2016. április 24.

Kelemen István: Az utópia lehetősége

Volker Schlöndorff a német újfilm legendás rendezője, egy a közelmúltban adott interjújában azt állította, hogy gyakorlatilag már nem létezik az utópia. Pontosabban az utópia, hogy egy napon igazságosabb világban élünk majd, létezik még, de már semmilyen út nem vezet felé. Schlöndorff, aki maga is több utópiát álmodott filmvászonra, köztük Margaret Atwood orwelli ihletésű világhírű regényét, jól példázza az utópikus gondolkodás mai helyzetét és dilemmáit.

A szocializmusból való kiábrándulást és a Kelet Európai demokráciák létrejöttét sokan a piacgazdaság és annak kulturális értékei végső győzelmének tekintik, ami mintegy véget vet annak a lehetőségnek, hogy a világról másképpen gondolkodjunk. A berlini fal leomlása mintha végleg maga alá temette volna társadalmi reményeinket. Mind a haladás korábbi apostolai, mind pedig a konzervatív oldal közhelyszerűen a történelemre és a valóságra hivatkozva érvényteleníti az utópikus törekvéseket és gondolkodást. Számukra a Nyugat hidegháborús győzelme nem csupán azt igazolja, hogy a kapitalizmus az egyetlen lehetséges életforma, hanem egyben érvénytelenít minden olyan gondolkodást, amely a jövőt nem a szabad piacgazdaság keretei között képzeli el. Roger Scruton brit konzervatív sztárfilozófus legújabb, magyarul is olvasható könyvében, amelyben a „a hamis remények”, köztük „ az utópikus téveszme” veszélyeit ecseteli, már szükségét sem érzi, hogy megkísérelje az utópia és az utópikus gondolkodás történelmi szerepét és funkcióját értelmezni. Az utópia egyike azon fegyvereknek, amelyeket az „aggálytalan optimisták” használnak a „a valósággal vívott háborújukban”1, az utópikus gondolkodás számára „a valóság reménytelen és megoldhatatlan”2, sőt az utópia mögött Scruton egy másik törekvést is detektál, a vágyat, hogy „bosszút álljunk a valóságon”3. Az utópia végső soron „egy hatalmas mínusz jel, … amelyet oda kell tenni minden elé, ami tényleges, az erőszak minden formáját jóváhagyva és felszítva ellene.”

Fotó: Bujnovszky Tamás
A tanulmány PDF-ben /356 KB/

Nincsenek megjegyzések: