Kis hájp

2011 tavaszán az Alkalmazott Művészeti Intézet grafika szakos hallgatói párbajra hívták a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem grafikusait. A párbajt egy kiállítással zárták le a Ráday utcában, amely jó hangulatban telt és nagy visszhangot kapott. Ezen felbuzdulva a soproni AMI építészhallgatói úgy úgy döntöttek, hogy érdemes hagyományt teremteni ebből a kezdeményezésből. Hat építészhallgató tervpárbajra hívott hat MOMÉs és hat BMÉs bajnokot. Még szeptemberben az AMIs hallgatók tették a felkérést, amelyet a másik két egyetem 6-6 hallgatója végül elfogadott oly módon, hogy a műegyetem képviselői választották a funkciókat, a másik művészeti egyetem pedig helyszíneket rendelt az egyes feladatokhoz. Háromfős, tagjaikban egymással versengő csoportok jöttek létre, célul tűzve egy hütte, egy világítótorony, egy hangpavilon, egy csónakház, egy kultúrközpont és egy tanya terveinek elkészítését. A nyilvánvaló bizonyítási vágytól eltekintve a szándék az volt, hogy a diákok önálló munkákkal mutassanak rá oktatásaik erősségére, jellegzetességeire. Vagy épp hiányosságaira.

Tovább is van!

Franz Kafka: A császár üzenete

A császár - azt beszélik - küldött neked, küldött a magányos, szánalmas alattvalónak, a császári nap elől a messzi távolba menekülő törpe árnyéknak, éppen neked a halálos ágyából egy üzenetet. A hírnököt letérdepeltette ágya mellé, s fülébe súgta; annyira fontos volt a számára ez az üzenet, hogy a hírnökkel újra elmondatja a saját fülébe. Fejbólintással hagyta helyben a mondottak pontosságát. És halálának valamennyi odasereglett nézője előtt - az összes hátsó falat lerombolták, és a fel-le ingó feljárati lépcsőkön ott állnak körben a birodalom nagyjai -, valamennyiük előtt bocsátotta útjára a hírnököt. A hírnök azonnal útra kelt; erőteljes, fáradhatatlan férfi, előbb egyik, majd másik előrenyújtott karjával tör utat a tömegben; ha ellenállásba ütközik, a mellére mutat, hol a nap jele ragyog; oly gyorsan tör előre, mint rajta kívül senki; a tömeg azonban nagy; végeláthatatlan messzeségbe terjed.

Tovább is van!

Jorge Luis Borges: Két király és két útvesztő

Szavahihető emberek mesélik (de Allah többet tud), hogy az idők kezdetén élt egy király Babilónia szigetein, aki egybehívatta építészeit és mágusait, s megparancsolta: építsenek egy olyan bonyolult és ravasz labirintust, hogy a legeszesebb férfiak se merészeljenek oda belépni, és azok, akik belépnek, odavesszenek. Megbotránkoztató alkotás volt ez, mert a zűrzavar és a csoda az isten sajátos kiváltsága, nem az embereké. Idő múltán udvarába érkezett az arabok királya, és Babilónia királya (hogy csúfot űzzön vendége együgyűségéből) bevezettette a labirintusba, ahol az zavarodottan és megszégyenülten bolyongott az est leszálltáig.

Tovább is van!

Jorge Luis Borges: A bokharai Abenhakán, aki a maga labirintusában halt meg

"...hasonlóak a pókhoz,
mely házat épít."
KORÁN, 29, 40.


- Ez itten - mondta Dunraven, s a karjával széles kört rajzolt, melyből nem zárta ki a felhőkbe borult csillagokat, de befogta vele a sötét ugart, a tengert és egy méltóságteljes és omladozó épületet, ami holmi kiszolgált istállónak látszott -, ez őseim földje.

Unwin, a társa, kivette pipáját a szájából, és szerény, helyeslő hangokat hallatott. 1914 nyarának első estéje volt; megcsömörlötten a veszély méltóságát nélkülöző világtól, a két barát a cornwalli táj magányosságát élvezte. Dunraven sötét szakállt viselt, és egy jelentős eposz szerzőjének vallotta magát, melyet kortársai szinte nem is tudnak majd skandálni, s melynek témája még csak fel se derengett előtte; Unwin egy tanulmányt adott közre Fermat tételéről, melyet az le sem írt Diophantosz egyik lapjának szélére. Mindketten - kell-e mondanom? - fiatalok voltak, léhák és szenvedélyesek.

- Lehet vagy negyedszázada - mondta Dunraven -, hogy a bokharai Abenhakán, ki tudja, miféle nílusi törzs királya vagy vezére e ház központi szobájában Zaid nevű unokafivére kezétől halt meg. Évek múltán is homály fedi halálának körülményeit.

Unwin engedelmesen megkérdezte, miért.

Tovább is van!

Jorge Luis Borges: Labirintus

Bent rekedtél. Nem lesz ajtó soha.
Ez az erőd a világegyetem,
nem szimmetrikus, nincs szabálya, sem
titkos középpontja, külső fala.
Hogy kemény utad véget ér, ne várd,
mivel konokul kettéágazik,
aztán konokul kettéágazik
megint. Vasból van sorsod és bírád.
Ne reméld, hogy a bika, aki ember,
s kitől e végtelen kőrengeteg
megtanulta, hogy mi a rettenet,
megrohamoz elsöprő lendülettel.
Nincs. Semmit ne várj. A fenevadat sem
ebben a feketedő szürkületben.

Fordította: Imreh András

Tovább is van!

Chipperfield a következő főkurtátor?

A Guardian DAVID CHIPPERFIELD főkurátorságát jelentette be a 2012-es Biennale Architettura-n, bár a kinevezést hivatalosan még nem erősítette meg a Biennále. Az olasz sajtó a bizonytalan helyzetet azzal magyarázza, hogy még kérdéses a Biennále elnökének személye, az ő tiszte lesz a főkurátor megnevezése.

Korábban Giulio Malgara, számos olasz nagyvállalat elnök-menedzserének kinevezését jelezték előre, ő azonban egyik legnagyobb támogatója, Silvio Berlusconi bukását követően visszalépett. Malgara helyett egyre valószínűbb, hogy újra Paolo Baratta kaphatja a Biennále elnöki tisztét. A hírek szerint a már hónapokkal ezelőtt esélyesként emlegetett Chipperfield vonakodott az együttműködéstől Malgara-val, így annak háttérbe szorulásával újra a brit építész jelölése tűnik valószínűnek, amit több szakmai fórum már tényként kezel. Hivatalos kinevezését követően várhatóan mielőbb közölni fogja a jövő évi kiállítás mottóját, hiszen alig több, mint kilenc hónap maradt a megnyitóig.

Tovább is van!

Tisztelt ......... építész úr részére!

Köszönettel megkaptam legutóbbi levelét, megtisztelő, hogy reagált portfóliómra.

Hálás vagyok, hogy volt elég időm pontosítani az elképzeléseimet, félév igazán nem sok, választ sem reméltem egy olyan nagynevű irodától, mint az Öné. Kedves levelében feltett néhány kérdést, amelyre - és kérem ne érezzen emiatt türelmetlennek - "postafordultával" válaszolnék.

Noha nincs még szakmai gyakorlatom – kissé megtévesztő: ugyan 2008-ban diplomáztam, az elmúlt három évet azonban kevéssé építészként, mint inkább ételkihordóként dolgoztam – nos a szakmai gyakorlat hiánya ellenére, életem első munkahelyén úgy képzeltem, hogy kapok némi fizetést, de, átgondolva és módosítva kissé korábbi álláspontomat, voltaképp ingyen is nagyon szívesen dolgozom. Sőt. Megtisztelő lenne számomra, ha egy méltányosan megállapított összeggel támogathatnám az Ön irodáját, amennyiben érdemesnek talál arra, hogy alkalmazzon engem.

Tovább is van!

Oszcilláció

Úgy hozta a sors – és az új munkahelyem, a soproni AMI, hogy a BÁra készített három diplomatervnek is az opponense lehettem. Helyzetem okán vagyok egyszerre távol és túlzottan is közel az iskolai tervekhez: éppúgy hajlamos vagyok nagyívű, de konkrétumokat nélkülöző okoskodások eregetésére, mint ahogy szívesen merülök el az abszolút partikularitásokban, lényegtelennek tűnő részletekben. A következőkben név és konkrétumok nélkül azokat az általánosabb szempontokat adnám közre, melyek az opponenciák fogalmazása közben eszembe jutott.

Tovább is van!

Ja, még valami

Amikor elküldtem az előző posztot, akkor jutott eszembe egy jópofa sztori, ami valahogy mégiscsak ide kívánkozna. Ahhoz, hogy az ember jó anekdotákat, esetleg fabulákat szerkesszen egy történet kapcsán, ahhoz magát a történetet kell anekdotikusan látni. Ez a mi esetünkben kétszeresen is nehéz: egyrészt egy csomó sztori például Marcié, és korlátos íráskészségem még a felületét sem karcolja annak az íznek - uhh de szörnyű képzavar -, amellyel ő ezeket elmesélni képes. Másfelől: ahhoz, hogy átadható történetté váljon valamilyen esemény, legalább részben bírnia kell valamiféle relevanciával. Netán példaértékkel. Minden jó „sztori” mögött rejtezik valamiféle mikrokonstruktum, amely a dikción túl képes megvilágítani a világ működését, esetleg valamiféle léttapasztalatot is leleplez.

Tovább is van!

Végjáték

A pályázati tervben még nyolcszázezer ceruzáról szólt a történet; ez a szám aztán finoman oszcillált tíz és százezer között, hogy a végleges harmincezer környékén állapodjon meg. Hovatovább ekkora mennyiséget sem volt könnyű beszerezni: Magyarország évi ceruzaforgalma beiskolázástul, mindenestül hozzávetőleg százezer darab. Marci intézte a beszerzést, több körben hívta fel a forgalmazót, akik egyre magasabb és magasabb szintekre továbbították hívását. Végül valami országos főmufti válaszolt a telefonban:
- Miben segíthetek?
- Ceruzákra lenne szükségünk...
- Remek, mennyire is egész pontosan?
- Harmincezerre...
- Ohh nem gond! Van is raktáron... De lehet egy kérdésem?
- Persze, mi lenne az?
- Ööööö... nagy baj, ha nem lehet kihegyezni?

Tovább is van!

Munkanapló - VIII.

A filmforgatásokkal párhuzamosan azzal a kéréssel fordultunk a magyar építészek közösségéhez, hogy egy vonalrajz formájában, némi szöveges kiegészítéssel fogalmazzák meg a rajzolással kapcsolatos gondolataikat. A beérkezett grafikák egy része megfelelt a „kiírásnak” így konceptuális vonaldiagramként lehetett azokat értelmezni, ám a túlnyomó többségük valamiféle konkrét helyhez, megbízáshoz kötődő vázlat, esetleg tervskicc volt. Hatvankilenc építész százkilencvenöt rajzzal és mindösszesen harmincezer karakter hosszúságú szöveggel válaszolt a felhívásra. Az egyes vallomások elemi tömörséggel fogalmazzák meg a rajzzal kapcsolatos álláspontokat. Ez szükségtelenné tette a további interpretálását, ezért ezek a szövegtöredékek némiképp csoportosítva, ám kommentárok nélkül, a katalógusban forrásszövegként jelentek meg.

Tovább is van!

Munkanapló - VII. A zen meg a rajzoltatás művészete

Noha a kiállításnak az előző bejegyzésekben vázolt alapkonstrukciójával tisztában voltunk - hogy úgy ne mondjam, a fejünkben volt, hogy mit is szeretnénk - , olyasfajta hazai és külföldi kommunikációs stratégia kialakítása volt a cél, amely úgy segíti a projektet, hogy közben talányos homályba burkolózik a konkrét, vizualizálható elképzelések kapcsán. A nemzetközi kommunikáció avval, hogy folyamatos levelezésben álltunk több irodával, külföldi szerkesztőséggel, az interjúk szervezésével inherens módon valósult meg. Hazai kommunikációt pedig a az itt folyamatosan megjelenő cikkek, a Facebookos és Twitteres bejegyzések, valamint a printmédiába írt publikációk jelentették.

Tovább is van!