Armand Puig i Tàrrech: Gaudi és a Sagrada Família

Az 1953-es születésű szerző katolikus pap, a katalán teológia professzora. 2013-ban a Typotex Képfilozófiák sorozatában magyarul megjelentetett kötet Gaudí koncepcióját és a kereszténymisztikát interpretálja. A szerző kőbevésett látomásként Victor Hugóval szólva: gránitbibliaként tárgyalja a templomot, amelynek az elmúlt években fejezték be a főhajóját. A kötet szándéka szerint arra készíti fel az olvasót, hogy a templomba érkező zarándokoknak közvetítse Gaudí békelátomását, egyház- és bibliaeszményét. a könyv inkább tűnik vallási műnek, semmint építészetének, ezzel együtt a második fejezet bemutatja Gaudít építészként is. Ahogy Szegő György fogalmazta, bemutatja „az embert is, aki azt mondta, amikor Európa legnagyobb bazilikája befejezésének kérdésével zaklatták: „az ügyfelemnek nem sietős”. Most a város és az egyház azt tervezi, hogy az épületet – lényegében a még épülő központi tornyot – 2026-ra, az építész halálának centenáriumára befejezi.”

Előszó

Ez a könyv egy régóta érlelődő vágy gyümölcse. Már hosszú ideje munkált bennem a kívánság, hogy megismerjem Antoni Gaudí (1852 – 1926) világát. Nem tudtam, hogy mit találok majd e világban. Gondolatban sokszor végigsétáltam a Sagrada Famílián, sokszor kutattam figyelő szemmel egy kőbe faragott gondolkodásmód értelmét, mire felfedeztem a Gaudí-féle szintézis nagyszerűségét. E keresés során az jelentette számomra a legnagyobb élményt, hogy magam is betekinthettem egy misztikus lelkivilágába. Meghallottam a kövek, a művészet, a fény és a forma szavát, a keresztény misztérium szépségén átszűrt építészetét. A Sagrada Família érzékennyé tesz, felemel, felébreszti bennünk az imádkozás vágyát, olyan szakralitás árad belőle, mint Hóreb- vagy Sion-hegyéből, az Isten hegyének sajátja. Ugyanakkor igen emberi közeg is, az érzékelhető szereteté, amely megérteti velünk Isten Fia megtestesülésének nagyságát.

Néha úgy éreztem, hogy magával ragad ez a kivételes mű, mely összeköt múltat, jelent és jövendőt. Máskor a részletek pontosságát, a megjelenítőképességet, a szimbólumok erejét és az időtlenségét csodáltam abban az épületben, mely az új Jeruzsálem akar lenni, és valóban azzá is válik. Gaudí nem érzeteket kelt, hanem újrateremti a természetet és az embert, hívő lélek, aki kőbe mintázza az evangéliumot. Egy ég felé emelkedő, és karjait anyaként mindenki felé kitáró épületben nem lehet semmi felesleges vagy nehézkes. Látni a Sagrada Famíliát annyi, mintha éreznénk az Egyházat, s az Egyházzal együtt azt az anyát, aki Szűz Máriához hasonlóan, Isten Fiának igéjéből táplálkozik.

Armand Puig i Tàrrech: Gaudi és a Sagrada Família

Egy szimbólum értelmezése. Typotex, 2013. 208 oldal

 

A könyv PDF-ben. /1 MB./