2014. szeptember 24.

WérGidA

Léteznek olyan rejtett, párhuzamos történetek a magyar építészetben, amelyeket nem merünk, vagy nem tudunk elmondani. Olyan indulatokból, félreértésekből, gyakran dühből gyúrt történetek ezek, melyeknek oly sokszor a csipetnyi ordenáré a kovásza. Erre a masszára nem lehet beszélgetést építeni, legfeljebb elbeszélni lehet azt. Ez a blog tehát illegitim monológ, amit a szerző alteregója, WérGidA segítségével képes csak elmondani.

Az apja faszával

Zigány Ferenc ábrázoló geometriát tanított építészeknek és gépészeknek a műegyetemen. A hatvanas évek legendás professzora híres volt szigorúságáról, de még inkább mocskos szájáról. Akkortájt legföljebb tucatnyi lány járhatott egy-egy évfolyamba: feminizmusról kevés szó esett, társadalmi nemről, politikai korrektségről pedig még hírből sem lehetett hallani. Az ábrázoló geometria pedig - bármennyire szeretnék még ma is elhitetni - sohasem a térlátás fejlesztéséről szólt.

2014. szeptember 22.

Egy irodalmár és egy építész – Hercsel Adél interjúja

2011 márciusában kezdtük el írni Bazsányi Sándor irodalomkritikussal a Kettős vakolás - Terek szövegterek című esszékötetünket az irodalom és az építészet kapcsolatáról. A törzsszöveg 2012 májusára készült el, a könyv megjelenésére egy újabb évek kellett várni. A 2013-as könyvheti bemutató előtt Hercsel Adél készített velünk interjút a könyv születéséről. A beszélgetés a STRIKE című folyóiratban, az Építész szakkollégium kiadásában jelnet volna meg. A lap tematikus száma az építészet és az irodalom kapcsolatáról szólt, ám a finanszírozás nehézségei oly mértékben eltolták kiadását, hogy okafogyottá vált az interjú publikálása, időközben ugyanis boltokba került a könyv is. A továbbiakban ez a 2013-as, fiókban maradt interjú olvasható.

2014. szeptember 21.

Hétvégi olvasmány - Tasnádi József: Elégedetlenség

Szeretnék valamilyen rovatszerkezetet megvalósítani. A hétvégi írások – a szombatiak és a vasárnapiak is – ezért egy imaginárius építészeti olvasókönyv elképzelt fejezetei lesznek. A törzsanyag nehezen elérhető, az oktatásban is nélkülözhetetlen klasszikus szövegekből fog állni; ritkább esetben, mint a soron következő két esszé esetében publikálatlan, friss darabokat fogok közölni.
2012-ben megjelent egy szociológiai tanulmánykötet a magyar ifjúságról [1], amely fölötte kritikus képet festett a mai egyetemista generáció tanulási képességeiről, szokásairól. Lankadó figyelem, az internet fetisizálása, a direkt levezetések felé mutatott közönyösség, egy fészbuk-bejegyzésnél hosszabb szöveget fogadó értelmezési tanácstalanság. Csak néhány, a Z-generációt leíró mítoszok közül, amelyek azonban így is kritikus pozícióba helyezik a művészeti- és műszaki oktatás képviselőit. Hogyan reagáljon a tekintélyelven is megöröklött tudáshalmaz képviselője a kritikus visszajelzésekre? Mit kezdjen a konzulens a kánon átadhatatlanságába ütközve? Hogyan viszonyuljunk az alapértékeket firtató, tabudöntögető kérdésekhez? És egyáltalán: hogyan tanítsuk a Z-generációt?
Ezek a kérdések új eljárásokat, módszereket kívánnának az oktatók részéről is, akik azonban bizonyos tudományterületek esetében lehetetlennek érzik a váltást. A tervezési konzultációk menete – építészhallgatók esetén – egy bizonyos létszám fölött például alternatíva nélkülinek tűnik. A képletet csak bonyolítja, hogy az eltérő diszciplínákban más és más tekinthető tudásnak. A technikai értékpapírpiacon a tudás: információ. Egy orvos számára a tudás jellege lexikális-topografikus-archeologikus. Talán a design és az építészet az, amelyek leginkább elfogadni látszanak Jean-Francois Lyotard posztmodern tudásállapotát, a tudásról való tudást.[2]
A Z-generáció jelentette kihívásokra Tasnádi József képzőművész az Elégedetlenség[3] című esszéjével reagált.

2014. szeptember 20.

Bevezető helyett


2007 nyarán kezdtem el publikálni építészeti tárgyú szövegeket itt a WérGidÁn. Négy év elteltével a blog már kezdett menthetetlenül alibizésbe fordulni, így hosszabb-rövidebb kihagyások után 2011 őszén bezártam az egész hóbelevancot. Most, három év számomra is rendkívül fárasztó tipródásai után eldöntöttem, hogy újraközlöm a szövegeket. Mindez persze jóval több problémát vet fel, mint amennyit megold.