+02:00

Álszerénység lenne negyedórával illetni, mert tán egy jó órányi is volt ama Andy Warholos „dicsőség”, ami nekünk jutott a Biennále kapcsán. Ettől függetlenül persze tény, hogy ennek az órának lassan az utolsó perceihez közeledünk. Anélkül, hogy alulértékelném a szerepünket, biztos vagyok abban, hogy a Magyar Pavilonban 2010-ben rendezett kiállítás azonnal aktualitását fogja veszíteni, mihelyst ez év végén kiválasztják a következő mustra nyertes projektjét. Anélkül azonban, hogy túlértékelném szerepünket, abban is biztos vagyok, hogy azon túl is érvényesek lesznek a tavaly nyári biennále tanulságai, eredményei, legfeljebb redundáns lesz arról beszélni. Ez az idő azonban még nem jött el, ezért kiírnám magamból az elmúlt másfél év élményeit.

A nemzetközi és a 2002 óta tartó hazai gyakorlatnak megfelelően Magyarországon is pályázat útján választják ki az építészeti és művészeti biennálék kurátorait. A 12. mustrára 2009 szeptember 24-én írta ki a pályázatot a Műcsarnok, hivatalos beadási határidőként pedig november 9-e jelöltetett meg. A korábbi évek rendszerével szemben ez a kiírás két és fél hónappal több időt hagyott az érdemi munkára. Két évvel korábban összesen negyven munkanap állt rendelkezésre, melybe a karácsonyi ünnepek és az újév is rendesen beletenyerelt. Ekkor az időzítés sem volt ideális, 2008-ban ugyanis csak márciusra lett eredmény, ami akkor joggal vetette fel, hogy Magyarország egy kész, már letesztelt projekttel jelentkezzen a biennálén. Felette feszes határidővel valósult meg Julius Gyula projektje, amit személy szerint szerettem, de – mivel azon a pályázaton Csanády Pállal (ex-Alaprajz, jelenlegi Metszet főszerkesztő) már indultunk –, egy picit azért csalódott voltam. Akkor született is egy terapikus dühöngés, ami így szólt:

Bazdmeg. Bazdmeg. Bazdmeg. Már megint hülyének néznek, már megint szóvirágokkal etetnek, és már megint becumiztunk egy biennálét, mert Petrányi Zsolt, Bojár Iván András, Z. Halmágyi Judit és Nagy Bálint szimplán és egyszerűen nem bírja elviselni azt, ami itthon van, ezért piedesztálra emelnek valamit, amit tizenhárom évvel ezelőtt nem harmincmillióból, de sokkal többől megvalósult egy helyen amit Floriadének, egy holland úriember által, akit Kas Oosterhuisnak hívnak.

Essünk túl a nehezén: két napja hüppögök, éjszakánként pedig de facto könnyesre harapdálom a párna csücskét afeletti frusztráltságomban, hogy nem mi – Csanády Pál és jómagam – nyertük a velencei biennále kurátori pályázatát. Macsó vagyok, tartom magam, de hiába kerültem ebbe a pályázatba, mint Pilátus a krédóba, már pusztán amiatt, hogy éjszakáztam annak érdekében, hogy ez az anyag összeálljon - hogy belső kapcsolatait, struktúráját és posztmodern utalásait is sikerüljön átlátnom annyira, hogy végül kellően megszeressem ahhoz, hogy ne csak megvonjam a vállamat, amikor jön a telefon: Julius Gyula. Nehéz a „vesztes” pozíciójából jó fejnek lenni, ha bárki úgy érzi: az alant következő írásban ez nem sikerült, akkor csak annyit, bocs, megpróbáltam; minden erőmmel ezen voltam.

Amikor Csanády Pállal eldöntöttünk, hogy indulunk a Velencei Építészeti Biennále pályázatán akkor – talán mindkettőnk szakmájából adódóan néhány alapkérdést azonnal eldöntöttünk. Az egyik ilyen a kiállítás alapanyaga volt. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy ma milyen transz-, meta-, és paraépítészeti jelenségek léteznek, hogy ezeket hogy mérik a piacon, sőt azt is tudjuk, hogy ezek mennyiben; illetve mennyiben NEM alakítják az építészet analóg testiségét. Légyenek bármily szerethetőek is ezek a jelenségek, kardoskodjak személy szerint mégoly erősen az építészet határvonalainak a definíciókat elutasító, diszkurzív alapokon történő feloldásáért, ettől függetlenül egyet értettem azzal a döntéssel, hogy a pályázatunkban kiállítás alapanyagaként – lehetőleg a kortárs építészeti jelenségeket, magyarán a házakat tegyük meg. Nem valamiféle kulturális misszió, pláne nem dac, sokkal inkább a pozíciónk predesztinált erre mindkettőnket. Már a kezeink között átfutó képanyag okán jómagam ugyanis hajlamos vagyok könnyen szabdalható, materiális adottságként tekinteni a magyar építészetre.

Kicsit olyan ez, mint az egyszeri hírszerkesztő: tudja, hogy sokkal nagyobb hír az, hogy Monica Lewinsky orálisan illette Bill Clintont, mint az, hogy Orbán Viktor kolbászt töltött, vagy, hogy Gyurcsány Ferenc lefutotta a fél-marathont becses nejével, de mit csináljunk? Nálunk ez van. Ez a hír, ebből kell gazdálkodni. Folytatva az analógiát: időről időre elhányhatjuk magunkat annak kapcsán, milyen építészet is van ma Magyarországon, élvezettel verhetjük el a port önmagunkon – és én bizonyára többször is leszek, mint ahogy tán voltam is első mindannak relativizálásában, hovatovább kifigurázásában hogy – hogy ti. milyen poros újdonságokkal is jelentkezünk; mégis, ettől függetlenül érzelem- és értékmentes döntés kérdése, hogy mit is mutatunk be önmagunkból egy építészeti kiállításon. Ehelyütt a döntés az volt, hogy építészetet mutatunk be.

Alig telt el három év és már most történelmi allúziói vannak ennek a szövegnek, amiből egy nagyon fontos üzenet kiolvasható volt: úgy éreztük – és evvel nem voltunk egyedül –, hogy 2007-ben voltak házak, melyekből lehetett volna válogatni; volt egyfajta habzás a bírósági épületekkel kezdve, a villákkal és az egyetemi fejlesztésekkel befejezve, amiből lehetett volna egy amolyan finnes, építészes kiállítást csinálni.

Ez az érzet két év alatt – szerintem nem csak bennem, hanem a teljes szakmai közösségünkben – alapvetően változott meg. Noha 2008 novembere óta hallatszanak sirámok, hogy vége a szakmának, az akkori kreditválság első hulláma „csak” azokat a műhelyeket érintette, melyek kizárólag irodaház-projektekre rendezkedtek be. Ahogy a környezetemben láttam: 2009-et családi házakból, futó projektekből, és nem utolsósorban az EU-s pénzekből gazdálkodó önkormányzati beruházásokból túl lehetett élni. 2010 aztán bezúzott. 2011, ha hinni lehet a már tavaly is fokozhatatlannak tűnő apokaliptikáknak már tényleg a vég. Egy biztos: az egyetemi vándorlások párjaként elindult egy olyasfajta emigráció, melynek során jegyzett, neves fiatal építészek hagynak hátra csapot, papot, barátot és családot, mert itthon úgy érzik, nem tudnak megélni. Mászkálás szerencsére egyre nagyobb az elmúlt időkben, de ez egy strukturálisan új jelenség, amely hazai egzisztenciák végleges bedőlését jelenti.

Nem véletlen, hogy a 2010-es biennále-pályázaton én is – mi is – alapvetően megváltozott lelkülettel indultunk el.

(Folyt. köv.)

Külső szem

2011-04-16T09:30:00.000+02:00

Megjelent az Építészfórumon a Debreceni Építészmérnöki Tanszék hallgatóinak kápolnaterve. Kétszeresen sem vagyok érintett ebben a munkában, egyrészt már nem dolgozom Debrecenben, és ebben a tervezési kurzusban sem vettem részt. Figyelemre méltó ugyanakkor Bachorecz Ferenc hozzászólása, aki – kommentjének fő motívumaként az épületek felismerhetőségét, kápolnaszerűségét kéri számon, amikor így ír: „[Hoffer Miki bácsi alapkövetelményként (…) mindig azt kérte tőlünk, hogy ha középületet tervezünk, olyan épületet találjunk ki, amelyről bárki első ránézésre kitalálja, hogy mire is szántuk a természet átalakításának magunk formálta kis darabját, az épületet.
Legyünk őszinték, ezek a modellek gusztusosak, de ha felirat, vagy ismertetés nélkül bemutatjuk, vajon hányan jönnének rá, hogy ez egy ökumenikus temetői emlékkápolna? Kitalálná valamelyikünk? Nem hiszem.”

Érdekes, hogy egy két évvel ezelőtt ugyancsak Debrecenben rendezett templomépítészeti kiállítás kapcsán – melynek címe A mindenség modellje volt –, egy látogató ugyanezt a kérdést tette fel. Észrevétele kísértetiesen hasonlított Bachorecz Ferenc hozzászólásához: „ha nem lenne kereszt egyik másik doboz tetején, bizony azt gondolnám, hogy trafóházak ezek” - bökött Czigány Tamás egyik modelljére.
Lehet, hogy már túlbeszéltem, de nem árt elismételni. Ez a vélekedés egyszerre két eszmerendszert gyúr öüssze. Az egyik a súlyosan félrefordított és félreértett sullivani paradigma, a form follows function eszméje, a másik pedig valamiféle építészetszemiotika tételezése, vagyis az abba vetett hit, hogy házak szövegszerűen olvashatok, és bizonyos esetekben építészeti jelek halmaza a szemantika szintjén legalább is a „templom”, jelentését adhatja ki.
Kezdjük az elsővel: túl azon, hogy Louis Sullivan a forma követi a funkciót passzusát egy nagyon költői, termékeny analógiaként értette, a modernista félremagyarázása azt implikálta, hogy előre beazonosítható formája van nem csak egy nappalinak, WC-nek, dolgozószobának, hanem egy lakóháznak, egy középületnek – esetleg egy templomnak, vagy kápolnának is. A történeti építészet formarendje persze részben erősíti ezt a vélekedést, hisz’ a templomok tényleg olyan templomosan néznek ki, de a historizmus idején, különösen a városi lakóházak palotahomlokzatai mögött már bizony erősen osztott lakásokat, a gangra befordulva pedig spekulációból kinövő – ha hinni lehet a korabeli leírásoknak – nyomortanyákkal találkozunk. A történeti építészet utólagos és sűrített ismerete – az ahogy intellektuális konstrukcióként valahogy rendszerezzük, sorrendbe állítjuk a darabjait – részben tehát azért is hordozza az olvashatóságot, mert a történeti osztályozással részben mi, utókor írtuk az egyes épületekbe az értelmezéseket. Amit persze utólag könnyű is elolvasni. Ebből a szempontból is érdekes a quattrocento templomterveire gondolni, amelyek erőteljesen klasszicizáló részletekkel, timpanonokkal és az ideálisnak tekintett centrális elrendezéssel masszívan átírják a romanika és a gótika hosszházas templom-képét. Az imént arra utaltam, hogy mi, utókor tökéletesen egyazonosnak látjuk a Notre Dame és a San Giorgio Maggiore „templomszerű minőségét” habár elég egyetlen „elfogulatlan” pillantás is elegendő, hogy lássuk: úgyis mint „házak”, és úgyis mint építészeti jelek összessége: távolról sem hasonlítanak egymásra.
És éppily messzire esik azoktól Le Corbusier Ronchamp-ja – és amennyiben nem túlzás ebben a sorban említeni – a debreceni kápolnatervek.
Folytatva a másodikkal: a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben rendkívül termékenyek voltak a szemiotikai kutatások, és a puszta ténye annak, hogy a tudományterület a kultúra egészét kommunikációként fogta fel, megszülte az építészetszemiotikát is. Ami Umberto Eco antik oszlopról szóló tanulmányán – és még tucatnyi hasonlón túl – már a nyolcvanas évekre meghozta azt a kiábrándító felismerést, hogy a vizsgálati módban rejlő intellektuális pontenciálon túl, azért az építészet nem transzparens, nem elleplező műfaj. Vagyis nincs a homlokzatokba és a tömegekbe írt olyasfajta történet, amit a szemiotika eszközeivel fel lehetne fejteni; a betűkkel ellentétben nem azonosíthatóak egyértelműen olyasfajta építészeti jelek, amelyek „független” történetként, a ház szövegszerű olvasatát tenné lehetővé.
Amikor tehát egy-egy házon a lakóházjelleget, „templomos” jelleget kérjük számon, nem teszünk mást, mint eme szövegszerű olvashatóságot várjuk el a házon.
Van egy harmadik aspektus is, amely kicsit túlmutatva ezen a konkrét példán, magát a kritikai stratégiát érintené. Külső szemlélőként feltenni azt a kérdést, hogy mi ebben az építészet?, vagy mi ebben a templomos? – illetve az efféle kérdések mögött lappangó előzetes ítéletet például Makovecz Imre esetén kijelentő módban megfogalmazva: „ez nem építészet” (hanem valami más), nos eme eltérő „szemantikai” fordulatok azért „igazságtalanok”, mert egyben azt is implikálják, hogy a) létezik konkrét, definitív építészet- és templomalakzat, továbbá hogy b) a kérdező eme definitív építészet- és templomalakzat „tudásának” birtokában is van. Én senkit nem szeretnék megfosztani egy efféle tudás érzésétől, pusztán annyit szeretnék rögzíteni: jelenleg az építészet kurrens definíciói a mezőn sétáló emberektől (Sou Fujimoto) „művészet és tudomány holisztikus egységéig” terjed (Vidor Ferenc).
Bachorecz Ferenc által felvetett stratégia, amellyel távolról sincs egyedül, NEM valamiféle magyarázatot vár el. A kérdés feltevésének módja már sejteti: egyetlen válasz létezik: az, ami a kérdező fejében van. Bachorecz Ferenc sem vár választ a kérdésére, hanem megválaszolja: nem. Egyikünk sem ismerné fel ezekben a házakban a kápolnát. (Megjegyzem: akkor sem dől össze a világ.) Megingathatatlan belső tudásra támaszkodó retorikai kérdések ezek, melyek nem kívánnak dikurzust. Hogy én ezekbe mégis belebonyolódom: legyen az én bajom.

Ezzel együtt értem Bachorecz Ferencet, jómagam is efféle posztulátumok mentén tanultam az építészetet. Amit ez a rövid poszt meg akart fogalmazni, pusztán annyi, hogy maga a kérdés vált értelmetlenné. Az olyasfajta „új” tervezéselméleti fogalmak mint atmoszféra vagy szakralitás, egyenlőre felfüggesztették annak létjogosultságát, hogy egy templomot a szó fizikai értelmében „kívülről” szemléljünk. Más kérdés persze, hogy egy makettekről készült film csak ezt a szemléletet teszi lehetővé, mint ahogy az is igaz, hogy e nagyléptékű, levehető tetejű és oldalfalú makettek épphogy az alapfeltételként tekinthető „belső” tervezői pozíció megteremtése érdekében készültek. Amennyire tudom nem csak „vizuális mankóként”, hanem folyamatos munkamódszerként.

ArchiDogma_11

2011-04-14T11:50:00.000+02:00

Lars von Trier és Thomas Vintenberg dán rendezők 1995 tavaszán – a mozi születésének 100. évfordulója alkalmából Párizsban rendezett szimpóziumon tették közzé "Tisztasági nyilatkozatuk" 10 pontját, ami a Dogma95 mozgalom manifesztumaként szinte azonnal hatalmas port kavart a filmes berkekben. A "Tisztasági nyilatkozat" hatására jól beazonosítható filmművészeti irányzat indult el - illetve már létező törekvések kanonizálódtak - amely, szellemi gravitációja révén több, a dogma eredeti célkitűzéseitől független alkotást is érvényességi körébe vont. Noha a próbálkozást utóbb a kritikusok kudarcnak is ítélték, sőt a mozgalom szellemi atyjának tartott Lars von Trier már a manifesztumot követő harmadik filmjében, Táncos a sötétben című darabban is eltávolodott az eredeti célkitűzésektől, az új "filmvallás" hatására 1995 után nem csak látványosan megugrott a dán filmek nézettsége, hanem ikonográfiájukban jól felismerhető alkotások tucatja született - nem csak Dániában.

A filmkészítés elé obskúrus, gyakorta teljesíthetetlen akadályokat gördítő szabályrendszer legnagyobb belső ellentmondását az utolsó pont jelentette. Hiába rögzítette a fogadalom, hogy a rendező nevét nem szabad feltüntetni - amely sok egyéb mellett a szerzői film autonóm művészeti státuszát is megkérdőjelezte - feloldhatatlan ellentmondásba került avval a ténnyel, hogy ez a szabály egy olyan manifesztum záró pontjaként szerepelt, amely műfaji, vagyis kiáltvány-jellege okán per definitionem autonóm művészeti közegben születhetett csak meg. A filmművészet kritizált rutinjai szempontjáól hiába is tűnt radikálisan önfelszámolónak a dogma, sikerének kiteljesedésétől - az én olvasatomban - elválaszthatatlan volt az a közeg, amely a filmezésre mégiscsak autonóm művészeti tevékenységként tekintett. (Nem beszélve persze az olyan, a manifesztumok kapcsán folymatosan jelentkező kritikáról, amely a 20-21. század fordulóját már kevéssé a kiáltványok, mint inkább a diskurzusok korának értékelte.)

A csoport által kidolgozott szabályrendszer így szólt:

„Esküszöm, hogy betartom a Dogma95 alábbi, jóváhagyott szabályait

A felvételeket a valódi helyszíneken kell készíteni. Kellékek nem használhatóak.(Ha valamilyen kellékre szükség van, olyan helyszínt kell választani, ahol a kellék megtalálható)
Hang nem rögzíthető a képtől függetlenül, és fordítva. (Zene csak akkor használható, ha a forgatás helyszínén tényleg van zene)
Kézikamerát kell használni. Minden ebből adódó mozgás engedélyezett. (A történetnek nem ott kell játszódnia, ahol a kamera van; a kamerának kell ott lennie, ahol a történet játszódik)
A filmnek színesnek kell lennie. Speciális világítás nem használható. (Ha túl kevés lenne a fény, akkor a jelenetet ki kell vágni; esetleg egy kamerára rögzített lámpa használható)
Optikai trükkök és szűrők használata tilos.
A film nem tartalmazhat felszínes, sekélyes cselekményt. (Gyilkosság, fegyverek stb. nem szerepelhetnek)
A cselekménytől sem időben, sem térben nem lehet eltávolodni. (A filmnek itt és most kell játszódnia)
A műfaji film nem elfogadható.
35 mm-es filmre kell forgatni az anyagot.
A rendező nevét nem lehet feltüntetni.

Továbbá, mint rendező, esküszöm, hogy megszabadulok személyes ízlésemtől! Többé már nem vagyok művész. Esküszöm, hogy tartózkodom attól, hogy „művet” alkossak, mivel a pillanatnyit többre értékelem az egésznél. Elsődleges célom, hogy mind a karakterekből, mind a beállításokból az igazságot hozzam felszínre. Esküszöm, hogy erre fogok törekedni minden lehetséges eszközzel, akár a jó ízlés vagy esztétikai szemlélet árán is. Ezzel megteszem a Tisztaság fogadalmát.

Koppenhága, 1995. március 13. hétfő

Lars von Trier
Thomas Vinterberg”

Adódik a kérdés, hogy - akár erőltetett párhuzamot vonva lehetséges-e ma építészeti Dogma megfogalmazása? Milyen pontokból állna egy Építészeti tisztasági fogadalom? Ha ilyen egyáltalán elképzelhető, akkor az egyszerre lenne kultúra- és oktatásfüggő; univerzális és partikuláris; széleskörű és személyre szabott. Relevanciájának legfőbb zálogát az jelentené, hogy az építészeti praxis napi sebeire is némiképp gyógyírral szolgáljon. Tekintve, hogy lényegi különbség van az egyetemen belüli és az azt követő építészeti gyakorlat között, előbbi ráadásul tényleg hasonlíthat egy laboratóriumhoz, indokolt lenne egy „hallgatói dogma” szerkesztése is. A helyztetem folytán sem én vagyok az, aki egy ilyet hitelesen megfogalmazhatna, ezért - kétséges vállalkozásként ugyan de - a "fogadalmi" részt elhagyva egy általános építészeti dogma akár így is hangozhatna:

Fiktív helyszínre tilos tervezni.
A helyszínt analizálni, nem pedig megérezni kell. Az analízis nem grafika, és nem szépészkedés: eredményeit adatok formájában kell tárolni.
Új házat csak valós, hiányzó funkcióra szabad tervezni. Tilos a funkciót a tervhez idomítani; a házat kell a funkcióhoz tervezni. Alibi-funkció - kiállítótér, műterem, kulturális központ - nem tervezhető.
A tervezés kutatással kezdődik, gondolkodással folytatódik. (Skiccpausz-hegyek gyártása nem tervezés.)
Koncepció nélkül tilos tervezni. A ház nem tartalmazhat talmi megoldásokat, minden elemének, részletének indokolhatónak kell lenni. A formát, a stílust és a divatot el kell utasítani. A ház egy matematikai képlet eredménye: eleganciája és szépsége független attól, hogy milyen tollal írták.*
Elmesélhető épületet tilos tervezni. Azt a házat, amely akár egy szóval, akár egy mondattal leírható: felesleges megépíteni.
Burkolás, festés nem megengedett. Olyan anyagokból kell építeni, melyek szerkezetileg, látványra és tapintásra is felvállalhatóak.** A vakolat is anyag. A nyerstéglát is lehet vakolni.
A fotorealisztikus látványterv: pornográfia - ordenáré nyilvánvalósággal, tolakodó egyértelműséggel próbálja leleplezni azt, ami egy képen úgysem ábrázolható. Házról képet: skiccpauszra, ceruzával kell készíteni. Azt szabad csak lerajzolni, ami van.
A modell nem látványmankó, hanem tervezési alapeszköz. A terveket a modellek alapján kell elkészíteni.
Az építészet: szolgálat. Egy kultúra, létező történelmi kontinuitás, területi szövet, rendeltetés és több ezer éves formahagyomány szolgálata. A tervezést azonnal abba kell hagyni, amint ez a szolgálat hisztérikus igények kielégítésére kényszerül.

Megj.:
* Csernyánszky Gábor építész kéziratából származó mondat.
** Régóta készültem egy efféle dogma összeállítására, a végső lökést Tarján Gábor építészhallgató, Mire jó a kötöttség című dolgozata adta meg. Ugyancsak tőle vettem át az anyagokra vonatkozó mondatot.

Válaszok és kekeckedések

2011-04-13T18:08:00.001+02:00

Meglepődve és értetlenkedve olvastam Körmendy Imre levelét, amely a Metszet című folyóirat 2011/1-es számában jelent meg és amit az előző posztban itt a blogon is közzétettem. Az alant következő – jobb szó híján: riposzt, amely a lap legfrissebb, 2011/2-es számában némiképp rövidebb formában úgyszintén megjelent – nos e riposzt műfaji alapszabálya lenne, hogy az eredeti írásnál tömörebben, de annál durvábban döngölje opponensét a földbe. Kollegiális tiszteletem és Körmendy Imre irányába érzett távoli, de mélységes emberi szimpátiám azonban egyaránt kötelez arra, hogy álláspontomat a lehető legartikuláltabban fejezzem ki, ám ugyanilyen kötelességem annak rögzítése is, hogy írását anakronisztikusnak, argumentációját önellentmondásosnak, a stílusgyakorlatok egyetemi stúdiummá emelését pedig nonszensznek vélem.

A szöveg megfogalmaz néhány konkrét kérdést, így a fentiek bővebb kifejtése előtt előbb ezekre reagálnék.

(…) felvetődik a kérdés – írja Körmendy, hogy korunk építészetének lehet, hogy az a baja, hogy példaképei kiállítási pavilonok, extrém és speciális funkciójú épületek, például múzeumok? Lehet, hogy ezért dívik a mutatványos építészet (C.F. jellemzése korunkra) napjainkban?

Korunk építészetének nincs baja. Kenneth Frampton nem csak a Modern építészet kritikai története című magisztrális könyvének összes kiadásában, hanem több, azt követő tanulmányában is rögzíti: a kortárs építészet rendkívül jó állapotban van. Soha nem látott minőségű és mennyiségű építés jellemzi korunkat a hatvanas évek óta, melynek lendülete nem csak a regionalista gyakorlatokat teremtette meg, hanem annak a kultúráját is kidolgozta – Jenni Reuterék afrikai házaira gondolva –, hogy a kolonializmus árnyékából kilépve a „gazdag” államok támogassák a fejlődő országokban a helyi építés ügyét. Mindazonáltal mutatványos építészet mindig volt, mindig lesz, a kiállítási pavilonok pedig különösen alkalmasak arra, hogy manifesztum-házakká váljanak. Albert Speer és Borisz Jofán 1937-ben Párizsban egymással szemben álló pavilonjai és a róluk készült centrálperspektívikus kép építészettörténeti vonatkoztatási ponttá vált. Joe Paxton kristálypalotájára, vagy Mies Barcelona-pavilonjára gondolván belátható: az efféle építészeti „patikamérgek” jelentőségét nem lehet túlbecsülni, mint ahogy azokat az alkalmakat sem, melynek során az építészet a saját műfaji terheitől kissé elfordulva mediális tényezővé, a nagyközönséggel való találkozás konstitutív platformjává képes válni. Megépülése pillanatában persze nem lehet tudni, hogy miből lesz a cserebogár de Toyo Ito Serpentine-pavilonja például olyan divatot indított el, amely itthon a 4-es metró elementáris szerkezetformálásában landolt.

Lehet, hogy nem az egyetlen elfogadható tervezési elv a különbözni akarás, a mindenáron más keresése, az ellentmondás? Lehet, hogy ha egy előképet annyira elemeire szedünk, tőle oly mértékben elvonatkoztatunk, hogy csupán „vájtszeműek” veszik észre az összefüggéseket, akkor annak elutasítás, értetlenség lesz a vége a közösség részéről.

Kissé szemtelenül visszakérdeznék: és? Igen az lesz. Az is volt, az is van. Akárcsak az irodalomban, vagy egyéb műfajokban: a kultúra mindig is rétegzett volt, és az is marad. Nagyon úgy tűnik, hogy vertikális átjárhatóságát – korábbi vélekedéseimmel ellentétben – még az olyan anonim, demokratikus fórumok sem veszélyeztetik, mint az internet. A kortárs magyar építészeten belül a szakma által elismert és jegyzett darabok – amiből azért nem épül olyan sok – ugyanakkor távolról sem a különbözni akarásról, sokkal inkább egy erős, kontextuális érzékenységről, illeszkedésről szólnak. Élő, akár indulatos szakmai vitákat kellene folytatni arról, hogy ezt az illeszkedést ki, hogyan képzeli el, de az illeszkedés ideája éppúgy meghatározza az egyetemi oktatást, mint ahogy igaz a frissiben átadott borászatokra, vagy Lévai Tamás maribori pályázati tervére is. Az, amit az építészeti „elit” és a hozzá tartozó institúciók, így egy szakmai újság – értéknek tart, az nem feltétlenül konvergál a közönségítélettel. Bőséggel találhatóak viszont olyan építészeti orgánumok, melyek az imént említett rétegzettségnek megfelelően kifejezetten a köz ízléséből élnek. Eltérő szegmenseket megcélzó médiumok szempontjai ugyanakkor – legalább is lefelé – soha nem fognak egymással keveredni.
Természetesen léteznek technikák az építészeti és vizuális közízlés emelésére, de végletesen korrupt, önfelszámoló gyakorlatnak tartanám azt, ha kortárs magyar építészet kitörési lehetőségeit a hazai közízléshez igazítanánk, ha a közízlést akár mint argumentumot, akár mint kielégítendő célt szerepeltetnénk szakmai, művészeti vitákban, esetleg a pályázatok elbírálásánál.

S végül befejezésként még egy kérdés: mennyire kell egy épületen, épületegyüttesen végigvinni egy alaki, formai koncepciót töretlenül, maradéktalanul? Vajon nem válik-e a koncepció önmagáért valóvá, erőszakolttá? E tekintetben nem nyújthat-e többet bizonyos „megalkuvás”? Kereshet-e és alkalmazhat-e az építész oly elveket, ami mesterkélt? Például hogy azonos anyagból legyen a fal és a tető fedése, vagy „fekete, mert színes tárgyak készülnek benne”…

Egy koncepció csak annyira tud önmagáért valóvá, megerőszakolttá válni, mint egy döntés arról, hogy egy bizonyos ház mondjuk neoreneszánsz legyen. Esetleg klasszicista. Vagy netán barokk. Pontosan azért, mert egy-egy ház az egyedi igényekre és helyzetekre adott térbeli válasz, a koncepció nem formaakarást, hanem egy olyan rendezőelvet jelent, amely a millió lehetséges megoldás közül képes az egyetlen megvalósulót kiválasztani. Ez egy rendkívül súlyos döntés, melynek meghozatalában az épület teoretikai alapjává váló koncepció segít. Számomra nem túlhajtott az, ha valaki fekete házat csinál azért, mert színes cuccokat gyártanak benne, és nem megerőszakolt az, hogy e koncepció megvalósulása érdekében, azért, hogy a ház TÉNYLEG fekete legyen, mondjuk fekete fémlemezzel burkolja a házat és nem kékkel.

Ha valaki bármilyen ok folytán például arra a következtetésre jut, hogy egy bizonyos helyszínen tárgyszerű, diagramszerű házat kíván elhelyezni, mert … – és itt valóban fontosak az indokok –, akkor az első feladata az, hogy megoldja a tetők egynemű átfordítását, függetlenül annak lapos vagy magas formálásától. A tető és a fal csatlakozásának módja, a kettő anyaga nem kompromisszum kérdése, hanem a koncepció inherens eleme. Ebben a helyzetben egy ereszes, hódfarkú cserépfedés nem kompromisszum, hanem butaság. Az építészeti abszurdia csúcsa lenne rábökni egy színes épületre és közölni: a koncepcióm szerint fehér volt, de kompromisszumokra kényszerültem. Az építészeti gyakorlat természetesen a folyamatos kompromisszumokról szól. Az, hogy ezek közül mi az, ami már az épület értelmezhetőségét érinti, csak úgy dönthető el, hogy van egy elképzelés, egy koherens gondolati struktúra az épület jövőbeli integritásáról. Ennek az immanens struktúrának az ismeretében vezetnek bizonyos döntések kompromisszumhoz, vagy korrupcióhoz. Ez az immanens elképzelés, intellektuális struktúra maga a koncepció. Ennek hiányában egy ház – és az bizony napi szinten tapasztalható a hazai köz-építészetben – formailag és fizikailag is széthullik. Mindebből már látszik: egy koncepció távolról sem csak az intellektus játéka, hanem egy olyan értelmezési mező, amely már arról is tanúskodik, hogy az építész egyáltalán felfogta-e a feladatát.

Rátérve a hosszabb kifejtésre: magam részéről korántsem érzem annyira természetesnek és magától értetődőnek a historizmusok kortárs adaptálhatóságát, mint ahogy az Körmendy Imre álláspontjából kiolvasható. Ennek kritikája összefügg az újdonság megítélésével, és az a lehetséges kortárs építész-szerepekkel.
Akár egyet is lehetne érteni avval, amikor Körmendy így fogalmaz: „Az új, a sosem volt, az eredeti stb. nem minőségi kategóriák, egyáltalán nincsenek szoros korrelációban a jóval, a széppel és az igazzal.” Csakhogy ez nem lehet indok arra, hogy annulláljuk az újdonság értékét, továbbá eme újdonságértéket a fenti nagy kategóriákkal ütköztessük. Az építészet nagy hármasára, a tartósság, célszerűség szépség kritériumaira konvergálva a szókratészi alapkategóriákat, az izgalom épp akkor jelentkezik, amikor kiderül: korról korra változott annak megítélése, hogy mit tekintünk szépnek, célszerűnek vagy tartósnak. A lakótelepek építészetében a három fogalom tartalmában és jelentésében is átfedi egymást, az Eiffel-torony esetében a vitruviusi hármas egy olyan háromszöget mutatna, ahol a tartósság és a célszerűség egymás mellett, de a szépségtől fényévnyi távolságra helyezkedne el. Ugyanez elmondható a jó, szép, igaz szókratészi terminusairól, ami jelzi, az újdonsággal való ütköztetésük korántsem a mulandóságnak az állandósággal szembeni posztulátuma. Rendkívül fontos rögzíteni: nem valamiféle posztmodern anything goes – minden elmegy – értékrelativitásra gondolok, nem megkérdőjelezni szeretnék bizonyos értékeket, hanem rámutatni arra, hogy ezeket az értékek manapság sokkal kevéssé rögzített tartalmakként, mint inkább olyasfajta struktúraként jelentkeznek, melyeket alkalomról alkalomra kell kitölteni. Az értékek konszenzusa – melyben a fentiek értelmében valóban kevéssé lehet hinni – tehát az értékek konszenzusa helyett jómagam azt a megértést várom el úgy önmagamtól, mint egy alkotótól, amely eme struktúrakitöltő stratégiának, ideális esetben egyébként is szerves következménye lenne.

Noha az újdonság valóban nem klasszikus minőségi kategória – és erről rengeteg szó esett itt a blogon is korábban –, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az újdonság: a fenti struktúra értelmében érték is. Ebbéli státuszát ugyan folyamatosan megkérdőjelezik, kritizálják és elutasítják, de tetszik vagy sem, az építészetben az elmúlt száz évben lezajlott forradalom ezt a szót tűzte a zászlajára. A Körmendy-szöveg alapkeretét jelentő Ferkai-tanulmány is leszögezi, hogy a történetírás által használt operatív modern fogalom elválaszthatatlan részét képezi az újítás, a technikai, társadalmi innováció. Az újdonság ígéretére szerveződnek az különböző építészeti institúciók kezdve az oktatással, befejezve a sajtóval; az újdonság éthosza működteti az építészeti turizmust, miközben egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy mindennek a hátterét egy nem csak az ipar, hanem a folyamatosan változó életmód is fűti. Új élethelyzetek, új kihívások, új problémák, melyekre az építészet a maga eszközeivel próbál válaszolni. Az újdonság nem valamiféle kritikai elvárás – bár gyakran akként is jelentkezik –, hanem a különböző kulturális termékeknek, különösen egy bizonyos probléma megoldása, esetleg felvetése esetén akár kizárólagos értéke.
Ebből szempontból tartom például kifejezetten tragikusnak, hogy a BAZ megyei ár- és belvíz sújtotta területek újjáépítésére kért ajánlati tervek kapcsán nemhogy arról nem indult el Magyarországon diskurzus, hogy hogyan lehetne korszerű módon reagálni arra a térszituációra, amikor valaki ártéren építkezik, hanem ehelyett a „tradicionális” falukép, a „tradicionális” háztípus irányából közelítettünk egy olyan problémához, ami bizony radikális lépéseket, markáns újdonságokat kívánt volna meg. Ez, továbbá a vörösiszap-tragédia kíméletlen élességgel világított rá arra, hogy – Körmendy Imre vélekedésével szemben – az építésztársadalom nem tud, nem akar, vagy pusztán túl fáradt ahhoz, hogy új, érvényes megoldásokkal kezdeményezőként lépjen fel ilyen esetekben.
Meggyőződésem ezért, hogy nem az eklektika-kurzusokra kellene az egyetemen az időt fecsérelni, hanem olyan programok, workshopok elindításán kellene fáradozni, amely felébreszti az építészhallgatókban a szociális problémák iránti érzékenységet, amely gondolkodási és építészeti eszközöket ad a kezükbe ahhoz, hogy iniciatív építészként egyáltalán megszólalhassanak ezekben az esetekben. Amely rádöbbentheti őket arra, hogy az építészet az nem pusztán eszköz, megélhetési valami, hanem egy médium, amelyen keresztül a világgal kapcsolatos vélekedéseiket, esetleg tudásukat közvetíthetik.
A Körmendy Imre által említett stíluskurzus puszta felvetése – azon túl, hogy anakronisztikus nonszensz – alapjaiban kérdőjelezi meg azt a pozíciót, amit jelenleg építészinek nevezünk, és amelynek jelenkori kialakításában éppúgy szerepet játszott a városokat emelő pantokratór építész ideája, mint Ayn Rand Ősforrásának építészhérosza, mint ahogy szerepet játszik az építészeti sztárrendszer jelensége is. Az építészeti léttől ma elválaszthatatlan kreativitás igénye, maximája ezen a ponton is találkozik hát az imént tárgyalt újdonságértékkel, az újdonság létrehozásának kérdésével. Építésznek lenni – felette meggyőződésem – nem szakma, hanem pozíció, törékeny végeredményű, lassan vívott emancipációs csaták eredményeként megszerzett pozíció, amelynek jellegétől most, a huszonegyedik században alapvetően különbözik egy stíluskurzus. Bármilyen modus operandinak az oktatáson keresztüli túlhajtása ahhoz vezet, hogy idővel generációk felejtenek el gondolkodó lényként tervezni, releváns kérdéseket feltenni. Egy historikus kurzus problémáján persze túlmutat mindez, de egy efféle kurzust jómagam szimbolikus mérföldkőnek vélek azon az úton, amely oda vezet, hogy az építészek végleg kiírják magukat az értelmiség köréből.
[Szigorúan zárójelben: egy ilyen eklektikus gyakorlat ráadásul létezik. Létezik a budai villaépítészetben, a Nemzeti Színházon, a kisvárosok peremterületein, az álromantikus útszéli csárdákban, meg egyébként mindenhol; eklektikus gyakorlat szervezi a neo-neomodern építészetet és a különböző Bauhaus-permutációkat is. Ráadásul vannak bizonyos kortárs építészeti irányzatok, amelyek eleve eklektikusak, belső eklekticizmusuk ráadásul konstitutív elemük. Az olyannyira szerethető, minimalista elvek szerint komponált házak – így például Vincze László remekbe szabott majorsága attól válik azzá, amivé, hogy egy bizonyos részletképzési és anyaghasználati idea egy drámaian eltérő eredetű formaegyüttesen fejti ki hatását. Maga az eklektika az, ahogy a minimalista részletképzés évezredes hagyományú formai antagonistán jelenik meg. De éppígy eklektikus a kortárs kultúra, az invent nothing, mix everything éthosza, amely az irodalomtól kezdve az öltözködésen át az elektronikus zenéig érezteti hatását. A létező eklektikus gyakorlat számomra nagyon meggyőző stratégiáját dolgozta ki a kortárs magyar építészet akkor, amikor belvárosi, eklektikus környezetben kevéssé az átírás, pláne nem az imitáció, hanem az intenzív részletadás és részletképzés különböző stratégiáiban vélte megtalálni azt a közös nevezőt, ami az újat a régihez kapcsolta. Ez a mindennapjainkat átható, az építészetben pedig szerves instrumentalizmusként jelentkező eklektika tehát organikus kulturális tünet, éppúgy, mint ahogy a 19. század végi eklektika is az volt, amely a darwini evolúció-elmélet mintájára a stílusok versenyeztetésével voltaképp az egyetlen igazi stílust kereste. A már említett építészeti kreativitás egyik fontos terrénuma volt az a rajzi képesség, amely eme stílusevolúciós versenyt papíron is rögzíteni tudta. A korabeli eklektikus gyakorlat – miközben a felszínen historikus volt – folyamatosan a saját korának kortárs kulturális miliőjébe illeszkedett. Egy mai, átírás nélküli eklektikus gyakorlatot a belső, anakronisztikus historizmusa okán is felette rémisztő fenoménként jelentkezne a mai kulturális horizonton. Éppily rémisztőek a politikai és társadalmi élet tradicionalista megnyilvánulásai, amely szerves kontinuumok szövése helyett múlt egy bizonyos időszegmensét igyekszenek napjainkba illeszteni.
Eklektikus környezetben átíratlan eklektikát művelni – nem feltétlenül lehetetlen – de rendkívül kihívásos feladat. A belmagasságok, a technikai részletek, a rendelkezésre álló anyagok az üvegezések, a profilvastagságok, az ipari és kézműipari kultúra, illetve azok hiánya, vagyis a bennünket körülvevő kulturális miliő kényszerítő trajektóriái olyasfajta szimulakrumokat fognak eredményezni, amelynek intellektuális értéke eleve kérdéses. Mert őszintén: mi értelme lenne megépíteni egy házat, ami annyival elintézhető, hogy szép eklektikus homlokzata van.]

Amikor bizonytalannak vélem Körmendy Imre argumentációját, akkor cikkének arra az alapállására gondolok, amely egy bizonyos tanulmányból, egyetlen bizonyos – az eltérő, 30-as évekbeli doktriner és „másik” modernizmus közötti – vita során született szöveghelyekből idéz. Azon a nem túl épületes megállapításon túl, hogy eltelt nyolcvan év – így a látszat ellenére ez a vita távolról sem az a vita; a kortárs magyar építészet belső dinamikáját távolról sem a korabeli, hivatalos stílussal szembeni legitimációs harc jellemzi – be kell lássuk, hogy az akkor elhangzott érvek jó részét a napi gyakorlat és a felépült példák is érvénytelenné tették. Amikor Körmendy Imre álláspontjának illusztrálásához ezeket a szövegeket idézi, és – a már említett Sós Aladár szavával úgy nyilatkozik, hogy nem áll az, hogy természeti képződmények mintául szolgálhatnak az építészetnek, akkor szimplán nincs igaza. Ez ugyanis egy létező gyakorlat kezdve Massimiliano Fuksas római konferenciaközpontjával, befejezve az organikus építészet mimetikus és általában a topografikus építészet gyakorlatával.
Hogy mennyire kétélű ebből a korszakból akár pro, akár kontra érveket citálni, az leginkább az utolsó, az eleve elrendelt formát megkérdőjelező Virágh Pál idézetből derül ki. Noha ez az érv eredetileg a kubusos tömegképzés doktriner igényét utasítja el, Körmendy már a konceptualitás „túlhajtásának” kritikájaként alkalmazza, miközben az éppily alkalmas arra – és cikkének legnagyobb belső ellentmondása épp ez –, hogy általa felvetett eklektikus gyakorlat igényét minden további okoskodás nélkül söpörje le az asztalról.

Körmendy Imre: Gondolatok és kérdések

2011-04-12T15:35:00.004+02:00

A Metszet című folyóirat 2011 január-februári számának végén, olvasói levélként jelent meg Körmendy Imre alant közölt írása. A szöveg önmagáért beszélt, kontextusáról annyit érdemes tudni, hogy a folyóirat utolsó belíves oldalán lefotózott - valóban furcsa időigézeti panoptikumnak ható - erősen historikus épület-átalakítás ihlette. A Kaposvár főterén található motel új architektúrája éppoly gyökeresen szakít az eredeti épületével, mint ahogy az eredeti épület sem sokat bíbelődött avval, hogy stílusérzékeny illeszkedést valósítson meg környezetében. A levél ugyan elszakadt ettől az aktualitástól, ám az efféle re-historizáló attitűd kapcsán is olyasfajta - felette tiszteletreméltó - határozottsággal képviseli Körmendy Imre álláspontját, amely vitára késztet. Alant a levél, a következő posztban pedig az általam írt válasz lesz olvasható.

Körmendy Imre: Gondolatok és kérdések

A Metszet folyóirat 2010. novemberi-decemberi lapszámának tanulmányozása során több gondolat, esetenként kérdés fogalmazódott meg bennem, illetőleg már korábban fontolgatott elképzelés kívánkozott ki belőlem. A folyóiratot színvonalasnak tartom, elektronikus változatát is rendszeresen és örömmel tanulmányozom.
In medias res: bele a közepébe!
Az új, a sosem volt, az eredeti stb. nem minőségi kategóriák, egyáltalán nincsenek szoros korrelációban a jóval, a széppel és az igazzal. Ezek egyszerűen időbeliséget fejeznek ki, semmi többet. S az időszerűvel, a korszerűvel igen vigyáznék, hiszen Illyés Gyula figyelmeztet arra, hogy: „Ami időszerű, az időleges. Elmúlik, vagy ami még veszélyesebb: elfajul.” (Magyarok (naplójegyzetek), I. kötet 151. lap. Nyugat Kiadó, Bp. 1938.)
Számomra igen gondolatébresztő volt olvasni Ferkai András: Modern koncepciók a magyar építészetben 1930 körül (Kerékgyártó Béla /szerk./: Hely és jelentés – tanulmányok az építészetről és a városról; TERC Kiadó, Bp. 2002, 2005.) című írását, mert alapvető kérdéseket feszeget benne. Hosszan idézhetném gondolatait (meg az általa közölteket), mert ragyogóak, most csupán két részletet emelek ki, az egyik Schmittherertől származó idézet: „ami új – az nem mindig jó, de ami jó – az mindig új”, a másik a tanulmány írójáé: „Vagyis nem kell mindenáron újszerűségre törekedni és kidobni mindazt, ami bevált és használható, csak azért, mert hagyományos”. (80. lap) Ferkaitól mást is megemlítek: a Nyíri–Lauber kettős kiállítási megnyitóját a Magyar Építőművészetből, ahol – többek között – arról ír, hogy ők mind lapos-, mind magastetős házakat terveztek, nem tartoztak egyik körhöz (csoportosuláshoz) sem. A szerző azt állítja – és ebben teljesen egyetértek vele –, hogy ez nem megalkuvás, hanem kultúra kérdése. Megfontolandónak tartom ezt sok-sok mai tervező és ítész számára. A mai „legnagyobbaktól” is látom, hogy egy-egy kidolgozott házat, formát, stílust alkalmaznak, bárhova dolgozzanak is.
Sőt felvetném annak gondolatát is, hogy egy olyan országban, ahol a legjelesebb építészeti díj egy eklektikus alkotóról (Ybl Miklósról) kapta nevét, ahol az egyik legjelesebb építész irodájának (Hild József) legtöbb munkája barokk házak klasszicista stílusba való átalakítása volt, ott talán meg kellene tűrni más építészeti megközelítéseket is, s netán eklektikus környezetben akár „átíratlan eklektikát” (Reimholz Péter nyelvi fordulata) művelni.
Ahogy a mai zeneszerzők filmekhez, színdarabokhoz írnak régi stílusú zenét is, úgy az építészek is tervezhetnek régi környezetbe annak a kornak megfelelő házakat. Értelemszerűen ez a művészet- és építészettörténészeket nehéz helyzetbe hozza (hozhatja), ha elmélyült vizsgálat nélkül akarják az épületeket elhelyezni az időben, de a társadalom számára attól még akár hasznos és harmonikus is lehet.
Ahogy a zeneszerzők tanulnak több kor stílusában komponálni, javasolnám ezt visszahozni az építészeti oktatásba is, mert korántsem egyértelmű, hogy csak „korunk stílusában” (ha van egyáltalán ilyen) szabad alkotnunk. Bár Friedrich Achleitner: Ez a ház a 8. századból származik és 1898-ban épült meg (id. mű 33. lap) című művében azt állítja, hogy az európai kultúrkörben a forma és az idő igen szorosan kötődik, de kissé eltekint e tekintetben a román kortól, a reneszánsztól és a klasszicizmustól a szecesszióig, vagy a modernig terjedő időszaktól (azaz mintegy ezer évtől), amikor jeles elődeink visszanyúltak bevált formákhoz, stílusokhoz. Megfontolandónak tartom elemezni a Magyar Tudományos Akadémia épületét, s annak tervezőjét, aki többféle stílusban is el tudta képzelni a palota homlokzatát, építészeti kialakítását. A Dohány utcai zsinagóga bővítését – évtizedekkel felépülte után – azonos anyagból és megtévesztően hasonló stílusban végezték el a két világháború között.
A szobrászat is a legkülönfélébb stílusokban alkot, elég talán utalni Sztremeny Géza Batthyányi szobrára Budán. A Dózsa György úti 56-os emlékmű kapcsán ott is felmerült a szakmán belül olyan vélemény – védve a megvalósult művet –, hogy egy emberalakos kompozíció alkalmatlan korunkban a forradalom és szabadságharc kifejezésére, de a Budapesti Műszaki Egyetemen megvalósult, Csíkszentmihályi Róbert alkotta szobor rácáfolt erre az állításra.
Nekem úgy tűnik, hogy a kortárs építészet feszeget minden anyag- és színhasználati normát és szerkesztési elvet, nem tekint semmit tabunak, kivéve a „kortársságot”, az „időszerűséget”, a „divatosságot” (bár ez utóbbit tagadja).

Folytatva a folyóirat „lapozgatását”, felvetődik a kérdés: korunk építészetének lehet, hogy az a baja, hogy példaképei kiállítási pavilonok, extrém és speciális funkciójú épületek, például múzeumok? Lehet, hogy ezért dívik a mutatványos építészet (C.F. jellemzése korunkra) napjainkban?
Lehet, hogy nem az egyetlen elfogadható tervezési elv a különbözni akarás, a mindenáron más keresése, az ellentmondás? Lehet, hogy ha egy előképet annyira elemeire szedünk, tőle oly mértékben elvonatkoztatunk, hogy csupán „vájtszeműek” veszik észre az összefüggéseket, akkor annak elutasítás, értetlenség lesz a vége a közösség részéről.

S végül befejezésként még egy kérdés: mennyire kell egy épületen, épületegyüttesen végigvinni egy alaki, formai koncepciót töretlenül, maradéktalanul? Vajon nem válik-e a koncepció önmagáért valóvá, erőszakolttá? E tekintetben nem nyújthat-e többet bizonyos „megalkuvás”? Kereshet-e és alkalmazhat-e az építész oly elveket, ami mesterkélt? Például hogy azonos anyagból legyen a fal és a tető fedése, vagy „fekete, mert színes tárgyak készülnek benne”…
Folytatva a Ferkaitól idézett idézeteket, következzenek Sós Aladár szavai: „Nem áll az, hogy egy díszítetlen ház egyszerűbb és természetesebb valami, mint egy díszített ház, mert a díszítés ősi és ösztönös hajlam, amelynek elfojtása nem lehet természetesebb, mint annak megnyilatkozása. Nem áll az, hogy a gépek és a járművek mintául szolgálhatnak az építészetnek (ez még visszautalás is az előző pontra, s jelen írás szerzője szerint ez igaz a természeti képződményekre is). (…) Nem áll az, hogy az épületet az alkalmazott anyagok és szerkezetek formálják, mert ezt rendeletetésének, helyének és környezetének (és nem légből kapott elveknek) megfelelően a tervezője formálja.” (Id. mű 79. lap). Hozzá tehetjük még Virágh Pál egy gondolatát: „Az épület (…) elsősorban feleljen meg rendeltetésének minden formai béklyótól mentesen. (…) Nem voltam képes megérteni, hogy egy épület „valódisága” és célszerűsége milyen összefüggésben van egy előre elhatározott és egyedül üdvözítőnek előírt formával.” (80-81. lap)

Ezek a kérdéseim – legalábbis belőlük egy csokor – a bemutatott épületekkel, megírt cikkekkel, korunk alkotásaival kapcsolatban. Nem minden témát fejtettem ki részletesen, de talán így is érthető mondandóm.

Budapest, 2011. január 6.
Körmendy Imre

Hogyan írj esszét - II.

2011-04-11T14:17:00.002+02:00

Először úgy gondoltam, hogy a plágium gyomorforgató. Erkölcstelen és immorális, a zsidó-keresztény alapokon nyugvó erkölcsiséget megkérdőjelező otromba önbecsapás. Elhiteti magával az ember, hogy csinált valamit, hogy esetleg vannak ötletei, hogy valamiért fáradtságos munkával megdolgozott. Amellett, hogy ez nincs így, a plagizált esszék, dolgozatok, írásművek alapvetően rosszak, suták, bénák. Ezt a bénaság természetesen relatív: a távolságtartásból és a kontextusváltás szükségszerű kudarcából adódik. A végeredmény többnyire ciki, alkalmanként pedig megmosolyogtató lufi. De kezdjük az elején.

Valamikor 2009 végén írtam itt egy posztot „Hogyan írj eszét?” címmel. Akkortájt az egyik tantárgyam teljesítésének alternatívája az volt, hogy néhány előre meghatározott témában írt ötös esszé kiválthatja a vizsgát. Tucatnyi dolgozat érkezhetett, melyekben szinte gyerekbetegségként jelent meg néhány típushiba. Ennek orvoslására állítottam össze egy tanácsgyűjteményt.
2010 végén – noha vizsgaköteles tárgyról van szó – valamiféle adminisztratív döntés okán ezt a vizsgát egy kötelező esszé váltotta ki. Leporoltam ezt a néhány pontot, újabbakkal egészítettem ki, majd a feladatkiírás részeként terítettem a hallgatók között. Lássuk:

0. Ma már minden elektronikusan megy. Adj normális fájlnevet. A normális fájlnév valami olyasmi, hogy: wesselenyi_garay_andor_NJV25345_epiteszet_es_media. Ezt a mekek, meg a pécék is olvassák. Apróság, de fontos: válassz egy rendes e-mail nevet is.

1. Tartsd be a formátumot. A legtöbb előadó előre meghatározza, hogy mit, milyen típusú betűkkel, milyen sortávolsággal, milyen terjedelemben kell írni. Alkalmanként még előre gyártott sablonfájlokat is kiadnak annak érdekében, hogy az anyag egységes legyen, hogy kezelni tudd azokat.

2. Tartsd be a terjedelmet. Noha kekeckedésnek tűnik: a 15.000 karakter az tizenötezer és nem három-, öt-, esetleg húsz. Nem kevesebb azért, mert az előadó ezzel (is) teszteli azt, hogy van-e egyáltalán mondanivalód a témáról, és fordítva: az olyan grafománoknak is kontroll, akiknek mindenről minden eszébe jut. A terjedelem betartása az összpontosításod mércéje. A túl rövid dolgozathosszal azért nem jársz jól, mert nem vagy rákényszerítve arra, hogy kilépj a klisékből, és ezért kapsz majd rossz jegyet, a hosszút pedig szellemileg nehéz átfogni.

3. Ha túlléped a terjedelmet: ne dumáld meg. Ne kezdj el olyan üres banalitásokat szajkózni, hogy nem a méret a lényeg, ugyanis a terjedelemkorlátnak- és megkötésnek nem ez a szerepe. Egy dolgozat a gondolataidról, nem pedig az orális vitaképességedről szól.

4. Készíts a szöveg elejére egy összefoglalást. Tíz sorban ismertesd, miről szól a dolgozat, mi volt a pozíciód, honnan indultál, milyen eredményre jutottál és mik a konklúzióid. Ettől az összefoglalástól független a dolgozat végi sommázat, ami az indítóabsztraktot zárja keretbe és tömöríti a legfontosabb felismeréseidet.

5. Ha ezt az összefoglalót a dolgozat elején készíted, akkor remek sorvezető, ha pedig a végén, akkor remek kontroll. Ha ugyanis nem tudod egyetlen tízsoros bekezdésben összegezni, hogy miről írtál, akkor a szöveg egy fókusz nélküli zselé. Hogy ezt elkerüld:

6. Fogalmazz meg egy (hipo)tézist. Nem baj, ha azt nem tudod bizonyítani, vagy hogy esetleg téves volt az előfelvetésed: az is nagy eredmény, ha képes vagy leírni, tévedtél; az is nagy út, ami az ellenkező konklúziókhoz vezet.

7. Ne személyeskedj. A dolgozat ne a te személyes élményeidről, érzeteidről szóljon. Ne érzelgős, hanem okos legyen. Te, mint szerző persze meg KELL jelenj a dolgozatban, de ez ne valamiféle picsogás, műmájer lazulás, hanem artikulált álláspont legyen.

8. Ne akarj jó fej lenni. A legtöbb dolgozat azzal van elfoglalva, hogy verbális mutatványokon keresztül igazolja azt, hogy a szerzőjük jófej. Kúl. Az oktatód viszont az érdekli: mennyire kreatív a gondolkodásod.

9. Ne akarj laza lenni. Felesleges nyelvi energiákat ne pazarolj arra, hogy mulatságos, laza, vagy akármilyen légy… a dolgozat nem valamiféle sminkkészlet, ahol szavakkal rajzolod meg a saját elképzelt portrédat. Vagy ha igen: a szöveg legfeljebb izzadságszagú lesz, de nem laza.

10. Ne lirizálj. Ne képzeld azt, hogy egy nagy író vagy, ha évente mindössze egy-egy alkalommal írsz pár ezer karaktert, mert rettenetesen fals, hazug szövegeket fogsz gyártani.

11. Ne habosíts. A dolgozat ne arról legyen posztmodern tudósítás, hogy te éppen hogyan fogalmazol. Ehelyett tedd föl magadnak a kérdést: mit akarok mondani? És utána ezt válaszod meg néhány egyszerű mondattal.

12. Ne magyarázd a meleg vizet. A melegvíz magyarázása valami olyasmi, ahogy oldalakon keresztül írsz a melegvíz legfontosabb tulajdonságáról, a melegségéről.

13. Az írás néha nehezen megy. Az ember tudja, mit akar mondani, ötlete, témája is van, mégsem jönnek a mondatok. Írás közben gyakori a görcs, gyakori az, hogy gyökkettes, alany - állítmány - tárgy problémák lépnek fel. Hasonló a rajzoláshoz, tervezéshez, amikor a fejben vannak a dolgok, csak épp papírra nem tudnak kerülni. Ne görcsölj. Kérdezd meg magadtól, hogyan mesélnéd el a témádat a szüleidnek, vagy a barátnődnek, képzeld el, ahogy beszélgetnél a témáról sörözés közben, és a fejedben felhangzó mondatokat írd le. Mihelyst legépelsz öt sort, pillanatok alatt lesz öt oldalad is.

14. Ha valamit nem tudsz: ne spekulálj. Kérdezz, vagy olvass utána. Az is lehet jó dolgozat, ha az ember összeszedi ki-, mire jutott már korábban az adott témában.

15. Ne alibizz. Ha összehánysz egy szöveget, és alibidumákkal rakod tele: az lesz ami, vagyis fércmű.

16. Legyen önkontrollod. Ha a wikipédiából kopipésztelsz: azt az oktatód is megtalálja, ráadásul – vélhetően – eleve olyan témát kapsz, amihez nagyon ért.

17. A finisben hajlamos az ember megszeretni dolgozatát. Ne tedd. Az önelégedettség hullámain legyen annyi erőd, hogy őszintén visszanézd: mennyi munkaórát is feccöltél a dologba? Ha az kevés: ne legyenek illúzióid, az elégedettség delíriumán túl a dolgozat az lesz, ami: összecsapott fércmű.

18. Ezért ne feccölj túl sok energiát a formába. Építészek vagyunk, szeretünk szép tárgyakat gyártani, és miközben ritkított betűközzel, öt centis spáciumokkal kinyomtatsz, majd bígelt kartonba kötsz egy álomszép banalitást, hajlamos leszel azt is elhinni, hogy jó az, amit csináltál, miközben a forma elterelte a figyelmed a tartalomról.

19. Ne menőzz. Biztos láttál már buszon, vagy a megállóban tizenhároméves srácokat, halálosan tépett hajjal, szájukban cigivel, feketére festett körömmel, esetleg tizenegy-két éves kislányokat teeth, tits & toes klasszik Hollywood pózban … inkább elszorul a szív, semmint vonzódik. A te dolgozatod sem vonzó, ha olyan kulturális, intellektuális szerepet próbál játszani, ami még nem a sajátod.

20. Vagyis – és talán a legfontosabb – ne játssz a dolgozat ürügyén, hanem gondolkodj.

21. Ez csak úgy megy, ha szereted a témád. Az sem túl nagy baj, ha még érdekel is. Olyan témát, résztémát válassz, amin lehetőleg már filóztál korábban is. Feltétlen olvass utána a dolognak, annak érdekében, nehogy felfedezd a spanyolviaszt. Kíváncsi vagyok a gondolataidra, de ezt a dolgozatot NE próbáld IQ-ból megírni, mert a 4000. karakterleütésre kifulladsz. Nagyon fontos, hogy SOKSZOR MEGNÉZD, ELEMEZD azt, amiről írsz. Ha sokszor nézel meg egy filmet, akkor a tárgyát is megismered, rejtett összefüggéseket is észreveszel, sőt – és ez lenne a legfontosabb – te magad leszel képes rejtett összefüggéseket konstruálni. Pl.: hogyan segíti a környezet a cselekményt, a szereplők lelki állapota hogyan tükröződik az építészeti-téri-lakberendezési környezetben.

22. Egyikünk se gyors-, se gépíró. Leadás előtt aludj agy pár napot az egész ügyre. Egy már kinyomtatott példányt olvass újra, azon jelöld be az esetleges hibákat, majd így készítsd el a végleges változatot. Ez az utószöszölés mindössze tíz százaléka az egész munkának, időben viszont majd’ a fele. És ettől az utolsó tíz százaléktól lesz igazán jó – vagy a hiányától rossz - a dolgozat.

Hát ennyi. Epikussá dagadt lista, amit bőséggel lehetne egészítgetni evvel, avval, de úgy éreztem, hogy egy záró-esszéhez bőséges iránymutatóul szolgál. A téma meglehetősen tág volt: építészet és média. Lássuk be, ebbe minden belefér. A filmek építészete, az építészeti filmek; a számítógépes játékok architektúrája éppúgy, mint a médiahomlokzatok; esetleg azok a hibák, melyek a filmek építészeti díszletei között előfordulnak. Kábé kétszáz dolgozat futott be, közel négymillió karakterleütést olvastam el a két ünnep között, ami közel triplája a Háború és békének. Részben a mennyiség, részben pedig a vérszomj hiánya okán egyik dolgozatot sem avval kezdtem, hogy bonyolultabb mondatait a gugliba ütve plágiumért vadásztam. Kb. a tizenötödik darab után került kezembe az első médiahomlokzatos ügy, amely korrekt nyelviségén túl egy meglehetősen érdekes témát dolgozott fel rendkívül hideg, távolságtartó unalommal. Első reakciómként négyest adtam az opuszra, mondván lehetne kevésbé unalmas is. A harmadik médiahomlokzatos bulinál lett az az érzésem, hogy ezt a szöveget én már olvastam valahol. És lőn. A kétszáz emberből közel tucatnyi a hg.hu-n megjelent médiahomlokzatos cikkek mördzsölésével hozta létre dolgozatát.

I. Azon túl, hogy gyomorforgatónak tartottam ezt az eljárást, a legnagyobb bajom az volt, hogy ezek a dolgozatok állatira szarok voltak. Ócskaságukat nem a plagizálás okozta – és amikor ezt beláttam le is tettem a plagizálás kriminalizálásáról – sőt, még csak az sem, hogy az eredeti szöveg rossz lett volna, hanem az, hogy ezek a kicsit felületes, mindenkinek tetszeni kénytelen ősszövegek egyedül egy internetes magazin hasábjain állták meg a helyüket.

Egy ilyen szöveg legfontosabb jellemzője a kompetencia alapvető hiányán túl – merthogy a a szerző abban a helyzetben inkább újságíró, semmint építészet-expert – az a gügyögés, amivel minden szakcikket fel kell vértezni annak érdekében, hogy az érdeklődő, de hozzá nem értő szakközönség megértse azokat. Ezek a nyelvi, stilisztikai fordulatok rejtve maradnak azt eredeti kontextusukban – vagyis a magazin hasábjain, viszont ordítóan kibuknak egy másik, egyetemi, különösképp diplomázás előtt álló hallgatók dolgozatai esetén. A gügyögés mellett – azt hiszem fogalmazhatok keményen, én is írtam magazin-cikkeket, tudom milyen az – szóval gügyögés mellett ezeket a cikkeket egy építész szempontjából releváns információk rendkívül komoly szűrése jellemzi. A tervezők közül csak a legnagyobb nevek említtetnek az egyes projekteknél, bizonyos beruházások pedig nevesítetlenek maradnak annak érdekében, hogy feleslegesen ne terhelje az olvasót. Ugyanez a stratégia egy egyetemi dolgozatban rendkívül komoly etikai kérdéseket vet fel.

A kortárs magyar építészetről szóló közírói gyakorlat rendre lefelejti az építészeket az egyes cikkek végéről, legyen szó ingatlan-prospektusról vagy internetes cikkről. Ez a nagyon fájó gyakorlat – ami miatt sokan szenvedünk – ül át az egyetemi gyakorlatba is a plágiumok, vagy a felelőtlen idézgetés során. Az építészet és média témának lenne egy olyan aspektusa, amely az egyes tévészékházak elemzésével foglalkozik: az agyament wiki-idézések okán maradt le több dolgozatról az RTL-klub és MTV-székházak kapcsán Winkler Barnabás, vagy Fekete Antal és a Finta Stúdió neve. Nem kell, hogy tessenek ezek a házak, de míg az egyetemen falain kívül kulturális, azokon belül morális, etikai kérdés, hogy a kollégák nevei szerepeljenek egy, a házakat feldolgozó írásban.

A plagizálásnak – és az eszetlen idézgetésnek – első legnagyobb, ordító következménye az, hogy az elsajátított szövegtöredékek nem bírják ki a kontextusváltást. Hirtelen túl okosak, vagy túl buták lesznek egy ötödéves építészhallgató képességeihez.

II. A plágium – és ide tartozik a felelőtlen idézgetés is – másik következménye, hogy a szerző mérhetetlen távolságba kerül a tárgyától. A plágium – és az idézgetés - célja elsősorban az, hogy a lehető legkényelmesebben hidalja át a közöttem és a húszezer karakterleütés közötti távolságot. E szent cél érdekében – mintegy végső kínjában – nyúl a szerző ahhoz a stratégiához, hogy egy Építészet és média című dolgozatnál megadja az építészet definícióját.

Létező stratégia filozófiai vagy esztétikai traktátusok esetén az, hogy a későbbiekben használt fogalmakat a szerző az első oldalakon definiálja. Teszem azt: Az alábbi értekezés a mimézisről szól. A továbbiakban mimézis alatt azt értem hogy: … és itt következik két oldal definíció.

De vazze ez nem ugyanaz, mint a wikipédiából – a wikiből!!! – kimásolni az épp kurrens építészetdefiníciót… azon túl, hogy ez már önmagában is nettó hülyeség, arról is tanúskodik, hogy öt év építészeti stúdium után annyi ereje – ötlete – nincs a szerzőnek, hogy egyetlen ép mondatot kinyögjön a leendő szakmájáról. És – majdnem biztos vagyok benne – ez pusztán azért van így, mert az energia a gondolkodás helyett a területkitöltő kopipésztelésre megy el.

Szóval: távolságtartás és kontextusváltás. A kriminalizáló dörgedelmeken túl a távolságtartás és a kontextusváltás az, amin az egyetemi plágiumok elvérzenek.

Macskák

2011-04-10T16:35:00.007+02:00

Pista Bá’ Bachmann apja volt. Kellemetlenül átható kék szeme volt az öregnek. Nagy göbös kezei voltak, hatalmas kidudorodó bütykökkel, felszarusodott körmökkel, eres kézfejjel. Rövid szakálla volt, a szőrszálak összefonódtak az arca ráncaival. Az öreg napi hatvan szál mezítlábas Gitanes-t szívott, csutkáig, az utolsó slukkoknál azt vártam mikor tűnik el a parázs a szájában. Jó volt az Öreggel beszélgetni. Kicsit olyan volt, mintha egy homályos ablakon néztünk volna keresztül, a vonásai mögött ott volt a Petya, és persze fordítva, Petya arcán ott tükröződtek az öreg vonásai. Néhányunknak elváltak a szülei, ezért én is, Szilvió is szerettünk elutazni a Csíkbe, hogy a Pistabával dumáljunk. Afféle apapótlék volt, irigyeltük is a Bachmannt rendesen. Petya negyvenedik születésnapját ünnepeltük, elő is került valami szatmári kerítésszaggató. Ahogy kell, ilyenkor meglazulnak az emlékek, kérdeztük is az öreget, hogy lett a Petya olyan, amilyen…

- Nézzétek… mondta, a Péternek jó keze volt mindig, ügyesen rajzolt, de miután lediplomázott, azt vettem észre, hogy kezd elpuhulni. Volt akkor egy közös munkánk, egy kis templom munkáit kaptam meg: Peti volt az építész, én meg a belsőt faragtam. Én mindennap hajnalban kelek, hatkor már az irodában voltam. Peti viszont tízre járt, egykor már elment ebédelni, mikor visszaért, tompa volt, nem fogott az agya. Egy este aztán leültem vele beszélni. Megmondtam neki kerek perec, hogy ez így nem megy. A művészet – az öreg ugyanis szobrász volt – nem erről szól. Nem lazítunk, meg dumálgatunk, meg ebédelgetünk naphosszat, hanem ha akarunk valamit csinálni, azt megcsináljuk. Én nem értek az építészethez, de biztos, hogy ott sem lehet lazsálni… Ezt aztán komolyan vette… pár nap múlva már ő is hatra járt…
Az öreg nemsoká lefeküdt, és persze kérdeztük a Petyát, hogy tényleg ezt mondta-e? Bachmann a diplomázó súlyából addigra tizenöt kilót fogyott. Csontos, szíjas faszi lett belőle, napi negyven szállal szívott valami istentelen büdös román cigiből, amit a gyerekkori spanjai direkt az ő kedvéért csempésztek az országba. A nyakán csak lötyögtek, de a vállán meg feszült az összes inge.
- Hát… kezdett bele, ez valahogy tényleg így volt… egy nap Édesapa lehívott ebéd után, hogy döntsek. Hogy döntsem el mit akarok, ebédelgetni, vagy építésznek lenni. Mert – és esküszöm így mondta, tele hassal nem lehetsz jó építész. Művészetet csak úgy csinálhatsz, ha átéled… ha eszel, kikerülsz abból a dimenzióból, hogy mélyebben megérts dolgokat, mert elálmosodsz. Úgyhogy ne egyél… Erre én, de Édesapa, de mit csináljak, ha éhes vagyok?
- És? Erre mit mondott? – kérdeztük.
- Azt, hogy akkor szívjak el egy szál cigit. Azóta tolom a napi negyvenet.
- Azért ez kemény volt nem? - kérdeztem
- Hogy kemény? A lófaszt kemény! Válaszolta Bachmann miközben tényleg attól féltem, hogy lefejel. - Tudod ki volt kemény? A nagyapám, az nem mondom, az igen, az kemény volt. Emlékszem, nyár volt, kis porbafingó voltam, szóval egyik nap hív, hogy gyere csak ide Petikém, no nézd milyen helyesek a kiskutyák… el tudod képzelni? A Hattyú, a kuvaszunk hetet kölykedzett, esküszöm, mint a mesében, a nagyapám meg – lehettem vagy tíz éves, inkább kilenc, szóval odahív a nagyapám, hogy jöjjek megnézni kölyköket. Hogy milyen szépek, hogy válasszak ki kettőt… én meg, érted, a fasz se tudta mit akar az öreg, ráböktem kettőre, hogy nézd papa ezek milyen szépek. Ő meg válaszolt, hogy nagyon ügyes vagy kisonokám, így óval, onokám, helyes az egyik, amit választottál, de ez a másik kicsit suta, nézd csak, itt van ez, ez sokkal erősebb, azzal kiveszti a kezemből a másik kiskutyát… el tudod képzelni milyen egy kis kuvasz? Helyes kis csoffadt fehér gombóc… oszt a kezembe nyom a nagyapám egy másikat… én persze örülök, játszanék velük, amikor azt mondja, ugyanmá’ kisonokám, hozz egy vödör vizet… én meg lelkesen, érted, hogy majd biztos megfürdetjük a kiskutyákat, vonszolom a vödör vizet, csillogó szemekkel kérdem, hogy mi lesz papa, megfürdetjük őket? Az öreg nem mond semmit, csak sejtelmesen mosolyog, hogy majd meglátod. Amikor odaérek, megfogja az öt másik kutyát és belenyomja őket a vízbe… én meg kérdem, hogy mi ez papa, úszni tanulnak, nyúlnék be utánuk, hogy segítsek nekik, ő meg üvölt rám, hogy hozzájuk ne nyúljak, ezért én csak nézem, hogy a kiskutyák vonaglanak, meg jön az orrukból a buborék azt egyszer csak szépen lassan abbahagyják… látod kisonokám, mondja az öreg… ez a természet rendje… szóval az öreg kurva kemény volt, tán fel is pofoz, ha félre merem fordítani a fejem, de Édesapa… ő nem az… ő csak mondja…

Kezdtem dühös lenni a Petyára, mert azt éreztem mindezt csak azért mondja, hogy belerondítson abba az imádatba, amit a Szilvióval éreztünk a faterja iránt. Mielőtt ki tudtam volna nyitni a számat, folytatta:

- Tudod, az a sok faszság, amit csinál az ember… egyszer visszahull a fejére. Már egyetemre jártam, amikor hazamentem, friss volt a jogsim, toltam a Ladának, majd széjjel szakadt, amikor jön a nagyapám, elég rozzant volt már akkor az öreg, hogy lenne itt négy kiscica, el kéne őket tenni… érted… így mondja, hogy eltenni őket. Tudtam, hogy a vödrös sztori után ezt én még egyszer nem csinálom meg, ezért inkább betettem a kicsiket egy dobozba, az anyósülésre. Lehúztam az ablakokat, lassan gurultam, és amikor láttam egy-egy nagyobb portát fogtam kivágtam őket ez ablakon, szépen egymás után, jobbra és balra, mondván talpra esik, majd lesz vele valami… de ne félj, visszakaptam… egyetem után pár évvel… Már mindannyian itt laktunk a Duna mellett, amikor egyik reggel valami iszonyú vernyákolást hallok… megyek ki az utcára, és látok egy dobozt úgy befúródva a bokor alá, benne hat kismacsekkal, látszott hogy a faszi dobozostul vágta ki őket a kocsiból, menet közben, ahogy annak idején még én a Csíkbe, csak dobozostul, érted úgy be voltak fúródva a bokorba, úgy kellett kirángatnom… persze jön Édesapa, hogy fiam, ezt el kell intézzed, de neki is csak a szája járt Ő meg nem csinálta volna, engem küldött le a sufniba ásóért. No találtam is egy egykezes ásót, gondoltam, hogy majd azzal én agyonvágom ezeket a dögöket… érted, odamegyek, szomszédok még sehol, gondoltam pár gyors mozdulat. Hát egy faszt. Először így fogtam az ásót, és félkézzel csak úgy odapróbáltam az egyik macska fejéhez, hogy mekkorát is kellene lendítsek…, a macsek feje meg csak úgy huppogott, rugózott az ásóvas alatt, fel sem ébredt. Gondoltam egy kicsit magasabbról kéne lendíteni, de akkor is még csak próbáltam az ívet érted.
Ahogy elképzeltem, ahogy a macskák feje rugózik a vas alatt, tán kínomban is, de könnyesre röhögtem magam. Bachmann persze rossz néven vette, hogy a tökömet röhögsz GidA? Vertél már agyon macskát? Egyáltalán nem könnyű, szóval következőnek így csuklóból már meglöktem az ásónyelet, vagy tíz centiről. A macskának koppant egy kicsit a fején, de az meg baszki erre felnyújtja a nyakát és elkezd dörgölőzni az ásó éléhez, meg elkezd dorombolni azt hitte játék.
Én erre meglengettem az ásót vagy húsz centire, és odabasztam vele, de bizonytalan lehettem, mert csak koppant a vas a nagyobbik fején, és az még akkor is csak egy ilyen hangot adott ki, hogy vrrrráááu… és feszt dörgöli a pofáját az ásóhoz… Akkor már tudtam, hogy ezeket én nem fogom eltenni… a legnagyobbikat a kisfiamnak adtam, a maradék ötöt meg becsomagoltam szépen a kocsiba, meg nem álltam Pomázig és ott betettem csórikáimat egy istállóba… jók lesznek istállómacskának.
Az, hogy én ergya vagyok, azt tudom, de nem mondd, hogy Édesapa kemény, mert kurvára nem az… rám bízta volna a vasárnapi macskaölést, mert gyomra neki sem volt már hozzá…szerintem sose volt. Nem úgy, mint a nagyapámnak.

Október 26-a kedd: beszámoló a biennáléról

2010-10-21T18:38:00.002+02:00

Ferencz Marcival a jövő héten, 26-án, kedden délután 6 órakor tartunk egy előadást az idei, 12. Velencei Épitészeti Biennále Magyar Pavilon kiállításáról és biennálés benyomásainkról a Műcsarnokban.

Az előadás 18 órakor kezdődik a Műcsarnok előadótermében (Budapest, 1146 Dózsa György út 37., alagsor) .

Tehát:
Időpont: október 26-a kedd, 18:00
Helyszín: Műcsarnok alagsori előadóterem

Újabb képek a pavilonról

2010-08-25T16:50:00.003+02:00

http://borderlinearchitecture.com/exhibition/p-a-v-i-l-i-o-n-2/

Elkészült a kiállítás

2010-08-24T17:32:00.004+02:00

Elkészült a Magyar Pavilon installációja. További képek a http://borderlinearchitecture.com/exhibition/p-a-v-i-l-i-o-n-1/ honlapon láthatóak.

Fotó: Bujnovszky Tamás

Aforizmák a rajzolásról - II.

2010-08-24T14:21:00.005+02:00

Míg a biennálén dolgoztunk, számos, a rajzolással kapcsolatos idézetbe, aranyköpésbe botlottunk. Ezek némelyikét már sikerült feldolgozni néhány posztban, amelyek itt és itt olvashatóak. Végig nagy volt a kísértés, hogy ezeket az idézeteket valamiféle könyvben, kiadványban is megjelentessük, de - ahogy erről már szó volt - az a munka, amire végül voksoltunk nem valamiféle retrospektív áttekintésre, hanem a rajzzal kapcsolatos vélekedések jelenidejű dokumentálására törekedett. Ezzel párhuzamosan azért csak jöttek az idézetek, különösképp Pölös István és Molnár Csaba gyűjtőmunkájának eredményeként. Ehelyütt ebből az anyagból adok most közre, amit kiegészítettem Molnár Csaba dolgozatának kicsontozott változatával. Szövegében rengeteg olyan mondat volt, amely klasszikus aranyköpésként is megállja a helyét. Annak érdekében, hogy ez ne egy tömegben jelenjen meg, az egyes fragmentumokat összekevertem. Jó olvasást!

Útjára ered egy aktív vonal szabadon, céltalanul; séta ez, csak úgy, a séta kedvéért.
/Paul Klee: Pädagogisches Skizzenbuch, Bauhausbücher II., München, 1925. 6. Magyarul: Pedagógiai vázlatköny. Corvina kiadó./

A vonal-elem ismertetőjele a mérték, a világos-sötét elemé a súly, a szín elemé a minőség: A mérték, a súly, a minőség formai eszközei minden elvi különbözőségük is bizonyos kapcsolatokba kerülnek egymással. A szín minőség, súly és mérték. A vonal csupán mérték.

A grafikában az egyéni stílus a számítógépek használatával látszólagosan eltűnni látszik. Munkánk tere átkerült egy korábban ismeretlen számítógépes világba. A gép virtuális valóságában a vonalhoz kapcsolódó mozdulat megváltozik, a vonal személyes jellege megszűnik. /Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN. A rajzolás fontosságáról. DLA értekezés, Kézirat BME Építészmérnöki kar, Mesterképzés. 2005. 40./

Ott, ahol tisztán élnek a színekkel, ez a három metszi egymást. Aki uralkodik az eszközökön, annak megadatik a dolgokat olyan erővel felruháznia, hogy a tudat számára távolabb eső, új tartományokba is elérjenek. Ám ennek az alkotói foknak ugyanilyen sorsdöntő jelentősége van negatív értelemben is: itt eshet meg, hogy nem érjük el a legnagyobb és legsúlyosabb tartalmakat, s hiába vezetne oda lelki hajlamunk, zátonyra futunk, mert nem tudunk tájékozódni a formai síkon. /Paul Klee: Pädagogisches Skizzenbuch, Bauhausbücher II., München, 1925. 53. Magyarul: Pedagógiai vázlatköny. Corvina kiadó./ Helene Schmidt-Nonne: Hogyan tanított Paul Klee, írásában található idézet

A vonallal nem lehet hazudni. Ha megpróbálják, az kiderül. /Sulyok Gabriella/

Az emberi társadalomnak ahhoz, hogy egyenes vonalat húzzon a tájba, és azt állandó formává tegye, el kellett sajátítania a mérés és a megfigyelés tudományát. A természetes tájban húzódó egyenes vonal egyértelműen arra utal, hogy értelmes lények élnek a környéken. De vajon biztosra vehetjük, hogy az egyenes vonal, a sík terep képviseli a logikát, nem pedig a természet világának sokkal bonyolultabb rendje? Deyan Sudjic: The Edifice Complex,. How The Rich and Powerful Shape the World. Magyarul: Épület-komplexus. HVG Kiadói Zrt., Budapest, 2007. ford.: Szeiberth Ádám.

A megfogant építészeti gondolat leggyakrabban vonalak képében születik meg; az alkotó és mások számára is érzékelhető formát ölt, mely forma ettől kezdve alakíthatóvá válik. A vonal csodálatos, már-már misztikus képessége, hogy önmagában képes a gondolat lényegének (akár térbeliségének) kifejezésére. Mutatóujjunk egyetlen gyors mozdulatával a levegőbe, bottal a folyópart homokjába, ceruzával, tollal papírra rajzolva, újabban számítógép képernyőjére varázsolva. Mind ugyanazt szolgálja: a gondolat kifejezését. A vonal az építészeti tervezés legfontosabb, de nem egyedüli kifejezőeszköze. /Balázs Mihály: „Gondolatok építészetről és rajzról - Érzelmi és értelmi pontosság”, in: Régi-új Magyar Építőművészet, 2005/4./

A vonal, a folt a papíron az alkotó egyéniség szellemi lenyomata is. Ettől a személyességtől válik minden rajz egyénivé, függetlenül attól, hogy milyen korban, stíluskorszakban született. /Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN. A rajzolás fontosságáról. DLA értekezés, Kézirat BME Építészmérnöki kar, Mesterképzés. 2005. 40./

Hmmm, néhány építész tényleg csak vonalakat húz, de azért vannak néhányan, akik építenek is. Ráadásul a finnországi szauna- és hétvégi ház kultúra következtében csaknem minden finn tud építeni valamennyire. Ez itt praktikus. De általában tényleg csak vonalakat húzunk. /Tiina Toratti/

Házaink, terveink, rajzaink beszélnek. Ők az önarcképeink. (Cságoly Ferenc) SOMOGYI Krisztina: Cságoly. Kijárat Kiadó, 2004. 105.

A rajzolást jobban szeretem, mint a beszédet. Rajzolni gyorsabb és kevesebb helyet ad a hazugságoknak. /Le Corbusier/

Márpedig az vitathatatlan tény, hogy a rajzolás gondolkodás. [Egy építész] a rajzolás segítségével rögzíti és engedi formálni gondolatait, de amikor a rajz tervvé alakul, eszköze a geometria lesz, melynek szerkesztő rituáléja is új gondolatokat ébreszthet. /Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN. A rajzolás fontosságáról. DLA értekezés, Kézirat BME Építészmérnöki kar, Mesterképzés. 2005. 36-37./

A szavaimon nem uralkodtam annyira, amennyire uralkodom a rajzban. /Szalay Lajos/

Tudatunkban szaporodik a mesterséges anyag: a közvetett tudás; ismereteink egyre nagyobb hányadát vagyunk kénytelenek (dokumentumokból) fotókból, filmekből, statisztikákból, termelési mutatókból meríteni. Ez a kép reális annyiban, amennyiben nemcsak a valóság képe, de maga a valóság is közvetett és mesterséges, és egyre mesterségesebb […] Jellemző Marshall McLuhan anekdotája: "de szép gyerek!" mondják, mire a büszke anya: "Hát, még ha látnák a fényképét!". HAJAS Tibor: Szövegek. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2005, 232. oldal.

Már nem a tudás a hatalom, hanem az, ami a képekben összegyűlik vizuális információ formájában, a kép tudás a világról. Minden hatalom a vetített vizualitásé. BALASSA Péter: A fényírástudók felelőssége, Filmvilág folyóirat, 1990/4. szám, 2. oldal

Az építészeti grafika, mint kultúra a stílusban fejeződik ki. A grafikai stílusok a korszakonként meghatározott ábrázolási hagyományok és szokások ellenére mindaddig magukon viselték az alkotó építész egyéni vonásait, amíg az ábrázolás eszköze közvetlen kapcsolatban volt vele. /Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN. A rajzolás fontosságáról. DLA értekezés, Kézirat BME Építészmérnöki kar, Mesterképzés. 2005. 40./

Ha a képzőművészet, zene és testnevelés lennének a vezető tantárgyak az általános iskolai tantervben, kétségtelenül a tanulási zavarokkal küzdőknek a mostaniaktól eltérő csoportjával lenne dolgunk. GESCHWIND, N. The biology of cerebral dominance: Implication for cognition. Cognition, 17, 1989.

A rajz hozzájárul egy kreatív szemlélet és személyiség kialakulásához, mely az alkotó és ismeretekre vágyó ember elengedhetetlen tulajdonsága. /Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN. A rajzolás fontosságáról. DLA értekezés, Kézirat BME Építészmérnöki kar, Mesterképzés. 2005. 41./

Az átlag iskolaműveltséggel rendelkező európai ember képmegértése és képkultúrája sokkal alacsonyabb színvonalon áll, mint ugyanennek az embernek az irodalmi kultúrája, mert amíg száz közepes műveltségű ember közül negyven egészen pontosan képes megérteni és ›megbeszélni‹ valamely irodalmi alkotást, addig ugyanebből a százból jó eredmény, ha öt vagy hat élvezni és érteni tud egy képet. Következik ez annak a kultúrának az általános természetéből, amelynek a neveltjei vagyunk, s amely, mint tudjuk, elsősorban az írott alkotások megértését favorizálja, úgyannyira, hogy a mai európai ember a különböző műformák nyelvéből és frazeológiájából az iskolában csak egyetlenegyet sajátít el teljesebben: az irodalmit, s a képek formanyelve (a megértés és ízlés ábécéje) szinte teljesen ismeretlen marad előtte. […] Holott a kép mindinkább központi jelentőségűvé válik, sőt hovatovább sokkal központibb szerepű lesz, mint az irodalom. GAÁL Gábor: Kép-analfabétizmus in: KÁNTOR Lajos: Kép, világkép a régi korunk az új művészetért. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977.

A rajz nem cél, hanem eszköz az építész kezében. A (építészeti) grafika - a vázlattól a számítógépes látványig - alkotó módszer. /Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN. A rajzolás fontosságáról. DLA értekezés, Kézirat BME Építészmérnöki kar, Mesterképzés. 2005. 3.

Az épülettervezés oktatása, mint három részből álló folyamat egyidejűleg három különböző műfajban zajlik: (i) minden más ábrázolási módot megelőzve a kezdeti elképzelések szabadkézi vázlatai, (ii) folyamatos modellépítés különböző léptékben a koncepció gyakorlati kipróbálására és (iii) a fenti két módszerrel összhangban, a számítógéppel segített tervezés mind szerkesztés, mind pedig modellezés céljára. A tervezés folyamán e három módszert nyilvánvalóan folyamatosan váltogatnunk kell. / Frampton, Kenneth: „Hét pont az ezredfordulóra” in: Kerékgyártó Béla (szerk.): A mérhető és a mérhetetlen, Építészeti írások a huszadik századból. Typotex Kiadó, Budapest, 2000. 402. ford.: Varga Titanilla és Masznyik Csaba/

A rajz a nyelvi és esztétikai útkeresés eszköze. Átmenetet képez az érzelmi és a racionális, logikai gondolkodás között. Absztrakt volta ellenére kifejezi a koncepcióban ott rejlő egyéni indíttatást, érzelmi töltetet. Egy elképzelésről lehet beszélni, magyarázni, logikus érvekkel vitatkozni, de csak verbálisan tervezni nem lehet. A rajz az információ átadásának konkrét formája. /Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN. A rajzolás fontosságáról. DLA értekezés, Kézirat BME Építészmérnöki kar, Mesterképzés. 2005. 41./

Nagyléptékű homlokzati részleteket rajzoltam meg és azokat mutattam az építőknek, hogy így kell majd kinéznie a háznak. Megirigyeltem a barokk építészektől a virtusukat, hogy épületeik és azok rajzai között láthatóan szoros, mélységes kapcsolat volt. /Janáky, István: A hely. Janáky István épületei, rajzai, írásai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999. 98./

A gondolatok fejlődését is reprezentáló rajzok eltűnnek a gép memóriájában. Csak a végeredményt nyomtatjuk ki, melyből már nem rekonstruálhatók a tervezés fázisai. A terv "törzsfejlődése" az egymásra rakott skiccpauszok rétegein keresztül átlátható volt. A szerkesztőt a rajzolás és a rajzai is befolyásolták. /Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN. A rajzolás fontosságáról. DLA értekezés, Kézirat BME Építészmérnöki kar, Mesterképzés. 2005. 50./

A rajzot a szellem anyaggá válásának első lépéseként tekinteni félelmetes, ám üdítő tapasztalat. A gyermek áldott felelőtlenségével és a beavatott megingathatatlan hitével kezdjük. Álmaink elhagynak bennünket, csak homályos képekre, az óhajtott valóságunk homályos képeire vetett futó pillantásokat engednek. Ha kitartóan küzdünk, akkor mintegy csoda, felsejlik néhány elfeledett kép. Ki nem mondott kérdéseken őrlődünk napokig, majd hirtelen megkönnyebbülésként formák körvonalazódnak a ködös gondolatokból. /Peter Magyar: Thought Palaces. Architectura & Natura Press, Amsterdam, 1999. 9-10./

Annak ellenére, hogy az építész az, aki képzeletében megteremti a leendő valóságot, létrehozásában fizikailag már nem vesz részt. Az építészet tiszta gondolatokban létezik, az épület pedig valóságos viszonyban áll a környezetével. A mű önmagáért beszél, az alkotó egyénisége elvontan jelenik meg benne. /Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN. A rajzolás fontosságáról. DLA értekezés, Kézirat BME Építészmérnöki kar, Mesterképzés. 2005. 41./

Ha sorba állítjuk a művészeteket, és a grafikát vesszük előre, akkor tőle átmeneteket találunk a festészethez. Utóbbitól a színezett faragványokon át a szobrászathoz, onnan pedig az építészethez jutunk. Grafika és építészet tehát egyazon sor kezdete és vége. LOOS Adolf: Építészet in: A mérhető és a mérhetetlen, Építészeti írások a huszadik századból, KERÉKGYÁRTÓ Béla (szerkesztő), Fordította: KERÉKGYÁRTÓ Béla. Typotex Kiadó, Budapest, 2000. 21. oldal

Az építészeti grafika lényege az építészetben van. Általános építészeti tartalmat és minőséget közvetít. A vonalakat, foltokat, betűket és számokat az építészeti gondolat fogja össze. Így válik a vázlatból, látványból vagy tervből építészetileg is kifejező kép. . /Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN. A rajzolás fontosságáról. DLA értekezés, Kézirat BME Építészmérnöki kar, Mesterképzés. 2005. 41./

A legjobb rajzoló lehet rossz építész, míg a legjobb építész rossz rajzos" LOOS Adolf: Építészet in: A mérhető és a mérhetetlen, Építészeti írások a huszadik századból. KERÉKGYÁRTÓ Béla (szerkesztő), Fordította: KERÉKGYÁRTÓ Béla. Typotex Kiadó, Budapest, 2000. 21. oldal

Merthogy az igazi építész valójában olyan ember, aki egyáltalán nem tud rajzolni, tehát ceruzavonásokkal nem tudja lelkiállapotát kifejezni. Amit rajzolásnak hív, kísérlet arra, hogy megértesse magát a kivitelezést végző mesterrel. Adolf Loos: Ornamens és nevelés – Válogatott írások. Válasz egy körkérdésre. A szövegeket válogatta, fordította és a tanulmányt írta: Kerékgyártó Béla. Terc Budapest, 2004. p. 169.

Az építész olyan kőműves, aki latint tanul. A rajzoktatásnak a klasszikus ornamensből kell kiindulnia. Adolf Loos: Ornamens és nevelés. Válasz egy körkérdésre. in: Ornamens és nevelés – Válogatott írások. A szövegeket válogatta, fordította és a tanulmányt írta: Kerékgyártó Béla. Terc Budapest, 2004. p. 171.

A gépben minden vonal egyforma. A gépi rajzolás során egy eredetétől megfosztott, anyagtalan virtuális képpel állunk szemben. A gépben egyenértékű nyersanyaggá változik a kézzel szerkesztett alaprajz, a szabadkézi tömegvázlat, beépítés környezetének fényképe, a makettről készített videó egy képkockája vagy a géppel generált fotórealisztikus látvány. A programok által kínált grafikai lehetőségek mindenki számára elérhetők. Ez azzal is jár, hogy tervek és látványok homogenizáltakká váltak, mert a "felhasználó" a programalkotó által kínált lehetőségek "rabjává" vált. /Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN. A rajzolás fontosságáról. DLA értekezés, Kézirat BME Építészmérnöki kar, Mesterképzés. 2005. 40./

Amikor első alkalommal adatott meg számomra, hogy alkossak valamit- ez pedig igazán nehéz volt, mivel, mint említettem, felfogásom szerint az építészeti munkák grafikusan nem ábrázolhatók-, nyomban rútul megtámadtak. Adolf Loos: Építészet. in: Ornamens és nevelés – Válogatott írások. A szövegeket válogatta, fordította és a tanulmányt írta: Kerékgyártó Béla. Terc Budapest, 2004. p. 203.

Fotó: Bujnovszky Tamás

Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN: A RAJZOLÁS FONTOSSÁGÁRÓL III.

2010-08-23T17:35:00.003+02:00

Javaslatok a rajz oktatásához

A rajzoktatás jelenlegi tematikájában benne vannak azok a legfontosabb alapelvek és elemek, amelyek véleményem szerint a hallgatók számára egy eredményesebb és hatékonyabb előrehaladást tesznek lehetővé. Rajzoktatásunk tartalmának belső arányait kell változtatni, melyek segítségével a tervezői gondolkodás kreatív és intuitív oldalait lehet és kell fejleszteni. A hagyományos szabadkézi rajzoltatás fontosságát nem vitatva, álláspontom szerint - tekintettel az értekezésemben eddig kifejtettekre - a következő irányokban lenne érdemes a tárgy fejlesztését elindítani:

1) A tervezéshez a gyors és egyszerű eszközökkel elkészített pontos és arányos vázlat a legfontosabb. A vázolási képesség a rajzos gondolkodás feltétele. Elsajátítása a rendelkezésre álló idő alatt nagyobb eséllyel lehetséges, és ebből kifolyólag a hallgatóknak is több sikerélményt jelenthet. Azonban a vázolás alapja a látvány utáni pontos, elemző, szerkezetes rajzolásban szerzett tapasztalat. A jó vázlat többet ér, mint egy unalomig kidolgozott rajz. A vázlat gyorsaságánál fogva koncentrációra szoktat. A vázlat frissen hagyja a gondolatot, ugyanakkor ez az a rajz, amely azonnali reakcióra készteti alkotóját. Az intuíció lehetőségét váltja ki.

A vázlat készítéséhez tetszőleges rajzeszköz választható. A tanulás szempontjából azonban a tus, filctoll, toll technikákat javaslom, mert használatuk átgondolt, fegyelmezett mozdulatot követel. Korrigálásra nincs mód, ezáltal nem az elrontott rajz javítgatására, hanem az újragondolásra szoktat. A vázolás a vonalkultúrát is gyorsabban fejleszti. Sajnálatos, hogy ezt az egyetemen kell megtanulni.

Tónusozás szempontjából is már eredménynek számít a tónusvázlat. A fény - árnyék viszonyok vázlatos bemutatása elegendő az alapvető plasztikai hatások bemutatására. A tónusfoltok vázlatos, gyors elhelyezése a kép építése szempontjából is eredményesebb. A foltok kompozíciós rendbe illesztése, az elhagyások, a hozzátételek belátható idő alatt, többször megpróbálhatók. A differenciált tónusok kidolgozására a legkevésbé van szükség a tervezés során.

A vázolás a perspektíva elsajátítása szempontjából is eredményes. A vágyott kép, azaz mit szeretnék látni és láttatni, az első pillanattól fogva irányítja a kezet. Szemben az ábrázoló-geometriai szerkesztésekkel, - ahol a látvány fokról fokra készül, melynek csak a végén derül ki, hogy azt a képet kaptuk-e amire vágytunk - az intuitív perspektíva vázlata azonnal a végeredményre hasonlít. Természetesen a korrigálás már a geometriai szabályok tudatos alkalmazásával történik. A perspektíva, elméletének ismerete nélkül csak az ábrázolás akadálya.

2) A kreatív, konstruáló térbeli gondolkodás fejlesztése érdekében rehabilitálni és erősíteni kell a modellezést. Ez több szempontból is fontos, ezekből kettőt emelek ki.

Az egyik az anyaggal való foglalatosság. Ma el lehet végezni úgy az egyetemet, hogy a hallgatók nem fognak a kezükbe "építőanyagot". Amíg nem ismerjük az anyagot, csak formákban tobzódunk. E szertelenséget akkor vetkőzzük le, ha személyes kapcsolatba kerülünk vele. Tapasztalatokat kell szereznünk, hogy megértsük természetét, tulajdonságait, öregedését és pusztulását. Sok anyaggal közvetve ismerkedünk meg; például egyszerűbb, de rokonítható anyaggal helyettesítjük. Modellezés közben is anyaggal dolgozunk, átéljük benne azt a "másikat", az egymáshoz rendelést, az építést.

A másik szempont az építésből következik. A modellépítés során közvetlenül nyerünk tapasztalatokat a szerkezetről. Az egymásra épülés, az elemek kapcsolódási logikája elhelyezkedésük, méretük egymáshoz való viszonya esztétikai felismeréseket is rejteget. A modellépítés egyfajta rítus, amelyben átéljük az építést. Ez a konstruálás élménye. Eleinte könnyebb egy gondolatot modellezni, mint ábrázolni. A modell nemcsak szimbolizálja a valóságot, hanem mint tárgy önmagában is hordoz olyan jelentéseket, amelyek tárgyiasságából következnek. Ezért egy modellt tárgyként is értékelünk, ami visszahat az építészeti gondolatra. A modellezés térbeli műfaj lévén, kimozdítja a gondolkodást az absztrakt síkból a térbe, melynek kezdetben nem látható rendjének keresése és törvényeinek felfedezése segítségével szert tehetünk valódi formaismeretre. A modellezés lehetőséget ad a jelenségek (fény-árnyék, átlátszóság, tükröződés) vizsgálatára, a szín, textúra és faktúra, mint kompozíciós elemek együttes használatára. Térlátásunkat, térbeli gondolkozásunkat a legegyszerűbb módon fejleszti. A modellezés lehetőség a játékra.

3.) Az alapképzés időszaka alatt a hallgatóknak a vizuális nyelvet és nyelvtanát kell elsajátítani. Tervezés tanítási tapasztalatom, hogy a hallgatók többsége nem tudja eldönteni, hogy egy síkkompozíció (homlokzat vagy alaprajz), vagy egy tömegkompozíció milyen elvek szerint épüljön fel. Sőt, elveket sem ismer. Így a terv építészeti kvalitása csak a program, az előírások és a tanár irányában történő megfelelés kényszere okán alakul.

A vizuális nyelv kommunikációs eszköz. Az absztrakció lassan egy évszázados története, a Bauhaus, mint a vizuális nyelv oktatásának letéteményese bebizonyította, hogy vannak módszerek, amelyek segítségével ez a nyelv elsajátítható. Az absztrakció az építészek számára különösen érdekes, hiszen az alkotói folyamat során a legelvontabb ábrázolási módokat (vetületeket) használja. Számunkra a legfontosabb szempont az absztrakcióban a geometria jelenléte. Ezért nem "csak úgy absztrahálunk", hanem egy formai rend érdekében tesszük azt. Az építészek számára a legjobb iskola a vizuális nyelv elsajátítására a geometriai absztrakció. Ahogyan a perspektíva törvényei meghatározzák a háromdimenziós tér ábrázolásának lehetőségeit, úgy határozzák meg a síkfelület belső törvényei a síkban megjelenő formák rendjét. Az absztrakt síkkompozíció révén képesek leszünk rátalálni a síkon elhelyezkedő formáknak egy olyan öntörvényű rendjére, amely az üres papír által teremtett "feszültségmező" rendjéből fakad. Nem az ábrázolás a fontos, hanem a törvények, szabályok felismerése, és ezeknek megfelelően az egyes önálló képi elemek (vonal, forma és szín) elrendezése. Megítélése nem a valósághoz való viszonyban gyökerezik, hanem abban, hogy a papíron elhelyezkedő formákra ránézve azt érezzük, hogy a létrehozott kompozícióból sem elvenni, sem ahhoz hozzátenni nem lehet. Absztrakt síkkompozíciós feladatok lehetnek: a széttördelés és újraépítés, a redukció, a nagyítás és kicsinyítés, a rétegépítés, az ismétlés, a sorozatkészítés, a szín - felület - textúra építés.

Az építész azonban mindig térben elhelyezett elemeket ábrázol - elvont módon - a síkban, így számára az absztrakt síkkompozíció belső rendje nemcsak önmagában meghatározott, hanem építészeti összefüggéseiben is determinált. Ettől függ, hogy el lehet-e venni, vagy hozzátenni valamit.

4) A számítógépnek mint "rajzeszköznek" tudatos alkalmazása a rajzolásban. A számítógép mára átrendezte az építészek rajzasztalát. A terv készítésétől a realista látványokon át a videó animációig bezárólag minden elkészíthetővé vált a technika és a programok hihetetlen gyors fejlődése révén. A hardver- és szoftverfejlesztők számtalan lehetőséget kínálnak arra, hogy ami az emberi képzeletben és fantáziában megszületik, azt a virtuális valóságban létrehozzuk.

A számítógép átvette az uralmat az építészeti látványtervezésben és a műszaki tervek elkészítésében is. A mai gyakorlat tükrében megállapítható, hogy a számítógép immár több, mint a hagyományos technikák alternatívája. Vitathatatlan előnye abban is jelentkezik, hogy e piacorientált szakma időkorlátok közé szorított tevékenységei a számítógépben könnyebben és gyorsabban fűzhetők egymásba. A műszaki terv gyakran együtt épül a virtuális térbeli modellel, amiből viszonylag kis munkával anyagmennyiségek komplett listái, valamint valósághű látványok készíthetők.

A számítógép a tervezői alkotás folyamatát is átalakította. A tervezés előrehaladásának szintjétől függetlenül "egy az egyben" kell definiálni az elképzeléseket. Ez azzal jár, hogy idejekorán olyan dolgokkal kell foglalkozni, melyek feleslegesek az adott fázis tudásszintjén, ugyanakkor elviszik a gondolkodást a lényegi folyamatokról, az összefüggések felismerésétől. Ezt nehezíti az is, hogy a terv közvetlenül nem látható, azaz mindent csak a monitor által megszabott keretekben és méretben láthatunk. A gondolatok fejlődését is reprezentáló rajzok eltűnnek a gép memóriájában. Csak a végeredményt nyomtatjuk ki, melyből már nem rekonstruálhatók a tervezés fázisai. A terv "törzsfejlődése" az egymásra rakott skiccpauszok rétegein keresztül átlátható volt. A szerkesztőt a rajzolás és a rajzai is befolyásolták. Ahogyan a számítógép új, korábban ismeretlen utakat nyitott meg az építészeti alkotás folyamatában, úgy jelentkezik az építészeti grafikában is.

Felvetődik a kérdés, hogy ez a grafika más elbírálás alá esik-e, mint a hagyományos eszközökkel készített grafikák. A válasz egyértelműen nem. A végeredmény megítélése szempontjából kevésbé fontos az út, amin eljutottunk odáig. Mindig a legmegfelelőbb eszközt választjuk ki a bennünk élő képek, szándékok kifejezésére, s noha az eszköz befolyásolja az alkotás folyamatát, mindig az azt felhasználó ember képességei és lehetőségei kerülnek a mérlegre. Fentiek alapján különösen fontos az, hogy a számítógépet, mely szinte kikerülhetetlenné vált, a megfelelő módon tudjuk használni. A különböző feladatokon keresztül rávezethetők a hallgatók arra, hogy az egyes esetekben, tudásszinten, hogyan érdemes ehhez az eszközhöz nyúlni. A gép nem zárja ki az egyediséget, csak abban az esetben, ha az, aki használja önismerettel nem rendelkező egyéniség.

Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN: A RAJZOLÁS FONTOSSÁGÁRÓL
DLA ÉRTEKEZÉS

Fotó: Bujnovszky Tamás

Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN: A RAJZOLÁS FONTOSSÁGÁRÓL II.

2010-08-23T12:19:00.006+02:00

A rajz viszonylatokat rögzít.

Az építészeti grafika, mint kultúra a stílusban fejeződik ki. Az építészet történetét - ha nem is minden korban - követni lehet az ábrázolásban is.

A grafikai stílusok a korszakonként meghatározott ábrázolási hagyományok és szokások ellenére mindaddig magukon viselték az alkotó építész egyéni vonásait, amíg az ábrázolás eszköze közvetlen kapcsolatban volt vele. A vonal, a folt a papíron az alkotó egyéniség szellemi lenyomata is. Ettől a személyességtől válik minden rajz egyénivé, függetlenül attól, hogy milyen korban, stíluskorszakban született. A grafikában az egyéni stílus a számítógépek használatával látszólagosan eltűnni látszik. Munkánk tere átkerült egy korábban ismeretlen számítógépes világba. A gép virtuális valóságában a vonalhoz kapcsolódó mozdulat megváltozik, a vonal személyes jellege megszűnik. A gépben minden vonal egyforma. A gépi rajzolás során egy eredetétől megfosztott, anyagtalan virtuális képpel állunk szemben. Lényegtelen, hogy a képi információhoz fotó, kézi grafika vagy videó kép digitalizálásával jutunk hozzá, vagy azt gépi munkával állítottuk elő. A gépben egyenértékű nyersanyaggá változik a kézzel szerkesztett alaprajz, a szabadkézi tömegvázlat, beépítés környezetének fényképe, a makettről készített videó egy képkockája vagy a géppel generált fotórealisztikus látvány. A programok által kínált grafikai lehetőségek mindenki számára elérhetők. Ez azzal is jár, hogy tervek és látványok homogenizáltakká váltak, mert a "felhasználó" a programalkotó által kínált lehetőségek "rabjává" vált. Pedig miközben a program használhatóságát a "tudása" és kommunikációs képessége, addig a hatékonyságát - mint minden más eszköz esetében - az őt felhasználó alkotó ember képességei határozzák meg. Az igazi, kreatív, alkotó ember a számítógép használatában is megtalálja az egyéni kifejezés lehetőségét, mert vágyait, fantáziáját nem tudja és nem is akarja alárendelni a rendelkezésre álló eszköznek.

Annak ellenére, hogy az építész az, aki képzeletében megteremti a leendő valóságot, létrehozásában fizikailag már nem vesz részt. Az építészet tiszta gondolatokban létezik, az épület pedig valóságos viszonyban áll a környezetével. A mű önmagáért beszél, az alkotó egyénisége elvontan jelenik meg benne. Az építészeti grafika lényege az építészetben van. Általános építészeti tartalmat és minőséget közvetít. A vonalakat, foltokat, betűket és számokat az építészeti gondolat fogja össze. Így válik a vázlatból, látványból vagy tervből építészetileg is kifejező kép.

A kép, amely önmagáért jön létre egyfajta finalitás. Azonban a rajz az építés szempontjából nem végeredmény, hanem az építész számára a legfontosabb eszköz, amellyel kifejezheti gondolatait és egyéniségét. Az ábrázolás gondolkodás. Kiegészítve az aforizmát: "Gondolkodom, tehát vagyok. Ábrázolok, tehát gondolkodom." A rajz hozzájárul egy kreatív szemlélet és személyiség kialakulásához, mely az alkotó és ismeretekre vágyó ember elengedhetetlen tulajdonsága.

Az építészeti rajz, a vázlatoktól a terveken át a látványig, egy vízió időben és módszerben változatos rögzítése. Egy tervezési folyamat összes rajza egy olyan kezdetnek fogható fel, mely a megépítendő művet idézi. Ilyen értelemben az építészeti rajz megőrizte az ősi barlangrajzok mágikus szerepét, azaz a rajz segítségével előidézett és az alkotó hitében bekövetkező jövőt közvetíti. A hangsúly azonban a szándékon, a koncepción, az előkészítésen és nem feltétlenül a megvalósíthatóságon van.

A rajz a nyelvi és esztétikai útkeresés eszköze. Átmenetet képez az érzelmi és a racionális, logikai gondolkodás között. Absztrakt volta ellenére kifejezi a koncepcióban ott rejlő egyéni indíttatást, érzelmi töltetet. Egy elképzelésről lehet beszélni, magyarázni, logikus érvekkel vitatkozni, de csak verbálisan tervezni nem lehet. A rajz az információ átadásának konkrét formája. A rajzolás absztrakt gondolkodást igényel, hiszen egy elképzelt térbeli művet valamely elvont geometriai művelettel (projekcióval) síkban ábrázolunk. A rajzolás a tervezés közben az elképzelés folyamatos kontrollja is, nemcsak a térbeli, hanem a képi megjelenés szempontjából is. Mint ahogy a tervezői gondolkodást keretek közé szorítják a szabályok, úgy szorítja a rajzot határok közé a papír széle. A képen láthatatlanul ott lévő erővonalak szerint próbáljuk a vonalainkat, síkformáinkat rendezni, melyek áttételes módon a téri rendre is kihatnak.

A rajz viszonylatokat rögzít.

Minden vonalat, bárhonnan is származik, a tervben mértanilag is meg kell határozni. Az építészetben a formák geometrikus rendben épülnek fel. A geometria "kanonizálta" az építészetet. Korunk építészetében a geometria több síkon fejti ki hatását: a formák értelmezésében, a természet modellezésében, a tervezésben, az építésben, az ábrázolási szokásokban, a fényképben, a számítógépben, mint projektumokban. Sok mértani szerkesztés intuitív módon (összefüggéseiből kiragadva) visszakerült az építészetbe és a művészetbe (például a színtér meghatározása). A geometria még ma is őrzi eredeti vonásait: tükrözi az ember belelátó képességét és arányérzékét, valamint a formák átöröklődött szimbolikus jelentését. Kicsit titokzatos és misztikus, mert rejtetten, de mindig jelen van az építészeti grafikában és alkotásban.

A tervrajz a megépítendő épület kivitelezhetőségének dokumentuma. Az építész a tervben általában a konvenciókhoz igazodik, de mindig megpróbálja átlépni és tágítani az általuk diktált szabályok határait. A műszaki terv racionalitása, igazsága, információtartalma új minőséggé alakul egy integrált képi világban, ahol csak az alkotó egyénisége és valósághoz fűződő viszonya által válhat művészi értékűvé. A papíron "megindult" vonalat, vagy foltot a létrehozni kívánt építészeti mű - bonyolultsága okán - sok szempontból befolyásolja, mégis abban a pillanatban, ahogy papírra kerültek, azonnal visszahatnak a rajzolóra. Egy elrontott vonal, egy rosszul szerkesztett ív új lehetőségeket mutathat, amire addig nem is gondoltunk. A rajz új összefüggéseket tárhat fel, élményszerű felismerést adhat. A rajzolás intuíciót vált ki, visszahat a gondolkodásra, kölcsönösen fejlesztik, építik egymást. A terv - legyen bármilyen eszközzel és ábrázolási módban elkészítve - egyben kép is, mely engedelmeskedik a képalkotás törvényszerűségeinek is. A rajzolás és tervezés elválaszthatatlan. A rajzolás, a grafika egyben építészeti alkotó módszer.

Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN: A RAJZOLÁS FONTOSSÁGÁRÓL II.

DLA ÉRTEKEZÉS - KIVONAT. 2005. p. 40-41.

Fotó: Bujnovszky Tamás

Napfény, fotók, szúnyogok

2010-08-21T18:09:00.005+02:00

Újabb adag kép a magyar pavilon építéséről.

A fotós változatlanul Bujnovszky Tamás. Még valami: ha bárki jönne esetleg a megnyitóra, vagy még szeptember első felében: feltétlen hozzon offot, vagy bármilyen más szúnyogriasztót, mert rengeteg van és nagyon agresszív dögök! No hagyjuk ezeket a földi problémákat, helyette katt a képre, itt: http://borderlinearchitecture.com/hu/exhibition/cloud-of-pencils/

http://borderlinearchitecture.com/hu/exhibition/unpacking-pencils/

2010-08-18T18:33:00.003+02:00

Új képekkel bővült a BorderLINE Architecture galériája. Képriport Velencéből: http://borderlinearchitecture.com/hu/exhibition/unpacking-pencils/

A fotókat - mint ahogy ezt is - Bujnovszky Tamás készítette. Jó lapozgatást!

Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN: A RAJZOLÁS FONTOSSÁGÁRÓL I.

2010-08-13T20:49:00.004+02:00

A következő néhány poszt Molnár Csaba műegyetemi mestertanár DLA dolgozatának kivonatos publikálásával fog foglalkozni. Az alant közölt szöveg egy kivonat, a dolgozat törzsanyaga rengeteg képet illetve más építészektől származó idézetet is tartalmazott, ezeket külön bejegyzésben, a rajzi aforizmák sorozatban fogom közölni. Köszönöm a publikálás lehetőségét - nem utolsósorban pedig azt a szabadságot, amivel a dolgozatot a blog számára megszerkeszthettem. Nagyon tanulságos, remek szöveg, ami rendkívül erős koherenciával képvisel egy, a rajzzal, illetve annak oktatásával kapcsolatos álláspontot. Jó olvasást kívánok!

Molnár Csaba: TERV - RAJZ – TAN: A RAJZOLÁS FONTOSSÁGÁRÓL I.

DLA ÉRTEKEZÉS - KIVONAT. 2005.

I. A rajzolás gondolkodás

A vizualitás a 20. század végén indult információrobbanás legfontosabb eszköze, hiszen érzéki ingereink, észleleteink jelentős részét látás útján nyerjük. Az ember vizuális lény. Agyunk a képek segítségével dolgozza fel élményeinket, tapasztalatainkat, mégpedig belső képkészítés révén: álomképpel, fantáziaképpel, olvasás közben keletkező belső képpel, emlékképpel stb. A valóságot képekben, képzetekben éljük át. Mérhetetlenül gazdag képi információ zúdul ránk. Életünket behálózza a kép, ugyanakkor egyértelműen megállapítható, hogy paradox módon ez a képözön az ember aktív látását gyengíti, mert nagy része meg sem érinti képzeletét, gondolatait. Ma már a munka és a kikapcsolódás is a vizuális médiára épít. A visszaemlékezés is sokkal inkább vizuális vagy vizualizált lett, mint valaha. A gyerekek ismereteik jelentős részét az iskolán kívül szerzik, amiben meghatározó szerepe van a televíziónak és a világhálónak, ám ezzel egyidejűleg maga az ismeretszerzés is egyre áttételesebbé vált. Virtuálissá válik maga a tapasztalás is. A képernyő korában a látás több mint hitelesítés. Pszichológiailag bizonyított, hogy a hatalmas mennyiségű vizuális információ mely a televízión, videón, interneten keresztül éri az embereket, leblokkolja a beáramló információk feldolgozását, mert nem hagy erre elég időt a befogadónak. Ez negatív stresszforrás. Különösen gyermekkorban személyiségvesztő hatása is lehet, ha a készen kapott képek feldolgozatlanul maradnak, mert akadálya lehet az autonóm személyiség kialakulásának, vagy a meglévőt dezintegrálhatja. A kereskedelem és tömegmédia tudatosan befolyásolja, alakítja, formálja az ízlést, a későbbi fogyasztás érdekében. Ezzel egyidejűleg azonban hatással van a személyes attitűd kialakulására is. Megtörténhet, hogy valaki sosem talál rá saját autonóm értékrendjére. A képdömping elveszi az időt a rendszeres olvasástól, a beszélgetéstől. Az emberek mesterségesen kialakított képszükségben élnek.

Korunk kultúrája sem kivétel. Mindent vizualizálni igyekszik. Ha úgy vesszük ez természetes,
hiszen mondanivalóját a kialakult befogadói környezethez alkalmazkodva tudja csak közvetíteni.

A vizuális terror elől az építészet sem menekülhet. A vizuálisan műveletlen, "vizuális analfabéta", piacorientált társadalom kineveli magának az őt kiszolgáló, etikailag és erkölcsileg is devalválódott építészt. Ha fellapozunk egy hirdetési újságot, jól látható, hogy mivé torzul ez a szemlélet. A látvány számít, no meg az ára, de a tartalma nem érdekes. "Legyen látványos, etetős, színes-szagos". Ez a lényeg. Ehhez a kényszerzubbonyba kötözött oktatás is asszisztál, hiszen, - mint később látni fogjuk - kevés lehetősége van, hogy a gyermekkortól kezdve szisztematikusan és elég időt kapva kinevelje a vizuális nyelvet értő és beszélni képes nemzedéket.

Gondolataimat a tervezésről és rajzolásról egy építész - tanár szempontjából, szakmai és tanítási tapasztalataim alapján írom le.

A rajz nem cél, hanem eszköz az építész kezében. A kép, mint végeredmény kétségtelenül hordozhat magában előremutató távlatokat, de oktatási szempontból számomra a hangsúly a rajzolás tervezői gondolkodásban betöltött szerepén van.

Ebből a szemléletből következően az (építészeti) grafika - a vázlattól a számítógépes látványig - alkotó módszer. Ezen a logikai alapon indulva vizsgálom rajztanításunkat. Röviden ismertetem az alsó- és középfokú oktatáson belül a rajz és vizuális nevelés jelenlegi helyzetét. Ez azért fontos, mert jellemzi egyrészt az építésznek jelentkező hallgatók vizuális, rajzi felkészültségét, másrészt a társadalom későbbi "megrendelői" oldalát is. Röviden ismertetem a műegyetemi rajzoktatás felépítését, jelenlegi struktúráját, hogy betekintést kapjunk arról, hogy jelenleg milyen vizuális "alapozást", felkészítést kapnak a hallgatók a szakma gyakorlásához. Összefoglalom azokat az alkotói folyamatokat, amelyek az (építészeti) tervezésben lényegi szerepet játszanak és rámutatok, hogy az egyes fázisokhoz milyen formában és tartalommal kapcsolódik a rajz. Ezek alapján példákkal is illusztrálva bemutatom, hogy az építészet oktatásában, és az építésszé nevelésben kiemelkedő szerepet játszó rajztanításnak véleményem szerint milyen irányba kell elmozdulni ahhoz, hogy a fentiekben leírt környezetben az egyetemi oktatásból kilépő fiatal építészek értsék és alkotó módon használni tudják a vizuális nyelvet, de legfőképpen megértessék másokkal ezen keresztül gondolataikat.

Márpedig az vitathatatlan tény, hogy a rajzolás gondolkodás.

Az építész, épülete megtervezésekor a művészetekre és a tudományokra támaszkodik. E kettősség kíséri végig gondolkodását és magát az alkotói folyamatot. Például a rajzolás segítségével rögzíti és engedi formálni gondolatait, de amikor a rajz tervvé alakul, eszköze a geometria lesz, melynek szerkesztő rituáléja is új gondolatokat ébreszthet. A terv azonban nem (mindig) végeredmény. A terv kulcs az építéshez. A megkapott feladat csak egy lehetőség az építész számára, hogy "rajzos" gondolkodásán keresztül kifejezze önálló véleményét a világról, majd térben és anyagban megépítve mindenki számára megragadhatóvá tegye.

KÉP: Molnár Csaba rajza, amit a BorderLINE film felvételén készített.

borderlinearchitecture.com

2010-08-12T21:01:00.004+02:00

Nagy lépés ez nekünk, kicsi az emberiségnek, de elindult a BorderLINE Architecture honlapja. Rajta a teljes katalógusanyag - össze ugyan nem számoltam, de majd' ezer fénykép, a filmek, amiket leforgattunk. Itt kell megköszönjem Szőnyi Andrásnak, aki felprogramozta a cuccot és Tasnádi Józsefnek, aki megtervezte, nos mindketten hatalmas és áldozatos munkát végeztek. A honlap kommentelhető, és itt rendelhető katalógusból is. Ahogy a halad a kivitelezés, úgy fog frissülni képanyaggal a kiállítással foglalkozó rész. Jó olvasást, böngészést és kattintást mindenkinek!

Spiró György: Perspektíva

2010-08-10T08:52:00.003+02:00

Spiró György Álmodtam neked című novelláskötete 1987-ben jelent meg. Az akkor nagysikerű könyv bevallottan életrajzi novellákat tartalmazott. 2000-ban, majd 2007-ban adta ki a Scolar kiadó újra a könyvet, amely a 2000-es kiadásra felbővült néhány új darabbal. A könyvben a novellák időrendbe szedettek, és ezért is mű már-már regényként engedi olvasni magát. A második novella a Perspektíva, nem véletlenül szerepel most itt. Jó olvasást kívánok!

Spiró György: Perspektíva

Eleinte szerettem azokat az éveket, a negyvenes évek végét, az ötvenes évek elejét. Annyi különös dolog történt! Például kezdetben a teknőben fürösztöttek, s ha lehetséges lett volna, órákig bámulom, hogy a víz lefolyik a kihúzott dugó helyén, majd avanzsáltam a kádba. A teknőt jobban szerettem, otthonosabb volt a fa tapintása, de a kád zománca sík volt, abban is volt izgalom. Aztán az utcáról beszűrődő zajok! Még nem értem föl az ablakot, a szemközti háznak csak a legfelső emeleteit láthattam, de odalentről behallatszott az élet, az ószeres rekedt hangja, meg a virágosé: „Erdei főd, virágfőd! Erdei főd, virágfőd!”, és rendszeres időközökben elbődült a jege-e-e-es. A szüleim szobájában lovacskák voltak a függönyön, számtalan egyforma lovacska, és ha sokáig néztem őket, ugrálni, száguldani kezdtek. Az én szobámban pedig bizonyos sarkokban éjszakánként rések, barlangok nyíltak, és én napközben, az éjszakai kalandokra emlékezve, újra meg újra az emberre alig emlékeztető, különös lények birodalmába repülhettem. Úgy tudtam, boszorkáknak hívják őket; mindenesetre igen készségesek és kedvesek voltak hozzám eleinte.
A szobám egyéb pompás dolgokat is rejtegetett.
Nusi nénit, aki Bécsből származott és magyarul csak törve beszélt, anyám azzal a céllal szerezte be, hogy idejekorán megtanuljak németül, hátha így túlélhetem a harmadik világháborút. Nusi néni eleinte naponta eljött, de inkább ő tanult tőlem magyarul, kölcsönös hasznunkra. Ő olvasott fel nekem először meséket, így Mackó úr utazásait is, amit én mindennél jobban élveztem, s miután Nusi néni az összes fellelhető kötetet felolvasta, amíg kívülről nem tudtam mindet, elkezdtem továbbírni. Diktáltam a soron következő kalandokat, Nusi néni a kisszéken kuporgott, és képzeletem csapongásait egy vastag, sárga, vízszintesen és függőlegesen pirossal vonalkázott, háború előtti füzetbe jegyezte. Esténként néha felolvasást tartott a műből furcsálkodó szüleimnek. Én boldogan diktáltam mindazt, ami a szerzőnek nem jutott eszébe, Mackó úr tonnákban mérhető mennyiségű mézhez jutott tolvajlás és furfang révén. Ennek azonban elég hamar véget vetettek, nekem megmagyarázták, hogy Nusi néninek fáj a keze, és gyönge a szeme, neki pedig javasolták, hogy inkább németre tanítson. Nusi néni nem adta be a derekát egykönnyen, és kitalálta, hogy ha már regényt nem írhatunk, eljátszunk mindent, ami eszünkbe jut. Boldogan kaptam az ötleten: a színjátéknak nincsen írott nyoma, nehezebben ellenőrizhető.
A lehetőségek mérlegelése után úgy döntöttünk, hogy az Északi-sarkot fogjuk felfedezni. A szobában eltoltuk a bútorokat, létrehoztuk a támaszpontot, ahová a gépek leszállhattak, és ahonnét ebéd után szánon, kutyákkal, fegyverrel a sark felé indulhattunk. Eleinte pálcikákkal jeleztük a puskákat, és építőkockákból, madzagból jelet hagytunk magunk mögött, hogy visszafelé el ne tévedjünk, vagy a mentőosztag ránk találjon, ha közben halálosan megfagyunk, de csakhamar megvoltunk enélkül úgy, hogy odaképzeltük. És nemsokára társunk is akadt, János személyében, akit magunkkal vittünk, beavattuk a sarkkutatás rejtélyeibe. János elég buta volt, sokat nevettünk rajta, de sose mulasztottuk el magunkkal vinni, és az ő részére is terítettünk ebédnél.
Nem tudtam, hogy nem olyan ártatlan ez a játék. De mielőtt kiderült volna, szüleim beírattak a Fodor-féle tornaiskolába.
Négyéves lehettem, amikor Nusi nénivel el¬mentem az első órára. Kicsit szorongtam, mi vár rám, de az öltözőbe lépve ismeretlen, ám sokat ígérő eszközökkel találtam szembe magam: bordásfalak, fogasok, ütött-kopott svédszekrény, amikor pedig fölvettem a tornacipőt, csaknem hangosan felsikítottam. Soha olyan kényelmes cipő nem volt még a lábamon! Rugalmas volt, és nem volt fehér, nem kellett vigyázni rá! A tanító bácsik kedvesen fogadtak, és jó volt, hogy meg tudtam mondani nekik az életkoromat. Ők ugyan kételkedtek benne, de Nusi néni engem. igazolt. Túl fiatalnak tartottak, és valóban, a többiek nagyobbak voltak nálam.
Az első órán rögtön tudtam, hogy ez a nekem való foglalatosság. Szép tágas volt a tornaterem, bordásfalak, mászórudak, kötelek, labdák, szőnyegek voltak benne, egy pianínó meg egy üveges ajtó, amely el volt függönyözve, és amely, mint később láttam, arra szolgált, hogy mögüle a szülők gyönyörködhessenek csemetéik mozgásában a vizsgán.
Az első órán először körbe kellett szaladgálni, szaladgáltam én is. Aztán bukfencet kellett vetni, vetettem én is, megdicsértek érte. Aztán néznem kellett, ahogy a többiek tigrisbukfencet ugranak. Néztem. Fodor bácsi kérdezte, félek-e. Mondtam, nem. Majd én segítek, mondta Ő, megpróbálod? Persze. És sikerült.
Hamar kiderült, hogy amit mutatnak, elsőre megcsinálom. Pár hét múlva így csináltam meg a szaltót is. Mindig én értem föl legelőször a mászórúd tetejére. Csak azért nem lettem éltornász, mert én voltam a legkisebb, és úgy gondoltam, jobb is csak úgy a többiek között lenni, mert ha kiemelnek, még jobban megutáltak volna.
Csak az zavart, hogy eleinte bal kezembe vettem a vívótőrt, de ők mindig átrakták a jobb kezembe. Egy kicsit dacoskodtam, de aztán beadtam a derekamat, végül is ők a felnőttek, ők tudják jobban. Aztán, amikor már egyenként vívtak velünk, és én már gyorsan teljesítettem az utasítást, hogyan védjek, egyszer-kétszer megpróbálkoztam azzal, hogy a bekiáltott terc helyett kvarttal vagy szekonddal védjek, de ettől, bár kivédtem a támadást, valahogy dühösek lettek, úgyhogy felhagytam ezzel. Hiszen védhettem én úgy is, ahogy mondták, és nem úgy, ahogy nekem jobban kézre esett. Nem tudtam, hogy ez már súlyos kompromisszum volt.
Pompásan éreztem magam, amíg egy súlyosabb betegség miatt ki nem maradtam hosszú időre.
Amikor egészségesre hizlalva ismét megjelentem az öltözőben, Fodor bácsi rám bámult, és megkérdezte, hogy hívnak. Könnyek öntötték el a szememet. Megmondtam, de Fodor bácsi nem hitt nekem, és Nusi nénitől is megkérdezte. Nusi néni igazolt, de akkor Fodor bácsi a fejét csóválta és azt mondta, hogy e1híztam.
Bizonytalanul, félve léptem a tornaterembe. Az egyszerű gyakorlatok még csak mentek valahogy, de a tigrisbukfencnél már majdnem kitörtem a nyakamat. De a legrosszabb az volt, hogy nem tudtam felmászni a rúdra, én, aki nemrég elsőként értem fel mindig!
Úgy éreztem, soha többé nem leszek már az, aki voltam, és ezt a tanár bácsik is hangoztatták, amíg a szüleim ki nem vettek az iskolából.
Azzal könnyítettem a lelkemen, amivel a felnőttek szoktak: elhitettem magammal, hogy a torna nem is olyan jó. Visszamerültem az Északi-sark meghódításába, amíg lehetett, mert anyám úgy vette észre, hogy nem haladok kellőképpen anyanyelvem elsajátításában, mondataimban elszaporodtak az izék és hogyhíjjákok, és kezdek, Nusi néni általam kedvelt szokásának megfelelően, rosszul ragozni. Én kétségbeesve, a magam szegényes és állítólag el is szegényített magyarságán megpróbáltam megmagyarázni; hogy ez nem olyan nagy baj, hiszen pompásan tudunk együtt játszani, és magyarul megtanulhatok én később is, de Nusi néni mégis elmaradt; a következő hónapokban ugyan hetente többször is felugrott meglátogatni engem, de egyre ritkábban és egyre rövidebb időre, és már nem volt szabad átrendezni a szobát sarkköri támaszponttá, és a látogatások így amúgy is formalitássá satnyultak.
Ekkor vette át fölöttem az uralmat anyai nagyanyám. Akkoriban költözött a fölöttünk levő lakásba, és amíg a szüleim dolgoztak, ő lejött hozzám, hogy vigyázzon rám. Nem tudom miért, de alkalmasnak talált arra, hogy gonosznak, elvetemültnek, élete szomorítójának tekintsen, és elmondhassa magáról, mennyit kínlódik ezzel a haszontalan kölyökkel. Eleinte elképesztett, hogy hazatérő szüleimnek milyen kitalált rémtörténeteket ad elő rólam, hogy nem vagyok hajlandó rendesen enni, rendesen öltözni, rendesen aludni, és ilyenek. Nem értettem, miért nem nekem szól, ha valami baja van, miért hallgat estig. Bizonygattam, hogy mindez nem így volt, de különös módon soha nem nekem adtak igazat. Meghazudtolod a nagyanyádat?! - ez volt a válasz anyám és nagyanyám részéről, és amikor a méltányos elbánásban bízva azt feleltem, hogy igen, egy-két pofont is kaptam.
Egyszer aztán megszállt az ihlet, és panaszáradatát megelőzendő én kezdtem zokogva, visítva árulkodni a nagyanyámra. Egyetlen szó sem volt igaz az egészből, de én annyira beleéltem magam a hazugságomba, hogy elhitték, szemben az igazsággal, amit addig halkan, szerényen hirdettem, abban a meggyőződésben, hogy az igazságot nem is kell hirdetni, oly nyilvánvaló. Attól kezdve hazugságot hazugsággal tetéztem, és fölfedezhettem, hogy a hazugság nagysága nem volt befolyással arra, hihetőnek tartják-e vagy sem. Időnként rajtakaptak valami apróságon, egyébként azonban helyzetem könnyebb lett.
A boszorkák, akik addig repültek velem álmaimban, és csuda dolgokat mutattak meg nekem a barlangban, amely a szoba egyik fölső sarkából nyílt, megharagudhattak rám, mert üldözni kezdtek, és a hajamat húzták, és a szemembe kapkodtak. Féltem tőlük, de nem tudtam igazán neheztelni rájuk, mert úgy éreztem, sok csúnya dolgot tudnak rólam.
Úgy emlékszem, ebben az időben láthattam az első családi fotókat. Nekem megilletődötten kellett volna bámulnom a sárga papíron feketén feszítő felmenőket és gyermekeiket, akik, mint mondták nekem, „nem jöttek vissza”, én azonban csak hálát tudtam érezni azok iránt, akik nem engedték őket vissza, mert ha visszajöttek volna, úgy éreztem akkor, valamennyien engem nevelnének. Anyám gyakran mutatta a bátyja fényképét, aki szintén „nem jött vissza”; a nevemet, mint elmondta, a bátyja után kaptam, aminek én nem örültem. Úgy láttam, hogy jobban szereti, mint engem, hiszen ha meglátja a képét, elsírja magát, és különben is, kitalálhattak volna nekem egy egészen új nevet, gondoltam.
Ahogyan az ablakban egyre több emeletet láttam a szemközti házból lefelé, úgy nőtt a bizonytalanságom. Ebben az időben a spájzunkban sok élelem volt, nagyon sok, három-négy kiló liszt, egy bödön zsír, két-három kiló cukor, két kiló só, éppen annyi, mint amennyit a felhalmozóknál felderítettek, és szégyenszemre kitettek a Szent István körút elején a kirakatba. Nekem megmondták, hogy a lerágott csirkecsontot ne a szemétbe tegyem, azt le kell húzni a vécén, mert a szemetesvödörből mindent kiszagolnak. Aztán volt egy Jankovichné nevű bejárónőnk is akkoriban, másodnaponta jött, kövér volt és hangos, és én nem szerettem (egyébként akkoriban alig szerettem valakit). Egy este történhetett valami, a szüleim a szobájukban sokáig csavargatták a régi, háború előtti típusú, szögletes, varázsszemmel ellátott világvevő Oriont, szép rádió volt, szerettem, aztán anyám bejött hozzám, és azt mondta, meg ne említsem a Jankovichnénak, hogy ők rádiót hallgatnak, mert a Jankovichné egy nagy kommunista. Azt már tudtam, hogy apám és anyám is kommunista, ebből arra következtettem, hogy ez külön emberfaj lehet, amelyhez a mi családunk, velük én is, tartozik, úgyhogy anyám felszólítása megdöbbentett. Mindenesetre nem szóltam Jankovichnénak semmit, amúgy sem volt beszélnivalóm vele.
Felkérésre aztán a ház előtt álldogáló szürke ruhás bácsikat sem méltattam figyelemre, akik hetekig ott álltak, azután, hogy apám öccséről sem volt szabad beszélni.
E kényelmetlenségeket csak fokozta, hogy ötéves koromban egyszerre eszembe jutott: a következő falattól megfulladok. Éppen ebédeltünk, anyám akkoriban nem dolgozott, és nagyanyám is ott ült. Én letettem a kanalat, és mondtam nekik, hogy tudom, hogy a következő falat megakad a torkomon. Nem hitték, belém diktálták, és nekem lett igazam. Cikákoltam egy ideig, amíg kijött, megijedtek, és csak néhány óra múlva próbálkoztak ismét, de én szótlanul csak a torkomra, majdani ádámcsutkám helyére mutogattam: ott fog megakadni. Ma sem értem egyébként, mi garantálja, hogy a következő falat ne menjen cigányútra. Én tudtam, hagy nekem van igazam, mert volt már ilyen: éjszakákon át nem tudtam aludni, mert valami belemászott a fülembe, és ott zajongott, fülbemászónak vélték, de nem az volt, hiába ráztam a fejemet, hogy kijöjjön, és erre azt állították, hogy nem is hallok semmit, pedig hallottam, és magamnak kellett rájönnöm helyettük, hogy a szívem dobogását hallom.
Nagyanyám azzal fenyegetett, hogy ha nem eszem, a gyomrom összezsugorodik, és az nagyon nagy baj. Estére már éreztem, hogy jól összezsugorodott a gyomrom ebéd óta. Rettegve töltöttem az éjszakát, féltem, hogy reggelre kelve megfulladok, és hogy a gyomrom olyan picivé zsugorodik össze, mint a körmöm, amivel nagyanyám biztatott.
Hetekig nem ettem, csak krumplipürét, és a gyomrom már csakugyan akkora lehetett, mint a körmöm, amikor anyám elvitt egy doktor nénihez. Halálra készülve utaztam a trolin, pedig csodaszép jármú volt, piros, hatalmas, zajtalan, sokáig vártunk a zöldre és fehérre mázolt falak között a folyosón, az első emeleten, ahonnét, az épület közepének kör alakú kivágása folytán, le lehetett látni a földszintre, amíg beléphettünk a fehér ajtón. A legrosszabbra voltam elkészülve, lehet, hogy most gázosítanak el, ahogy szokták, de csak egy néni üldögélt bent nyugodtan, fehér köpenyben. A padlón heverő játékokra mutatva felkért, hogy játsszam, amíg ő elbeszélget anyukámmal. Az evés témáját nem vetette fel. Ez rendes dolog volt tőle. A padlón építőkockák hevertek, volt nekem ilyen otthon, de idegenkedtem tőlük, mindig megmutatták, mit és hogyan kell fölépíteni, úgyhogy semmi értelme sem volt az egésznek. Volt ott aztán villanyvasút is, amit szintén ki nem állhattam: ha szétszedem a mozdonyt, megrónak, ha a sínre teszem, csak ott tud menni, ahol a sín megy, úgyhogy annak sincs értelme. Azért eljátszogattam velük becsületből, és amikor a néni megkérdezte, eljönnék-e máskor is, átláttam a cselen, de kedvességét mégis viszonoznom kellett igenlő ígéretemmel, hadd örüljön neki.
Evésről a második alkalommal sem volt szó, viszont a padlón fölfedeztem a festékeket. A néni megmutatta, hogyan kell őket használni, én telemaszatoltam egy csomó papírt meg a padlót a csodálatosan szép festékekkel, pancsoltam az ecsettel a vízben, és elégedetten nyugtáztam, hogy anyám nem róhat meg azért, mert összemaszatoltam a legszebb ruhámat, amiért apámnak oly sokat kellett robotolnia. A néni elégedetlen volt anyámmal, amiért nekem otthon nincsenek festékeim és színes ceruzáim, megengedte, hogy kiválasszam az elkészített festményeim közül a legjobbat, és hazavigyem, anyám el is pakolta, aztán hazafelé az ÁPISZ-ban vett nekem vízfestéket és vázlatfüzetet.
Elmentünk még párszor a nénihez, én önfeledten pancsoltam és pamacsoltam, és amikor a néni elérkezettnek látta az időt, hogy megkínáljon az előre elkészített zsíros kenyérrel, mintha véletlenül tenné, rá való tekintettel, hálából nem utasítottam vissza, és megettem.
Attól kezdve egy darabig szerencsésen nem fulladtam meg a következő falattól. Otthon - anyám kifejezésével - krikszkrakszokat alkottam, amelyekben ők semmit sem tudtak fölfedezni, én pedig hamar fölhagytam a magyarázkodással, hogy melyik pacni micsoda. A nénitől elhozott képet anyám futuristának minősítette, és csakugyan az volt: zöld, növényszerű, liános, kacsos valamik futottak egy őserdőszerű kék pacsmagban jobbról balra, felülről lefelé, s mert e növényszerű állatoknak nagy fejük és vékony törzsük volt, azon túl a futó ember ábrázolása vált legfőbb festői törekvésemmé. Ez a képem nekem annyira tetszett, hogy újra és újra megfestettem, de azok már nem sikerültek olyan tökéletesen futuristává, és a kudarc ránevelt, hogy a görcstelen ihletet tekintsem az alkotás első feltételének, s hogy soha ne másoljam azt, ami egyszer már sikerült.
Kaptam aztán kifestőkönyvet is jó párat, de azok az építőkockák sorsára jutottak. Az egyik oldalon volt készen a kép, a másikon a vonalak közé csak a javasolt színt kellett volna odakenni, hát ebben semmi fantáziát nem láttam. A szüleim most már óvatosabban bántak velem, nem óhajtottak újabb fulladási cirkuszt, és nem kifogásolták, hogy a magam kedvére pancsolok a földön a futurista képeim között.
Csakhamar rájöttem, hogy ceruzával vonalakat lehet húzni, és ezekből mindig összeáll valami, sőt az ember előre is elhatározhatja, mire hasonlítson majd a valami, amit rajzolni fog. Egy darabig titokzatosan hallgattam, valahányszor a megrajzolandó mű címe iránt érdeklődtek, de pár hét múlva már vállaltam, hogy a képnek ne utólag adjak címet.
A boldog pacsmagolásnak az sem vetett véget, hogy kevesebb időm maradt, mert beírattak az első általánosba. Szorongva és bőgve mentem az első órára, az osztályba anyám, nyilván megrettenve attól, ami engem vár, már nem mert belépni. De hamar kiderült, hogy hasonlóan járok, mint hajdan a tornaiskolában. Az első órán a tanító néni húzott egy vonalat krétával felü1rőllefelé, majd arra kért minket, hogy a táskánkba csomagolt írólapra mi is húzzunk egy ilyen vonalat. Meghúztam és vártam. A többiek viszont girbegurba vonalakat húztak. A tanító néni akkor azt javasolta, hogy sokáig kapirgáljuk a papírt a ceruzával felülről lefelé, majd csak egyenes lesz az a vonal. A többiek kapirgáltak, a tanító néni a táblán szintén húzta, húzta a vonalat felülről lefelé, amíg az egyetlen, szép, vékony vonal ronda kövérré nem vált. Láttam, a vonalat el kell rontani, hát elrontottam én is. Könnyebben ment, mint vártam volna, mert a tanító néni a padok között sétált, és nekem folyton átrakta a ceruzát a jobb kezembe.
Az első osztály aztán hasonló kompromisszumokkal telt el. Sokat rajzoltunk, de nekem valahogy nem tetszett az a mód, ahogy kellett. Mindenekelőtt az éggel gyűlt meg a bajom. Korábban egy-két vízszintes, kék vonallal is megelégedtem, de aztán beláttam, hogy az ég nagyon nagy valami, nem lehet elintézni egy-két henye vonallal. Komoly lelki tusák után otthon olyan eget rajzoltam, amely a papír vízszintes felezővonaláig ért, és már-már belelógott a házak tetejébe, a fák koronájába és az emberek meg a kutyák fejébe. Ez már jobb volt, de nem az igazi. Fehér csík maradt az ég és a föld között, és ez engem igen bosszantott. Amikor először mertem befesteni az egész lapot éggel, amikor az ég alsó határa a föld felső határával esett egybe, boldogan borzongva bámultam a papírra: megvan!
Akkor a házakkal lettem elégedetlen. Sok házat rajzoltam korábban, de sose tudtam zöld ágra vergődni azzal, hogy, mint a tapasztalatból tudtam, a háznak eleje is meg oldala is van. Ha mind a kettőt odarajzoltam, csáléra állt az egész. Az osztályban mindenki így rajzolta, és nem vették észre, hogy nagyon nagy a baj. Nem értették, miért tépem össze dühödten a rajzaimat.
Otthon is így rajzoltam, rosszkedvt1en, de egy délután váratlanul, oda se figyelve, csak a kezem önkéntelen mozgásából a papírra sikeredett egy sarokház, amely kétfelé folytatódott, jobbra és balra, de úgy, hogy a járda meg a tető nem párhuzamos volt, nem ám, hanem közeledtek egymás felé. Ahogy a rajzra néztem, tudtam, hogy óriási felfedezés született. Gyávaságból még bevonalkáztam a házat, ablakokat és kaput is jelöltem, de hát anélkül is ház volt, igazi, amely le akart mászni a papírról, annyira ház volt, én pedig bele is mehettem volna a képbe, az igazi utcába, mind a kettőbe.
Úgy éreztem, titokzatos hatalmakat cseleztem ki. Kuncogva rajzoltam tele lapok százait ilyen házakkal, és közben arra is fény derült, hogy a hátul levő fák kisebbek, mint elöl, és, ki hitte volna, ez az emberekre is vonatkozik. Kicsit olyan érzés fogott el, mint az első tornaórákon, de mégis mélyebb annál, mert bukfencezni lehet, szaltózni is tud, aki nincs elhízva, de hogy igazi utca legyen ott alapos papíron, az csoda.
Az iskolában is kezdtem ilyen utcákat rajzolni, de nem kaptam rájuk ötöst, meg is szidtak érte, így aztán kénytelen voltam régimódi utcákat rajzolni, amelyek nem jöttek le a papírról.
A dolog felháborított, de otthon tovább kísérleteztem. Rájöttem, hogy futó embert nemcsak oldalról lehet rajzolni, hanem szemből is, úgy, hogy csak az egyik lába éri a földet, a másikból csak a combja látszik, mert az eltakarja a lábszárát meg a lábfejét, és egy kicsit hosszabb is, mint a földet érő láb combja. Ezt már nem mutattam meg az iskolában senkinek. Otthon sem értették a koncepciómat, azt kérdezgették, miért van mostanában mindenkinek fél lába.
Aztán áttértem a fejekre, de csak otthon, mert az iskolában nem volt szabad fejeket rajzolni.
Pár év múlva kiderült, hogy nekem volt igazam, de akkor már nem volt kedvem az egészhez, mert nagyon unalmasan kellett csinálni: húzni kellett vonalzóval egy vízszintes vonalat, a horizontot, a párhuzamosoknak azon kellett összefutniuk, ezt hosszasan, bonyolultan magyarázták, és pontokat vétettek föl velünk a vízszintesen, semmi öröm nem volt benne. Közben egyszer volt egy szünet, nemzedékem leghosszabb szénszünete, és lelkem mélyén azt reméltem, hátha utána megváltozik valami, talán észbe kapnak a tanár bácsik és tanár nénik, de nem: úgy rajzoltunk továbbra is, mint előtte, unalmasan, előírás szerint, egyformán.

Spiró György: Perspektíva. in: „Álmodtam neked” Scolar Kiadó, Budapest, 2. kiadás. 11-26

Kép: Berecz Tamás - SNORTtheLINE. /részlet/ Fotó: Fábry Zoltán. A teljes sorozat a BorderLINE Architecture katalógusában látható.

Erdély Miklós: Szent vonal

2010-08-09T19:16:00.002+02:00

Erdély Miklós - amikor egy interjúban a kérdezője, Sebők Zoltán megjegyzi, hogy Erdély Miklósnak egész vonalmániája van - így nyilatkozik:

"Igen, pont a filmmel kapcsolatban jutott eszembe egy vonal-ötletem. Te ismered azt a munkámat, amelyen felírtam, hogy »Pista«. A Bódyval vitatkoztam egy kocsmában, hogy micsoda ocsmány anyag ez a film. Illetve nem is vitatkoztam, mert nagyjából elismerte. Azt magyaráztam, hogy mennyivel többet ér a grafitnak egy konkrét találkozása a papírral. Hogy mennyire átszellemült pillanat az, amikor az ember ráteszi a grafitceruzát a tiszta fehér lapra, vagy bármit is tesz. Például, ha fölírom, hogy »Pista« . . . Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy erre az ötletemre fölfigyeltem. Ana Lupas, a kitunő román művésznő azt mondta, hogy ez a rajz a legjobb, amit eddig látott, beleértve az egész művészettörténetet Dürertől napjainkig. Utána azon gondolkodtam, hogyan lehet ezt még éterikusabbá tenni. Akkor találtam ki azt a »szent vonal«-ügyet: egy ceruzára ólmot rakok, egy spárgát kötök a végére és úgy húzom a vonalat. És tényleg, a nyomhagyásnak egy abszolút pillanata ez, a beavatkozásnak és az anyag önálló viselkedésének egy olyan nemes kompromisszuma, hogy talán valahol az isteni világban lehet ilyesmi. Kicsit magára hagyni az anyagot, hogy csináljon, amit akar, de mégis irányítani. Néha az az érzésem, hogy egy ilyen módszerrel nem is lehet csúnya vonalat húzni. És pont ezért nincs például esztétikai értéke a gyerekrajzoknak. Mert esztétikai értéke csak annak van, ami csúnya is lehet. A népművészetet is azért nem szeretem, mert soha nem találtam még mondjuk egy csúnya régi korsót. Ezért ki is írtam egyszer, hogy három dologtól kell tartózkodnia a művésznek: a gyerekrajzoktól, a népművészettől és a régi fényképektől. Ezek mind automatikusan szépek. Az avantgardistának ettől el kell határolnia magát.”

Erdély Miklós

in: Új misztika felé. Sebők Zoltán beszélgetése Erdély Miklóssal. Híd, 1982/3., 373-374.

Arculat

2010-08-03T12:27:00.004+02:00

Ilyen címmel született már egy poszt, majd le is került idővel. Vannak tipikus Márais helyzetek. Ülsz a kocsiban az esküvődre menet, melletted a minden tekintetben tökéletes és számodra megfelelő menyasszonyod; jó parti, előkelő család és az érzelmeknek sem vagy híján. Ekkor megáll melletted, a szembe jövő sávban egy autó és a tekinteted véletlenül összefonódik azzal a másik nővel aki vezeti. És lemondod az esküvőt.

Ez az önmagán belüli kettős metafora az, ami szerintem pontosan leírja a grafikai arculat kialakulásának történetét. Míg korábban egy rendkívül erős, vitathatatlanul ütős - de a felfogásunkban szerint túlzottan önmagáról szóló - logotípiai ötletből indultunk ki, az új arculat a PROJEKT EGÉSZÉT dolgozza fel. Koherens egységként fog megjelenni a katalógusban és a honlapon is, ami - kisebb nagyobb finomítások után de már kész is van. Augusztus 13-án lesz egy sajtótájékoztató a Műcsarnokban, akkor fogjuk a katalógust és a honlapot is bemutatni, addig - az érthető tartalmi átfedések és a csiszolások miatt a honlap még nem látogatható.

Az eddigi gyors számvetés:
- A katalógus elkészült, a honlap is, az installáció elemei pedig tegnap mentek el kamionnal Velencébe. Finisbe fordult a kiállítás, talán én is többet fogok tudni ide írni.

Vonal a térképen

2010-07-22T21:00:00.004+02:00

Képzeljük el, hogy egy vonalat húzunk Budapest térképén, majd arra egy kamerát teszünk és így repülünk keresztül a városon. Nem a vonal kontextusában, de a virtuális metszet kontextusában 2003-ban ugyanezt a kérdést tette fel Irimiás Balázs építész és Balázs Tibor filmes. A létrejött filmetűdöt a 2003-as, első Rotterdami Építészeti Biennálén mutatták be, ahol el is nyerte a zsűri inspirációs díjat. A fimet még ugyanabban az évben a Velencei Filmfesztiválra is meghívták, illetve több magyarországi díjat is nyert. Ímhol:

[budapest] mobility
Uploaded by haramija. - Watch original web videos.

Rajz és építészet

2010-05-16T15:07:00.006+02:00

Az építészet és a rajzolás kapcsolatának megítélésekor szinte kulcskérdésként merül fel az, hogy az építésznek jó rajzosnak kell-e lennie, vagy sem? Segíti-e a rajzolás, pontosabban a rajzi készség és a végeredményként létrejövő rajz a későbbiekben felépülő épületet? ez az egyszerűnek tűnő kérdés jóval mélyebb, paradigmatikus alapokon egyben a két műfaj egymáshoz való viszonyát érinti.Vagyis, hogy mennyiben szavazható autonómia egy rajznak, különösképp a már megépült épület ismeretében, illetve mennyiben heteronóm a rajzolás abban az esetben ha végcélként - és egyben az építészet egyetlen hordozómédiumaként - a házat tekintjük. Az építészet és a rajz kapcsán ugyanis nem csak az autonómia-heteronómia, műfaji prioritás és poszterioritás, hanem az építészet mibenlétére adott lehetséges definíciók is összecsapnak. Egy konzervatív - erősen a Bauhaushoz és Walter Gropiushoz köthető, hierarchiában gondolkodó értelmezés szerint a HÁZ jelenti azt a művet, amely velemiféle műfaji szüprémiát megvalósítva a(z építészeti) rajzot és a grafikát a második helyre űzve egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül megfosztja az építészetei rajzot az autonóm műfaji státuszától.

A weimari Bauhaus első igazgatójaként Gropius vizionárius szervező és remek építész volt. Ezzel együtt köztudott volt róla, hogy nem tudott rajzolni. Egyik, még az egyetemi évek alatt az édesanyjához írott levele szerint:

Teljesen képtelen vagyok akár a legegyszerűbb dolgot is papírra vetni, s ez beárnyékolja egyébként szép terveimet, és gondokat okoz jövendő foglalkozásommal kapcsolatban. Egy egyenes vonalat sem tudok húzni. 12 éves koromban jobban tudtam rajzolni, mint most.

Egyenesen fizikai képtelenséget érzek, begörcsöl a kezem, állandóan kitöröm a ceruza hegyét, és öt perc után pihenésre van szükségem. Ugyanez a helyzet a kézírásommal. Minden nap rosszabb. Legsötétebb pillanataimban sem gondoltam, hogy ez ilyen reménytelenné válhat. /Walter Gropius: Levél anyjához, Medina del Campo, 1907. okt. Idézi: Winfried Nerdinger: Walter Gropius. Bauhaus- Archiv, Busch-Reisinger Museum, Gebr. Mann Verlag, Berlin, 1985, 29./

A jelenséget Winfried Nerdinger így elemzi:

Ha valaki zeneszerző akar lenni, és már ott elbukik, hogy megtanuljon egy hangszeren játszani, úgy gondolnánk, hamarosan letesz terveiről. Gropius esetében nem ez történt, annak ellenére, hogy 1900 körül a magas színvonalú rajztudás nemcsak központi fontosságú volt az építészképzésben, (eltérően a mai gyakorlattól), hanem ez a képesség minősítette az építészt. A kor minden fontos építésze, Otto Wagnertő1 és Theodor Fischertől Fritz Schuchmacherig, hogy az olyan festőként is képzett építészeket, mint Olbrich, Behrens vagy Riemerschmid ne is említsük, kitűnő rajzoló volt. Gropius azonban kezdettől fogva kiegészítő tevékenységnek tekintette a terv koncepciójának rajzra való lefordítását. / Winfried Nerdinger: Walter Gropius. Bauhaus- Archiv, Busch-Reisinger Museum, Gebr. Mann Verlag, Berlin, 1985, 29. Magyarul: Forgách Éva: Bauhaus. Jelenkor Irodalmi és Művészeti kiadó Pécs, 1991.41-42.

Forgách Éva nagyon találó megállapítást tesz az építészet és a rajz - bevezetőben vázolt - műfaji kettőssége, megosztottsága kapcsán, amikor ugyancsak Gropius kapcsán írja, hogy:

Gropius sok írásában a művészetet és a technikát inkább összeadható mennyiségeknek, mintsem önálló kémiájú, saját törvényű minőségeknek tekintette. Számára valaminek a terve, elgondolása és annak első megtestesülése, rajza két külön szférát jelentett. Ezért rajzolóinak munkája a szokásosnál nagyobb súlyt jelent műveiben - nevüket mindig fel is tüntette tervein saját neve mellett. Nem szükséges eltúlozni e körülmény jelentőségét, azonban lényegtelennek sem tarthatjuk egy kettős vezetési struktúrát megvalósító és egy kettős értékrendben - a művészet és a kézművesség, később: a művészet és a technika-dualizmusában - gondolkodó intézmény koncipiálójának esetében, hogy számára eleve adottság, ismert és természetes állapot volt a művészi elképzelés és a gyakorlati megvalósítás elkülönülése, méghozzá hierarchikusan. Természetesen a kivitelezés - saját esetében a rajz - az eszme, a művészi elképzelés kiszolgálója és alárendeltje volt. /Forgách Éva: Bauhaus. Jelenkor Irodalmi és Művészeti kiadó Pécs, 1991.41-42./

Noha a művészi elképzelés és a gyakorlati megvalósítás hierarchikus elkülönülése, melynek során a rajz az eszme, a művészi elképzelés kiszolgálója és alárendeltje nem csak Gropius életművében volt tetten érhető. Hasonló, a rajz(olás) jelentőségét zárójelbe tévő mondatok olvashatóak Adolf Loosnál is. Ezzel együtt - úgy vélem -, Gropius és a Bauhaus későbbi hatásának, de különösképp Gropus amerikai katedráinak ismeretében nem tűnik túlzónak az a megállapítás, hogy a modern építészet fordulata függetleníti el a rajzot és az építészetet egymástól és helyezi ezzel némiképp zárójelbe az előbbi autonómiáját.

Aforizmák a rajzról avagy aranyat köpni II.

2010-05-13T18:45:00.004+02:00

Ha lassan, de haladunk a katalógussal is, amely - mint az összes katalógus - fényképekből, szövegekből és rajzokból fog állni. Egy, a rajzot is érintő kiállítás szervezésekor a legerősebb szirénhang az, hogy megkíséreljük összegyűjteni a rajzolással kapcsolatos fabulákat, aranyköpéseket szöveghelyeket. Beláthatatlanul nagy feladat ez még akkor is, ha csak az építészeknek a rajzzal kapcsolatos megnyilvánulásaira gondolunk. A 15. és 16. század folyamán megszerveződő arti del disegno, vagy artes maiores, amely a művészeteket (a korabeli értelemében inkább tudományokat) erős neoplatonikus szemlélet alapján a rajzoláshoz való kapcsolat szerint kezdte lehatárolni. Arti del disegno - vagyis a rajzi művészetek - az építészet, a szobrászat és a festészet voltak. Ugyancsak ezt a három tudományt hívták a korabeli humanisták a fő művészeteknek, vagyis artes maiores-nek. Ehelyütt csak utalni lehetséges arra, hogy a mai művészet kifejezés - úgy a terminus mint a fogalom, és az általa lefedett műfajok az átalakulásnak és az emancipálódásnak abban a szakaszában vannak, amikor már nem az eredeti görög techné, illetve ars által jelentett mesterséget, hanem a késő-antikvitás során létrejövő septem artes liberales által lefedett - és általában a tudományokat jelentik. A rajzolás, különösképp a perspektíva szerkesztési szabályai - mint traktátusba foglalható tudomány - jelenti az egyik bölcseleti alapját annak, hogy az építészet, a festészet és a szobrászat e szabályrendszeren keresztül is egyfajta tudományként tekintsen önmagára. (A kezdőkép Ferdinánd Árpád skicce.)

Emiatt is szinte beláthatatlan a rajzzal kapcsolatos irodalom mennyisége, mégis nagy a csábítás, hogy egy rajzzal foglalkozó kiállítás katalógusa a lehető legtöbbet gyűjtsön össze ezekből. Én és a kollégáim belebotlottunk néhány ilyen szöveghelybe, TÉNYLEG csak néhányba, ami sok ahhoz, hogy kidobjuk őket, kevés ugyanakkor ahhoz, hogy egy aforizmagyűjtemény váljon belőle. Úgyhogy ezeket most közreadom. Soraim ki nem mondott kérése persze az, hogy ha bárki ilyesféle, vagy hasonló szöveget ismer, megtiszteltetés számunkra, ha megosztja velünk.

A nyomhagyásról:

(…) Giotto elevenségével és rendkívüli éles elméjűségével már tízéves korában nemcsak apja szeretetét vívta ki, hanem mindazon falubeliekét és idegenekét, akik ismerték, bármiféle gyerekes dolgot művelt. Bondone akkoriban rábízta néhány birkájuk őrzését; a kisfiú egyik helyről a másikra terelte a juhnyájat, közben, mivel természetes hajlam vonzotta az ábrázolás mesterségéhez, a kövekre, a földre vagy a homokba szüntelenül valami valóságos vagy kitalált alakot rajzolt, ami éppen eszébe jutott. Cimabue egy alkalommal ügyes-bajos dolgai miatt Firenzéből kiment Vespignanóba, s útközben találkozott Giottóval, aki, mialatt birkái legeltek, egy letisztított, lapos kőre egy kicsit hegyes kaviccsal élethíven lerajzolt egy birkát, pedig ennek módjára a természeten kívül senki sem tanította. Cimabue megállt mellette, és elcsodálkozott; megkérdezte, volna-e kedve vele menni. A gyerek azt felelte, hogy ha apja megengedi, örömest vele megy. Így hát Cimabue megkérdezte Bondonét, s az szívesen rábízta fiát, örült neki, hogy a mester Firenzébe viszi (…) ; Giotto a városban természetes képességei jóvoltából és Cimabue segítségével hamarosan nemcsak mesterét múlta felül, hanem oly tökéletesen utánozta a természetet, hogy teljesen visszaszorította a régi otromba görög stílust, és kifejlesztette a festészet nemes, modern mesterségét, meghonosította az eleven személyek természetes, jó ábrázolásának művészetét; ez akkoriban már vagy kétszáz éve kiment a divatból, és föntebb már elmondottuk, hogy azoknak, akik mégis megpróbálkoztak vele, nem sikerült olyan pompásan és olyan jól, mint Giottónak. / Giorgio Vasari: Le Vite de' più eccellenti pittori, scultori, e architettori. Giotto firenzei festő, szobrász és építész élete - részlet.

Nagyot álmodni

2010-05-12T18:37:00.004+02:00

Gondolom sokaknak feltűnt a dezeen poszt, amely az A+A Cooren párizsi design stúdió új lámpasorozatát mutatja be. Valóban vékony, vonalszerű. És Borderline-nak hívják. Bizonytalan voltam, hogy mit kezdjek ezzel a cikkel. Ma végül kaptam egy távolról drukkoló kollégámtól egy levelet, amelyben ismét felhívta a figyelmemet erre a posztra, megtoldva avval a nagyon is reális felvetéssel, hogy a magunk részéről talán érdemes lenne plágiumot kiáltani. Személy szerint rendkívül érdekesnek tartom, ahogy bizonyos szlogenek, kulturális mémek közel azonos időpontban ütik fel a fejüket egymással kapcsolatban látszólag nem lévő helyeken. Ez megnyugtató visszajelzés annak tekintetében, hogy nem teljesen agyament az, amivel itthon foglalkozunk. Ráadásul még az elsőség mindig kínos kérdése is tisztázott ebben az esetben.

Ezzel együtt nagyon furcsa érzéseim támadtak úgy a levél, mint a cikk olvasása közben, mert óhatatlanul eszembe jutott az, ahogy tavaly télen rendkívül méltatlan támadások érték a Magyar Pavilon projektjének nevét. Is.

Nehéz mértéktartónak maradni egy méltatlan helyzetben, mégis, a dezeen poszt, ha mást nem, azt feltétlen illusztrálja, hogy senkinek nem kell félnie attól, hogy az installációnk nevét VELENCÉBEN a pszichológiai tünetegyüttes kontextusában fogják fogadni.

69 - 195 - 30.000

2010-05-11T21:08:00.004+02:00

Hatvankilenc építész - és építészhallgató -; százkilencvenöt rajz; harmincezer karakterleütés. Alsó hangon. Néhány kollégám ugyanis kisgyereke rajzaiból is válogatott, aminek nagyon örültem, ugyanis a skiccfalon ezeket is meg fogjuk mutatni. Ezekkel együtt kétszázhetvenhat rajz, plusz az egyebek. A rajzi hitvallásokból összejött harmincezer leütés pedig egy fél szakdolgozat. BsC-n pedig egész.

Lekenyerező ez a mennyiség, a minőség pedig még inkább. Ötletes, okos darabok születtek, az iniciálét is innen választottam, Ángyán Attila munkája. Sokan vannak úgy - gondolom -, hogy a sajtóból, könyvekből esetleg a blogoszférából tájékozódva nem jönnek zavarba, ha mondjuk meg kellene nevezniük azt száz magyar építészt, kiket a hazai építészeti kultúra alakítása szempontjából a legfontosabbnak tartanak. Hasonlóképp fel lehet sorolni azokat az építészeket, akik híresek grafikai és rajzi tudásukról. Egy ilyen rajzfelhívás legnagyobb sikere az, ha mindezen tudás mellett képes bevilágítani a "sötét", a média reflektorából kieső sarkokba. Az ismert nevek mellett lefegyverző volt látni a megannyi szenzációs rajzot, amely építészhallgatóktól, vagy a publikációk örvényétől távolabb tevékenykedő kollégáktól érkeztek.

Amikor ezt a rajzfelhívást meghirdettük, akkor a határidő megszabásakor az anyag kezelhetősége, a katalógus szerkesztése, csupa olyan szempont játszott közre ami lehetett volna egy héttel későbbi, mint ahogy egy héttel korábbi is. Bizonyára vannak páran, akik úgy érzik, ezt a felhívást bebukták, elfeledték, bealudták. Nem ragoznám ezt túl, de ha bárki úgy érzi, bévül ragadt egy rajz... nos, sopánkodás helyett inkább küldje el mihamarabb. Jó helyen és nagyon jó társaságban lesznek.

FELHÍVÁS RAJZKIÁLLÍTÁSRA

2010-03-09T17:46:00.003+01:00

1/3 BorderLINE Architecture - Magyar Pavilon 2010.

NYÍLT FELHÍVÁS A 12. VELENCEI NEMZETKÖZI ÉPÍTÉSZETI KIÁLLÍTÁS MAGYAR PAVILONJÁBAN RENDEZETT ÉPÍTÉSZETI RAJZKIÁLLÍTÁSON TÖRTÉNŐ RÉSZVÉTELRE.

A 2010 augusztusában, Velencében rendezett építészeti kiállítás magyar részvételének központi elemét képezi az építészet alapanyagának tekintett vonal, illetve az építészeti skicc és rajz.

Várjuk az olyan, szabadkézzel, vonalas technikával előadott KIFEJEZETTEN A BIENNÁLE KIÁLLÍTÁSÁRA született építészeti gondolatrajzokat, amelyek az alkotónak az építészethez, és/vagy a rajzoláshoz, és/vagy egyetlen vonal meghúzásához kapcsolódó ideáját, elképelését mutatják be. Ezekkel a rajzokkal a kiállítás azoknak a kérdéseknek a lehető legszélesebb spektrumát szeretné bemutatni, amellyel a hazai építészet képviselői a saját alkotói munkájuk során, még a konkrét tervezési feladat előtt szembesülnek, esetleg küszködnek. A kiállítás célja, hogy ezen a gondolatrajzon keresztül mutassa be az alkotó építészeti hitvallását. A rajz tartalmazhat írott szöveget is.

Noha nem konkrét épületek bemutatása a cél, ez a gondolatrajz természetesen táplálkozhat a kiállító eddigi munkásságából, a rajzolással kapcsolatos élményeiből.

Szándékaink szerint minden beérkezett rajzot NEVESÍTVE kiállítunk, a pavilon terében elektronikusan bemutatunk, illetve – a terjedelmi korlátok figyelembevételével – úgyszintén NEVESÍTVE a kiállítás katalógusában, a „hitvallással” együtt szerepeltetünk. A rajzok végleges kiállítási helyzetét a beérkezett művek mennyisége és minősége határozza meg.

Ez a felhívás vonatkozik minden magyarországi építészre és építészhallgatóra.

Benyújtandó munkarész és formai követelményei:

Lezárt boríték, benne:

o Eredeti A/4 gondolatrajz álló formátumban (a rajzokat szignóval kérjük ellátni)
o „hitvallás” és adatlap aláírva eredeti példányban
o Kitöltött és aláírt felhasználási szerződés 2 példányban
o A teljes anyag – a gondolatrajz JPG 300 dpi. beszkennelve, a nyilatkozat és adatlap .DOC formátumban – digitális adathordozón, CD-n.

(A rajzok épségének megőrzéséért kérjük fordítsanak különleges figyelmet a boríték „kibélelésére”.)

A postára adásának határideje: 2010 április 26. 24:00.

Postázási cím:
Biennále Iroda
MŰCSARNOK NONPROFIT Kft,
Budapest, H-1406, Pf. 35.

Wesselényi-Garay Andor és Ferencz Marcel
La Biennale di Venezia 2010
Magyar Pavilon – Kurátorok

Budapest, 2010-03-09.

A felhívással kapcsolatos kérdéseket a borderlinearchitecture@gmail.com címen kérjük feltenni.

2/3

ADATLAP:
Alkotó neve:
E-mail cím:
Kamarai névjegyzék száma:
Hallgatók esetében oktatási intézmény neve és NEPTUN/ETRkód:

„HITVALLÁS”:
Tisztelt kollégánk kérjük, hogy tömör, hitvallás-szerű formában fogalmazza meg legfeljebb 500 karakterleütés hosszúságban, hogy :
Mit jelent az Ön számára az építészeti rajz? (Miért fontos Önnek a rajzolás?)

3/3 FELHASZNÁLÁSI SZERZŐDÉS

amely létrejött egyrészről a
Műcsarnok Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (székhelye: 1146 Budapest, Dózsa György út 37., cégjegyzékszáma: 01-09-884462, adószáma: 20772776-2-42, képviseli: dr. Petrányi Zsolt ügyvezető igazgató, nemzeti biztos), mint felhasználó, illetve Műcsarnok,

másrészről
………………. szerző (anyja neve: ……., született:…………………/szül. hely, idő/ sz. ig. szám: ……….) ……….. szám alatti lakos, mint szerző között az alábbi feltételekkel:

1. A szerző kijelenti, hogy a 12. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjában 2010. augusztus 29. napjától 2010. november 21. napjáig bemutatásra kerülő építészeti rajzkiállításon történő bemutatás céljából elkészíti és a kiállítás kurátorának átadja az alábbiakban körülírt rajzot (a továbbiakban: mű).

A mű címe: ………………..

A mű leírása: ………………………………………………………………………………

……………………………………………………………………………………………..

A szerző kötelezettséget vállal, hogy a művet a jelen szerződéssel együtt a kurátornak a felhívásban rögzített módon megküldi.

2. A felek megállapodnak, hogy a szerző az 1. pont szerinti műre vonatkozó felhasználási jogokat területi és időbeli korlátozás nélkül (azaz a mű teljes védelmi idejére kiterjedően), valamennyi lehetséges felhasználási módra kiterjedően átruházza a felhasználóra, a szerző személyhez fűződő jogai sérelme nélkül.

A Műcsarnok a művet az alábbiak szerint jogosult felhasználni, különösen:

- A 12. Velencei Építészeti Biennálén a Magyar Pavilonban 2010. augusztus 29. napjától 2010. november 21. napjáig bemutatásra kerülő „BorderLINE” c. kiállítás (Wesselényi-Garay Andor kurátor és Ferencz Marcell építész kiállítása) során történő felhasználás, a mű bemutatása a kiállításon,
- a műnek a kiállítás promóciós céljaira (demo, hirdetés, TV spot, honlap) történő felhasználása,
- dokumentálás (CD, dia, papírkép),
- nyomtatott kiadványokban történő felhasználás (meghívó, műsorfüzet, plakát, szórólap, katalógus /ingyenes és kereskedelmi forgalomba hozott/, stb.),
- sajtó-fotó célú felhasználás,
- weblapon, illetőleg a Műcsarnok és a Biennále Iroda honlapján, hírlevélben történő felhasználás,
- múzeumpedagógiai foglalkozás során történő felhasználás,
- ismeretterjesztő előadáson történő felhasználás,
- reprodukció készítés és annak forgalomba hozatala,
- a műről analóg vagy digitális fénykép készítése, annak adattárban történő archiválása, továbbá idegen nyelvű gyűjteményes művekbe, katalógusba való foglalása és/vagy forgalomba hozatala.

A Műcsarnok megszerzi az 1. pont szerint átadott műpéldány tulajdonjogát is.

3. A szerző kijelenti, hogy az 1. pontban megjelölt műnek a 2. pont szerinti, valamint az elkövetkezőkben történő bármilyen célú és formájú felhasználásához hozzájárul. A Műcsarnok e felhasználások során is köteles a szerző nevét és szerzői minőségét feltüntetni.

4. A felek kifejezetten úgy állapodnak meg, hogy a jogok átruházása ingyenes, a szerző sem a műpéldány tulajdonjogának átruházásáért, sem a felhasználási jogok átruházásáért a Műcsarnokkal szemben semmilyen díjigénnyel nem léphet fel.

5. A szerző kijelenti és szavatolja, hogy harmadik személynek nem áll fenn a művel kapcsolatosan olyan joga, amely a felhasználónak a jelen szerződés szerinti jogszerzését, illetve a 2. pont szerinti felhasználási jogai gyakorlását korlátozná vagy akadályozná.

6. A szerző kijelenti, hogy a jelen szerződés aláírásával elfogadja a 12. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjában rendezésre kerülő építészeti rajzkiállításon történő részvételre szóló nyílt felhívás feltételeit, illetőleg a Biennále Iroda honlapján a kiállítással kapcsolatosan közzétett egyéb feltételeket.

7. A szerző tudomásul veszi, hogy a jelen szerződés alapján a Műcsarnok nem köteles a művet felhasználni. Tudomásul veszi, hogy a Műcsarnok a nyílt felhívás alapján érkező művek közül saját mérlegelés alapján jogosult kiválogatni, hogy mely művek kerüljenek bemutatásra a 12. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjában megvalósuló kiállításon. Az ezzel kapcsolatos döntését a Műcsarnok nem köteles indokolni. A szerző semmilyen igényt nem támaszthat arra az esetre, ha műve felhasználásra mégsem kerül sor.

8. A jelen felhasználási szerződésben nem szabályozott kérdésekben a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. rendelkezései az irányadók.

9. A felek kijelentik, hogy a jelen szerződés aláírásakor nem voltak tévedésben, nem álltak kényszer, fenyegetés hatása alatt.

A jelen szerződést a felek, mint akaratukkal mindenben egyezőt, elolvasás és megmagyarázás után jóváhagyólag írták alá.

Budapest, 2010.

Kelt: …………………………….

dr. Petrányi Zsolt
ügyvezető igazgató
Műcsarnok Nonprofit Kft.
felhasználó

...................
Szerző

Bachman

2010-02-19T17:26:00.013+01:00

Képzeld el, hogy van egy hősöd. Elképzeled, nevelgeted, előbb szürke eminenciás, majd kiderül róla, hogy őstehetség. De nem csak tehetséges, hanem bátor is. Kimondja helyetted azt, amit magadnak is ritkán, mégis ebben a bátorságában rejlik az esendősége. Tulajdonságai egyre kevéssé emberiek, épp ezért egyre egyre jobban megbocsátod neki a gyarlóságait, sőt, mivel a Te hősöd, egyre több gyarlósággal ruházod fel. Hisz ő épp attól hős, hogy a lényegét, hősi mivoltát mindezek mégsem érinthetik. És ahogy neveled ezt hőst kicsit bele is szeretsz, már nem csak Hősnek hívod, hanem nevet is adsz neki. Elnevezed Bachmann Péternek. És egy napon megcsörren a telefon, ismeretlen szám, beleszólsz, hogy te vagy és a vonal másik végén megszólal a hang. Szevasz. Bachman vagyok.

Ilyenkor fordul egyet a világ és veszettül kaparsz az agyad mélyén, hogy kiről is lehet szó, hisz a hősöd eddig csak benned, vagy legfeljebb a bitekben létezett. És eltelik egy pár pillanat míg rájössz, hogy ez a Bachman nem az a Bachmann. Hanem az igazi. Az a Bachman.

No én ettől a Bachmantól kaptam egy kis csokrot a legújabb munkáiból, melyeket ezúton szeretnék közreadni.

A BMC által kiadott négy vadonat új hanghordozó borítóját Bachman Gábor építész és Yasar Meral grafikus tervezték. Bachman Gábor - Yasar Meral páros alkotta design, félreismerhetetlenül jeleníti meg vizuálisan a BMC borítóit évek óta. A borítókat – a SCHOLA HUNGARICA esetében - a lemezhez kötető ravennai, illetve a bizánci mozaikok ihlették.

A másik két lemez Gado Gábor munkáit rögzíti. Az egyik szóló album, a másikon Gado két francia kollegájával zenél együtt. Itt a coverek a Bachman építészetére oly jellemző IKONIKUS ám nagyon felismerhető gondolkodása érhető tetten.

A GABMER néven is jegyző alkotópáros 2003 óta egy kínai házuk befejezési munkálatain dolgozik. Az épületet még ebben az évben kívánja a kínai állam nagy külsőségek között felavatni!

2010-02-17T13:36:00.004+01:00

Aki nem építész, nem tud rajzolni - kissé provokatív cikkel - publikált Kovács Dániel művészettörténész, főszerkesztő egy cikket a hg.hu-n. Elnézve ezeket a cikkmozaikokat, lassan kialakul belőlük az a kép, ami a BorderLINE Architecture-t jellemzi. Az eredetét, hogy ti. oktatási koncepcióként indult; a névválasztást, ami az előzőekkel összefüggésben tudatosan utal az itt és az ott, a a fizikai és intellektuális határok problémájára; illetve körvonalazható ezekből - szerintem - ránk, magyarokra különösen jellemző kulturális attitűd, amely a jószándékokból táplálkozva néha feltűnően torz, aránytalanul kemény határvonalakkal rajzolja körbe a "magyar" fogalmát.

Az utolsó lövés

2010-02-17T13:12:00.003+01:00

Megjelent egy riport a Népszabadságban a Velencei Biennále magyar pavilonjában rendezett építészeti kiállításról az Utolsó lövés címmel. A Szerző Szalai Anna. A riport folyamán a leglehetetlenebb kérés az volt, hogy lehetőleg "érthetően" mondjam el mit fognak látni a látogatók a pavilon terében. Eddig is nehezen meséltem erről, de most, hogy kezd letisztulni az, hogy TÉNYLEG hogyan is szerveződik a tér, most ott tartunk, hogy emhogy elmesélni, de megjeleníteni is problémákat jelent. Ezzel együtt küszködünk, és előbb utóbb csak kiszivárog valami az installációról... De addig is, jó olvasást kívánok Szalai Anna cikkéhez.

Gida a Wérről

2010-02-17T12:47:00.011+01:00

A PRAE.HU-n megjelent és a 6b-n lefilmezett interjú végén kicsit már elszakadtunk a BIENNÁLE problémájától és általában beszélgettünk a kritikáról, építészeti írásról és a WérGidÁról. Az egész interjú több mint egy órán keresztül tartott, és érződik, hogy a végére már egy kicsit szétestem, elfáradtam. Ezzel együtt talán érdekes lehet, ami elhangzik. A beszélgetést Benedek Anna, Villányi Norbert és Árvai András vezették. A film (eredetileg) itt látható: jó tévézést kívánok! (de a tovább után helyben is fogyasztható)

N& n: 9 in 1

2010-02-16T11:21:00.005+01:00

Egy hagyományosnak tekinthető kiállítás keretében fogják bemutatni az N&n Galériában Nagy Bálintnál a 2010-es Velencei Nemzetközi Építészeti kiállításra érkezett kilenc pályaművet. Ez a kiállítás egy elképzelt megnyitó, a résztvevők mindegyike akár egy meghívott vendég, akár az egyik alkotó felkérésével "megnyitják" az összes kiállítást. Izgalmasnak ígérkező esemény lesz, holnap, szerda este hatkor. Tehát hivatalosan: az N&n galéria tisztelettel meghívja önt és barátait a Gyarmathy Katalin és Petri György terembe 2010. február 17-én, szerdán 18 órára. A BorderLINE-t Kovács Dániel művészettörténész, a hg.hu főszerkesztője nyitja meg.

betűrés • the presence of architecture • benedek anna, árvai andrás • bartis attila, grecsó krisztián, györffy ákos, janáky istván, karafiáth orsolya, kemény istván, klobusovszki péter, madzin attila, u. nagy gábor, zoboki gábor • állóképet szeretnénk mutatni a jelenről, a jelenkori magyar társadalomról, melyen szellemképként átlátszik a bennünk maradt múlt, a közelmúlt, és talán kiolvasható belőle valamiféle jóslat, jövőkép. ezt az állóképet felkért magyar írók, költők és építészek alkotnák meg egy közös munka során. a létrejövő építészeti alkotások pedig a művekben megírt irodalmi terek manifesztálódásaiként idéződnek meg. • the aim of this exhibition is to showcase the present of hungary and its society in a still, which is blurred with the ghost image of our past and recent history. but it may provide some hints about the future as well. this picture should be the result of the collective work of contemporary hungarian writers, poets and architects volunteering for the challenge. artworks thus to be born should be manifestations of spaces written in literary pieces. • megnyitja tamás zsuzsa • opened by the zsuzsa tamás

bit of architecture • a kitchen budapest • bujdosó attila • christopher baker, csík-kovács zoltán, juhász márton andrás, nemes attila, sik eduárd, sipos melinda • az informatika életünk egyre szervesebb részévé válik. hasonlóan ahhoz, ahogy a városok az emberiség történelmét uralták a múltban, a globális hálózatok írják felül a mindennapi életünk épített környezetét, a városokat. […] az információ befolyásolja a térrel kialakított viszonyunkat, térérzékelésünket, az adat tehát építészeti alapelemként is definiálható. • information technology is playing an ever-growing important part of our lives. the same way as cities have dominated human history in the past, global networks are taking over and start to overwrite urbanism as the one of the core focuses of architecture. […] information alters our relation to the space and our perception, therefore data can be interpreted as an architectural component. • megnyitja borgulya gergely • opened by gergely borgulya

european unioff • csanády pál, wesselényi-garay andor • törökországot jelenleg a kollektív félelem választja el európától. konceptuális értelemben a magyar pavilon a félelem által ütött résben helyezkedik el. kérdez, provokál és egy lehetséges megoldást ad. […] az építészet alapvetően pozitív, optimista tevékenység, hit a jövőben. aki fél, az nem épít, legfeljebb bunkert ás: az építés hit a fejlődésben, hit a jövőben. ez olyan alap lehet, ami a különböző nyelvű, vallású, személyiségű építészeket összekötheti… • it is a collective fear that separates turkey from europe today. conceptually the hungarian pavilion situates itself in the gap breached by this fear. the exhibition asks, provokes and offers a possible solution. […] making architecture is basically a positive, optimistic activity, a kind of faith in the future. The one who fears, does not builds, only digs bunkers at the most. construction is a faith in the future, a faith in developement. it míght be a common ground where the architects from different cultures, with different identities and religions can communicate each others. • megnyitja kálmán ernő • opened by the ernő kálmán

spidron equilibrium • erdély dániel • szenes istván, ölbey zoltán • a spidron, mint intenciót ébresztő és a kreativitást állandóan ébren tartó, nyugtalanító lehetőség, sok-sok diszciplína eredményeit képes integrálni. […] alkalmas arra, hogy hidat építsen ki a hagyományos technológiák és az új építészeti gondolatok között, így formagazdagságát mind az ortogonális, mind az organikus építészet használni tudja. • the spidron, as a potentiality that inspires intention and awakens and stimulates creativity, is able to integrate results from very many disciplines. […] the spidron is suitable for building a bridge between traditional technologies and the latest in architectural thinking, so its plenitude of forms can be used both by orthogonal and by organic architecture. • megnyitja szenes istván • opened by the istván szenes

fin de cycle • irimiás balázs, huma alin • bach péter, barcza gergely, déri dániel, kápolnás gergely, kelner krisztián, stégmár ákos, üveges péter • eljött az idő mikor a kerékpár újraéled, mindenféle retró vagy nosztalgiázó felhang, mindenféle keserűség vagy bosszúvágy nélkül. […] a kiállítás néhány új és néhány régi ötletből összefércelt utópisztikusnak ható globális jövőből vesz törmelék-mintát, hogy pozitívan hasson néhány felismerni vélt létező folyamatra. • without any nostalgia or retro touch, the exhibition would express some of the developements of our age, when the bycicle seems to take revenge on the automobile. […] the exhibition is intended to work in a way that presents new and not soideas and generates discussion of an imagenary future based on global sampling positively accelerate some already existing monumentum of our time. • megnyitja bach péter • opened by the péter bach

framework • király andrás, király zoltán • a másodlagos kapcsolat a három helyszín között egy építészeti archetípus: a vázszerkezet, amely több száz éve nyújt menedéket az emberiség számára. a cél az, hogy a három helyszín közötti párbeszéden keresztül közelítsünk az eltérő otthonteremtési és életviteli szokásokhoz, a sokszor nagyon eltérő eszközök, erőforrások, társadalmi, technikai és kulturális környezet és sokszor szélsőséges körülmények viszonyában. • the secondary connection between the sites is an architectural archetype: the framework structure that accomodates shelter for hundreds of years for the mankind. through a dialogue of the three sites, the aim is to approach to homemaking and living, in reflection to the very different means, resources, social, technical and cultural environment and sometimes extreme conditions. • megnyitja király zoltán • opened by the zoltán király

egyet fizet, kettőt kap / take one, get one free • KÉK • baló dávid, cone karin, csapó balázs, dékány tibor, evva ambrus, finta sándor, hatvani ádám, koczka zsófia, pozsár péter, soltész noémi, vadász orsolya, illés istván, rácz katinka, édes balázs, lőrincz lászló, pohl zsuzsanna kata, számítástechnikai és automatizálási kutatóintézet • az üzenet, a kérdésfeltevés a kritikai design nyelvén szólal meg, a fogyasztás, a környezetszennyezés egyik legerősebb szimbólumán, a műanyag csomagolóanyagon keresztül. ez az ironikus formanyelv nemcsak építészeti válaszok adására, reagálásra, gyönyörködtetésre, hanem az építészet határain kívül eső kérdések feltevésére is alkalmas: az installáció, az építészet kritikai médiumként léphet fel. • the message, the issue speaks the language of the critical design, through one of the strongest symbols of the consumption and the environmental pollution, the plastic bubble wrap. this ironical language is not only competent to give architectural answers, to react, or to delight, but also to raise questions beyond the boundaries of architecture: the installation, the architecture may step up as critical media.

hotel • szépvölgyi viktória, fónagy dóra • projektünkkel az építész szerepének, gondolkodásának kibővült kereteit és mentalitásának új definícióját modellezzük. a modellezés alapjának pedig a hotelt (azaz időszakos otthont/lakást) választottuk, amely építészeti produktum funkcionalitásában, élményeiben és kínálatában talán az egyik legösszetettebb elvárás halmaznak kell egyszerre megfeleljen. • we will model a new definition of the architect’s role. this extended understanding of the profession also needs a new way of thinking. the base of our model is the hotel (as a temporary home). this is an architectural product that has to serve the most complex demands concerning function, experience and supply. • megnyitja szépvölgyi viktória • opened by the viktória szépvölgyi

The Birth of the LINE

2010-02-11T19:08:00.004+01:00

Noha a BorderLINE Architecture programja a velencei biennále kapcsán kapott először nyilvánosságot, maga az elképzelés, az ötlet, az oktatás kapcsán merült fel 2008 késő őszén. És mint ilyen elválaszthatatlan attól az építészeti képzéstől, amely Debrecenben indult el. A közel hatórás oda-vissza utak alkalmával szinte mániákusan beszélgettünk Ferencz Marcellel és Csanády Gáborral az építészetről. Marci nagyon határozott, új arcélt akart adni a születő oktatásnak, így az egyik este elkezdett bennünket nyúzni, hogy segítsünk neki valamiféle mottót, hívó szót találni. Egy ilyen szó, szlogen vagy mondat egy ilyen helyzetben mindig egy keret, azonban segít a későbbiekben abban, hogy ezt a keretet célzott tartalommal lehessen feltölteni. Ugyanilyen keretkitöltésről van szó, amikor egy tanszék felvállalja, hogy a regionalizmus szellemében fogja az építészetet oktatni, ugyanis ez a kifejezés minden egyes régióban más és más tartalmat jelent. Ha ez azonban sikerül, akkor nagy valószínűséggel az iskola brendingelni is tudja a saját filozófiáját.

Ez a beszélgetés közöttünk valahol a Hortobágy környékén, eszméletlenül csattogó mínuszokban, éjfélbe hajlóan zajlott, és az autóban ülve hirtelen átérezhetővé vált az itt és az ott, a központ és a periféria problémája. Amikor felmerül benned, hogy miért is csinálod azt, amit, miért is vagy – tartasz – ott, ahol. A nyúzást pedig szó szoros értelmében kell venni. Marci nem kávézik, cukros üdítőket nem iszik, így beszélgetéssel tudjuk csak egymást ébren tartani. És ha mi nem beszélünk, akkor Ő kérdez. Kérdez addig, amíg nem válaszolunk. Lélektépés ez a javából, de bennem ekkor kezdett mocorogni ez a szó. Egy hét elteltével szintén az autóban, szintén a visszaúton került szóba megint az oktatás, hasonló intenzitással megtalálva a témát az előző hetihez, és akkor kiböktem, hogy lenne itt valami, a borderline architecture. Egy újabb hét elteltével Marci végigkérdezte: mi ez? kitől van ez? van-e már ilyen? hol olvastam? honnan loptam? mit jelent? miért ez? Amennyire tudtam válaszoltam. A következő héten, szintén az autóban – tulajdonképpen mint főnököm – mondta, hogy ezt akkor megcsináljuk.

Az oktatás az olyan, mint egy bazi nagy tankhajó, már rég ezerrel nyomod a rükit, tekered a kormányt, mikor az a batár jószág még mindig vígan szeli a habokat ugyanabba az irányba. Bevallom nem hittem, hogy erre a mi lehetőségeinkkel belátható időn belül lehet bármit is szervezni. Nem így Marci. Az összes évfolyamfeladatot erre a programra kezdte terelni, és amikor kiderült, hogy egy kiállítás keretei között be lehet mutatni az előző féléves termést, azt a bemutatót a borderline koncepciója szerint képzelte el. A kiállításról és a nyilatkozatairól pedig az alábbi linkeken lehet olvasni.

Skiccek, álmok, vázlatok / diáktervek Debrecenben
Debrecenbe kéne menni - Skiccek, álmok, vázlatok
Misztikus terek, csónakház és csillagvizsgáló a debreceni építészhallgatóktól
Misztikus terek, csónakház és csillagvizsgáló: hagyományos formák új építészeti megközelítésben - Privy Council Communications
Hullámkeltő kövek
Hagyományos formák új építészeti megközelítésben

Az egyik hallgató Pristyák Péter egy rövid klipet is készített a saját csoportjának munkáiról. Jó nézegetést kívánok:

Filminterjú

2010-02-10T14:32:00.004+01:00

A tegnapi poszt folytatásaként: itt látható egy interjú, amit a PRAE munkatársai, Benedek Anna, Árvai András és Villányi Norbert készítettek. A felvett film némiképp eltér a leírt szövegtől, bizonyos pontokon kiegészíti azt, illetve érint néhány olyan témát, a szövegben nincs. A tegnapi PRAE-s cikk végén született egy komment, ami így szól:

"rosszindulatunk tere

hát, hát, kíváncsian várom, hogy fér bele egy vonalba építészet, irodalom, történelem, személyes és közösségi, rasszizmus és hajléktalan. picikét túlmagyarázottnak érzem ezt a cuccot, de ne legyen igazam!"

Teljesen jogos a felvetés, ráadásul egyetlen szóban megválaszolható: sehogy. Annyi aprócska félreértés történt, hogy ezeket a kulturális javakat én mint Magyarország-összetevőket soroltam fel, ami, kinek-kinek eltérő súllyal szerepelhetnek a saját Magyarország-konstruktumában. Ezek az összetevők ebben az esetben még rá is csúsztak azokra a problématípusokra, amik - szerintem - értelmezhetőek külföldi szemmel. A vonalba mindez természetesen nem fér bele, a kiállítás alapvetően az építészeti rajz születésével fog foglalkozni, ekként pedig egy meglehetősen reduktív építészetértelmezéssel áll elő. Egyébként bocs, hogy itt "feleselek", de nem a megszokott helyemről írtam ezt a posztot, és eléggé nehézkes mindez egy idegen gépen.

De jöjjön a videó:

A közös többszörös

2010-02-09T14:39:00.004+01:00

Megjelent egy interjú a Prae.hu -n, itt olvasható, a Biennále idei koncepciójáról van benne szó. Az interjú kitér arra, hogy ez a koncepció mennyiben magyar és mennyiben nem, mennyiben építészes és mennyiben nem. Azok akik azt szeretnék ezekből, tudni, hogy hogyan fog a magyar pavilon ezek után kinézni, nos azoknak még egy picit várnia kell. Magánemberként TÉNYLEG az a véleményem, hogy az, amit el lehet mondani egy szóban, le lehet írni egy mondatban, azt már nem érdemes megnézni, felesleges elolvasni, de ettől függetlenül azt is tudom, hogy sokan lesznek olyanok, akik ugyan kíváncsiak lennének a magyar pavilon terére, de esetleg nem lesz módjuk elutazni, megnézni azt. Ha csak részben is, de ezt a a fajta képéhséget talán enyhíteni fogják azok a renderek, amelyek a közelítően végleges állapotról készülnek.

Az iniciálén egyébként a kurátorok láthatóak, a fotózás alatti ritka őszinte pillanataik egyikében.
A képeket, mint ahogy a BorderLINE koncepció teljes dokumentálását Bujnovszky Tamás készítette, illetve készíti folyamatosan.

Elég sokat kérdeznek bennünket mostanság a BorderLINE-ról. Ezek a helyzetek azért fontosak, mert rendre pár nap elteltével ugranak be olyan újabb kérdések, amiket korábban senki nem tett fel, relevánsak, de nincs a közelben senki, akinek nagy hirtelenjében meg lehetne válaszolni. Ezeket összegyűjtöm és valamiféle katekizmus formájában fogom nemsokára közreadni. Most pedig következzék a prea-es inerjú: Benedek Anna irodalmár illetve Árvai András és Villányi Norbert építészek voltak a kérdezők. Jó olvasást.

Drawing LINEs - A movie

2010-02-04T13:41:00.004+01:00

A 12. Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás Magyar Pavilonjába installált enteriőr központi elemeit a vonal, az élő vonal rajzolása, a vonalak születésével foglalkozó animációk, illetve olyan - jobb szó híján - rajzinterjúk jelentik, melyeket magyar és nem magyar építészek részvételével rögzítünk. Azért, hogy éreztessük: mire is gondolunk egy ilyesfajta klip alatt, a pályázati anyaghoz készült egy film, ami magyar honlapon - ha jól tudom most lesz látható először.

Kicsi a világ - egy szó mint száz

2010-02-03T19:22:00.016+01:00

Minden egyes szónak a jelentése megváltozik ha új kontextusba kerül. A Borderline szó – amit talán akkor (f)ordítunk pontosan, ha határesetnek nevezzük drámaian új jelentésréteget kapott akkor, amikor egy pszichológiai tünet-együttes leírására kezdték alkalmazni.

Hasonlóképpen a dekonstrukcióhoz, amelynek eredeti jelentése némiképp a háttérbe szorult, amikor egy irodalom-kritikai módszert kezdtek vele jelölni. És ez a jelentésváltozás ismétlődött meg akkor is, amikor végül egy nagyon híres építészeti kiállítás címéül választották.

Az építészet – a műfaji lassúsága okán – viszonylag kevés olyan szakterminussal járult hozzá a kultúrához, ami kizárólagosan a saját szüleménye lenne. Az architektúra például épp ilyen, de ez a szó nem az építészeti fogalmi gondolkodás eredményeként, mint inkább kulturális mélyrétegként jelentkezik.

A kifejezéseknek és szavaknak a tudományterületről tudományterületre való vándorlása a tapasztalatok szerint rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel. Mire kell(ene) gondolni a folding alatt? Mire kell(ene) gondolni egy terv DNS kódja kapcsán? Hogyan gazdagítják az építészetről, formatervezésről, festészetről vallott nézeteinket az olyan kifejezések mint Nuclear Painting, vagy PsychoDesign? A fogalmak eme vándorlása, egy-egy jól hangzó fordulat születése elválaszthatatlan persze attól a folyamattól, ahogy ezeket a kifejezéseket brandelni kezdik, ahogy ezek esetleg megtapadnak az emlékezetben. Nincs másképp ez a borderline szóval sem. Egy olyan jelzős szerkezetről van szó, amely a határvonal mellett leginkább a határeset magyar kifejezésével írható le. Jelzős szerkezetként a borderline-ugly, borderline-sweet, borderline-beauty, borderline-racist, borderline-happy stb. a beszélt és írott nyelv olyan fordulatai, amelynek változatosságát felsorolni is nehéz. Ez a fordulat éppúgy előfordul Stephanie Meyer Twilight-jában mint John Irwing A Prayer for Owen Meany című könyveiben.

Dehogy mennyire kicsi a világ, következzék egy lista:

Borderline Café - Lakewood Ohio
Borderline Café Shop , Gallery - Mae shot Thailand
Borderline Cafe - Riegelsville, PA 18077
Borderline Café - Arizona
Borderline Restaurant - 2100 West Union Blvd. Bethlehem, PA 18018
Borderline Restaurant - Blue Jay, CA 92317
Borderline Restaurant - Sheikh Jarrah
Borderline Bar & Grill - 99 Rolling Oaks Drive, Thousand Oaks CA 91362
Borderline Bar & Grill - Lakeland Shores, MN 55043
Borderline Bar and Restaurant - 3306 Washington Blvd Lansdowne MD, Southwest Baltimore
The Borderline - Orange Yard, London, W1D 4JB
Fiesta Grande Mexican Restaurant & Borderline Cantina - 27 US Highway 66 W, Tell City, IN 47586
The Borderline - Bar / Restaurant – ez most épp eladó...
Borderline Pub and Club - 9271 - 34th Avenue NW, Edmonton, AB, T6E 5T5, Canada
Borderline Allstars Scooter Club - ezt nem árulom el mi, elég érdekes...

A vendéglátósokon túl a kifejezés a filmipart is megihlette. 1930-ban készült el Borderline címmel az a kísérleti némafilm, amelyre az egyes filmes iskolákban csak hivatkoztak, azonban a kópiák alacsony száma miatt csak nagyon kevesen láttak, noha a modernizmus egyik utolsó, késői alkotásáról van szó. Ettől függetlenül ezzel a címmel több film is jelentkezett.

Borderline - 1930 – a kísérleti némafilm
Borderline – 1980 – krimi Charles Bronsonnal
Borderline – 2002 - amerikai thriller, ebben valóban a pszichológiai gyilokindokok a mérvadóak
Borderline – 2007 - francia film
Épphogy a filmes vonatkozások miatt két filmstúdió is felvette a nevet:

Borderline Films – California
Borderline Films – New York

Továbbá szerveznek filmfesztivált ezzel a névvel:

Borderlines Film Festival mi több, egy filmes blog is íródik, ezalatt a név alatt -
Borderlinemovie - ami a fesztivál honlapjának a része.

De van itt egy zenei stúdió:
Borderline Studio

Street fashion divatkollekció:
Borderline Mag-tól.

De ha ez nem lenne elég, van fodrászat is
Borderline Hair Studio - East Syracuse New York.

Sőt verseskötet is Borderline Beauty címmel Daniel Conchie-től.

Az LP-k kedvelőinek egy dal, Madonna Borderlineja:

Madonna dalának szemantikai elemzésébe nem mennék bele, a dikció ugyanis finoman filtrál a határokon túli szerelem és az általa megénekelt őrült szerelem között.

De ha már a zenénél tartunk:

De a kortárs elektronikus zene kedvelői se maradjanak ki a sorból:

Illetve ha jól tudom van még egy country zenekar is ezzel a névvel - az ő borítójuk látható az iniciálén. Született továbbá egy formájában becses, tartalmában örök érvényű dolgozat a Black Eyed Peas-től, Meet Me Halfway, ahol a refrén pontosítja, hogy a halfway az a borderline lenne:

Talán látható: borderline caféból, bárból, fodrászatból, filmből, filmstúdiókból bőséggel találhatunk az almanachokban - és az interneten. Millió egy bejegyzés foglalkozik a tünetegyüttessel de még több alkalommal lehet ezt a szót az írott nyelv jelzős szerkezeteként látni. Ezt a keresést természetesen jó szántamból nem végzem el, ha nem érzem azt, hogy létezik egy meglehetősen nyelvébe zárt, az anglicizmusokra egyáltalán nem fogékony, rendkívül szűk és felettébb rosszindulatú értelmezése a BorderLINE Architecture-nek. A számokkal természetesen nem lehet a zsigeri ellenszenveket semlegesíteni, de ebben az esetben épp a számoknak van egy nagyon fontos üzenete. Ugyanis a keresés során derült ki, hogy BorderLINE Architectureből - mint programból egy van. A miénk. Aleksander Burtzev orosz történész a kifejezést nem tartalmi, hanem jelzős értelmében ugyan már használta egy cikkének címében, csakhogy nála a szó az oroszországi peremterületek spontán építészetére, a "progranyícsnaja" megfelelőjeként vonatkozott.

A BorderLINE Architecture programja pár hónappal ezelőtt még csak a fejünkben létezett, most pedig kizárólag a magyar pavilon programját adja ki a kereső. Ez a program a mienk, magyaroké és először Velencében fog debütálni. Olyan leleményről van szó, ami dallamosan cseng az angolul értő füleknek. Egy építészeti kiállítás kontextusában, Velencében nem azt fogják megkérdezni – sőt már most sem ezt kérdezik –, hogy van-e közünk a személyiségzavarhoz, hisz maga a kontextus eleve megteremti az értelmezés alapmezejét, hanem azt hogy mire gondol(t)unk akkor, amikor erre a címre rátaláltunk.

A vonal hatalma

2010-02-02T10:28:00.003+01:00

Megjelent egy cikk a Nagyítás című hetilapban a velencei Biennále előkészületeiről. A vonal hatalma című írás egy hosszabb - három részes - cikkfolyam első darabja és a biennálék rövid történetével, magyarországi perspektívájú recepciójával foglalkozik. A szöveg talán legfontosabb megállapítása az, hogy rámutat egy alkotástechnikai szinten is jelentkező ellentmondásra. Ez az ellentmondás az építészetnek az "általános állapota", valamint a hazai lehetőségek között feszül. Ezt az ellentmondást tovább tetézi a helyszín, a Maróti Géza által tervezett pavilon rendkívül összetett, hatalmas térsora is.

Egy biennálés szereplés - a kivételek ellenére, melyek viszont, természetüknél fogva tényleg azok, amik: kivételek - szükségképp a látványosságra, a meghökkentésre, a spektákulumra irányul. A spektákulum igénye éppúgy érezhető a szervezők, a látogatók, mint a résztvevő művészek és országok részéről. Csakhogy efféle spektákulum létrehozása éppúgy függvénye az adott országot jellemző építészeti minőségnek, mint ahogy függvénye a kiállítás rendelkezésére álló téri és anyagi kereteknek.

BoderLINE Architecture

2010-01-31T13:47:00.004+01:00

Harmincezer ceruza - Thirty Thousand Pencils - címmel olvasható egy rövid cikk a velencei biennále magyar pavilonjába tervezett kiállításról, egy szlovén honlapon, a Zavod BIGen. Noha a képek a pályázati anyagból lettek válogatva, és mint mint ilyen, tán már a beadás utáni pillanatban elavultak, mégis, kölcsönöznek valamit abból a hangulatból, amit át szeretnénk adni. Ugyancsak itt látható egy film is, ami egy nagyon fontos szándéknyilatkozat. A 2010-es magyar szereplés ugyanis inkább az élő vonallal, a rajz - építésztől némiképp független - születésével foglalkozik. A WérGidÁn időről időre jelentkezni fogok azokkal a hírekkel, hogy mi hol jelent meg, de NEM EZ LESZ A BorderLINE honlapja. Hanem az, amit a címlapon lehet látni.

Horváth Márton: Holttengeri tekercsek - VI.

2009-12-19T19:58:00.005+01:00

Itt az utolsó rész, amit szemlézek Horváth Márton holttengeri tekercsek című könyvéből. Érdekes lenne - és talán még erre is sor fog kerülni, de BIZTOS NEM a közeljövőben, írni egy összehasonlító építészettörténeti kritikát a könyvről a korszak függvényében. Ez az utolsó rész feltételez némi lelki csipkét, kissé követhetetlen és szétfolyó - de leginkább hosszú - a szöveg, és mégis: kevés olyan alkotása van a magyar irodalomnak, aminek a középpontjában építész(et) áll. Jó olvasást, és Boldog Karácsonyt mindenkinek, én egy hosszabb időre ismét bezárok.

(…) A fáradtságom már nyugalomhoz volt hasonló. Védekezés? Az építészetbe ástam magam. Vagyis újra a lehetetlent kerestem magamnak, mint fiatalkoromban.
Sokat vitáztam Tiborral, többnyire szakmai kérdésekről. Barátság nem volt közöttünk, de a gyanakvó rokonszenv szálai mégis összekapcsoltak. Ö is nehezen lélegzett Král emelkedett légkörében, szembekerült az öreggel, ez valamiféle akaratlan cinkosságot teremtett közöttünk. Szerinte Král - és én is - nem elveket, hanem elvi igazolást keresünk, kizárólag szubjektív célokból. Az a ti bajotok, öregeké, hogy az elveitek múlandóbbak, mint az életetek. Ezért haragszol a világra, és úgy állsz rajta bosszút, hogy megmagyarázod. De tud védekezni a magyarázataid ellen, mert nem te vagy a világ. Közbeszóltam gúnyosan: Hanem te. Erre nem reagált. Minden emberrel meghal a saját világa, mondta, veled is ez történik.
Hát így voltunk cinkosok. Az arcát már nem láttam, de tudtam, hogy a szája alig mozog, a fogaival formálja a szavakat. Foggal nem lehet beszélni, de marni igen. Emlékszem, ekkor tapasztaltam először vakságom legfurcsább vonását. Számomra a képek csak emlékképek lehettek, a múlthoz szögeztek. Akinek csak múltja van, azt így kell nevezni: halott. Ilyen értelemben igaza lehet Tibornak.
De nem volt igaza. Nem fértem el a hangok sötét világában. Minden helyzet képpé vált bennem, makacs éhséggel. Ennek az új folyamatnak semmi köze a belső látáshoz. Nem az emlékeim mögé néztem - valaha ezt neveztem belső látásnak. Egyszerűen láttam, a szó fizikai értelmében, csak éppen belülről kifelé. A hang számomra nem volt egyéb, mint a képek nyersanyaga. Képek vettek körül, legyőzték az emlékeimbe rögződött, szürkülő ábrákat. A vízió az egyetlen látásmód, ami számomra megmaradt.
Tibor arcát is láttam, ahogy beszélt hozzám. A tervezőirodában ültünk, munkaidő után, szerettem ezt a helyet. Jólesett az ujjaimnak az érdes rajzpapír, a vonalzók és háromszögek simasága. Láttam is, nagy, fehér köröket-foltokat a reflektorerejű lámpák helyén és derengő vonalakká vált fénycsöveket. Különbséget tudtam tenni a fénycsövek kékes, fehér és sárgás tónusa között. Tibor előrehajló homloka a lámpák fényében síkokra bomlott. A sötét és világos háromszögek változása absztrakt kíséret ahhoz, ami a homloka mögött történt. Az arca alsó felét nem láttam, talán rövidre nyírt, szőke szakáll fedte, annyit tudok, hogy állán előremeredtek a borostái. Csak homloka és álla volt, szeme nem, ez zavart volna.
Egy iskolaépület terve feküdt előtte, ő rajzolta át viaszba karcolt vázlataim nyomán. Hallottam a pauszpapír zizegését a tenyere alatt. A terved kitűnő, Corbusier is csinálhatta volna, mondta, és elhallgatott. Homlokán a háromszögek sötétre váltottak, tudtam, hogy folytatni fogja. Nehezen szánta el magát bírálatra, vakságom akadályozta ebben. Leküzdötte az akadályt, túl nagy lendülettel, már semmivel nem törődött, a pattogó hangja villanásokká vált a homlokán. Ha nem hallom a hangját, csak a cikázást figyelem, akkor is megértettem volna.
Nem értek egyet az üvegimádatoddal, mondta. A szecesszió folyondárokkal takarta a falakat, ti meg üvegkötény mögé rejtitek. Az üvegház palántának való, nem embernek. Összegyűjti a nyár melegét és a tél hidegét. Közbekérdeztem: Nem szép? De szép. No és? Engem csak a konkrétumok érdekelnek, folytatta. Egyes idegen nyelveken konkrétnak nevezik a betont, igazuk van. Miért szégyelled a betont?
Nem szégyellem, csak a helyén használom, mondtam fáradtan. Tibor már fel és alá járt, ez zavart, nem láttam az arcát. A hangja lassúbb lett, magyarázó, az izgalmát járkálásban élte ki. Amikor bekerültél ide az irodába, mondta, jó pár éve ennek, első beszélgetésünk az ötvenes évek építészetéről szólt. Nem is beszélgetés volt az, mellébeszélés egy hamis konfliktusróI. A szocreál eklekticizmusa vagy a nyugat modernista építészete? Két ócskaság között lehet csak választanunk? Ismerem a prédikációidat az ember és a természet ellentmondásainak a feloldásáról, a kitárulkozó építészet, az üveg segítségével. Az utópizmusod megbukott a forradalmi munkában, az építészetben akarod kiélni. Egyik csődöt a másik csőddel helyettesítenéd. Az alapkérdésben nem értek veled egyet. Az épület ma nem kitárulkozás, hanem olyan védekezés, mint még soha. Nehéz éghajlat alatt élünk, nemcsak az időjárást tekintve. Az embert védenünk ken fizikailag és lelkileg. Fel kell fedeznünk a legősibb közhelyet. Az építés a fallal kezdődik. Fal előbb volt, mint az ablak. Az üveg kétszínű anyag. Olyan fal, ami nincs. Nekem olyan fal kell, ami van. Ha nem lennék építész, hanem politikus, mint te... itt rám villant a neoncső hosszú, zöldes szeme - akkor olyan falakat húznék, amiben ablakok helyett lőrések vannak.
Mitől félsz? kérdeztem. Tőled, vágta rá rögtön. Tőletek. A megváltóktól. Tibor zavartan nevetett, és azt mondta, beszéljünk komolyan. Azért kell nekem a fal, hogy legyen mire másznom. Nem mindig, néha. Ha a kedvem úgy tartja. Aztán váratlanul így folytatta: Azt szeretem a jelenlegi rendszerben, hogy nem világmegváltást, hanem csendet, békét és termelést akar. Én is ezt akarom. Velem lehet békésen együtt élni. De emberi igényeimhez szükségem van falakra. Ha leülünk Zétával és a barátaimmal a forró fekete és a cigaretta mellé, az okos társalgáshoz falak kellenek. Engem nem a börtönre emlékeztetnek, mint téged, hanem emberi lehetőségeimre. Hallottál már gátlástalanul őszinte, bátor, lényegre menő vitát falak és baráti kör védelme nélkül?
Értem, mondtam, erre Tibor felnevetett. Kibernetikus számológép, mondta. Beléd táplálnak néhány adatot, rögtön értelemmel jelzed, hogy megoldottad. Én nem értem.
A gúny nem dühített, kávét kértem Tibortól. Néhány percig hallgattam a masina zümmögését, egy mondatot forgattam magamban. Ahogy az antik demokráciának a Forum volt a kerete a szabad ég alatt, úgy a mi demokráciánknak a faltói övezett, borral és kávéval terített baráti asztal.
Tibor rávágott a baráti rajzasztalra, de nem ordított. Halkan beszélt, újra a fogai közt szűrte a szót. Gyerekkoromban gombfociztam az asztalon. Most megmagyarázod, hogy a fületlen gombokkal rakott asztal ugyanaz, mint a Népstadion. Nem értitek, hogy nem vagyok gyerek? A fejemet ráztam. Ezt bírom bennetek, mondta Tibor. Tudtam, hogy a többes szám Krált is jelenti, velem együtt. Minden szörnyűséget beraktok a történelem távlatába, és ettől olyan távol kerül, hogy már nem is létezik. Mindig volt, vagy soha nem volt, egykutya. Könnyű nektek. A történelemben éltek. Én még nem éltem... és itt szeretnék... nem a történelemben, érted?
Térjünk vissza az építészethez, javasoltam. Nem, felelte Tibor. Akkor engedj még' egy kis történelmet, mondtam. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt minden teóriánkat azonnal átültettük a gyakorlatba. Ha aztán mégis változtatni kellett, az önkritikánk csak robbantással történhetett, mert a hibás nézeteinket betonba öntöttük. A házaink talán nem, de a politikánk betonból volt, betonemberekre méretezve. Csak robbantással lehetett előbbre jutni, ettől minden történelemmé vált, vagyis múlttá és tanulsággá. A falak védelme alatt kezdődő szabad gondolat tudomásul veszi ezt a tanulságot. Nem félelmet jelez, mert manapság senki jó szándékú ember nem kerül összeütközésbe a hatalommal csak a nézetei miatt. A társadalom önvédelmét jelzi a túl gyors megvalósítás veszélyeitől. Baráti asztalnál a legsúlyosabb kérdéseket is felvetheted, konzekvenciák nélkül. Ez a gyengeség az erőd. Nem is vitázol, hangosan gondolkozol. Egy grimasz, gesztus, meghökkent szempár hatására visszavonulhatsz a játékos tréfálkozás, találgatás, a ne-vedd-komolyan kibúvóiba.
Nem veszem komolyan, mondta Tibor. Nem beszélgetsz, és nem vitázol, hanem fogalmazol. Óriásira növekedtek benned a szavak. Hatalmad van rajtuk, legalább a szavakon, és élvezed. De ha a szavaid mögé nézek... A demokrácia nem baráti asztal mellett kezdődik. A Forumon. Csak a Forumon. Szabad ég alatt. Te ezt ne tudnád?
A régi, kisfiús, durcás arcát láttam, a ritkás, szőke haja belehullott a homlokába. Azért vagyok rád dühös, mondta, mert számon kérnék tőled valamit... te meg történelemmel etetsz engem. Nem tudom a lényeget, fiatal vagyok. Te meg azért nem, mert öreg vagy, és ráadásul még... Vak, fejeztem be Tibor helyett. Elmondok valamit, amit nem láthatsz az áldott vakságodban. Együtt ülünk négyen, két házaspár. A barátom hangosan gondolkozik, ahogy te mondtad. A gondolatai olyan átlátszóak, mint... a te történelmi párhuzamaid. Egyszerűen imponálni akar nekem meg Zétának, aki annál nagyobbakat kacag, minél vadabb dolgokat hall. Anarchista sznob, mondta Tibor dühösen, és nem tudtam, hogy a barátjára gondol-e vagy Zétára. Tudod, hogy mély, rekedtes gyerekhangja van. Négyszemközt úgy beszél, mintha a pesti aszfalton nevelkedett volna, de a társaságnak őrzi az idegenes kiejtését, az elnyújtott, dallamos orrhangját. Nem az emberek füléhez, a hátgerincükhöz szól. Mindenkinek tetszeni akar, remélem, mindenkinek, és nem annak a... Ettől vigyorgok és iszom, tűröm a másik nő bosszú-udvarlását, már nem tudom, hogy beszélek-e vagy hallgatok, más sem tudja, nincs társalgás, csak zaj van. Nagy zaj. Nem tudom visszaadni, mert mondatokba nem fér bele. Ehhez magnó kellene vagy abszurd színpad. De a szabadságot ne az asztalnál keresd, hanem az asztal alatt. Ezt is temesd be történelemmel, vastag takaró kell ránk. Temess mellénk egy üveg whiskyt vagy vodkát, világnézet szerint.
A beszélgetés abbamaradt. Idegességemben rendet .raktam az asztalomon, pedáns rendet, ahogy megszoktam. Még a számomra használhatatlan, tűhegyes ceruzáim is legyenek mindig a kezem ügyében. Aztán behunytam a szememet, nem akartam látni semmit. De éreztem, hogy Tibor hosszasan néz, mert újra szólt hozzám.
Ne gondold, hogy mindig rosszabbak vagyunk saját magunknál. Nem pályázunk az elveszett nemzedék szerepére, túl sok nemzedék veszett el előttünk. Inkább önellátó nemzedék vagyunk. Tudjuk, hogy csak magunkra számíthatunk. Nem keresek kibúvót, mint te. Vagy ha igen, azt úgy hívják: építészet. Ha nem építész lennék, talán ennyire sem érdekelnének a társadalom kérdései. Így azonban foglalkoznom kell az ember méreteivel és a divattal, mint egy szabónak. Talán a szellemi méreteivel és az együttélés törvényeivel is. Ezért ne változtasd a falaimat szimbolikussá. Kizárólag konkrét falakra gondolok.
Hallottam, hogy Tibor egy papírtekercset csavart szét, odarakta elém a rajzasztalomra. Ide nézz, mondta, de elakadt. Eszébe kellett jutnia, hogy semmit nem láthatok. Megfogta a kezem, az ujjamat vezette a terve kontúrjain, ahogy sokszor láthatta tőlem az irodán. Valami furcsa, disszonáns ritmust érzékeltem, nem építészeti jellegűt. Mintha szívdobogás szeizmográf ja rajzolódott volna ki. Mi ez? kérdeztem. Azonnal elengedte a kezemet. Összefüggéstelen szavakat mondott valami nyers, kemény építészetről. Meg hogy nem hajlandó álcázni a betonfelületeket. Maradjon rajta a zsaluzó deszkák illesztési nyoma, a fa erezetének lenyomata, viselje magán születése kemény bélyegét.
Érdekes gondolat, mondtam kínomban, de nem új. Gondolj az egyiptomi gránitoszlopok festett
papirusznád-leveleire és a dór márványoszlopok rugalmas, íves kannelúráira. Ezek is jelzik a valaha volt fapilléreket, és...
Tibor felugrott. A szeme zöldesen villogott, bár lehet, hogy egy fénycsővel tévesztettem össze. Ide figyelj, te történész, mondta. Te filozófus. Te művész. Nem erről van szó. Menjünk.
Megfogta a karomat, levezetett a lépcsőn, és felrakott egy buszra. Szervusz, mondta még, vigyázz az egészségedre.

Napokig szótlanul, tanácstalanul toporogtam az irodán, a szokott, mondhatnám, normális sértettség állapotában. Végre Tibor szólított meg, elhívott egy baráti összejövetelükre. Hosszan sorolta, kik lesznek jelen, gunyoros jellemzéseket adott a barátairól. Elképzeltem, miket mesélhet rólam a többieknek, igazán nem kértem az asztal alatti demokráciájukból, határozott nemmel válaszoltam. Alig leplezett megkönnyebbüléssel fogadta az elutasítást, aztán - nem is tudom, melyikünk kezdeményezte - valahogy együtt maradtunk munkaidő után az irodán. Kedvetlen voltam, talán magamra haragudtam, egy szót nem értettem abból, amit legutóbb valami nyers építészetről mondott. Tibor szokatlan türelemmel beszélt, éreztette, hogy szüksége van rám, ez kissé megnyugtatott.
Az öregtől hallotta (mindig Krált nevezte az öregnek), hogy a húszas évek végén micsoda erőfeszítések színtere volt az építészet a Szovjetunióban. A konstruktivizmus műtermi kísérletein túl voltak, Moszkvában a harmincfokos hidegben ott reszketett egy Corbusier tervezte üvegpalota. A Bauhaus kitűnő építészei több évre szóló megbízásokat vállaltak. Král akkoriban egy nyugat-szibériai oblaszt pártbizottságában dolgozott, egyet-mást közelről látott ebből. Kirgiz parasztlányok baltával illesztették be a falakba a nyugatról importált alumíniumablakokat, a derék német tervezőépítész ettől idegösszeomlást kapott, engem meg ma lelkesedéssel és irigységgel tölt el ez a balta-építészet, mondta Tibor. A mai szovjet technika nem esztétikai vitákból született, hanem olyan emberek kezén, akik úgy forgatták a szerszámaikat, mintha fegyver volna. Tudod, hogy semmi érzékem a romantikához, elvettétek a szám ízét, de úgy képzelem, akkoriban a realitás és romantika egy és ugyanaz lehetett.
Ne irigyeld az olyan világot, mondtam Tibornak, ahol a romantika mindennapi realitássá válik. Nehéz az élet, ha az ember az utcán járva hősöket kerülget! Jobb, ha a kettő külön van.
Nálunk külön van, folytatta Tibor. Annyi a realitás, amennyi a fizetési borítékokban elfér, a romantika meg a mellékkeresettel mérhető. Talán még valamivel több is. Amennyi a táncdalokba belefér. Vannak jó szakmunkásaink, de ha megnézed az épületeinket munka közben, lassított filmek apró figuráit látod. Mintha most pihennék ki az emberek az ötvenes évek szoborgörcseit. Anyagi érdekeltség, jó, tudom. De csak erről van szó?
A kommunizmus építéséről beszélünk, és konkrétan arról, hogy utol kell érnünk Amerikát. Vedd tudomásul, nem akarom utolérni Amerikát. Félbeszakítottam Tibort: senki nem gondol az amerikai életformára. Kizárólag a technikáról és termelékenységről van szó, és szerencsére már Kirgiziában sem találod meg az első ötéves terv baltás parasztlányait. Pedig legszívesebben őket követném, felelte Tibor. Ki tudja megvonni a határvonalat egy adott társadalom technikája és életmódja között? Abban a pillanatban, amikor a legdöntőbb, sőt, egyetlen hajtóerőnek az anyagi érdekeltséget tekintjük, az amerikaias gondolkodásmódnak is utat nyitottunk, persze karikatúra formájában.
Ne ijedj meg, nem azért beszélek így, mintha kínai lennék, hanem mert magyar vagyok, s itt élek Budapesten. Állítom, hogy soha nem határozott meg annyira nálunk bizonyos fajta tekintélyt a kis pénz és a kis tulajdon, mint ma. A kis pénz tekintélye függetlenné válik attól, hogy mennyi munka van mögötte, puszta létével hat. Sőt, annál nagyobb csodálat és irigység övezi, minél rejtelmesebb, játékosabb, könnyedébb az eredete. Vakságod egyetlen jó oldala, hogy megkímél ettől a látványtól.
Vasárnaponként a szüleimnél szoktam ebédelni - a szomszédok és ismerősök kérdésekkel halmoznak el. Úgy várnak, mint a péklegényt, aki hajnalban nagy zacskó zsemlével állít haza - talán tudok lakásokat osztogatni. Ez csak kedélyeskedés, nevetek rajta, ők is. De amikor hiába kérnek tippeket építéshez pénz nélkül meg jutányos anyagkiutaláshoz, akkor kicsit megorrolnak. Kérdik a jövedelmemet, nem rosszindulatból, csak mert csodálni és tisztelni szeretnének. Azt felelem, hogy a fizetésemből élek, de ezt csak a bizalmatlanság tetejének tekintik.
Persze egykettőre magunkra maradunk, akkor én az apámat faggatom. Kőműves az öreg. Az emberek mindig annyit dolgoztak, amennyit muszáj volt, mondja. Most ennyit muszáj, és kész. Az öregemnek nincs kedve a témához, inkább bort tölt a poharamba. Talán a vállalkozó megbízottját is látja a saját fiában. Valami pallérokat emleget, valaha a kezük alatt dolgozott, fiatal segéd korában. Érzem, hogy a nosztalgiája nemcsak a saját fiatalságának szól, hanem a fegyelemnek és szervezettségnek, ami valaha szörnyű módon volt, és most szörnyű módon nincs. A szocializmusról alkotott képzetei és a saját munkahelyén szerzett tapasztalatai külön élnek benne, már rég lemondott arról, hogy a kettő között direkt összefüggést keressen. Ilyen a világ rendje. Lelkesedni nem nagyon lehet érte, de belenyugodni igen. Csak az bántja, hogy vasárnapi maszekmunkát nemigen vállalhat a kora miatt, de a bérből is meg lehet élni, ha muszáj, neked is sikerül, fiam.
Most veszem észre, folytatta Tibor, hogy az apám kicsit rád hasonlít. Ö is a saját múltjában sétál. De mit tegyek én? Múltam nincs. A jelenre kell figyelnem. Körülbelül két éve lemondtam a művészetről. (Egyébként ez volt Tibor első megszokottan nagyképű kijelentése.) A házgyárak lehetőségeinek kiterjesztésén dolgozom. Tervezés helyett szervezésen. Csak azért nem kértem áthelyezésemet a kivitelezéshez, mert nem akarok többé ostoba, művészkedő terveket megvalósítani.
Hogy mit akarok? Van néhány barátom, együtt törjük a fejünket. A technika forradalmának ugyanúgy megvannak a helyi sajátságai, mint a politikai forradalmaknak. Amerikában egyedül és kizárólag a piacot szolgálja. Háromszáz lóerőt gyömöszölnek az autóik motortetői alá, forduljanak fel vele. Én azt akarom, hogy egy kétszobás lakás kétszázezer helyett kerüljön ötvenezerbe vagy kevesebbe. Nekem ehhez kell a technika forradalma. Még a munka forradalma. Ilyen célokért újra lehetne lelkesedést kicsiholni. Csak ebbe fér bele az anyagi érdekeltség. Meg - bocsánat - a lelki érdekeltség is.
- Apádnak beszéltél ezekről? - kérdeztem.
- Igen.
- Mit szólt?
- Hogy hülyeség. Meg hogy ez is csak az ő hátukon csattanna. Te is ezt mondod?
- És Zéta?
- Neki nem mondtam. Előre felelt. Mindennap felel. Hogy a dél-amerikai partizánok egy csepp kiontott vére többet ér, mint az én egész izém. Életem. De ő azért jól megvan.
Tibor hiába várta a válaszomat, újra ő szólalt meg.
- Král lelkesedik, és az igazgató elvtárs, szeretett főnökünk is. De mint magánember és idős építőművész, nem rejti el csalódását. Az opportunizmusom és karrierizmusom miatt. Mit szólsz?
- Soha nem fogom látni a terveidet. Persze azt sem tudom, hogy megvalósíthatók-e. De a te korodban én sem törődtem ilyen csekélységgel.
- Gyűlölöm az ábrándokat. Más vagyok, mint te voltál. Ezért szeretném, ha látnád. Készítettem néhány vastag vonású tusvázlatot a te kedvedért. Nézd nagyítóval, az ujjaddal. Ahogy szoktad.
- Ne gondold, hogy valaha is láttam az ujjaimmal. Jó előre ismertem elképzeléseiteket az egyes témákról. A tapintással szerzett halvány benyomások csak árnyalatokban módosították, ha szabad ezt mondanom, az előítéleteimet. A te nyers építészetedet azonban nem látom, és nem értem. Hacsak nem arra gondolsz... az ötvenes években volt ilyen törekvés... hogy itt lespórolsz egy fürdőszobát, ott néhány légköbmétert... De ez nem a technika forradalma, inkább ellenforradalma lenne.
Tibor nevetett.
- Ez te vagy! Még a fantáziád is te vagy! A gyanakvásod is. Megnyugtatlak: lakásfunkcióban nincs megalkuvás. Semmiféle megalkuvás. Szó szerint vetted, hogy lemondtam a művészetről? Csak az ostoba és üres harmonizálásról mondtam le. A hazugságról. Értsd meg. A szegénység kísér minket, évtizedekkel a forradalom után is. Ez természetes. Az is természetes, hogy meg akarunk szabadulni tőle. De gyűlölöm a kispolgári kitörési kísérleteket. Kispolgári rétegnek csak akkor van létjogosultsága, ha van alatta egy-két robotoló osztály, amelyik fizeti a számlát. Nálunk szerencsére ilyen nincs. Enélkül a mi kispolgári életmódunk, munkánk és munkakerülésünk abszurd komédia. Van egy robotoló lényünk, és egy felvágós, kispolgári énünk, amelyik azt nézi, hogyan tolhat ki a felebarátjával és saját magával. Szkizofrénia. Bennem és barátaimban is megvan ez, nagyon is. A múltkor sajnos erről is fecsegtem, felejtsd el. Mégis hiszek valamiben.
- Miben? - kérdeztem, mert Tibor elhallgatott.
- Az ember hülyeségében. A robotoló ösztöneiben, amit a pesti kispolgár hülyeségnek néz. Egyszóval, a munkámban. Rájöttem arra, hogy a szegénységünk az erőnk. A forradalom előtt is az volt - utána még inkább. Ha az utunk elején - mert ki tagadhatja, hogy az elején tartunk - azt írják a zászlónkra, hogy konszolidáció, attól olyan lesz, mint a vízbe mártott rongy.
Pillanatig várt, hogy ugrom-e. Hallgattam, ettől normálisabb hangra tért.
Egy új technológiáról kezdett magyarázni, hogy az a legfontosabb… Teljesen belemerült, nem tudom, hány óra telt el. Valami fiatal épületgépész kollektívával kötöttek vérszerződést. Elnevezték magukat a találmányellenesek klubjának, jelezve, hogy nem bocsátkoznak utópista fantáziálásokba. Sajnos, nem sikerült teljesen megszabadulniok a találmányoktól, fűzte hozzá Tibor szomorúan. A meglevő stabilan felépített házgyárak mellé szállítható fióküzemeket konstruáltak a tömbépítkezések helyszínén. A nagy elemek darus felemelése eddig sem volt probléma, de a végleges behelyezése annál inkább. A csőhálózat csatlakoztatás a miatt milliméteres pontosságra van szükség és...
Tudom, hogy abba kellene hagynom Tibor előadásának az ismertetését, ez csak a szakembereket érdekelheti, de nem vagyok rá képes. Tibor szerint az egyik klubtag zseniális újításával - kerülte a találmány szót – ez a feladat könnyedén megold ható. Csuklós acélcsőszerkezet, mely másolja az emberi végtagok fő ízületeinek mozgását. Hidraulikus erőátvitellel tonnákat tud kormányozni, hűen követve a hozzá kapcsolódó ember minden mozdulatát. Ti embert kötöznétek ehhez az acélcsontvázhoz? kérdeztem ijedten. Csak egész lazán, felelte Tibor. Búvárruhaszerű közös védőburokban lennének. Egy szobrász látta a modellt, táncolt az örömtől! Jobb lenne, ha mérnökök látnák, mondtam. Már kész van, felelte. Ki fogja kipróbálni? Én nem, az újító, mondta Tibor. Aztán: Azt hiszed, az űrbe nem repülnénk fel? Az talán Zétát is kielégítené.
Már újra a terveit tologatta a tenyerem alá, mégis ez volt számára a legfontosabb. Zörgött a pauszpapír, Tibor hangja is: Csak a kemény disszonancia fejez ki minket... Hallgass, ne zavarj, mondtam. Mutatóujjam kutatta a papírba mélyített körvonalakat. Látni kezdtem, még csak a részleteket. Ma már tudom, hogy kevés köze volt annak, amit láttam, Tibor terveihez. Ha zeneszerző lennék, így nevezném: Variációk Tibor témáira.
Sötét napsütés. Nem ezt akartam mondani. Sötét kapubejárat. Keskeny, alacsony. Felette vastag, kiugró betonlemez. A nyílás jobb oldalán is, le a földig. Baloldalt semmi. Nem értem a félméternyi vastag lemezek funkcióját, nincs kedvem megkérdezni, végtelenül fárasztanak Tibor magyarázatai.
Annyit tudok, hogy jobbról süt a nap, a lemezek árnyékától válik szurokfeketévé a bejárat. A felső lemez nem szemcséző kalapáccsal van megdolgozva, amitől egyenletes textúrát kapna a felület. Közönséges kalapáccsal vagy balta fokával? Nem. A megkötés előtti friss állapotban kemény vízsugárral mosták ki a cementet a kövek közeiből. Az éles oldalvilágításban a dunai kavicsok kidugják évszázadok óta csiszolt, kerek fejüket. Az oldalsó lemez megmunkálatlan. Megkövesedett fenyőfára emlékeztet, mert rajta maradt a zsaluzódeszkák finom erezete. Élő-meleg lehelettel vonja be a rideg betont, szinte várom, hogy elpárolog. Most be kellene lépnem a sötét kapualjba, de nincs kedvem, mert tudom, hogy a lépcsők lefelé vezetnek. Ha ezt megmondanám Tibornak, biztosan tiltakozna. Nem lépek be a házba. Nem kutatom tovább sem a felső, sem az alsó szinteket. Az ujjam tovább csúszik a papír tiszta részére, nem érzek vonalakat. Szürke világításban egy teret látok. Szabályos sorban frissen született fiatal husángfák, ahogy az új lakótelepeken szokás. A tér sarkában a fák elmaradnak, valami emlékmű áll. Vagy szobor? Közelebbről nézem. Egyetlen nagyon hosszú és vékony betongerendáról szabálytalan térközökben leverték a betont; a csupasszá vált belső vasszálak groteszk rajzba görbülnek. A gerenda bokorrá vált. A merev, rövid betonhasábok küzdenek a belőlük előtörő, szabadon tekeredő vasindákkal. Kígyózó mozgás, az anyag nyersen feltárja önmagát; mint a robbanástól. Nem tudom elfordítani a szememet, érzem, hogy a kezem remeg a papíron. A tér házait már nem látom, szürke síkok. Soha nem fogom átlépni a küszöbüket, azt sem tudom, hogy van-e küszöbük, nem fogom hallani a lakott házak eleven zümmögését. Fáradt vagyok.
Miért nem tudok együtt lelkesedni Tiborral? Valaha építész voltam, egy életen át mással foglalkoztam. Néha azért eszembe jutott a szakmám. Öntelten ábrándoztam, ha majd egyszer én... Hát itt van az egyszer. Meg nem épített munkáim vesznek körül, és most ez a kölyök kideríti, hogy kár is lett volna megépíteni. Isten veled, Corbusier.
- Beszélj. Most te beszelj - mondta Tibor.
- Legközelebb.
- Azért pár szót...
- Nagyszerű - mondtam szomorúan.
- Csak nincs valami bajod?
- Semmi. Köszönöm.
Nem volt semmi bajom. Még a vakság sem. Csak az öregségre és a halálra gondoltam.

Horváth, Márton: Holttengeri tekercsek. Budapest, Magvető Kiadó, 1970. 327-338.

Horváth Márton: Holttengeri tekercsek - V.

2009-12-17T10:10:00.002+01:00

Pálfi Károly – Horváth Márton Holttengeri tekercsek című könyvének hőse – 1956 utáni kiábrándultságában a kapcsolatait felhasználva elintézi, hogy visszakerülhessen az eredeti szakmájába, egy tervezővállalathoz. A Világháború vége óta eltelt tizenegy év persze a korabeli építészetben is hatalmas változást hozott. Lezajlott a tervezőirodák államosítása, amit viszonylag kis számú – ma meglepően ragyogó „nagy név” vitt véghez, révén a pártállamnak már nem volt apparátusa a feladat elvégzéséhez. Ebben a "már nem – még igen" történelmi helyzetben épül fel a MÉMOSZ székház, mely egy szinte sosemvolt modernizmust idéz, mikor már 1933-ban Sztálin és Gorkij részvételével dátumra pontosan egy októberi éjszakán már megszületett az először irodalmi nagystílusként meghatározott szocialista realizmus. Magyarországon 1948-tól válik uralkodóvá ez az ideológia, leginkább az Új építészet hasábjain, amit a Fischer József által alapított Tér és Formából 1946-ban kivált Major Máté, Perényi Imre és Kozma Lajos szerkesztettek. Az építészeti vita a modernizmus és a szocreál között feszült, ám utóbbi – úgyszintén dátumra pontosan – 1954 december 30-án Hruscsov beszédével szűnik meg. A Horváth által ábrázolt ellentét azonban túlontúl didaktikus és sematikus ahhoz, hogy akár ő, akár bárki a mélyrétegébe fúrhasson ennek a vitának. Ezt különösen pontosan illusztrálják Simon Mariann szövegei, aki - Berta Erzsébet találó megállapítása szerint - hatalmas írásbeli anyagot fésül át, mégis csekély leszűrhető tartalomra bukkan a gigantikus retorikai alakzatok mögött. Ez a tehát építészettörténeti értelemben is detektálható retorikai sematizmus jellemzi a regény főhősét is. Pálfi ugyanis - mint ahogy ez a következő részletekből is kiderül -, építészeti identitásában meglehetősen bizonytalan. Noha Le Corbusier-ra hivatkozik folyamatosan, az itt következő részben egy, általa a modern építészet ellen írt brosúra kapcsán kezd el fiatal munkatársával, Tiborral beszélgetni – kis túlzással: barátkozni. Az építészeti bizonytalanságot erősíti az is, ahogy Pálfi/Horváth - tán az irodalom és a regény, tán saját műveltségbeli hiányai okán - "nem megy bele" a szakmájába; ide oda pattogó érvei és ellenérvei a frázisok szintén maradnak.
(...)
A tervezőirodában a kollégák komor udvariassággal fogadtak. Én voltam a legidősebb a beosztott tervezőmérnökök között. Előszeretettel fordultam a legfiatalabb kollégákhoz tanácsért. Magánérintkezést egyikkel sem tartottam, az estéimet arra fordíthattam, hogy tájékozódjam az építészet új eredményeiről. Akkor szoktam meg, hogy odahaza rajzolgassak, csak úgy magamnak.
Ez jó is lett volna, de rá kellett jönnöm, hogy nem én vagyok, aki nem érintkezik a kollégákkal az irodán kívül. Ők nem érintkeztek velem. Úgy kezeltek, mintha sikkasztás vagy gyilkosság után szabadultam volna a börtönből. A múltat nem illik felhánytorgatni, emberek vagyunk... De barátkozni?
Egyik reggel valami brosúrából kitépett lapokat találtam a rajztáblámon. Az én előadásom szövege volt. 1951-ben tartottam, az ÉM-ben, a modern építészet ellen.
Na tessék, ezt várhattam volna. Nézzünk szembe velük. Tibor, mondtam a szomszédomnak. Maga rakta ezt a táblámra? Nem, de tudok róla, felelte. Veheti úgy, Károly bátyám, hogy én tettem.
Megkértem, hogy látogasson meg este, és hozzon magával egy-két kollégát, rá bízom a kiválasztásukat. Ezt a Tibort egyébként kedveltem. Munkás családból való, művelt gyerek, a szakmai megszállottak fajtájából. Soha nem lehetett őt aktatáska rakomány folyóirat, könyv nélkül látni. Ezt az aktatáskányi tudásraktárt úgy cipelte magával, mintha saját kitűnő agyának egy részét a hóna alá csapva hordaná, hogy automatizált memóriakészletként mindig a keze ügyében legyen. A vitára való felkészülést nála mindig egy szertartás vezette be: felkattintotta a táskája csatját, és a keze látszólag a tudatától függetlenül kutatott a folyóiratok, rajzok, fényképek tömegében, és anélkül hogy érvelését egy pillanatra is megszakította volna, előrántotta a megfelelő, illusztratív dokumentumot. Vita közben terpeszállásba helyezkedett: alacsony, arányos, izmos termetét kihúzta, túlzott statikával állt, vastag gumitalpas cipői a padlóhoz tapadtak, mintha a vita eredménye azon dőlne el, hogy a partnere fizikailag kimozdítja-e egy lépéssel előre vagy hátra. Az ellenfél érveit - akivel vitázott, mindig ellenfél volt - rezzenés nélkül, leszegett állal és lesütött szemekkel hallgatta. Ilyenkor a gyér, puha, szőke haja homlokába hullott. Világos haja bizarr ellentétben volt széles pofacsontú, lapos orrú, vastag szájú, kőből faragott, mongolos arcával, melynek keménysége eltakarta szőke borostáit.
Ha önálló feladatot kapott, az első terveit mindig maximalista módon oldotta meg, tekintet nélkül a költségekre és a kivitelezés lehetőségeire. Semmi fáradtságot nem sajnált ezektől, s ha kész volt, a szépen megrajzolt lapok sarkába eredeti ortográfiájú gumi bélyegzőt ütött: Typ I. Az első terveit rendszerint nekem mutatta meg, és hosszú vitákban megszületett a gyakorlatiasabb Typ II. Nyilván nem az építészeti tudásom, inkább a politikai tapasztalataim miatt fordult hozzám előbírálatért. Annyira köztudott volt a tervezői módszere, hogy az igazgató már nem is akarta kézbe venni a Typ I.- lapokat. Véleményem szerint Tibor volt a legtehetségesebb a fiatalok közül, s bár mindössze négy éve végzett, ő is sokat segített nekem a kezdet nehézségeiben.
Mindezek alapján rosszulesett ez a brosúraügy. Vettem mégis egy üveg konyakot, akármilyen szomorú az alkalom, először találkozom irodán kívül a kollégákkal. Talán mégsem bontom majd ki, még barátkozási szándéknak vélhetnék.
Tibor végül is egyedül érkezett, az örökös aktatáskájával. A többieknek nem méltóztatott? kérdeztem. Talán jobb négyszemközt, felelte. Kettőnk között ott feküdt az asztalon a bűnjel, a régi előadásom kitépett lapjai. Mellette a konyakosüveg. Nem a konyakot választotta elsőnek, az előadást. Pattogó, erélyes hangon mondta:
- Majd minden megállapításával egyetértek. A tőkés racionalizálási hullámmal. Hogy olyan munkáslakótelepeket építettek, melyek úgy indultak ki az ember méreteiből, akár a kényszerzubbony. Meg a kispolgári lázongással. Mindezt értem, csak egyet nem. Hogyan tagadhatja meg egy igazi építész a saját anyanyelvét?
- Na látja - mondtam. - Van ilyen.
- Meg az ifjúkori álmait?
- Más álmaim támadtak.
- Mégis visszatért az építészethez.
- Kényszerből.
- Tényleg nem örül? Hogy újra van tartalma az életének?
- Mindig volt tartalma. De szeretném ezt a beszélgetést... illetve vizsgálatot...
Tibor türelmetlenül megrázta a fejét, gyorsan, kapkodva kezdett beszélni, mintha félt volna, hogy félbeszakítom.
- Csütörtökön múlt egy hete, maga biztos nem emlékszik, együtt túlóráztunk az irodában, akkor elmesélt valamit. Hogy huszonkilencben vagy harmincban, én még akkor nem éltem, milyen lakóházat tervezett az új embernek. Így mondta, ilyen fellengzősen. Kolháznak hívta, és skiccelt is hozzá a rajztáblán. Belül mosolyogtam, mert... a terv fabatkát sem ért. Olyan átszellemült képpel rajzolt, ha a kollégák figyelték volna akkor magát, röhögtek volna. A vázlatai olyanok voltak... mit mondjak, mintha az első gőzmozdonyt láttam volna. Én nem vagyok szentimentális, de létezik olyan gépészmérnök, aki nem hatódik meg az első gőzmozdonytói? Őszintén, eleinte nem nagyon törődtem magával, ott van mellettem a rajztáblája, öreg harcos, el kell viselni. Aztán párszor mégis hozzászólt a terveimhez. Néha már töprengtem magán és... ne haragudjon, nem tudtam beleilleszteni az emberről alkotott fogalmaim közé. Nem is képzeli, mennyire bántott ez, így került a brosúra az asztalára, én meg ide. Ha akarja, kidobhat.
- Kérdezz - mondtam.
- Jó, de nem azt a nyavalyás előadást meg ötven egyet, azt tulajdonképpen értem. Nem parancsra csinálta, inkább belső parancsra; ami rosszabb. A modern építészet elleni kirohanásán éreztem, hogy elsősorban saját magával vitázik, azzal a fiatalemberrel, aki a kolházat tervezte. Túl akarta kiabálni azt a szerencsétlen, lázongó kölyköt, és ez meglepően sikerült. Aki saját magát elhallgattatja, joga van mindenkit elhallgattatnia. Én ezen sokat gondolkoztam.
- Nemcsak erről van szó.
- Magának tetszett a sztálini építészet?
- Ezt nem mondtam soha. De most neked megmondom, néha jobban bírtam, mint azoknak a modernista terveknek a nagy részét, amiket akkor az orrom elé dugtak.
Tibor hitetlenül rázta a fejét.
- Akkoriban még nem ilyen fickók ültek a tervezőasztalok mellett - mondtam -, amilyen te vagy. Túlnyomórészt neobarokk öregurak indították el nálunk a szocialista építészetet. Ha ez kell nektek, zabáljatok, gondolták, és a régi, szakállas terveiket átkeresztelték „szocreálnak”. Vagy ellenálltak, ami annyit jelentett, hogy leradírozták a homlokzataikról az oszlopfőket, volutákat, párkányzatokat. Legalább álmodern homlokzatokat csináltak, mert elhitték nekünk, hogy az adott időpontban az a reakció. Te tudod a legjobban, milyen trükköket lehet csinálni homlokzatokkal.
- Az én generációm nem hagyja becsapni magát, ha építészetről van szó.
- Remélem.
- Ha nem építészetről van szó, akkor sem.
- Azt is remélem. De ha nem hagysz beszélni... előszedtük, ami a szegényes magyar építészeti múlt lomtárában volt fellelhető. Klasszicizmus, középkori pártadíszek, magyar barokk, eklekticizmus. Ha semmihez, ehhez kaptunk népi támogatást, mert nincs konzervatívabb dolog a tömegek ízlésénél. Természetesen az építészetünk is a Csárdáskirálynő zenéjére táncolt.
- Karmester is kellett hozzá.
- Mindig akad, ha művészeket kell dirigálni. - Próbálna engem valaki rávenni, hogy a meggyőződésem ellen dolgozzam.
- Pedig ez előfordulhat, ha érni fog valamit a munkád. Ha semmit nem fog érni, akkor is. Ha valahol középen lépkedsz, a kutya sem fog veled törődni.
- Nem haragszik meg, Károly bátyám? Remélem nem olyan karmesterek fognak engem dirigálni, amilyen maga volt.
- No - mondtam nevetve -, ugyanezt remélem a magam munkájához.
Tibor nem nevetett velem. Beszéd közben egyre izgatottabb lett, fel is állt.
- Károly bátyám. Azért jöttem ide, hogy megtudjam, mi történt magával. De már nem érdekel. Nem egy személy vagy néhány személy emberi arculatáról van szó. A rendszer emberi arculata érdekel. Lehetséges, hogy egy korszakban a kulturális vezető vagy a szocializmust szolgálja, vagy a művészetet? A kettő csak hatalmi eszközökkel kapcsolható?
- Ülj le- mondtam, mert idegesített, hogy Tibor már újra szétterpesztett lábakkal állt felettem. Ülj le - ismételtem nyomatékkal, de mintha ezt mondtam volna: Térj észhez.
Dühösen folytatta:
- A szemináriumi válasz nem segít rajtam. Hogy az ellentét természetesen feloldható, minden kor tükröződik a saját művészetében, estébé.
- Ez rossz szemináriumi szöveg - mondtam. Addig érvényes, amíg a művészetet összecseréljük a propagandával. Minden jó művészetben van olyan mozzanat, mely az adott korban feloldhatatlan. A kornak kell megváltozni ahhoz, hogy később feloldható legyen. Ehhez segít a művészet, ez a társadalmi szerepének lényege. Ilyen minden forradalmi művészet, és ilyenné kell válnia elsősorban a szocializmus művészetének. Nem volt még társadalom, melynek olyan szüksége lett volna a saját művészetére, mint nekünk.
- És olyan sem, amely ennyire kutyába vette a művészetet - szólt közbe Tibor.
A mindentudó táskájából egy gúnyverset rántott ki, melyen az 1950-es évszám díszelgett. Még egyetemista korában gyártotta. A sematizmust pécézte ki, hogy az írók általános iskolai olvasókönyveket írtak tündérekről és boszorkányokról az ábécé tanítás céljaira.
Amint végigolvastam, Tibor visszakérte, hogy szigorúan bizalmas, nem a rendőrség használatára. A rendőrség nem üldözi a dilettantizmust, mondtam. Bármelyik kabaréban elő lehetne adni, ha jobb
lenne. Az ízléstelenség mértékét már így is megüti. Persze hogy ízléstelen, felelte Tibor. Akkor készült, amikor a maga brosúrája. Értem, mondtam. Tudtam, hogy meg fogja érteni, felelte. Károly bátyámnak az a baja, hogy olyan nagy szíve van. Minden belefér, és mindennek az ellenkezője is. Egy nem
fér bele, mondtam. Hogy azokon az éveken kizárólag gúnyolódni tudsz.
- Nem vettem részt benne, mint... egyesek. Jogom van kívülről nézni - felelte Tibor.
- Járhattál volna egyetemre, ha nem vagy benne az üzletben? Benne voltál, és kerestél rajta. Akkoriban, ha úgy tetszik, az egész ország esti iskolába járt, és az ábécét lehetett legkevésbé lebecsülni. Történt valami csekélység, más is.
- Mondjam el a fő statisztikai adatokat? Tudom kívülről.
- Nem. Ne mondd.
- Nem tudok lelkesedni. Legfeljebb, ha egy jó alaprajzi megoldást találok. Szavakért nem. Minden szó értékéből levon ötven vagy száz százalékot az, ami itt történt.
- Nem az volt az igazi baj, amit a versedben kigúnyoltál. Vannak évek, amikor a művészet eltűri, hogy szekérbe fogják. Nemcsak eltűri, követeli. Ha ez önként történik, és repítheti a szekeret is. Az volt a baj, hogy a pegazus a lófejével többet látott, mint a kocsis. Előbb vette észre, hogy szakadék felé húzatják vele a szekeret. Megbokrosodott, de egy ideig jobban haragudtunk a lovakra, mint a kocsisra.
- Egyszerű. A szárnyuk mellett a fejüket is le kellett volna vágni.
- Ne gondold, hogy ez senkinek nem jutott az eszébe.
- És maga, Károly bátyám... Ezek után beszélt nekem a nagy fellendülés lehetőségéről.
- A szükségéről. Odáig már eljutottunk, hogy senki értelmes politikus nem követeli magának vagy az emberek egy csoportjának a jelenbe és a jövőbe látás monopóliumát. De a művészet mintha nem nagyon tartana igényt arra a feladatra, amitől egyszer megfosztottuk. Attól tartok, hogy a társadalmi érdeklődése mélypontra fog süllyedni.
- Nem tudom elképzelni a tervezői gyakorlatomat a legszorosabb társadalmi kapcsolat nélkül.
- Nem az építészetről beszéltem. Az irodalomban, még a színvonalas irodalomban is a társadalmi érdeklődést felválthatja a csalódottság hangulata. Ahhoz a határhoz közelednek, hogy a mi világunk ugyanolyan lakhatatlan, mint a kapitalizmus világa.
- Azt nem próbáltam, de ezt minden hibájával együtt elég lakhatónak tartom. Különösen, ha több lakást építenénk.
Nem vettem észre a szavaim oktató, sőt ki oktató jellegét.
- Legyen az irodalmunk mélyen kritikai - mondtam nagyképűen, mintha valami is függne a kívánságaim tól. - Tudod, mennyit használt Balzac és Dickens az induló kapitalizmusnak? De legyen benne a jövő dimenziója is. Nem is az írásokban - az írói szemléletben, a tudatos jövő, amiről már József Attila beszélt.
- Nem már, hanem még. Meg is kapta a magáét... Szabad ördögnek lennem? Gyér egyetemi emlékeim alapján az előadottak nagyon hasonlítanak Zsdanov elvtárs tanításai hoz. Ő is a jövőt kérte számon, de következetesebb volt, mert a szocialista romantikára osztotta ki a jövőt, házi feladatként.
- Egy szót sem értesz. A mi változó világunkat csak dinamikusan, az idő függvényében lehet ábrázolni. Mire pontot teszünk egy írásmű végére, a valóság már a jövő valósága lett. Eltúlzom, de...
- Tiszta romantika.
- Lehet mindkét világ ma rossz, de a mi világunk megváltható, a kapitalizmusé nem!
Tibor felnevetett. Sértődötten néztem rá.
- Nem azon nevetek... csak eszembe jutott, hogy mit mondana erre egyik-másik barátom. Hogy teljesen egyetért, mert nálunk várják az emberek a megváltást. Nyugaton meg semmi részük nem kívánja. Ezt nem én mondtam!
- Tudod, milyen óriási vívmány, ha az emberek nagyon akarják az emberibb életet - ez a megváltás -, és olyan rendszerben élnek, amelyben megvalósíthatják azt?
Válaszképp Tibor csak a fejét ingatta.
- Nem tudjuk megérteni egymást - mondtam. - Én megértettem Károly bátyámat. Várakoztam, szótlanul.
- Lehetek őszinte? - kérdezte.
Bólintottam.
- Kegyetlen is?
Újra bólintottam, de nyugtalanul. Nem volt közömbös számomra, mit gondol ez a kölyök.
- Az a titka, hogy nem változott semmit. Ugyanilyen hévvel adhatott elő ötvenben is, de ez mellékes.
Felemelte a kezét, és az ujjain számolta:
- Egy. Akkor elemista olvasókönyvet íratott volna az írókkal, most meg egyetemi tankönyvet a társadalom használatára. Arra most sem gondol, hogy a művészet... no jó, nem folytatom. Kettő. Most is előírja a művészeknek, hogy az idő függvényében mi a kutya kötelességük. Arra nem gondol, hogy ők esetleg... ezt se folytatom. Három. Örökké építész maradt, minden porcikájával. Az építészet az a művészet, amelyet nem lehet elválasztani a közvetlen hasznosságtól. Tudom, én is építész volnék. Károly bátyám ugyanúgy keresi egy képben vagy könyvben, hogyan lehetne benne lakni, mint egy épületben.
Már újra terpeszállásba helyezkedett a pattogó ítélkezéshez. Egy kis szünet után még hozzátette:
- Egyet én sem értek... Hogyan lehet egy emberben ennyi hideg és forró együtt, és sosem keveredik langyossá?
Mikor kikísértem, az előszobában azt mondta, ha nem fáraszt, szeretne velem többször találkozni, mert a munkája... Én meg váratlanul arról kezdtem beszélni, hogy bemutatnám őt egy görög lánynak, tud magyarul, de elég árván lehet itt Pesten. Mint valami döntő érvet, hozzátettem, hogy pipacsszín sapkája van. Nagyon fáradt lehettem.

Horváth, Márton: Holttengeri tekercsek. Budapest, Magvető Kiadó, 1970. 290-300.