Egy szegény gazdag emberről szeretnék nektek mesélni. Emberünknek volt pénze, jószága, hű felesége, aki az üzlettel járó gondokat letörölte homlokáról, szépséges gyermekei, akikért legszegényebb munkása is megirigyelhette. Barátai szerették, polgártársai megbecsülték, de valamennyien irigyelték, mert amihez csak nyúlt, sikert hozott. Mára azonban mindez teljesen megváltozott. A következő dolog történt.
Egy napon emberünk így szólt magához: van pénzed, jószágod, hűséges hitvesed és gyermekeid, akikért a legszegényebb munkás is megirigyelhet. De boldog vagy-e, maradéktalanul boldog? Nézd csak, vannak emberek, akik semmijük sincs abból, amiért téged irigyelnek. Ám gondjaikat elűzi egy nagy varázsló: a művészet. És mi neked a művészet? Még a nevét is alig ismered. Minden felfuvalkodott hólyag beküldheti a látogatókártyáját, és inasod kitárja előtte az ajtókat. De a művészet még nem jelentkezett nálad. Tudom, nem is jön magától. De én fogom őt felkeresni. Királynőként fog hozzám bevonulni és nálam lakni.
Az esszé PDF-ben /101 KB/
Forrás: Adolf Loos: Ornamens és nevelés. Válogatott írások. Terc Kiadó 2004 (Bevezető tanulmány, válogatás-szerkesztés, fordítás: Kerékgyártó Béla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése