Ehhez most hadd ne írjak bevezetést, ugyanis kurvára nem értek hozzá. Bevallom, Heideggert nem is nagyon értem. Már épp elkezdeném kapizsgálni - például a Műalkotás eredetét -, erre behozza az "ég alatt" koncepcióját és már megint úgy érzem, kezdhetem előröl. Megjegyzem Aldo Rossinál is vannak rághatatlan cupákok, amelyeket vagy benyel az ember, mondván: ez van, vagy kiköpi, akkor viszont az egész építmény dől romba. Félreértés ne essék, egyik csávóra sem vagyok ideges, ez a szöveg ráadásul marhára fontos, a huszadik századi térelméletek mindegyike hivatkozik rá így vagy úgy, de - Bartók Imrével szólva - Martin azért fogalmazhatott volna egy icipicit érthetőbben is. Na adjunk a melónak.
KÍSÉRELJÜK MOST MEG, hogy a lakozásról és az építésről gondolkodjunk! Ez a gondolkodás
az építésről, nem merészkedik arra, hogy építészeti gondolatokat fedezzen fel, vagy éppenséggel
építési szabályokat adjon. Ez a gondolatkísérlet persze az építést egyáltalán nem az
építőművészet vagy akár a technika szempontjából mutatja be, hanem abba a tartományba vezeti
vissza az építést, ahová minden tartozik, ami VAN.
Azt kérdezzük:
1. Mi a lakozás?
2. Mennyiben tartozik az építés a lak(oz)áshoz ?
az építésről, nem merészkedik arra, hogy építészeti gondolatokat fedezzen fel, vagy éppenséggel
építési szabályokat adjon. Ez a gondolatkísérlet persze az építést egyáltalán nem az
építőművészet vagy akár a technika szempontjából mutatja be, hanem abba a tartományba vezeti
vissza az építést, ahová minden tartozik, ami VAN.
Azt kérdezzük:
1. Mi a lakozás?
2. Mennyiben tartozik az építés a lak(oz)áshoz ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése