Fashion! Tum to the left!
Fashion! Tum to the right!
Ouhh-ouhh - FASHION!!!
(David Bowie, 1980)
Divat! Balra át! - Divat! Jobbra át! UUU - DIVAT!!!" - vezényel David Bowie legutóbbi nagylemezén. Hogy értsük ezt? Saját lételemét dicsőíti a szupersztár? Vagy épp ellenkezőleg, ő már felülemelkedett a divatokon, és ironikus lenézéssel ugráltatja rajongóinak arctalan tömegét? Vagy netán azt sugallja, hogy aki avantgárd akar lenni, az csak azért is kövesse a divatot, és ezzel különböztesse meg magát a fiataloknak attól a tömegétől, akik azt hiszik, hogy szabadulhatnak a divat szorításából? Vagy éppenséggel azt jelenti be, hogy már az így újraaktualizált divatnak is elmúlt a divatja, hogy már ez is passé?
Bowie nem véletlenül énekel a divatról: arról nevezetes, hogy ő a Sztár és a Divat inkarnációja. Azzal az újítással lépett fel a rockzene és a hozzá kapcsolódó életformák színterén, hogy – az ifjúsági ellenkultúra közhangulatával ellentétben – nem szembeszegülni kívánt a „kommersz” megrontó hatásával, hanem rájátszani azokra, nem kivonulni a konzumvilágból, hanem érdeklődéssel elmerülni benne, nem elítélni, hanem olyan művészire stilizálni a modern tömegkultúra sztereotip megnyilvánulásait, hogy élvezhetőek legyenek, s egyben hitelesen árulkodjanak önmagukról.
A tanulmány PDF-ben /22 KB/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése