A perui magasföldön fekvő Zurite falu lakói minden évben felállítanak egy posó-t, egy egyszerű házforma építményt, amely mindössze négy sarokoszlopnak állított és néhány tetőgerendának használt faágból áll. Mintha a legegyszerűbb ház vázlatos vonalrajza lenne a térben, folyamatos tetőfedés és falkitöltés nélkül. A posába időnként belép egy-egy helybéli, s csöndesen eltölt benne egy kis időt. A falubéli parasztemberek egy év múlva, mielőtt felgyújtják és porig égetik, kivesznek belőle egy-egy fadarabot, hazaviszik és beépítik házaikba.
A posa feltűnően hasonlít az első épület, a primitív kunyhó ábrázolásaira, melyek legismertebbje Laugier Essai sur I'architecture (1755) című könyve második kiadásának címlapját díszíti: egy erdőben, talajból kinövő négy fatörzs tart ágakból összerótt gerendázatot és háromszögű oromzatot. Ezzel az elképzeléssel ellentétben a posa sarokoszlopai nincsenek a földbe gyökerezve. Éppenséggel az ideiglenességet testesítik meg, és mégis, a mindennapi életet tápláló energia árad belőle. Laugier szabályrendszerének racionalizmusa az őskunyhó védő funkcióján alapul. A posához ezzel szemben nem kapcsolhatunk hasonló funkciót, hiszen még valódi fedele sincsen. Teljes nyitottságával a forma szimbolikájára, a semperi csomó mint az emberi technika szükséges és ugyanakkor ornamentális alapmotívuma fontosságára tereli gondolatainkat. A posa egy helyet jelöl ki a falu főtere közelében, s e helyet a benne tartózkodó erőteljesen átéli. Amit ebben az esetben építészeti térnek nevezhetünk, annak sokkal inkább ahhoz a helyhez van köze, ahol a posa áll, mint ahhoz a légtérhez, melyet oszlopaival és tetőgerendáival körülhatárol.
Moravánszky Ákos: Az építészet helye
Huszadik századi kísérletek az építészet meghatározására
in: Hely és jelentés. Tanulmányok az építészetről és a városról. Építészet / Elmélet. Terc, 2002, 15-26.
"E tanulmány a szerző Architekturtheorie im 20. Jahrhundert. Eine kritische Anthofogie (Wien, New York: Springer, 2003) c. könyve utolsó fejezetének rövidített és átdolgozott változata. Itt köszönöm meg M. Gyöngy Katalin segítségét az átdolgozásban."
in: Hely és jelentés. Tanulmányok az építészetről és a városról. Építészet / Elmélet. Terc, 2002, 15-26.
"E tanulmány a szerző Architekturtheorie im 20. Jahrhundert. Eine kritische Anthofogie (Wien, New York: Springer, 2003) c. könyve utolsó fejezetének rövidített és átdolgozott változata. Itt köszönöm meg M. Gyöngy Katalin segítségét az átdolgozásban."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése