2016. április 7.

Szabó Levente: A kritika mint az építészeti gondolkodás lehetséges médiuma. DLA-értekezés

Bevezetés
„Mit tehet a teória? Mint Jónás, feddi Ninivét, és süket fülekre találván duzzog és visszavonul a sivatagba – vagy pedig talán odafigyelve néhány kortárs építész heroikus vállalkozására, Babitscsal szólva, örüle »módfelett a töknek«.” NÉMETH, Lajos: Az építészet dilemmája, MÉ 1983/1, 23. o.

Értekezésemet azzal a céllal írtam, hogy összefoglaljam mindazt, amit az építészeti kritikáról, annak lehetőségeiről gondolok. A kritika az építészeti gondolkodásban ugyanis olyan fontos és komoly lehetőségeket rejtő műfaj, mely mind az építészeti tevékenység különféle formái között, mind pedig az építészet általános kommunikálhatóságát tekintve egyfajta médium képes lenni. Az ebbéli felismeréseim egyrészt tervezői, oktatói, másrészt kritikaírói gyakorlatom eredményei – értekezésem mindezeket kísérli meg összefoglalni.

Ha elfogadjuk ugyanis, hogy fontos (lenne) építészetünk be- illetve visszaemelése a kulturális diskurzusokba (vagy ha legalábbis nem vagyunk elégedettek e folyamat jelenállapotával), akkor be kell látnunk, hogy kézenfekvő eszköz az építészet esetében is a verbalitás. Elkerülhetetlennek tűnik a reflexív, elemző, a verbalitásra alapuló megközelítése, bemutatása és feldolgozása azoknak a folyamatoknak, amelyek napjainkban építészetünkkel szorosabb és tágabb értelemben történnek. Úgy tűnik, mintha ennek feltételei csak minimális mértékben lennének adottak. Állítom, hogy a honi építészetkritika nem ér föl a honi kortárs építészet színvonaláig, s e féloldalasság végeredményben építészetünknek magának sem jó. Az építészetről (értsd: annak elméleti hátteréről, kulturális beágyazottságát feltételező összefüggéseiről) való adekvát beszéd egyáltalán nem kevesek kiváltsága, hanem a gyakorló építészek mindennapi praxisa kellene, hogy legyen. Az építészeti gondolkodás folyamata sajátos, véget nem érő folyamat, melynek a háztervezés csak egy – noha kétségkívül evidens módon meghatározó – szintje, stációja. A tervezési folyamat fogalomkörének épp a kritika, azaz az írásbeliség irányába történő tágításával, magát a konkrét tervezési folyamatot érhetik termékenyítő, elsősorban az építészet elméleti hátterét megtámogató impulzusok.

Nincsenek megjegyzések: