Antal Éva: Átláthatóság és homály

Szemiológia és városkutatás című esszéjében Roland Barthes a városok strukturalitásáról és nyelvéről ír: „A város egy diskurzus, és ez a diskurzus nyelvnek tekinthető: a város beszél a lakóihoz, beszéljük városunkat, a várost, ahol élünk, már csak azáltal is, hogy ott lakunk, közlekedünk és nézzük”.1 Nem csak lakói, hanem olvasói (feltehetőleg értő olvasói) is vagyunk a bennünket körülvevő jeleknek, funkcióknak, tereknek és épületeknek. A világ szövegszerűségének ilyen ’fantasztikus’ kiterjesztése lehetővé teszi az utópiák olvasatát, hiszen maguk a narratív utópiák leírásokban élő időbeli és térbeli utazások.2 Máshol pont az utópiák (Fourier falansztere) kapcsán jegyzi meg Barthes, hogy az irodalmi utópiák olvasása, a bennük megálmodott világok részletgazdag bemutatása fejleszti és alakítja az olvasók tér- és időérzékét.3 Az utópiák ’novuma’ a radikálisan új, a térben is időben más eljövetelét ígéri, ugyanakkor a múlt és a jelen kísértetei gyakran vissza- vagy éppen hazajárnak ’seholországba’.

Leginkább angolszász utópiákkal és antiutópiákkal foglalkozom, és most – jelen szövegemben – leginkább azok idő- és térbeli vonatkozásait olvasom majd, illetve különös figyelmet fordítok az általam kiválasztott narratív utópiák emblematikus épületeire. Nyilvánvalóan nagyon fellengzős lett volna úgy megadni a témát és a címet, mintha egy egész irodalmi hagyomány építészeti kapcsolódásait venném figyelembe. A cím esetlensége és esetlegessége helyett álljon itt egy dia: a londoni Senate House fotója, ma a londoni egyetem könyvtára. Az 1930-as években Charles Holden tervei alapján készült neoklasszikus és art deco stílusú épület (az 1920-as években épült new york-i Chrysler Building masszív brit mása), mely a Második Világháborúban az Információügyi Minisztérium székháza volt, fontos helyszínként szolgál George Orwell 1984 című, diktatórikus jövőképet elénk táró disztópikus regényében. Tulajdonképpen a londoni épület adta az ihletet a hírhedt Minigaz (zseniális magyar fordítása a regénybeli ‘újbeszél’ Minitrue szónak), azaz az Igazságminisztérium leírásához, ahol a főhős, Winston Smith is dolgozik. Az ijesztőnek leírt emblematikus “ragyogó fehér betonból készült”, óriási, mintegy 300 méter magas, “piramis alakú” építményen olvasható a Párt hírhedt jelmondata: „A HÁBORÚ: BÉKE. A SZABADSÁG: SZOLGASÁG. A TUDATLANSÁG: ERŐ.”4 Az épület nyitóképként, amolyan felütésként pedig előadásom alcímére utal: az utópikus irodalom és az építészet kölcsönhatására, egymásra hatására.

A tanulmány PDF-ben /307 KB/