2014-07-23

A lemondás kultúrája

Essünk túl a nehezén. A budaörsi uszodával szemközt áll Dobai János iskolája, amely – a később jövő előzékenységével – elegáns gesztussal nyújtja kezét a strand felé. Mintha a két ház beszélgetne egymással, sőt, mintha Dobai feleselne is Kellerékkel. A strand jószerivel egyetlen döccenőjét ugyanis a parkolóra néző integető-erkélyben látom. A Nagy Tamástól egészen Balázs Mihályig ívelő, egyébként remek pajtahomlokzat szélén lévő erkély túlzott hangsúlyt ad a gazdasági bejáratnak: vonzza a gépkocsival érkezőket. Azért ráadásul, hogy a vasbeton mellvéd széle színelhessen a nyíláskivágással, az erkély fenn, a rávezető gang irányából is bénácska: nyekken egyet a szerkezet, esetlen, ahogy a mellvédfalak homloka vicsorít a tájkeretben. Fenntartásaimat Keller Ferenccel is megosztottam. Hümmögtünk egy sort, majd oldalra pillantottunk. Innen veri ki a szemet az, amit egyébként nem venni észre: Dobai János milliméter pontosan a strand homlokzatára illesztette az iskola főbejáratát. Hangosan szakadt ki belőlem: – „Nézd, mintha üzenne: gyere Fecó, megmutatom, hogyan kell rendes bejáratot csinálni.”